Csemegekukorica: folytassam vagy sem?

Írta: MezőHír-2022/08. lapszám cikke - 2022 augusztus 02.

Egy év alatt ötödével zuhant a csemegekukorica termőterülete hazánkban. Mivel öntözött kultúráról van szó, nem a hozamok esése a legfőbb oka a termelési kedv megcsappanásának. A növény sokat veszített versenyképességéből az alternatív kultúrákkal szemben. Kérdés, hogy ez hosszú távon így marad-e? Az MKB Bank Nyrt. és a Takarékbank Zrt. elemzőjével a csemegekukorica hosszabb távú jövedelmezőségét nyomoztuk.

A KSH adatai szerint a csemegekukorica területe az elmúlt öt évben stabilan 34-37 ezer hektár volt, a termésmennyiség 500 ezer tonna körül alakult. Az első rossz csapadék-eloszlású év 2019 volt, ami 480 ezer tonnára szorította vissza a hazai termelést, de ezt termőterület-növeléssel még kompenzálni lehetett 2020-ban. Tavaly azonban, amikor nagyon meglódultak a gabonaárak, rosszabbul alakultak a területi adatok, és még az átlagtermés is gyenge lett. „2021-ben már csak egy termelőnk volt, aki a szerződéses termésátlagot hozni tudta, így idén az elvárt mennyiséget is le kellett szállítanunk 18 t/ha-ra” – jegyzi meg a Kecskeméti Kft. ügyvezetője, Kovács János. Ha az idei májusi vetéstervek valósultak meg, akkor alig 30 ezer hektárnyi csemegekukoricával számolhatunk 2022-ben, a korábbi terület ötöde esett ki a termelésből. A megszokott termésátlagokkal számolva is az idei év az elmúlt 20 év leggyengébb eredményével, 420 ezer tonna alatti mennyiséggel zárulhat.

Mi vezetett ide? Ha a mellékelt grafikonra pillantunk, akkor láthatjuk, amit a szakma e nélkül is tud: nem az aszály, hanem a piaci árak alakulása az elsődleges oka a csemegekukorica mélyrepülésének. De vajon mennyit számít egy-két rossz év a hosszú távra tervező mezőgazdaságban? Le kell-e írnunk ezt a fontos zöldségnövényt, vagy tartsuk meg továbbra is vetésszerkezetben? Amint alább látni fogjuk, a bank jobban bízik ebben az ágazatban, mint azt az érdekelt felek hiszik.

csemegekukorica területe és szemeskukorica ára
(forrás: KSH és AKI PÁIR adatok alapján, az utolsó éves áradat becslés (Horizont Média szerkesztés)

Más pályán játszanak

Az árukukorica a maga 1 millió hektáros vetésterületével jóval nagyobb súlyt képvisel a hazai vetésszerkezetben, mint a csemege. Az etanol, az izocukor és a takarmány révén az élet minden területén találkozunk vele, míg a csemegekukorica döntően konzervként hasznosul. A szemes-kukorica a világ legnagyobb árutőzsdéin jegyzett (commodity) termék, hiszen közel 1 milliárd tonna terem belőle évente. A hazai termés fele a világpiacon értékesül. A csemegekukorica elfogyasztott mennyisége elenyésző ehhez képest, viszont ebből a világ legnagyobb exportőrei közé tartozunk, a magyar termés 90-94 százaléka külföldre kerül. Mind a hazai konzervipar, mind a hűtőipar számára a kereskedelmi volumen és érték jelentős részét adja ez a növény.

Magyarországon évente 500 ezer tonna körüli csemegekukoricát takarítanak be a gazdálkodók. A hozamokban nincsenek nagyobb kilengések, mivel a termelés erősen gépesített, öntözött és korszerű technológiákra alapozottan működik. Ebben szerepet játszik az integráció is: a felvásárlók meghatározzák, mikor, milyen fajtákat vessenek a termelők, hogyan termesszék és mikor takarítsák be. A szerződéskötés egyik legfontosabb feltétele a terület öntözhetősége, e nélkül ma már nem képzelhető el csemegekukorica-termelés. Ez a legnagyobb területen öntözött zöldségféle hazánkban, és a hazai zöldségtermő terület 32-41%-át foglalja el.

Termesztés-technológiája igen intenzív, ami magas inputanyag-felhasználással és nagy technológiai fegyelemmel valósul meg, tipikusan nagyüzemi körülmények között. Az árukukorica-termelés technológiai színvonala ehhez képest extenzívnek mondható, és igen vegyes képet mutat az egyes gazdaságokban. Az előbbi hozamai és felvevőpiaca kiszámíthatóan alakul, az utóbbié nem, amit ellensúlyoz a technológia és az értékesítési időpont megválasztásának szabadsága. Egy árukukoricás megteheti, hogy amikor magas a műtrágya ára, akkor visszafogja a felhasználását, vagy amikor alacsony a termény ára, nem adja el. Ekkor a piac a kisebb kínálatra egy magasabb árral reagál.

