Január végén publikáltak egy uniós tanulmányt, ami a cukorágazat alkalmazkodási képességét vizsgálta az európai cukorkvóták kivezetését követő időszakban. A végkövetkeztetésén máris felháborodott a szakma. Mindent azért ők sem viselnek el.
Az EU 2017. októberében felszámolta a cukortermelési kvótarendszert. Ezt egy súlyos árzuhanás követte, majd következett a világjárvány és most a világválság. A szerzők végkövetkeztetése mégis az, hogy az EU cukorpiaca rugalmasan tudott reagálni a kvótakivezetés hatásaira, a reform végkifejlete eddig pozitív. Ezt vajon mire alapozza?
Kockázatot jelentő tényezők
Az értékelés szerint az unió cukorágazatát érintő fő termelési kockázatok abból erednek, hogy évről évre változik a cukorrépa-termőterület nagysága és nagy a termésingadozás, utóbbi az éghajlatváltozásnak és a rovarkártevőknek is köszönhető. A kvótakivezetést követő időszakban így lényegesen nehezebbé vált megtervezni a termelés volumenét.
A piaci kockázatok közül a legnagyobb hatása annak van, hogy sokáig tartott a cukorárak mélyvölgye, ami a cukorpiac valamennyi szereplőjét érintette, és súlyos hatása volt a termelésre. Bár – teszi hozzá a tanulmány – a kvóta utáni időszak nagy részében az uniós fehércukor átlagára még mindig a nemzetközi referenciaár felett volt.
A szakmapolitikai kockázatok közül a tanulmány készítői kiemelik a rosszul sikerült neonikotinoid-szabályozást. Az egyes tagállamok nem egyformán értelmezték a rovarölő hatóanyagcsoport használatának tilalmát, ami szélsőséges egyenlőtlenségeket eredményezett a termelésben. (Lásd: 19 cukorrépatermelő országból 14 engedélyezi a Cruisert.) Végül azok jártak rosszul, akik betartották a tilalmat: a répa sárgaság vírusa drasztikusan visszavetette a termésüket.
Nagyon komoly kockázatot jelent az európai cukortermelésre az aláírási fázisba lépett Mercosur-egyezmény, melynek révén sokkal több brazil cukor léphet az unió belpiacára, valamint az EU zöldpolitikája. A Farm To Fork stratégia célkitűzéseit súlyos fenyegetésként élik meg az ágazati szereplők. A tanulmány készítői megjegyzik: a fenntartható mezőgazdálkodás pontos részletei még nem tisztázottak, és a fenyegetettség érzése ebből is fakadhat.
A rendszerszintű (azaz nem ágazatspecifikus) kockázatok közül a legsúlyosabb az energiaárak és az árfolyamok (brazil reál/USA dollár) változásából adódnak. Mindkettő rosszul hatott az EU cukorpiacára.
Elhanyagolható kockázatok
Viszont a csökkenő cukorfogyasztásnak és a cukorrépa termeléshez kötött támogatásának a vártnál kisebb hatása volt a piaci folyamatokra. Az édesítőszerek (izocukor) fogyasztásának növekedése a tanulmány szerzői szerint még ennél is kisebb piaci kockázatot jelent a cukorágazat számára.
Mi segített a válságban?
A kvótakivezetést követően egyes tagállamokban a cukoripar megfelelően tudott alkalmazkodni a helyzethez, míg másutt komoly bajba került. A kutatók felhívják a figyelmet arra is, hogy a támogatások és a mezőgazdasági biztosítások sokat tudtak tompítani a krízishelyzeteken, ahogy az is, ha a tőzsdén előre lefixálták a szereplők az elvárt árat. A tanulmány készítői dicsérik a termeléshez kötött támogatást, ami sokat segített a termelőkön abban a 11 tagállamban, ahol ezt bevezették. Ez figyelemre méltó annak fényében, hogy tőlünk nyugatra gyakran éri támadás ezt a támogatási formát. Hasznosnak ítélik az uniós árfigyelő rendszert is. Továbbá érdemesnek tartják egyes cukorgyárak termelési szerkezetét is diverzifikálni az etanolgyártás irányába.
Lásd még cikkeinket a témában:
