„A jövő nem fogja jóvátenni, amit te a jelenben elmulasztasz.” Albert Schweizer
A biogazdálkodás több, mint fellángolás vagy egy szűkebb felvevőpiacot kiszolgáló kuriózum, ez már nyilvánvaló. A kormány szaktárcája által megfogalmazott Ökológiai Gazdálkodási Cselekvési tervben komoly célok és ehhez erőforrások lettek kitűzve, amik várhatóan a biogazdálkodást/feldolgozást/felhasználást is komolyan fogják támogatni/élénkíteni. Ebből kifolyólag egyre több, jelenleg konvencionális módon gazdálkodó kacérkodik a bioátállás gondolatával!
Akérdés, ami ezzel kapcsolatosan az átállás előtt álló termelők fejében megfordul, hogy lehet-e eredményes biogazdálkodást folytatni növényvédő szerek, műtrágya és a konvencionális gazdálkodást támogató egyéb szintetikus inputanyagok és technológiák nélkül? Ha röviden akarok a kérdésre válaszolni, akkor a válaszom egy határozott IGEN! De mielőtt beleásnánk magunkat a részletekbe, tisztázzuk, hogy mit is jelent a biogazdálkodás?
A biogazdálkodás olyan mezőgazdasági rendszer, amely ökológiai alapú módszerekkel védekezik a kártevők ellen, és bioalapú trágyázást használ, melynek fő alkotóeleme az állati és növényi hulladék, valamint a nitrogénkötő vetemények. A modern értelemben vett biogazdálkodás a környezeti károkra adott válaszként jelent meg, amelyeket a széles körben használt növényvédő vegyszerek és a műtrágyák okoztak.
Az első és legfontosabb, amit le kell szögeznünk (s amivel rengeteg biológiai gazdálkodást kezdő partneremet is szembesítenem kell), hogy a biogazdálkodás nem egyenlő a vegyszer- és műtrágyamentes konvencionális gazdálkodással, hisz a konvencionális gazdálkodástól teljesen eltérő mentalitásra, szemléletre van szükség. Gyakorlatilag már a területek kiválasztásánál egy nagyon komoly gyomfelvételezés kell hogy megelőzze a biogazdálkodás elkezdését. A 2 éves átállási időszak többek között a kiválasztott terület mechanikai gyomirtása mellett a talajművelés bióra történő átállítására szempontjából is egy fontos időszak. Sokan a biogazdálkodásban csak a korlátozásokat látják, és valóban vannak ilyenek. Mégsem a korlátozások, hanem sokkal inkább a pozitív, a rendszereket javító előírások jellemzik az ökológiai gazdálkodást, mint a tiltás. Persze léteznek a szokványos gazdálkodás gyakorlatában bevett anyagok, eljárások, módszerek, amelyeket tiltanak az ökológiai gazdálkodásban, azonban, különösen az utóbbi évtized komoly kutatásainak köszönhetően, számtalan termék, újdonság és technológia segíti a biogazdálkodókat is. Ezeket az újdonságokat szeretném 3 inputcsoportra osztva bemutatni a jövő (s persze a jelen) biogazdálkodóinak.
Vetőmag, vetésforgó
Rengeteg gazdálkodó – tévesen – úgy tekint a biovetőmag kérdéskörére, mint egy egyszerű képletre, hisz miután a biogazdálkodásban nem lehet szintetikus csávázószerrel csávázott vetőmagot használni, így a konvencionális fajták közül használnak fel csávázatlan vetőmagot. Ez több szempontból is problémát rejt magában. A legnagyobb gond, hogy – mint az a legtöbb gazdálkodó számára ismert – napjaink modern konvencionális fajtáit kifejezetten az intenzív (vegyszerrel és műtrágyával kellően megtámogatott) technológiákra nemesítették, és a bennük rejlő genetikai potenciált is e technológiák szigorú betartása mellett tudják a felszínre hozni. Ezért, ha ezeket az intenzív technológiákra nemesített fajtákat a biogazdálkodáshoz próbáljuk adaptálni, legtöbbször csalódást fognak okozni, akár a terméseredményeikkel, akár a betegségekre való fogékonyságukkal.
Természetesen van megoldás: olyan modern fajtákat kell keresni, amelyeket kifejezetten biokörülmények között, biogazdálkodásra nemesítettek, s e körülmények között tudják (a genetikájukban kódolt betegség-ellenálló képességük mellett) a bennük rejlő terméspotenciált maximalizálni. Emellett természetesen alternatív megoldás lehet egyes növényfajok esetén az ősi genetikákhoz való „visszanyúlás”. A fajtaválasztás mellett lényeges megemlíteni a biogazdálkodásban különösen fontos vetésforgó szerepét. Régi tapasztalat, hogy ha egy növényt ugyanazon a területen több éven át egymásután termesztenek, vagy egy bizonyos idő eltelte nélkül térnek vele vissza ugyanoda, akkor terméscsökkenés, a betegségek és kártevők felszaporodása lép fel. A biogazdálkodásban a monokultúrás termesztés nem megengedett! Különösképp szeretném felhívni a pillangósok jótékony elővetemény-hatására a figyelmet, amely növényfaj az utóbbi időben (különösen az állattartás visszaesése miatt) méltatlanul a köztermesztés perifériájára csúszott. Bízom benne, hogy a biogazdálkodás elterjedésével ez a növényfaj is visszanyeri a termesztésben a méltó helyét (főleg úgy, hogy ezt rendelet is előírja a gazdálkodóknak).