Csemegekukorica esetében a feldolgozóipar elemi érdeke a termésmennyiség szinten tartása, (és ennek ütemezett beszállítása), hiszen a kapacitását fel kell töltenie a gazdaságos működéshez. Ami az árat illeti, a konzervipari termék ára éven belül nem változik. A merevség oka, hogy ez a termény nem tárolható, sem a gazdálkodó, sem a konzervipar nem tud várni egy kedvezőbb piaci pillanatra, egyszeri és azonnali feldolgozást igényel. Ezért a felek még a termelési szezon előtt rögzítik a mindkettőjük számára elfogadható árat. Lényegében egy stabilan kalkulálható bevétel áll szemben a szemes-kukorica piacán tapasztalható piaci rulettel, amiből jobban és rosszabbul is ki lehet jönni.

Stabil jövedelmezőség – de milyen áron?

A gazdálkodók számára azonban nemcsak az elérhető bevétel nagysága, hanem a jövedelmezőség is fontos, különösen a mai, igen szeszélyes piaci viszonyok között. A krízisek azonban jönnek és mennek, a kérdés az, hogy hosszú távon melyik kukoricával érhetünk el biztosabb nyereséget. Számszerűsítsük a különbségeket! Az alábbi ábrához az elmúlt 10 év KSH és AKI tesztüzemi adataiból relatív szórást számoltunk (relatív szórás = szórás/átlag), ami azt mutatja, hogy mekkorák a kilengések az átlagértékhez viszonyítva. A kisebb a szórás kisebb kilengési kockázatot jelent, vagyis nagyobb stabilitást.

csemegekukorica jövedelmezősége
A csemege- és az árukukorica jövedelmezősége (forrás: KSH és AKI adatok alapján a Takarékbank Agrárcentrum)

A leglátványosabb különbség a két növény között az átlagtermésben van, ami a csemegekukorica esetében nagyon stabilan kalkulálható, hiszen öntözött körülmények között termelik. A felvásárlási árában viszont az elmúlt 10 évben – meglepő módon – valamivel nagyobbak voltak a kilengések, mint az árukukorica esetében – és emiatt válik kissé kevésbé stabilan tervezhető a vele elérhető profit (árbevétel–termelési költség). Az árukukorica esetében viszont nagyon ingadozik a termésmennyiség, ami nagy kilengéseket okoz a termelés jövedelmezőségében (nettó jövedelem/termelési érték). A szemes-kukoricára jellemző rugalmas piac azonban nemcsak kockázatot jelent, hanem előnyt is. Ennek a jól tárolható terménynek hajszálpontosan(!) annyit ingadozik az ára, mint az átlagtermése. Vagyis a piac pontosan leköveti a kínálatát: amikor kevés van belőle, drága, amikor sok, akkor olcsó.

Csemegekukorica esetében viszont előbb rögzítünk egy árat, ami vagy találkozik egy későbbi piaci kereslettel, vagy sem. Hiába stabil a megtermelt mennyisége, a fogyasztói oldalon évről évre módosul az érvényesíthető ár. Továbbá igen fontos szempont, hogy ez a termék több mint 90 százalékban külföldön értékesül. Magyarán az exportárak irányítják a belföldieket, azaz masszívan kihat rájuk a forint árfolyamváltozása. Mondhatjuk, hogy ez a szemes-kukorica árára is igaz, de van két szempont, ami megkülönbözteti a csemegétől:

  1. A termés fele itthon kerül feldolgozásra, ezért az ára hónapokra is el tud szakadni a nemzetközi árszinttől.
  2. A nemzetközi áringadozásokat a termelő követi le, nála csapódik le egy jó értékesítési időpont haszna, míg csemegekukorica esetében ez a mozgástér a feldolgozás és értékesítés szakaszában jelentkezik, nem a termelőnél.

Sokat kockáztat

A piac egyre hisztérikusabb viselkedése nem kedvez a csemegézésnek, hiszen itt sem a technológiai színvonal, sem az értékesítés időpontja nem megválasztható. A csemegéző termelők a Covid kitörése óta folyamatosan azt látják, hogy a szemessel kis ráfordítás – ergo kis kockázat – mellett lehet ugyanannyit keresni, mint a csemegével. Ez erősen erodálja a termelési kedvet.

