A gazdátlan, túros hátú állatorvosi ló…
A hazai állami és önkormányzati utak 62%-a földút, míg az Európai Unióban ez az arány 10% alatt van. A fogalmi kör nehezen átlátható (mezőgazdasági út, földút, dűlőút, külterületi út stb.), ezeknek az utaknak az állaga folyamatosan romlik, de „gazdája” a témának nincsen, bár ezzel a típussal kapcsolatban is találhatunk az útkezelőre vonatkozó szigorú szabályokat.
Eproblémákra reagálva a kormány néhány évvel ezelőtt megteremtette az érdekeltek között köthető útépítési együttműködési megállapodás lehetőségét, illetve keretét, mert a részletszabályokat az önkormányzatok rendeleti úton állapíthatják meg. Mindezzel szemben beszélhetünk a szolgalmi utakról, amelyeket viszont az ingatlantulajdonosok jelölnek ki és tartanak karban, valamint erdészeti utakról is. Van tehát miben – és főleg mit tenni…
A külterületi földutak
A Magyar Közút Nonprofit Zrt. statisztikai adatai alapján az ország útállománya közutakra és magánutakra oszlik, illetve a közutakat tovább bonthatjuk országos és önkormányzati tulajdonú helyi közutakra. Előbbiek hossza 32 521 km, illetve ehhez társul körülbelül 100 km kerékpárút-hálózat is, míg a helyi közutak hossza mintegy 183 ezer kilométer. Ha mindezt a Központi Statisztikai Hivatal adataival is kiegészítjük, már látható válik, hogy az országos közúthálózatban mindössze 277 kilométer föld-, illetve kiépítetlen út volt 2020-ban, ez a szám 2001-ben alig különbözött a mostanitól, 327 kilométer földútról beszélhettünk akkor. Ezzel szemben viszont az önkormányzati utak nagy többsége (134 742 kilométer) kiépítetlen földút, amely szám 2001-ben még „csak” 99 794 kilométer volt. 10 évvel ezelőtti adatok alapján a legtöbb (mintegy 3,4%) országos közút Bács-Kiskun megyében volt kiépítetlen földút. Ahogy sajnos Közép-Európában már megszokhattuk, mindennek történelmi okai, gyökerei vannak.
A Földmérési és Távérzékelési Intézet 2012-es átfogó tanulmánya alapján míg az 1700-as évek végén Magyarországon mindösszesen 700 kilométer kiépített út létezett, közel 100 évvel később, az ipari forradalom, a felduzzadó városok, a mezőgazdasági termények iránti kereslet és a hadseregek mozgatása miatt megindult a gyepfeltörés, az erdőirtás. Az így kialakuló utak váltak a mezőgazdaság fő szervezővonalaivá is. A külterületi földutak jelentőségét növelte mindezek mellett a 20. század első felére kialakuló tanya- és lakottmajor-hálózat is, ami miatt sok száz kilométer külterületi gazdasági út állapotán javítottak a kor színvonalán. 1955 után 5731 kilométer szilárd burkolatú mezőgazdasági út épült ki teljes állami támogatás mellett üzemi forgalom biztosítására. Ezek a folyamatok az 1970-es években megfordultak, a külterületi lakott helyeket, tanyákat, egykori majorokat nagyrészt felszámolták, helyettük TSZ-majorokat alakítottak ki. Míg a „hivatalos” civil forgalom az állami közutakra korlátozódott, a mintegy 6000 kilométeres mezőgazdasági és erdészeti úton csak az üzemi forgalom volt lehetséges, elvileg tilos volt a közforgalom.
Az üzemeknek azonban nem volt sem érdeke, sem pénze a többi földút feljavítására, ráadásul a TSZ-rendszer szétesésével a 2000-es évekig jóformán gazda nélkül maradtak a szocialista építésű földutak is, amelyek állapota gyorsan leromlott. Mindehhez persze az egyre modernebb és nehezebb mezőgazdasági gépek használata, forgalma is hozzájárult. A földutak önkormányzati kezelésbe adása sem változtatott gyökeresen semmit sem az említett állapoton. Bár a 2003-as közlekedésfejlesztési koncepció nem foglalkozott a külterületi önkormányzati utakkal, de a 2013-as Nemzeti Közlekedési Koncepció már kijelenti, hogy a földutak hossza harmada a nyugat-európai szintnek, ráadásul ezeknek az utaknak a burkolása lassan halad. Az utaknak különböző csoportosítása lehetséges, ami szintén nem könnyíti meg a kapcsolódó probléma kezelését. Tulajdonosi jogok alapján beszélhetünk állami tulajdonú utakról (országos közút és erdészeti út), önkormányzati tulajdonú utakról és magánutakról. Műszaki kiépítettség alapján megkülönböztetünk földutakat, javított földutakat és szilárd burkolatú utakat. Végezetül az utak fekvése alapján külterületi mezőgazdasági utakat és belterületi mezőgazdasági utakat.
Ugyanaz és mégis más, avagy földutak a különböző jogszabályokban
A jelenleg hatályos szabályok alapján az ingatlan-nyilvántartásban földrészletnek minősülnek az utak elágazással és kereszteződéssel, valamint közigazgatási vagy belterületi határ által meg nem szakított részei, amelyek tulajdonosa vagy vagyonkezelője azonos. Általánosságban igaz, hogy a mezőgazdasági termelésnek jelenleg nincsen közvetlen útkarbantartási, útfejlesztési kötelezettsége. Erdészeti utak kivételével – amelyek állami kézben vannak – nincsenek ágazati utak, míg a szántók, rétek megközelítését szolgáló utak nagy része önkormányzati kézbe került a rendszerváltás során. A várhatóan 2023. január elsejével hatályba lépő új ingatlan-nyilvántartási törvény az egyéb önálló ingatlan kategóriába sorolva rendelkezik az úgynevezett nyomvonal jellegű építményekről. A jogszabály alapján az ingatlan-nyilvántartás azt a földrészletet vagy egyéb önálló ingatlant tartja nyilván, amelyen vagy amelyben a nyomvonal jellegű építmény elhelyezkedik.
Mindehhez a közúti közlekedésről szóló törvény azt teszi hozzá, hogy a közút használatában érdekelt természetes és jogi személyek, valamint a helyi önkormányzat az alapvetően helyi lakossági érdeket szolgáló közút építésére (földút szilárd burkolattal való ellátására) együttműködhet. Az útépítési együttműködés formáját a résztvevők maguk határozzák meg. A helyi önkormányzat – ha az útépítési együttműködésben az érdekeltek több mint kétharmada részt vesz – az abban részt nem vevő, de a közút használatában érdekelt természetes és jogi személyt a résztvevők által vállalt anyagi hozzájárulás mértékéig – rendeletben meghatározott módon – útépítési érdekeltségi hozzájárulás fizetésére kötelezheti.
Nem kell útfejlesztési hozzájárulást fizetnie annak, aki útépítési együttműködésben részt vesz, vagy akit útépítési érdekeltségi hozzájárulás fizetésére köteleztek. Lényeges szabály, hogy 2021. január 1től a földút kiépítését, korszerűsítését már nem szükséges engedélyeztetni a közlekedési hatósággal, hanem elegendő lesz egy bejelentést tenni a kormányhivatalhoz. Így egyszerűbbé és gyorsabbá válik az eljárás, hiszen a meglévő dűlőúthálózat fejlesztése kiemelten fontos a gazdák számára. Ugyanakkor a közlekedési hatóságnak be kell jelenteni a közút, közforgalom elől el nem zárt magánút földút szintű kiépítését és azok két méter szabad nyílást meg nem haladó műtárgyai – kivéve a nem kizárólag az építtető (építtetők) tulajdonában álló területen történő – építését, korszerűsítését, forgalomba helyezését és megszüntetését (elbontását).
A fenntartó kötelezettségei önkormányzati tulajdonú mezőgazdasági utak esetén
Ha adott helyi mezőgazdasági út tulajdonosa a községi vagy fővárosi (települési) önkormányzat, akkor az út kezelőjének legtöbbször szintén a települési önkormányzat tekinthető. Ugyanakkor előfordulhat, hogy adott helyi út vagy annak valamilyen műtárgya koncessziós szerződés keretében működtetett. Ez utóbbi esetben a helyi út kezelője a koncessziós társaság lesz. A külterületi mezőgazdasági utak külterületi közutaknak, míg a belterületi mezőgazdasági utak belterületi kiszolgáló utaknak minősülnek. A földutak járhatóvá tételéről a forgalmi viszonyoknak, a talaj adottságának és az időjárásnak megfelelően kell gondoskodni.
A földutak fenntartását, a csapadékos időjárás elmúltával tavasszal, a talaj részleges kiszáradása után célszerű elvégezni. A földutak járófelületét, a profil kialakítását évente kétszer rendezni kell. A földutak fő hibája a gödrösödés, a sárossá válás, amelyet a nem megfelelő talajszerkezet javításával az útfelület egyenletessé tételével, megfelelő oldaleséssel és a csapadékvíz elvezetésének megoldásával lehet megszüntetni. Az útellenőrzés során esetükben az út területén lévő, illetve az út menti növényzet állapotát, továbbá a földútcsatlakozások sárrázó burkolatának állapotát, valamint a földutak és vízelvezetésük állapotát egyaránt figyelni kell.
