Az európai zöldenergiaipar az ukrán, a kanadai és az ausztrál termésre is támaszkodik. A fenntarthatóság jegyében sok ezer kilométert utaztatott ausztrál repce most nagyon elcsípte az árcsúcsot. Az új termelési szezon már elkezdődött, de a várakozások szerint a tavalyinál kisebb területről és szerényebb eredménnyel lehet majd betakarítani az olajmagot. És nemcsak ebben az országban, a jelenség általános. Nagyon magas árakra van kilátás.
Az EU a legfontosabb piaca
Ausztrália a világ repcemag-forgalmából 10-20 százalékos részt hasít ki az aktuális terméstől függően, ahogy Ukrajna is. Messze lemaradnak a repcepiac kétharmadát birtokló Kanada mögött. Az ausztrál termés 70-80 százaléka Európa biodízelgyártóit célozza meg abban az időszakban, amikor az európai raktárak már régén üresek, és lecsengett a kanadai export is. Március elején a piac 900 ausztrál dollárt is megadott egy tonna repcéért, ami 236 ezer forintnak felel meg, és 50 százalékkal haladta meg az egy évvel ezelőtti szintet.
Most, a vetés idején kedvező a talajállapot, jók a nemzetközi terményárak, ám a repce négyéves vetésforgója megakadályozza az ausztrálokat abban, hogy ismét a tavalyival megegyező területnagyságot (3 millió hektárt) vessenek be vele. És nemcsak ez csökkenti a vetéskedvet.
Kevesebb inputtal kell beérni
A nitrogén műtrágya ára egy év alatt itt is a háromszorosára emelkedett, márpedig a repce nitrogénigényes növény. A térségben már tavaly szeptemberben a műtrágyakínálat csökkenését okozta, hogy Kína az emelkedő árakra azonnal exporttilalmat vezetett be, hogy fékezze belpiaci drágulást a tápanyagok terén. A február végén kitört európai háború pedig az orosz és fehérorosz műtrágyát is nehezen kihajózhatóvá tette. Ausztrália szerencséje, hogy a nitrogén terén nagyon diverzifikáltak a beszerzési csatornái. A Közel-Keletről, Indonéziából és Malajziából is vásárol, a kínai és orosz forrás csak 10-10 százalékos hányadot képvisel az import palettáján.
Ausztráliában a glifozát is a termesztéstechnológia fontos eleme, ennek meghatározó gyártója szintén Kína. (Megjegyezzük, hogy Kanadával szemben az ausztrál termésnek csak kisebb része a gyomirtónak ellenálló, génmódosított repce, az Európának szánt terméshányad hagyományos nemesítésű növény.) Az energiaárak és gyártási költségek emelkedése a glifozát árának megháromszorozódásához vezetett 2021 folyamán. (Azóta csökkenés következett be, itt írtunk róla.) A termelési költségek és kockázatok növekedése önmagában elegendő volt ahhoz, hogy számos farmer a szerényebb igényű kalászosok felé forduljon az őszi vetéskor.
Negyedével csökken a termés, és máshol sem lesz jó
Az elemzők a várható hozamokat is csökkentették idénre két okból: egyrészt a tavalyi év kivételesen jó volt, másrészt most a magas inputanyagárak miatt mérsékeltebb kiszolgálásra számíthat a növény. Az átlaghozamok így 16 százalékkal esve 1,75 t/ha-t érhetnek el, és ez még mindig bőven az ötéves átlag (1,5 t/ha) felett volna. Ausztrália a tavalyi 6,35 millió tonnát hozó rekordév után 4,7 millió tonnás repcetermésre számíthat, ebből a becslések szerint 3,6 millió tonna mag juthat majd exportra.
A jelek szerint az EU három nagy beszállítójából kettőnek lényegesen kevesebb exportálható magja lesz az idei termésből. Már csak a kanadai mennyiség kérdés, de nem látjuk, miért döntenének másként az itteni gazdák, mint ausztrál kollégáik. A magyar gazdák is hasonlóképp válaszoltak a trendre: 230 ezer hektár alatt lesz a növény betakarítható területe, és a szerényebb műtrágyaadagokat is biztosra vehetjük. Így arra fogadnánk, a repceárak mindenképpen toronymagasak lesznek idén.
Lásd még a témában:
Két ország szólhat még bele az EU repceellátásába
Szárnyal a repce, aratáskor a jövő évi termést is eladhatjuk
