A 2017 óta folyó, a Pannon Breeding GINOP 2.2.1-15-2017-00042 azonosítószámú projekt „Szaporítóanyag prebázis kialakítása a hazai rózsa fajtanemesítés és szelekció eredményeinek piacra vitele érdekében” című kutatás keretében Márk Gergely, hazánk egyik legkiemelkedőbb rózsanemesítője fajtáinak egy részét tettük vizsgálataink tárgyává és értékeltük őket extrém termőhelyi viszonyokhoz való alkalmazkodás szempontjából. A fajtákat, széles együttműködésben, több tudományterület kutatói vizsgálják már három éve, ennek a hosszú megfigyelésnek az eredményeként 4 nemes rózsafajta vizsgázott a legjobban, melyek díszítőértékükben megfelelőek, a kórokozóknak és kártevőknek ellenállnak, s a mostohább környezeti adottságokat is jól viselik, például a szikes vagy szárazabb területeket vagy az extrém alacsony, illetve magas hőmérsékletet, valamint nagyon fontos szempontként könnyen és jól szaporíthatónak bizonyultak. E fajták a következők: ’Torontál’, ’Nagybacon’, a 3. számú fajtajelölt és a ’Picurka’ fajta.
A nemes fajtákat 2 nagy csoportba soroltuk, a tájrózsák, valamint a parkrózsák csoportjába. A kiválasztott tájrózsák talajtakarásra, autópályák rézsűinek beültetésére is alkalmas, lazán szétterülő ágrendszert nevelő fajták. Igen jó szárazságtűrők, a talajjal szemben nem igényesek, még az enyhébb sziket is elviselik, a betegségekkel szemben ellenállók. Napos fekvésbe telepíthetők, a téli hideget, illetve a nyári meleget is jól tűrik. Dugványozással kiválóan szaporíthatók.
– ’Picurka’: 60-80 cm magas, elhajló ágakkal, apró, középzöld, fényes kicsi levelekkel rendelkezik. Egyszerű, apró, rózsaszín (RHS 51/a) virágait csokrosan hozza. Évente egyszer, június első felében virágzik, ősszel az apró piros termései jelentős díszítőértékűek. Szárazságtűrő, betegségekkel szemben toleráns. Cserepes nevelésre és értékesítésre is alkalmas fajta.
– 3. sz. fajtajelölt: Erős növekedésű, 80–100 cm magas, hasonlóan 80–100 cm hosszú, elterülő ágakkal. Levele középzöld, fényes kicsi-közepes méretű, a virágos hajtásokon sok a mellékhajtás, melyek gazdagon virágoznak. A kisebb méretű virágok fehérek, enyhe sárgás árnyalattal, félteltek, kevés szirommal. Évente egyszer, június első felében virágzik, szárazságtűrő, betegségekkel szemben toleráns. Nagyon jó talajtakaró. Közvetlenül az elvirágzás után erősen visszavágva – vizsgálataink alapján –második virágzási hullám is elérhető.
A kiválasztott parkrózsák: jól bokrosodó, dúsan és tartósan nyíló fajták. Nagyobb foltok beültetésére, akár talajtakarásra is alkalmasak. Igen jó szárazságtűrők, a talajjal szemben nem igényesek, még az enyhébb sziket is elviselik, a betegségekkel szemben ellenállók. Napos fekvésbe telepíthetők, a téli hideget, illetve a nyári meleget is jól tűrik. Szemzéssel kiválóan szaporíthatók.
– ’Torontál’: 80–100 cm magas, felfelé törő ágrendszerű. Kihajtáskor a hajtások bronzosak, levelei középzöldek. Piros virága középnagy, féltelt, közepes számú szirommal. A virágszár gyengén elágazó, 1–3 virágot hoz egy száron, „folyamatosan” nyílik. A virág szabálytalan kör alakú, a szirmok visszahajlók, nagyok. Termései középnagyok. Szárazságtűrő.
– ’Nagybacon’: 70–80 cm magas bokor. Lombja középzöld. Egyszerű virágai középnagyok, élénkpirosak, hullámosak, szabálytalan kör alakúak, sok sárga porzóval. Virágait csokrosan hozza. Korán, június elején kezd virágozni, „folyamatosan” nyílik. Sövénynek is alkalmas. Szárazságtűrő.
A nemes rózsafajták szaporítása hagyományosan, faiskolai, üzemi körülmények között július közepe és augusztus vége-szeptember eleje között, alvószemzéssel történik. Ez tulajdonképpen egyrügyes oltást jelent, amikor a szaporítandó nemes rózsa szemzőhajtásának egy rügyét, az ún. szemet helyezzük az alanyrózsa hajtására. A metszlapok kialakításától függően többféle szemzési módot is lehet alkalmazni. Amíg az alany héjkérge jól elválik, héj alá oltásokat, pl. T szemzést lehet végezni, amikor pedig kevésbé „adja az alany a héját”, a chip-szemzés ad jó eredményeket. Alvószemzésnek az eljárást azért nevezik, mert az alany és nemes rész összeforr még a nyár végi-őszi időszakban, de a nemes rügy „alva marad”, csak a következő tavasszal hajt majd ki.
Vizsgálataink során mind az ígéretes nemes fajtákat, mind a klónalany-fajtajelölteket különböző vegetatív (auto- és xeno-) szaporítási módokkal próbáltuk szaporítani, illetve az ezekből nyert szaporítóanyagot értékesítésre alkalmas állapotra továbbnevelni.