Az út kezelőjének tisztántartási kötelezettsége a földutakra is kiterjed. Az út kezelőjének a földút területén is el kell végeznie a forgalom biztonságát zavaró növényzetet eltávolítását. Ennek érdekében az útpadkán, az árokban, az esetleges rézsűfelületeken, továbbá az út határán belüli területen levő cserjéken és fákon, fasorokon évente legalább egyszer alakító metszést kell végezni. Földutak esetén a fűkaszálás és az útellenőrzés gyakoriságát, valamint a síkosságmentesítést (hóeltakarítást is) a települési önkormányzat a helyi igénynek megfelelően, saját hatáskörében szabályozza. Földutak esetén a vízelvezetés és a hozzá kapcsolódó műtárgyak fenntartása hangsúlyozottan fontos feladat, a fenntartási feladatokat az éves javítási program alapján kell ellátni. A szilárd burkolatú közúthoz csatlakozó földút kezelőjének meg kell akadályoznia, hogy a földútról a járművek a szilárd burkolatú közútra földet, iszapot, követ vagy egyéb anyagot hordjanak fel.
Szolgalmi utak
Gazdálkodói szempontból lényeges telki szolgalom akkor alapítható, ha tartósan fennáll egy bizonyos szükséglet, amely alapján a szolgalmi jog kötelezettjének ingatlanát szolgáló telket megterhelik a jogosult ingatlanának uralkodó telek javára. Ha a szükséglet megszűnik, vagy a szolgáló telekalkalmatlanná válik a szükséglet kielégítésére, akkor a szolgalom megszűnik. Vagyis a szolgalmi jog sohasem a telkek tulajdonosaival, hanem a szükséglet fennállásával van összefüggésben. Önmagában a tulajdonosváltás nem jelenti a szolgalom megszűnését, de a szolgalom jogával 15 éven keresztül nem élés igen. A telki szolgalom önmagában forgalomképtelen, csak az ingatlannal együtt száll át az új birtokosra. Telki szolgalom mind magánérdekből, mind pedig közérdekből alapítható, csak egész ingatlanra lehet csak bejegyezni, önálló, külön helyrajzi számmal rendelkező ingatlanok között. Főszabály szerint magánérdekű telki szolgalom alapításakor az uralkodó telek tulajdonosától egyszeri ellenérték követelhető, ám a továbbiakban a telki szolgalom gyakorlása mindig ingyenes. Ez azonban nem vonatkozik a telki szolgalom gyakorlása során a berendezések, felszerelések használatával, fenntartásával összefüggésben felmerülő költségekre, amelyek a használat arányában oszlanak meg.
A magánérdekű telki szolgalom egyik fajtája a törvényi rendelkezés útján létrejövő, amelynek része az úgynevezett szükségbeli út szolgalma. Ebben az esetben a földrészlet nincsen összekötve közúttal, így a szomszédok kötelesek tűrni, hogy a jogosult átjárjon tulajdonukon. Nem tekinthető megfelelőnek a közúti összeköttetés, és szükség lehet a szolgalmi jog kialakítására például ha a földrészlet megközelítése ilyen módon egyáltalán nem vagy az év adott részében lehetetlen. Akkor is indokolt szolgalmi jog kialakítása, amennyiben a rendelkezésre álló úton a bejárás aránytalan nagy költségekkel, nehézséggel lehetséges. A szolgalomnak ez a fajtája külön szerződés nélkül létrejön. A részletszabályok (esetleges korlátozások) azonban szerződésben kiköthetőek, megállapodás hiányában bíróság útján megállapíthatók. A pontosított telki szolgalom az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzendő. Ha valamely földrészlet nincs összekötve megfelelő közúttal, a szomszédok kötelesek tűrni, hogy a jogosult földjeiken átjárjon.
A szükségbeli út vonatkozik a gyalogosan, gépkocsival, egyéb járművel történő bejárásra is, ha az a jogosult ingatlanának rendeltetésszerű használatához elengedhetetlenül szükséges. A szükségbeli út szolgalma külön szerződés vagy bejegyzés nélkül, a törvény erejénél fogva létrejön, de a felek szerződésben rögzíthetik, korlátozhatják a jog gyakorlásának feltételeit, kölcsönös megállapodás hiányában pedig bírósághoz is fordulhatnak. A szerződés vagy a bírósági határozat alapján pontosított szolgalmi jogot – az esetleges további viták megelőzése érdekében – az ingatlan-nyilvántartásba is be kell jegyezni.
SZERZŐ: CSEGŐDI TIBOR LÁSZLÓ