„Nem tudok a technológián spórolni. Az idei évet még valahogy kezeljük, de jövőre brutális inputanyagárak lesznek. Kiszámíthatatlan, hogyan jutok műtrágyához, meglódultak a növényvédőszer- és a vetőmagárak is. Egy szem csemegevetőmag már két forintba kerül, és azt sem tudom, hogy van-e benne golyvás üszög. Amikor eljön a szerződés teljesítése, sosem ússzuk meg minimum 5 százalékos levonás nélkül. A forintban sem bízom már, euróban lenne jó eladni. A befektetett tőke kockázata egyszerűen nem áll arányban a jövedelmezőséggel” – sorolja az Agro-Harta Zrt. vezérigazgatója, Szikszai Tamás.

Néhány számmal is megvilágítja a helyzetet: „Idén 70-71 forintra emelték a gyárak a kilónkénti ajánlataikat, ami 15 tonnás átlagtermés mellett is jónak tűnt. Ha a termelési költséget 800 ezer forintnak vesszük hektáronként, akkor 15 tonna is hoz bő egymillió forintot a gazdaságnak. A 250 ezer forintos profit nem rossz – amíg össze nem vetjük az árukukoricával. Tegyük fel, hogy ennek is lejtmenetbe kerül az ára, bejön a tőzsdei becslés, és „csak” 90 ezer forint kérhető el majd érte tonnánként. 450 ezer forintos befektetés mellett és 8 tonnával számolva 270 ezer forint haszon lenne belőle. Ha pedig a takarmánykukoricát raknánk az öntözhető földbe a csemege helyett, még inkább megtérülne az öntözés – ez a matek vége.”

Szikszai Tamás más szántóföldi növényekkel is „megversenyezteti” a csemegekukoricát. „Már tavaly is jó pénzt hozott a hibridkukoricánk, tovább fogjuk növelni a területét. Azonkívül olyat csinálunk, amit eddig sosem: a napraforgót is öntözzük. Egy öntözés 20 mm-rel 30 ezer forintba kerül hektáronként, de ezt a virágzáskori plusz vizet be fogja hozni a szotyi ára.” Zöldborsót idén már nem vetetettek. Ez a klíma már nem való a növénynek, bárhogy is szakaszolják, összeérik, végül elvénül, megkukacosodik, mert nem aratja le időben a gyár. Ezt a kockázatot a 4-6 tonnás átlagtermés már nem kompenzálja. „Decemberben jönnek ki a komoly cégek a csemegekukoricára vonatkozó első ajánlatokkal, amin szükség szerint emelnek később. A legnagyobbakkal tárgyalok, mint a Bonduelle, a Fevita, a Kecskeméti vagy a Bajai Konzerv. Ha nem adják meg a termelési kockázat árát, akkor megköszönjük az ajánlatot, és nem fogadjuk el.”

Hajdú-Bihar megyében sokkal nagyobb területen csemegéző cégeket is találunk, mint a hartai gazdaság. Ők még eltökéltebbek, hiszen még nagyobb szeletét adják a gyár kapacitásának. Idén van, aki 90 forintos árat tudott kiharcolni magának a csemegéért. Itt zöldborsóból nem ritka a 7-7,5 tonnás, zöldbabból a 10-15 tonnás, csemegekukoricából pedig a 18-20 tonnás átlaghozam.

„Idén nehéz hozni ezeket a számokat, napi 7 mm-t párologtat a növény, miközben az öntözési rendszer csak napi 5 mm kijuttatására képes. Egyes növényeket klimatikus okokból kell kivennem a vetésforgóból, másokat meg a jövedelmezőség csökkenése miatt. Például a zöldbab már nem vethető másodvetésben, a zöldborsó is csak túlméretezett gépi kapacitással kezelhető. Az inputok, gépek és alkatrészek ára megduplázódott, az emberek pedig 600 ezer forintos nettó fizetés mellett is itt hagyják a mezőgazdaságot. Eddig mindig volt bőven pénzügyi tartalékunk, most év végére vékony lesz a kassza” – sorolja egy nagygazdaság vezetője.

