Az ökológiai gazdálkodás egyik legjelentősebb kérdésköre a növényvédő szerek és termésnövelő anyagok felhasználhatósága, ami a szergyártó cégek részéről kiemelt figyelmet érdemel. A gazdaságban felmerülő növényvédelmi problémák elhárítása azért sem egyszerű feladat, mert az ökológiai gazdálkodást keretbe foglaló EU-biorendelet nem listázza a forgalomban lévő termésnövelő anyagok és növényvédő szerek nevét. Ezért a gazdálkodók nem minden esetben tudják eldönteni vásárláskor, hogy az adott készítmény felhasználható-e a biotermelés során.
Előírások
Az ellenőrzött ökológiai üzemekben a tanúsítvány megszerzésének egyik sarkalatos pontja, hogy kizárólag biogazdálkodásban engedélyezett növényvédő szereket, talajjavító anyagokat és műtrágyákat használhatnak a gazdálkodók. A 889/2008/EK-rendelet I. és II. mellékletei határozzák meg, hogy melyek azok a hatóanyagok, alapanyagok, komponensek, amelyek az ökológiai gazdálkodásban is engedélyezettek. Fontos, hogy a fenti rendeletben felsorolt összetevőket tartalmazó készítmény is csak akkor használható fel Magyarországon, ha az rendelkezik hazai forgalombahozatali engedéllyel. Ez alól kivételek a 2003/2003/EK-rendelet szerinti EK-műtrágyák.
Hazai inputlisták
A biogazdálkodásban felhasználható EK-műtrágyák, növényvédő szerek és termésnövelő anyagok elbírálására az EU-ban nincs egységes szabályozás, ezért az tagállamonként eltérő lehet. Magyarországon a 34/2013 VM-ren delet 23 § e) pontjában foglaltaknak megfelelően a Nébih által koordinált és közzétett lista az országosan elfogadott, ezenfelül a tanúsítószervek is rendelkeznek saját listával. Amennyiben egy készítmény szerepel az országos Nébih-szerlistán, a tanúsítószervezetek további bírálata nem szükséges (de kérhető). Ha a készítmény nem szerepel a Nébih-listán, de a gyártó szeretné elbíráltatni a termékét, hogy az biogazdálkodásban használható-e, akkor kérheti – a szükséges dokumentumok megküldését követően – a tanúsítószervezetek bírálatát. Bármely készítmény csak abban az esetben használható fel a biogazdálkodás során, ha az a fenti kritériumoknak megfelel, tehát komponensei szerepelnek a 889/2008/EK-rendelet I. és II. mellékleteiben, rendelkezik hazai engedélyokirattal, és a Nébih Öko Munkabizottsága vagy a biotanúsító szervek jóváhagyták.
Nemzetközi háttér
Magyarországon egy olyan biogazdálkodásban felhasználható inputanyaglista létezik, amely nemzetközi háttérrel rendelkezik: az egyik hazai tanúsítószervezet, a Bio Garancia Kft. más nemzetközi listákkal (InfoXgen, FiBL) azonos módszertan alapján értékeli a készítményeket. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben egy készítmény már fent van az említett külföldi listák valamelyikén, akkor felkerülése a többi ország listájára egyszerűbb és költséghatékonyabb. Ez nemzetközi szinten a gyártó cégek munkáját könnyíti meg, és a készítményüket felhasználó gazdálkodók száma is növekedhet. További előnye még a nemzetközi hátterű listának, hogy a sikeresen elbírált készítmények megfelelőségi igazolásait a Bio Garancia Kft. honlapjáról angol és magyar nyelven egyaránt bárki letöltheti.
