A háború agrárexportunkra és a világ gabonapiacára gyakorolt hatása

Írta: MezőHír-2022/5. lapszám cikke - 2022 május 14.

Az orosz-ukrán háború a világ két legjelentősebb gabonaexportőr országát kapcsolja ki a világ gabonapiaci vérkeringéséből. A probléma tragikus következményeivel számos nemzetközi fórum foglalkozott már eddig is, miközben a gazdaságilag szintén kárt szenvedett üzleti partnerek, jelesül a gabonaimportőrök szabad készletek után kutatva komoly gazdaságdiplomáciai erőfeszítéseket tesznek, elkerülendő a tragikus következményekkel fenyegető, éhséglázadást is kiváltani képes helyzetek megismétlődését.

gabona

Függés – világszinten

A francia elemzőcég, a „France Agricole” által közzétett elemzésekből, gondolatokból szemezgetve érdemes szemügyre venni a grandiózus piaci zavar mibenlétét. Előre kell bocsátani, hogy nem csak maga a termény (a búza, az árpa, a kukorica, a napraforgó és a repce), hanem az előállításához nélkülözhetetlen technológiai elem, a műtrágya biztosítása is kérdésessé válik a 2022. február 24-én kirobbant fegyveres konfliktus nyomán. A nitrogénműtrágya (az ammónium-nitrát) 40%-át Oroszország és Ukrajna exportálta eleddig a világban, és a szállítás megszakadása folytán ez a mennyiség sem Kanadából, sem Németországból, sem Izraelből, sem Jordániából nem pótolható. A nitrogénműtrágya előállítása igencsak energiaigényes gyártási folyamat, amihez rendkívül jelentős mennyiségű földgáz (nota bene orosz gáz) szükségeltetik.

Mivel a fegyveres konfliktus kezdete óta nemcsak a fekete-tengeri gabonaexport szűnt meg, hanem megszakadt az ammónium-nitrát exportja is, ezért több jelentős gabonatermelő ország komoly bajba került. Ilyen kényszerpályára került többek között az orosz nitrogénműtrágya 60%-át felvásárló Brazília is. A brazilok számára nemcsak a búza- és a kukorica-, hanem a cukornád- és a cukorrépa-termesztés is rendkívül jelentős nitrogénműtrágya-igénnyel jár. Nem a véletlen műve tehát, hogy a brazil elnök március első napjaiban Budapest után Moszkvát is felkereste. Az orosz, ukrán gabona kivitelének lefagyása, az ottani gabonakészletek távolmaradása a világkereskedelemtől kiváltképp az észak-afrikai, gabonában deficites országokat, jelesül Egyiptomot, a Közel-Keletet, a Maghreb térség országait és a szubszaharai régió országait fenyegeti leginkább. A helyzet azzal a veszéllyel járhat, hogy az ukrajnai háború visszahozhatja a 2008-as pénzügyi-gazdasági világválság nyomán kialakult éhínséget, éhséglázadásokat, ebből adódó politikai instabilitást is gerjesztve (lásd arab tavasz!).

Az első reakciókat nézve érdemes megemlíteni, hogy például Algéria, mint a francia búza történelmi piaca, a közelmúltban enyhített az egészségügyi előírásokon annak érdekében, hogy Oroszországból és Ukrajnából is tudjon importálni gabonát. Egyiptom pedig saját, jól felfogott érdekében fordult el 2022-re az Amerikai Egyesült Államoktól. Feltételezhető, hogy elhibázott döntésnek tűnik mindkét eset.

táblázat
Ukrán exportunk piaci nagyságrendje és importunk változásai (forrás: KSH)

Ukrajna és Oroszország a világ búza- és árpaexportjának mintegy az egyharmadát adja. Ukrajna, amely a 4. kukoricaexportőr, a kukorica esetében a világpiac 18%-át birtokolja. Búzában az 5., árpában a 3. helyen áll. A napraforgó oldaláról, amely a sertés- és baromfitakarmány értékes alapanyaga, még előkelőbb helyet foglal el, ugyanis az ország a világ napraforgóolaj-exportjának a felét adja, és az étolajexportja háromnegyedét Kínának, az EU-nak és Indiának szállítja. Spanyolország és Olaszország is rendkívüli mértékben függ az orosz, ukrán kukoricától, és a hírek szerint három-négy hetinél nincs is több gabonakészletük. A helyzet drámaiságát fémjelzi, hogy a FAO általános élelmiszerárindexe ez év februárjában már történelmi csúcson volt, elérte a 140-et, amit még 2010-2011-ben sem tapasztalhattunk, amikor az említett „arab tavaszba” torkollott az élelmezési világválság. Tehát még híre-hamva sem volt a háborúnak, amikor az élelmiszerárak, jórészt a járvány által megcibált, hullámzóan alakuló kereslet folytán 2021ben megugrottak. Világjelenség az élelmiszerárak emelkedése, az élelmiszer-infláció elszabadulása. Hovatovább már lassan 8 milliárdan leszünk, közel 2 milliárddal többen, mint voltunk 2000-ben.

A FAO adatai szerint ebből a 8 milliárdból 5 milliárd ember megfelelő színvonalon képes táplálkozni, miközben 2 milliárdan nagyon alacsony szinten ellátottak, 1 milliárd ember pedig nagyon rosszul. Ráadásul az éghajlati tényezők miatt mások mellett az EU is – környezeti megfontolásból – a kibocsátás visszafogásában érdekelt, a mezőgazdaságilag művelt terület egy részét, ugaroltatás címén kivonja a művelés alól, nem is beszélve a zöldítési faktor, az ökológiai művelésre való késztetés politikájáról. Az élelmezésbiztonsághoz békére, stabilitásra és jó kormányzásra van szükség. A világjárvány és a háború felborítja az amúgy is összetett és rendkívül bonyolult élelmiszer-biztonsági rendszereket.

szántóföld
Az élelmezésbiztonsághoz békére, stabilitásra és jó kormányzásra van szükség

Ukrajna jelenleg mintegy 30 millió hektáron termel gabonát, míg Franciaország csak 26 millió hektáron. Az ukrán gabona minőségét a külföldi, főleg francia, amerikai és kínai befektetések nagyban garantálják, különös tekintettel a vetőmagokra. A 110 millió tonna szántóföldi terményből Ukrajna 80 millió tonnát, azaz a termés mintegy 70%-át exportálja. Franciaország az évi 80 millió tonna gabonájának csak mintegy a felét viszi külpiacokra. Ez a hatalmas ukrán export komoly logisztikai hátteret igényel (vasúti útvonalak, szükségtárolók, gépesített átrakodóhelyek rendszereit feltételezi). Ukrajna mindössze négy fekete-tengeri kikötőre összpontosít, nevezetesen Mikolajiv, Csornomorszk, Juzsnyij és Odessza fejlesztésére. Ha a háborús eseményekről szóló híreknek hinni lehet, akkor Oroszország éppen ezeket a kikötőket blokkolja. A 2021-es rekordtermésből jelenleg még 1 millió tonna árpa, 2 millió tonna olajos mag, 15 millió tonna kukorica és 7 millió tonna búza vár a kikötők szabaddá válására vagy más kereskedelmi csatornák megnyílására.

Hozzá kell azonban tenni, hogy a jelzett gabonamennyiség túlnyomó hányada nagy valószínűséggel a háború végeztével sem kerülhet kiszállításra, ugyanis az ukrán kormány, éppen úgy, mint az orosz, maga is védi a hazai szükséglet kielégítésére szánt készleteit. Exportstopot, embargót hirdetett a háborúra való tekintettel. (Mint ismeretes, a magyar gabonakészlet védelme érdekében a magyar szaktárca is készletszintvédelmi lépések megtételére kényszerült a közelmúltban!)

Megbolydult piacok

Lengyelországon keresztül, vasúton kiszállítani az exportra szánt gabonát nem reális opció, hiszen egy vasúti szerelvénysor a francia elemzők szerint 1500–2500 tonnát képes csak elszállítani, míg egy áruszállító uszály 30–60 ezer tonnát. Erre a megtorpant mennyiségre azonban számítanak a piacok, csakúgy, mint a 2023-as ukrajnai termés nagyságrendjére, ami, ha lehet, még nagyobb bizonytalansággal terhelt, hiszen a talaj-előkészítéshez gépekre, üzemanyagra, vetőmagra, műtrágyára egyaránt szükség lesz, nem is beszélve a békéről. A mezőgazdaság termelési bizonytalansága csak erősödhet, ha a konfliktus térben és időben tovább terjed.

