A „hatékony csapadék” mennyisége jelentős hatással van mind a talaj lemosódásra, mind a növénytakaróra. A meglévő növényzet csökkenti, hiánya növeli az eróziót (a termőtalaj, a tápanyagok stb. elvesztése miatt).
Aktuális kihívások
A klímaváltozás kapcsán a terméshozamok várhatóan évről évre egyre inkább változnak, a szélsőséges időjárási események és más tényezők, például a kártevők és betegségek miatt. A hőmérséklet és a tenyészidőszak változásai bizonyos fajok, például rovarok, invazív gyomok vagy betegségek elszaporodását és elterjedését is befolyásolhatják, amelyek mindegyike befolyásolhatja a terméshozamot. A potenciális termésveszteség egy része ellensúlyozható olyan gazdálkodási gyakorlatokkal, mint például a növények forgatása a víz rendelkezésre állása érdekében, a vetésidőnek a hőmérséklethez és a csapadékhoz igazítása, valamint az új körülményekhez jobban illeszkedő növényfajták (pl. hő- és szárazságtűrő növények) használatával.
Mivel a témánk szempontjából fontos, ezért szükséges megemlíteni, hogy a borszőlő rendkívül érzékeny az éghajlatra, és nagyrészt ez teszi a bort olyan kitűnővé. De ez azt is jelenti, hogy a borszőlő rendkívül érzékeny az éghajlatváltozásra. A rendelkezésre álló nedvességtartalom – amelyet hatékony csapadéknak is neveznek – mennyiségének növekedése, egyrészt előidézheti a talajeróziót, másrészt hatással van a növénytakaróra. A növényzet megléte csökkenti az erózió veszélyét, így az eredmény a „versenyző” folyamatok nettó hatásaitól függ. A kapcsolatok meglehetősen magától értetődőek – ha más dolgok nem változnak, a hatékony csapadék mennyisége pozitívan kapcsolódik mind az erózióhoz, mind pedig a növénytakaráshoz. A növényzet csökkenti az eróziót és fordítva (a termőtalaj elvesztése, a tápanyagok stb. elvesztése miatt). Az erózió a talaj nedvességtároló képességének csökkenése és a kis áteresztőképességű altalajok kitettsége miatt szintén növeli a lemosódást. A problémát az jelenti, hogy az említett kedvezőtlen, eróziós folyamatoknak nem csak a nagyobb meredekségű, megművelt területek vannak kitéve; a jelenség már a csekély lejtésű ültetvények talaját is veszélyezteti. Preventív lépésként ezért célszerű az évelő növények kultúráinak sorközét gondosan megválasztott és karbantartott sorköztakaró növényzettel borítani.
Sorközművelés – többféle koncepció
A szőlőültetvények sorközei fontos biodiverzitás-források a mezőgazdasági területeken, különösen, ha növényzettel borítják őket. Alapvetően háromféle koncepció figyelhető meg abban, ahogyan a gazdák a sorközök kezeléséhez viszonyulnak. Ezek közül az egyik az intenzív talajművelés, amelynek a végeredménye a csupasz talaj. Egy másfajta megközelítést jelent a váltakozó talajművelés, amelynek az a lényege, hogy csak minden második vagy harmadik sorköz kerül megművelésre. A harmadik típusnál kvázi nincs talajművelés, állandó a sorközi zöldtakaró. Előbbieken kívül meg kell említeni azt a módozatot is, amikor a talajművelés helyett vagy mellett a gyomirtó szerek alkalmazásával történik a sorközi vegetáció szabályozása.
A szőlőültetvényekben a sorközi vadvirágos rétek kialakítása helyreállíthatja és megőrizheti a biodiverzitást, valamint javíthatja a helyi vidéki táj karakterét. A vadvirágrétek, különösen azok, amelyek több virágzó lágy szárú fajból állnak, esztétikusak, és fenntartható telepítési formát jelentenek; megőrzik a biodiverzitást, élőhelyet biztosítanak a vadon élő állatok számára, a többi művelési formához képest csökkentett fenntartási erőforrásokat igényelnek, és hozzájárulhatnak a helyi természeti táj karakterének erősítéséhez.