Az inputanyaggyártóknak mindenképp érdemes időben kérni a Nébih-listára történő ingyenes felkerülést
Nehézségek
Az inputanyaggyártóknak mindenképp érdemes időben (gazdálkodási szezon előtt) kérni a Nébih-listára történő ingyenes felkerülést, mivel a bírálatot végző Nébih Öko Munkabizottság évente csak néhány alkalommal ül össze. A bizottság tagjai: Nébih, biotanúsító szervezetek (Bio Garancia Kft., Biokontroll), ÖMKi, illetve a bio-érdekképviseleti szervezet. A tanúsítószervezetek listájára történő felkerülés térítésköteles, de általában gyorsabb, mivel azok saját hatáskörben járnak el. Ha egy készítmény nem szerepel a fent említett listákon, az a gazdálkodóknak több szempontból is problémát okozhat. Egyrészt az inputanyagok beszerzésénél, amikor nem egyértelmű a termék felhasználhatósága, másrészt a bioellenőrzésen, tanúsításkor. Amennyiben a gazdálkodó olyan készítményt használt, amelyik se a Nébih-listáján, sem az ellenőrző szervezetek listáján nem szerepel, van ugyan lehetőség arra, hogy a tanúsítószervezet utólagos bírálatot készítsen, de ez mindig rizikó a gazdálkodó számára, hiszen nem biztos, hogy a bírálat során meg fog felelni az adott inputanyag.
Arra is figyelni kell, hogy a forgalombahozatali engedély alapján milyen kultúrákra lett a szer engedélyezve
Ezenkívül az utólagos bírálat a gazdálkodó számára többlet adminisztrációs munkát jelenthet, ezzel lassítja a tanúsítási folyamatot, amit a legtöbb gazdálkodó igyekszik elkerülni, és inkább olyan készítményt választ, amelyik már szerepel a fent nevezett listákon. Amennyiben az utólagos bírálat során kiderül, hogy az inputanyag nem használható biogazdálkodásban, akkor a tanúsítószervezetnek jelentenie kell a nem megfelelő szerhasználatot az illetékes kormányhivatalnál, és a gazdálkodó növényvédelmi bírságra vagy akár az ökopályázatból való kizárásra is számíthat. A szergyártók szempontjából fontos, hogy ha a gazdálkodó kéri az utólagos bírálatot, akkor a készítmény nem kerül fel a tanúsítószervezetek nyilvános listájára, mivel oda csak olyan készítmények kerülhetnek fel, amelyek bírálatát a gyártó vagy a forgalmazó kérvényezi. Ezért mindenképpen célszerű, hogy az inputanyaggyártók vagy -forgalmazók kérjék a bírálatot. A jelenlegi – kissé nehézkes – rendszer hátrányaira remélhetőleg lesz majd megoldás. A nemrég megjelentetett Nemzeti Cselekvési Terv az Ökológiai Gazdálkodás Fejlesztéséért című tervezetben ugyanis már szerepel az a javaslat, hogy a jövőben Magyarországon is csak egy érvényes inputlista legyen. Ez mind a szergyártók, mind a gazdálkodók helyzetét megkönnyítené.
A bírálat folyamata a tanúsító szervezetnél
A bírálat folyamata a Bio Garancia Kft.-nél egy hazai és egy nemzetközi bíráló szakember együttműködésével történik. A bírálat során megvizsgálják a termék hatóanyagát, összetevőjét és azok eredetét. A cég bekéri a szergyártótól a releváns dokumentumokat, és véleményezi a jogszabálynak történő megfelelést. Fontos megemlíteni, hogy gazdálkodóként nem elegendő azt megnézni, hogy egy készítmény szerepel-e a Nébih vagy a tanúsítószervezet listáján. Arra is figyelni kell, hogy a forgalombahozatali engedély alapján milyen kultúrákra lett engedélyezve, mivel csak ezekben a kultúrákban használható fel. Ezt a bioellenőrzés során az ellenőrző szervezetnek vizsgálnia kell, és amennyiben az engedélyokiraton nem szereplő kultúrában használta a gazdálkodó a készítményt, úgy a tanúsítószervezet azt köteles jelenteni az illetékes kormányhivatalnak.
SZERZŐ:
DR. MÉSZÁROS DÓRA ÜGYVEZETŐ
KRUTÁK SZIMONETTA BIOELLENŐR ÉS TANÚSÍTÓ
BIO GARANCIA KFT.