Nagy kérdés, hogy a 7 millió tonnányi, Ukrajnába „beragadt” búza ütötte „lyukat” be lehet-e egyáltalán foltozni? Ehhez egy gabona-világkörképet is felvázolnak a francia elemzők. E szerint Indiában terméstöbblet alakult ki a 2021-22-es szezonban. A termésmennyiség meghaladja az indiai szükségletet, ami bizonyos mennyiségek exportpiaci értékesítésére is lehetőséget kínál. Ha az időszakos exporttilalomtól eltekintünk, akkor Oroszország is képes jelentős gabonaexportra. Az orosz gabona jelenleg Egyiptomba áramlik. Hiányzik ugyanakkor a világpiacról az ukrán gabonamennyiség, mégpedig nemcsak a 2021-2022-es szezon tekintetében, hanem a 2022-2023-as szezonra is gondolva. Ha ugyanis a háború sújtotta térségekben ellehetetlenül a gazdálkodás, elmarad a talajmunka, a vetés, és kiesik a 2023-as ukrán termés, akkor hosszú időre kieshet az ukrán gabona a világpiacról.

táblázat
Export- és importpiaci szerkezet az ukrán relációban
táblázat
Ukrán piaci agrárexportunk alakulása az elmúlt évtizedben

A háború kitörése előtti helyzetben Ukrajna átlagosan 20 millió tonna búzát exportált. Ha arra gondolunk, hogy a két legnagyobb búzatermelő és felhasználó ország mind ez ideig az önellátási szintjük körül termelt, akkor hosszabb távon sem lehet arra számítani, hogy Kína és India gabonaexportőrré válik.

Európa gabonatermelése a Közös Agrárpolitika terméskorlátozó intézkedései következtében inkább stagnál, mint emelkedik. Kanada főleg durumbúzát exportál tésztának, Ausztrália pedig elsősorban Délkelet-Ázsiát szolgálja ki. Argentína Brazíliát látja el, mivel a brazilok önellátóvá válására nincs sok esély. Az Egyesült Államok inkább Ázsiát tekinti célpiacának, és a fizetőképes közel-keleti lehetőségek iránt érdeklődik.

Európa, ha reagál is az ugaroltatási kötelezettségek felszabadításával az ukrán szállítások pótlására, a nagyságrend tekintetében nagy valószínűséggel képtelen pótolni keleti szomszédunk kiesését. Az ugar ugyanis a szántó mindössze 4%-át érinti, ami sem termőterület tekintetében, de földminőség tekintetében sem adekvát a gabonatermő területekkel. A tagállamok többsége ugyanis a tévhitekkel ellentétben nem a legtermékenyebb mezőgazdasági területeket ugaroltatja. Ha meg is jelenik az ugaroltatási kötelezettség felszabadítása révén kialakuló többlettermés az EU-ban, akkor sem várható, hogy az 2023 előtt érdemi exporttöbblet képében jelentkezik.

Az idei év az őszi gabonák tekintetében értelemszerűen már nem hozható vissza, de az inputköltségek drasztikus emelkedése, a műtrágya, a növényvédő szerek, az energia árának durva emelkedése is fékezheti a termelési többletek kialakulását.

gabona
A gabona ára az utóbbi hónapokban soha nem látott magasságokba emelkedett

Normál körülmények között sem könnyű az EU-ban 20 millió tonnával többet termelni, tudván, hogy az EU évente átlagosan 120-140 millió tonnát produkál, és ennek körülbelül egyharmadát exportálja. Az ukrán gabona kiesését a jövő évtől világszinten nehéz lesz pótolni. A megbolydult gabonapiacon a gabona ára az utóbbi hónapokban soha nem látott magasságokba emelkedett. A legkitettebb helyzetben a közel-keleti térség és a Maghreb országai vannak. Ez az a térsége a világnak, ahol a talaj- és klimatikus viszonyok miatt a legnagyobb a szakadék a helyi termelés és a fogyasztás között. Az éves kenyérfogyasztás világátlaga fejenként 60 kilogramm, de Afrikában ez 30, Európában 100, a Közel-Kelet országaiban pedig 180-200 kilogramm. Így nincs abban semmi különös, hogy ez a régió koncentrálja a gabonavásárlások 35-40%-át a Földön. Az évente exportált 190 millió tonna búzából 60 millió tonnát ez a térség vásárol fel, ami nagyon erős függőséget eredményez. A másik jelentős mennyiségeket felvásárló terület a világban Délkelet-Ázsia (Kína: 10 millió; Indonézia: 11 millió; Pakisztán: 7; Vietnam: 4; Thaiföld: 3 millió tonna). Új termelőket nem könnyű találni. A háború kirobbanásáig csak Ukrajnában és Oroszországban volt tapasztalható jelentős gabonatermés-növekedés és exportbővülés.

Ukrán piaci importunk alakulása az elmúlt két évben

A világban évente exportált 190 millió tonnából Oroszország 38 millió tonnát exportál, ami 12 milliárd dollár éves bevételt jelentett a számára. De mi a helyzet az ukrán búzával, amely az oroszok kezébe kerülhet, és amelynek 50%-át a Dnyepertől keletre termelik? A két csatolt régió már a termelés közel 10%-át teszi ki. Az igazi kérdés az, hogy mi lesz középtávon az orosz termeléssel: miként fognak dönteni a piaci szereplők a szankciók ellenére, amikor a világ gabonamérlegében mind az ukrán, mind az orosz búza megkerülhetetlen tényező marad?

