Hintába ültettek minket

Írta: MezőHír-2021/11. lapszám cikke - 2021 november 03.

Az árak sosem látott emelkedése és ingadozása ismét embert próbáló időket hozott. Sokan már alaposan el is szédültek a szántóföldi növények árainak láttán. Ebben a rovatban immár három éve próbálunk hozzájárulni a szemléletváltozás felgyorsulásához. Persze nem sajátíthatjuk ki az e téren elért előrelépéseket, de a jelenlegi romló tendencia mellett nem mehetünk el szó nélkül. Rovatunk tavalyi búcsúztató cikkében már előrevetítettem egy 2020-nál is nehezebb évet a gazdák számára… ez, sajnos, bejött.

 

kukorica

 

Túlcsordul az érzelem az agrárpiacokon

Az ügyesen irányított hangulatkeltés csengő forintban mérhető sikert hoz. Ezt most több szinten is érzékelhetjük egyszerre, hiszen (I.) a pandémia kitörése és globálissá válása az élelmiszerpiacokon komoly turbulenciákat, felértékelődést hozott. (II.) A földgáz, a műtrágya, az áram, az üzemanyag, a termények piaci őrülete pedig mindennapjaink történése. A fokozott hangulat azonban rossz tanácsadó. A magasabb ár a kék sarokban, a szerződéses fegyelem romlása, régi barátságok felbomlása, piaci kapcsolatok erodálódása a pirosban. Rövid és hosszú távú érdekek ütköznek meg. Máris nagy a véráldozat! Gondoljuk át hideg fejjel a helyzetet! Én nagyon büszke vagyok arra, hogy ezekben a hisztérikus napokban sokaknak jut eszébe felhívni engem, és segítséget kérni a tisztánlátás érdekében. Mit tegyek, Zoltán, eladjam, tároljam? Vegyem meg – amíg van – a műtrágyát vagy majd a jövő év elején? Mit vessek? Milyen év jön erre a piaci helyzetre? Megbeszéljük. Ez a partnerség. Egyben az információ hatalmának kézzelfogható megjelenése. Beszéltem olyan gazdával, aki – hallgatva az idők szavára – „televette a kádat benzinnel”. Ja, nem! Bevásárolt műtrágyából és növényvédő szerből még tavasszal, és épített egy újabb tárolót. Most okkal elégedett.

Szép új világ

Az emelkedett érzelmek immár éves viszonylatban ütöttek tanyát az agrárpiacokon. Kinek jó ez? Azoknak, akik spekulálnak. Azon lehet vitatkozni, hogy a tőzsdéket ingató hírek mennyire túlzóak, de a globális terménymérlegek nem borultak fel. Ha – éppen a hangulatkeltésnek engedve – a felhalmozás miatt élénkebb a kereslet egy időszakban, azok a készletek ki fognak kerülni a raktárakból, és ugyanannyira vissza is fogják vetni a keresletet. Ettől függetlenül tudomásul kell venni, hogy egy új korszakba léptünk. A világjárvány nemcsak az emberiség történelmében jelent fordulatot, hanem az élelmiszerpiacokon is. Bár a hangulati alap nem vitatható, az, hogy az élelmiszerek értéke közelebb került a valóságoshoz, már régen érett. Annak oka pedig, hogy előrejelzésem szerint – bár árhullámok mindig lesznek – nem fogunk visszatérni a pandémia előtti árszintekhez, a következőkön alapul: ‑ Az időszakos áruhiányok, szállítási nehézségek akuttá váltak, és a gazdaság teljes spektrumát érintették és érintik. Ez pedig egy felfelé tartó árspirállá változott. A piaci szűkületek a készletezési gyakorlat megváltoztatására késztet minden vásárlót. Legyen az kereskedő, feldolgozó vagy maga a háztartás, mindenki nagyobb élelmiszer-tartalékokkal üzemel. Erről hosszú évekig tart majd leszokni. Az egymást erősítő folyamatokat a félelem katalizálja. Félelem az ellátási nehézségektől, amit a kiugrott brit piac fényesen alá is támaszt. Tanulság: nem falakat kell magunk köré emelni, hanem versenyképes gazdaságot építeni, ami a szükséges szinten tartja az importfüggést.

‑ A munkaerőgondok gyorsan végiggurultak az élelmiszer-értékláncon is. Ez nemcsak a költségek tartós emelkedését hozza, hanem egyben a beruházások értékének fokozott emelkedését is.

‑ Ha már a költségeknél tartunk, az energiaárak – egymást erősítve és politikai játszmákkal megtámogatva – szintén évekig magasak maradnak.