Növényvédő szerek, növényvédelem
Ez az az inputcsoport, ahol a legtöbb félreértéssel, „hiedelemmel” találkozom a partnertalálkozóim alkalmával. Sokan azt gondolják, hogy a néhány évtizede használatos réz- és kénkészítményeknél be is zárul a bióban használatos készítmények sora. Pedig ez messze nincs így! Míg néhány éve a biológiai növényvédelmet a vegyszermentes kezelésekkel történő termeléssel azonosították, az mára már a szakmai berkeken belül is elismert, valódi szakmai és technológiai elveken alapuló tudománnyá nőtte ki magát. Ezt bizonyítja, hogy az igencsak intenzív növényvédelmet igénylő szőlő- vagy alma-, illetve zöldségtermesztést is meg lehet oldani több ezer hektár nagyságrendben biológiai szerek integrált, ökológiai használatával. Ami a legfontosabb azonban, azon túl, hogy több tucat bióban engedélyezett szer létezik, hogy a növényvédelemhez való hozzáállást/mentalitást kell gyökeresen átalakítani.
A bióban a prevencióra, a betegségeket kiváltó okokra, körülményekre kell elsősorban a fókuszt helyezni, ahelyett, hogy „tüzet oltva” a beteg növényeket megpróbáljuk gyógyítani (természetesen szükség esetén a biológiai növényvédelemben is léteznek „tűzoltásra alkalmas” szerek, azonban a cél e termékek felhasználásának a csökkentése). Fontos azzal is tisztában lenni, hogy a biológiai növényvédelem nem kizárólagosan a biogazdálkodóknak nyújt megoldást. Számtalan példa van arra, hogy például a rendkívül intenzív növényvédelmet igénylő konvencionális gazdálkodást folytató üvegházakban a hatóanyagok csökkentése, illetve az esetleges betakarítás előtti (élelmiszer-egészségügyi időintervallumon belüli) növényi betegségek prevenciójára használnak bioszereket.
Tápanyag-utánpótlás, szervesanyag-kijuttatás
Bár a biogazdálkodás alapvető célkitűzése a fenntarthatóságra való folyamatos törekvés, ami többek között a tápanyag-utánpótlás esetén a növényi maradványok talajba történő visszajuttatásában is megmutatkozik, azonban nem hagyhatjuk szó nélkül a szerves anyag pótlásának a kérdéskörét sem. A legtöbb problémát a konvencionális gazdálkodásból a bióba került területeken az átállás előtti rendkívül egysíkú, nitrogénsúlyos, szervesanyag-hiányos tápanyag-utánpótlás okozza. A probléma megoldása leginkább a szerves anyag pótlása lenne, azonban az állatállomány visszaszorulásával egyre nehezebben és költségesebben találnak a gazdálkodók megfelelően előkészített szerves trágyát. Ennek a problémának a megoldásában segít egyrészt a korábban már említett pillangósok vetésforgóba helyezése, de többek között a pelletált, fermentált, állati (elsősorban csirkéktől származó) szerves anyag is, amely azon túl, hogy bióban is regisztrált, a kijuttatása is egyszerű úton (műtrágyaszóróval) megoldható. Ezt az alternatív trágyát egyébként a műtrágya-anomáliák, illetve a konvencionális gazdálkodásban is mindinkább terjedő fenntartható szemléletmód miatt egyre több konvencionális gazda kipróbálta. A tapasztalatok pedig nagyon pozitívak. A szerves trágyák mellett természetesen számtalan szervesalapú növénykondicionáló és biostimulátor segíti az eredményes gazdálkodást.
Nagyon fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy a fent említett növényvédő szerek és tápanyag-utánpótlást biztosító termékek közül csak és kizárólag a Nébihnél regisztrált és az ellenőrző szervek által bióban engedélyezett szereket használják, ezzel megelőzve rengeteg esetleges későbbi problémát!
Bízok benne, hogy cikkem segített eligazodni a bióban gondolkodó és talán a már bióban gazdálkodó termelőknek, hogy hogyan is lehet eredményes biogazdálkodást folytatni!
SZERZŐ: BENE LÁSZLÓ ÉRTÉKESÍTÉSI VEZETŐ • BIOHELP INTERNATIONAL