Nem minden gazda kedveli
A szőlőültetvényen belüli spontán vegetáció jelenléte a helyspecifikus környezeti feltételektől és a szőlőfajtától függően befolyásolja a kártevősűrűséget. Annak ellenére, hogy a gazdálkodók számára előnyök származnak abból, hogy megőrzik a növényzet borítását, az esetleges fenntartásaikat a természetes növényzet potenciális „rossz-szolgáltatásai” okozzák. Gondolhatunk itt például a rovarkártevő-fertőzöttség esetleges növekedésére vagy a terméshozamra gyakorolt hatásra (azaz a vízért vagy tápanyagokért való versengés). Ezen okok miatt a gazdálkodók még mindig nem elég nyitottak a sorközök „zöldítésére”. Ez nyilvánvalóbbá válik az olyan intenzív gazdálkodási rendszerek esetében, mint a csemegeszőlő-termesztés. Bár a bortermelő szőlőültetvényekben a természetes növényzet szerepét pozitív eredménnyel tárták fel, a növényzet megőrzésének és a csemegeszőlő termesztésének lehetséges összeegyeztethetőségére vonatkozó ismereteink még gyerekcipőben járnak.
Hazai kísérletek
Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (rövid nevén az ÖMKi) széles körben végez kísérleteket szőlészetekben és gyümölcsösökben a sorközgyepesítés vonatkozásában. Az egyik – szőlőültetvényekre vonatkozó – kísérletük az európai uniós, LIFE VineAdapt projekt keretében zajlik. Ez a program döntően az előző, LIFE VinEcoS néven futó projekt eredményeire épül. A 2025 júniusáig tartó projektben nyolc ágazati és kutatói partner működik együtt Németországból, Franciaországból, Ausztriából és hazánkból. Az ÖMKi itthon hat helyszínt vont be a több gazdálkodási évet átfogó kísérleteibe, méghozzá azzal a céllal, hogy felmérjék és nyomon kövessék az egyes ökoszisztéma-szolgáltatások meglétét. A monitoring jellegű vizsgálat keretében többek között hasznos információkat kaptak a növények megtelepedésének eredményességéről és a gazdaságilag hasznos rovarállomány (pl. méhek és természetes rovarragadozók) egyedszámának alakulásáról. A kísérlet során az Intézet munkatársai kétféle magkeveréket használtak a szőlősorközök gyepesítésére. A felhasznált magkeverékeket az ÖMKi önmaga fejlesztette ki. Az érdeklődő gazdák számára is elérhetőek ezek a keveréket, mivel kereskedelmi forgalomban kaphatóak. A vezérlőelv az, hogy minél változatosabb a kialakuló növénytakaró, annál több élő szervezetet képes magához vonzani. A magkeverékek folyamatos növényorvosi és talajtani vizsgálatok mellett érték el a végleges összetételüket.
Az alapprojekt kísérletei alapvetően a szőlészeteket célozták meg, de az ÖMKi érdeklődési és kísérleti körébe bekerültek a gyümölcsösök is (egészen pontosan az almások).
A kísérletek vélhetően megerősítik azokat a feltételezéseket, hogy ilyen rétek szőlőültetvényekben történő kialakítása támogatja a nagy természeti értékű gazdálkodási rendszereket, helyreállítja és megőrzi a biológiai sokféleséget, valamint javítja a helyi vidéki táj karakterét, következésképpen gazdaságilag előnyös a helyi gazdálkodók számára.
Az előnyök több síkon jelentkezhetnek
Az élelmiszer-termelés és a területfejlesztés észszerűsítése és egyszerűsítése érdekében a hagyományos gazdaság homogenizált és rendszerezett modellé fejlődött, hogy megfeleljen a méretnövelési és gépesítési igényeknek. A vegyszeres növényvédelem és az egykultúrás típusú gazdálkodás révén a vadon élő és a háziasított növények sokfélesége megcsappant. Ez negatív hatással van a gazdák számára fontos rovarok (beporzást végző rovarok, növényi kártevők ragadozói stb.) egyedszámára. Évtizedes kutatások arról tanúskodnak, hogy a termelőtevékenység alá vont területek elősegítik a kártevők elleni védekezést azáltal, hogy menedéket és táplálékforrást biztosítanak a növényi kártevők ragadozóinak és parazitoidjainak. Amint az eddigiekből nyilvánvalóvá vált, a sorközgyepesítés hatása több síkon is érvényesülhet: az átgondolt alkalmazásából származó előnyök talajtani szinten és a föld alatti és föld feletti élőközösség szintjén is megjelenhetnek.
Természetesen nem kell fejest ugrani a sorközgyepesítés műveletébe; érdemes előtte konzultálni olyan cégekkel vagy szervezetekkel, amelyek szaktanácsokkal és a növényi kultúrára optimalizált magkeverékekkel is tudnak szolgálni a gazdák számára.
SZERZŐ: CZÉKUS MIHÁLY