‑ A felértékelődés fontos mozgatója a hozzáadott érték emelkedése is. A magas hozzáadott értékű – ma leginkább helyettesítő termékeknek titulált – új típusú élelmiszerek leginkább az állatitermék-értékláncokhoz kapcsolódnak. Elnevezésükön el kell vitatkoznunk, de a piacok újraosztásában betöltött szerepük vitathatatlan. Piacuk az előrejelzések szerint 2030-ra a globális húspiac minimum 10 százalékának megfelelő szintre nőhet.

Ahogy (a szakmai indokoltság határait feszegető jogszabályi szigorításokkal, politikai támadásokkal megerősített piaci tendenciák mentén) drágulnak a hagyományos termékek, lesznek ezek egyre versenyképesebbek. A kibocsátás növekedésével amúgy is csökkenő előállítási költségeik és a rájuk aggatott környezetvédő címke hatalmas, koncentrált előállítói kört hoz létre. A helyüket kereső, megtérülést vadászó befolyásos vagyonok itt jó talajra lelnek. Adja magát a párhuzam a gépjárműgyártás világpiacának ’erőszakos’ átrendezésével az elektromos autózás irányába.

mezőgadaság
Nem falakat kell magunk köré emelni, hanem versenyképes gazdaságot érdemes építeni

Erste Agrár-előrejelzések

‑ A magas műtrágyaárak miatti felhasználás-visszafogás leginkább a globális kukoricapiacon lesz érzékelhető. Hangsúlyozom, a jelenség nem hazai, globális. Ha nem lesz gyors visszarendeződés, amire azért az orosz lépés ellenére sem szabad fogadásokat kötni, ez a nitrogén hatóanyag kínálatának szűkülését, további műtrágyaár-emelkedéseket vetít előre. Ez csökkenő kijuttatást és kisebb termést jelent. Ehhez a kukoricaterület csökkenése is keményen hozzá fog járulni. Helyére kisebb nitrogénigényű növények vagy éppen más takarmánynövények kerülnek, hiszen a dráguló kukorica egyre nagyobb teret nyit nemcsak az importnak, hanem például az árpának is. A kisebb kukoricatermés sem hazai jelenség lesz, ami a magas árak tartóssága felé mutat. Ezeken az árakon a feldolgozók, a felhasználók mozgástere beszűkül. Ez rendre koncentrálódást szokott maga után vonni. Pedig az állattartókat az ág is húzza. Ezt a pandémia okozta keresleti és szállítási zavarok, az állatjárványok, a szigorodó tartási szabályok, a helyettesítő termékek és a csökkenő felvásárlási árak is fokozzák (például a sertéseknél), az emelkedő költségek és a munkaerőgondok mellett. Végső soron az emelkedő input- és terményárak tovább kell hogy guruljanak az értéklánc vége, a fogyasztó felé. A továbbhárításban ugye az agrárium gyenge, de az infláció további gerjesztője maradhat.

‑ A gazdák fogják a fejüket és a készleteiket. A helyzet bebizonyította, mekkora hatalom az informáltság, a piaclátás, az előrejelzések ismerete. E téren mindannyiunknak van hová előrelépni. A precíziós gazdálkodás fogalmába bizony az aratás utáni műveletek is bele kell hogy tartozzanak, így a raktározás, értékesítés is.

‑ Vajon a helyén van a fejünkben az, hogy miből származik a jövedelmünk? És vajon csak a pénz az, amiért dolgozunk, vagy ennél jóval összetettebb dolgok vezetnek minket? Esetünkben a jövedelemtermelésben a tárolás és értékesítés súlya kiemelkedett a hatékony, magas minőségű termeléssel szemben. (Itt most a támogatás stabilizáló szerepét, a vele járó adminisztráció jövedelemtermelő képességét nem akarom hangsúlyozni.) Az értékesítés a mezőgazdaság Achilles-sarka. Azok között a képességek között, amelyek ma egy mezőgazdasági üzem működtetéséhez szükségesek, előkelő helyen van a kereskedelmi véna. Ahhoz, hogy valaki jó agrárkereskedő legyen, elsősorban piacismeretre, kapcsolatrendszerre, tárgyalástechnikai alapokra van szüksége, de nem árt az igen mély áruismeret, jártasság a paritások, a szállítmányozás terén sem. A lerágott csont, miszerint „minél nagyobb egységes tétellel lépsz a piacra, annál kedvezőbb feltételeket érhetsz el”, bár közhelyes, de attól még életbevágóan igaz. A szervezettség az eladások során is aranyat ér. Ha pedig e szervezettség már a fajtaválasztás, a termelésszervezés terén is megvalósul, nyert ügyünk van.

SZERZŐ:
FÓRIÁN ZOLTÁN VEZETŐ AGRÁRSZAKÉRTŐ
ERSTE AGRÁR KOMPETENCIA KÖZPONT