Úgy gondolja, hogy a konzervgyárak még nála is kiszolgáltatottabb helyzetben vannak: „Biztos tartanak a fogyasztás csökkenésétől ebben az inflációban. Covid sincsen, a háború sem jött közelebb, minek vennék az emberek a konzervet? Ha viszont nem adják meg nekünk, amit kérünk, akkor itt jövőre a lineár alatt búza és napraforgó lesz! És kizárólag euróra kötök szerződést…” – fenyegetőzik a termelő.

csemegekukorica betakarítás
A konzervgyár is a 18-20 tonnás termésátlagot szereti (forrás: Petya AgroTV)

Kevés lesz az alapanyag

Eközben a konzervgyár is „sajnál” néhány gazdálkodót: nagy visszaesés lesz a szántóföldi termelésben, már csak a beszerezhető műtrágya mennyisége és ára miatt is. Kovács János, a Kecskeméti Konzerv Kft. ügyvezetője szerint egyes kisgazdaságok komoly bajba kerülhetnek. Nem titkolja, hogy sokkal jobban tart attól, hogy lesz-e elegendő csemegekukorica az országban, semmint attól, hogy ki tudja-e fizetni az árát. „Nyilván sok függ attól, hogy az adott gyár milyen feltételekkel tudott megállapodni a termelőkkel, milyen szerződésekkel rendelkezik a villanyra, gázra, és milyen vevői körrel bír. Én úgy látom, hogy az ágazaton sokat segített az, hogy magához tért a HoReCa szektor, eddig jól tudtuk érvényesíteni az igényeinket a késztermékek árában. A forint gyengesége az importból származó energia és konzervdoboz oldaláról rosszul érint minket, de az exportárakon kifejezetten segít. Mindent egybevetve, úgy tűnik, kényelmesen kompenzálni tudjuk az 50 százalékos költségnövekedésünket, de többet csak év végén tudok mondani” – összegez a gyárvezető.

Az ipar a korábbi volumenre végezte el a gazdasági számításokat, így most sok múlik azon, hogy legalább ez a 30 ezer hektár sikerrel jár-e idén, vagy sem. Az öntözés ügye – a beharangozott pénzek ellenére – egy helyben topog az országban, pedig a termésdepresszió még a lineárok alatt is bekövetkezik az ideihez hasonló, aszályos években. „A szaktárcának többet kellene törődnie a víz visszatartásával az országban, aszálykár-enyhítéssel nem lehet jóllakni! Ha Izraelben meg tudják oldani az öntözést, akkor nekünk sem lehetetlen feladat” – fakad ki Kovács János. Helytelennek tartja az autóipari gyártás fokozását is hazánkban, főként a 40 aranykoronás földeken, ahol a talajt és a munkaerőt is elrabolják a mezőgazdaságtól.

A szakember úgy véli, a stratégiában gondolkodó termelőkkel idén is lehetett üzletet kötni, az előzetes megállapodást jellemzően a kisebb gazdaságok próbálják meg felrúgni, szinte minden évben. Örülne neki, ha hosszú távú, például ötéves feldolgozói keretszerződésekkel működne az ágazat, és a szerződéses fegyelem mindkét félnél ugyanazt jelentené. A gazdasági környezet romlása, az infláció és a kamatok emelkedése a hitelezés terén is érvágást jelent. A működés finanszírozási környezete a feldolgozásban is rohamosan romlik, lassan már a 10%-os forinthitelt is „ki kell érdemelni”.

A banki elemző bízik az ágazatban

A bank oldaláról Héjja Csaba úgy látja, az ágazat igenis „megérdemli” a pénzintézetek bizalmát, éppen a befektetett tőke nagysága és a piaci mechanizmusok (hosszú távon) megbízható működése miatt: „A konzervgyáraknak nincs választásuk. Van egy lekötendő kapacitásuk, és nekik is vannak teljesítendő szerződéseik. Ha az egyik évben kicsivel kevesebb és drágább a konzerv, akkor a következő évben épp fordítva lesz. Ha minden konzerv drága, akkor váltania sincs mire a fogyasztónak. Előbb-utóbb beáll egy árszint, ami mindenkinek megfelel. A piac már csak ilyen. Ha lenne 10 hektárom, én ma is a csemegére szavaznék a következő 10 év biztos jövedelmezősége miatt.”

Így folytatja: „Ez a növény nagyon stabil hozamokkal bír, és a jövedelmezősége szilárdabb, mint az árukukoricáé. 2007 óta soha nem volt veszteséges a termelése. Ha abból indulunk ki, hogy a klímaváltozás egyre jobban meg fogja viselni az öntözetlen szemes-kukoricát, és abból, hogy a piac mennyire érzékennyé vált, vagyis a jó értékesítési időpont megválasztásának mennyit nőtt a kockázata, akkor joggal tételezhetjük fel, hogy a csemegekukorica termesztése az elkövetkező 10 évben biztosabb jövedelmet fog generálni, mint az árukukoricáé. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy ha nem lenne csemegekukorica, azzal hatalmas technológiai tudástól fosztanánk meg magunkat. Egy jó edző sosem árt…”

SZERZŐ:
GÖNCZI KRISZTINA
HÉJJA CSABA • TAKARÉKBANK AGRÁRCENTRUM