Bár erről kevés szó esik, de a gabonakészletszint sem elhanyagolható kérdés, annak fényében, hogy például Kínának (130 millió tonnás nagyságrend mellett) egyévnyi búzakészlete van, de Európának csak mindössze egyhavi!

Magyarország és a „keleti piacok”

Az ukrajnai háború a magyar mezőgazdaságot sem hagyja érintetlenül. Mind az orosz, mind az ukrán piac jelentős exportpiaci rést hasíthat ki az exportpalettánkból, hiszen míg az orosz piaci kivitelünk a 200 millió eurós sávban mozgott ez idáig, addig az ukrán piac mintegy 150 milliós exportpiacnak bizonyult. Az orosz piaci kiesést az eleddig elrendelt embargó nyomán, az ukránt pedig a háború okozta sérülések okán szenvedhetjük el. Némi elővágással élve megemlítendő, hogy a kukoricavetőmag-kivitelünk felvevőpiacának mintegy 50-60%-át ez a két ország jelentette évtizedek óta.

A magyar mezőgazdaság érintettségét érzékelteti, hogy nemcsak a két keleti piacunk tekintetében kerülünk hátrányba, hiszen például az állattenyésztésünk helyzetét a gabona és a napraforgó árának, ezen keresztül a takarmányárak elszabadulása, a növénytermesztők helyzetét pedig a kőolaj és földgáz világpiaci árának meglódulása és az ellátást övező bizonytalanság is nehezíti, nem is beszélve a műtrágya- és növényvédőszer-árak drasztikus emelkedéséről, a művelési költségek megugrásáról. A háborús konfliktus ugyanakkor új piacokat is nyithat a számunkra, és a mezőgazdaságot sújtó munkaerőhiány is enyhülhet. Egyes vélemények szerint a hazai agrárvállalkozások számára a cseh és a lengyel piacokon, ahol Ukrajna eddig hangsúlyos piaci szereplő volt, keleti szomszédunk időleges kiesése új exportlehetőségeket nyithat meg a számunkra. A K & H Bank közleménye szerint mindezek mellett nőhet az importot helyettesítő magyar termékek iránti belpiaci kereslet is, mert a forint gyengesége miatt egyre drágulnak az importált élelmiszerek, és a helyi forrásból származó beszerzés kivédi a külső tényezőkkel járó kockázatot.

Az ukrán piacra irányuló exportunk elmúlt évtizedbeli alakulását erős hullámzás jellemezte. Az évtized közepén tapasztalt mélyrepülést az évtized végére (2020-ra) dinamikus növekedés váltotta fel, és a kivitelünk ismét a 2012-es, 2013-as magas szint közelébe került. 2021-re ismét leszálló ágba került a magyar agrárexport az ukrán piacon, amit a háború okozta pusztítás következtében a 2022-es év sem tud pozitív irányba befolyásolni.
Ami pedig az ukrán piaci importot illeti, egyértelműen dinamizálódó behozatalról árulkodnak a statisztikai adatok. Jóllehet az agrár-külkereskedelmi mérleg így is pozitív maradt, de a szaldó erőteljes szűkülése látható. A legjelentősebb export-import egyenleget produkáló évhez (2013-hoz) képest a mérlegtöbblet 2021-re megfeleződött.

Export- és importpiaci szerkezet az ukrán relációban

Mind az export-, mind az importreláció deficitet mutat az elmúlt két évben. Az exportunk mintegy 14, az importunk mintegy 20%-kal csökkent. Az exportszerkezeten belül a dinamikusan (20%-kal) bővülő élőállat- és állatitermék-exportunkon kívül nem akadt bővülő kivitelt mutató termékkör. Az ukrán piaci importunkon belül a növényi termékek közel 25%-os piacbővülése emelkedik ki, míg az élelmiszer-készítmények, ital, dohánytermékek importja hozzávetőlegesen ugyanennyivel csökkent. Drasztikusan visszaesett, az előző évi behozatal alig egy tizedére zsugorodott ugyanakkor a növényi és állati zsírok importja, de csökkent az élőállat és állati termék behozatal is.

A háború agrárexportunkra gyakorolt hatása Cím: (legyen benne a főkulcsszó és lehetőleg a mezőgazdaság, max. 59 karakter)

SZERZŐ: SZABÓ JENŐ