Munkánk során a ’Nagybacon’ és a ’Torontál’ nemes fajták szaporítására a hagyományos szemzéssel, illetve téli kézbenoltással történő szaporítási módszert találtuk megfelelőnek, mivel saját gyökéren a túlélési arányuk elég szerény eredményeket mutatott. Kutatásaink során – az oltási kompatibilitás vizsgálatához – február végén, a szabadban tartott, lombtalan konténeres alanyrózsákat növényházba hordtuk és meghajtattuk, azaz közel 18–20 °C hőmérsékleten tartva öntöztük őket, így az alanyok nedvkeringése megindult, a szemzés előtt az alanyokat még néhány rügyes magasságra visszavágtuk. A nyugalmi állapotban lévő nemes oltóvesszőket a szenttamási Almásy-kastély parkjába kiültetett szaporítóbázisról, törzsültetvényről gyűjtöttük be, a szemzésig hűtőtárolásban részesültek, hogy ne kezdjenek el a rügyek kihajtani.
A szemzés módjaként chip-szemzést alkalmaztunk, a nemes rózsavessző egyrügyes szempajzsát illesztettük az alanyon hasonló profillal megvágott metszlapra, majd oltószalaggal szorosan bekötöztük az oltáshelyet (1. kép).
- kép. A szemzések szoros kötözése
A szemzést követően figyeltük az eredést és az oltásforradást. A kiválasztott tájrózsafajtákat kiválóan lehetett dugványozással is szaporítani. A már kissé megfásodott hajtásokból június végén-júliusban 2-3 rügyes dugványokat készítettünk, egy-két összetett levelet meghagyva rajtuk, melyeket megkurtítottunk a párologtatás csökkentése érdekében. Rövid ideig vízben felszívattuk a kész dugványokat, majd a gyökeresedés serkentése céljából a dugványok talpát indol-vajsav- (IVS-) és naftil-ecetsav- (NES-) tartalmú Dip’n Grow (5 000 pm), illetve Clonex készítményekbe mártottuk. A dugványokat ezt követően tőzeg-perlit keverékével megtöltött cellás tálcába dugványoztuk, melyeket a növényház asztalán felszívató vászonra helyeztünk (2. kép).
- kép. A már kissé megfásodott hajtásokból június végén-júliusban 2-3 rügyes dugványokat készítettünk
A dugványok 90–95%-os páratartalom mellett üvegházban augusztusra már begyökeresedtek. A meggyökeresedett növényeket augusztus végén kivittük a szabadba, ezt megelőzően két hétig árnyékolóháló alatt szoktattuk a külső körülményekhez, majd az edzés után tőzegcserépbe, 90% tőzeg és 10% perlit keverékébe ültettük át azokat, 4 kg/m3 Osmocote High K komplex, tartós hatású műtrágyát keverve a közegbe, a növényeket rendszeres öntözés mellett neveltük tovább. Télre fagymentes helyre, növényházba vittük vissza a cserepes növénykéket, napos időben szellőztetéssel akadályoztuk meg a túlmelegedést, az ápolási munkák folyamatosan zajlottak.
Amint említettük, a rózsaalanyok kiválasztása és szaporításuk kidolgozása is feladataink közé tartozott. A díszfaiskolákban hagyományosan Rosa laxa, Rosa canina f. inermis magoncalanyok felhasználásával állítják elő a rózsatöveket. A kutatási programnak fontos eleme volt a megfelelő szaporításmódok kiválasztása, újabbak fejlesztése, a szaporításhoz szükséges, alkalmas alanyok kiválasztása, az anyanövények prekondicionálása és a szaporulat faiskolai értékelése annak érdekében, hogy a faiskolák és a későbbi felhasználók a legjobb alanyokon álló rózsafajtákat kaphassák meg. Az érzékeny ökológiájú területeken is alkalmazható megfelelő alany kiválasztásához új, eddig nem használt és perspektivikus alanytaxonokat is bevontunk a vizsgálatokba.
Tapasztalataink szerint a vizsgált klónalanyok egy részénél a fás- és hajtásdugványozás is sikeresnek bizonyult. Az új fajtajelöltek, a Rosa canina’ Csüngő’ és ’Mirigyes’ fajta, valamint a Rosa × pollmeriana és a hagyományos alany, Rosa canina’ Inermis’ egyik klónja is oldatos kezelés mellett mutatták a kedvezőbb gyökeresedési eredményeket. Új, perspektivikus alanyfajtajelöltként a gyökeres csemeték túlélési aránya, illetve kezelhetősége miatt a Rosa canina’ Csüngő’ és Rosa canina’ Inermis’ SBK változatok maradtak a klónalany-fajtajelöltek között.
A kiválasztott nemes és alanyfajtákból a TM Zrt. Tudásközpont területén egy korszerű vegetatív (szemzőhajtás, oltóvessző, dugvány) prebázist alakítottunk ki, amely alkalmas a fajtavizsgálatok elvégzésére, valamint a megfelelő alany/nemes kombinációk kiválasztására.
SZERZŐ: SÜTÖRINÉ DR. DIÓSZEGI MAGDOLNA2, CSIKOR JULIANNA1, KISZEL PÉTER3, DR. HONFI PÉTER2, DR. KOHUT ILDIKÓ2, MAGYAR LAJOS2, DR. ORLÓCI LÁSZLÓ3
1 MAGYAR DÍSZKERTÉSZEK SZAKMAKÖZI SZERVEZETE, 1073 BUDAPEST, DOB UTCA 90.
2 MATE TTDI FENNTARTHATÓ KERTÉSZET INTÉZET, DÍSZNÖVÉNYTERMESZTÉSI ÉS DENDROLÓGIAI TANSZÉK, 1118 BUDAPEST, VILLÁNYI ÚT 29-43.
3 ELTE FÜVÉSZKERT, 1083 BUDAPEST, ILLÉS UTCA 25.
