Az idei betakarítást követően Kína egymaga annyi szójababot vásárolhat a nemzetközi piacról, amit néhány éve az USA teljes termése sem tudott volna fedezni. Most örüljünk vagy aggódjunk? Szerencsére Kína még nem az egész világ.
Mekkora esélye van a horroráraknak? (forrás: unitedsoybean.org)
A lezáruló gazdasági évben csökken Kína szójaimportja, mivel a sertésállomány növekedése megtorpant, sőt, nyár óta esik. (Lásd laptársunk cikkét: Rosszkedvű a kínai sertéstartó, ez örömhír Európának.) Jövőre azonban a rendelkezésre álló kevés import repce és saját szója miatt 101 millió tonnára nőhet az országba érkező bab mennyisége az elemzők szerint. Ez 3 millióval lenne több, mint 2020/21-ben. A feldolgozott szójamennyiség háromnegyede az állatok takarmányába kerül.
Hullámzó igények
Az idei év első feléig nagyon kecsegtetően alakult a sertéslétszám Kínában: 30 százalékkal több disznót számláltak a telepeken, mint tavaly (440 millió egyedet). A sertéshústermelés pedig 36 százalékkal emelkedett. Emellett a marha-, birka-, baromfihús és a tej mennyisége is folyamatosan nőtt. Mindehhez óriási mennyiségű takarmányra volt szüksége az országnak. A sertések és a baromfik etetése egyaránt sok tápot igényel (70-73 millió tonnát). A második legnagyobb abrakfelhasználónak a tógazdaságok számítanak (12,5 millió tonna), ezzel szemben a kérődzőket csekély mennyiségű szemestakarmánnyal etetik (8 millió tonna).
2022-ben az idei romló sertéstartási kedv miatt (lásd a fent említett cikket) 5 százalékkal kisebb kocalétszámmal indul a termelés, emiatt sertéshúsból is 14 százalékkal esik a kibocsátás. Brojlercsirkéből azonban a beinduló új telepek miatt 2 százalékkal nőhet a húselőállítás.
70%-kal több import, mint saját termés
Szójából Kínában csak 19 millió tonna teremhet idén (átlagtermés: 2 t/ha), repcéből pedig 14 millió tonnát vágtak (átlagtermés: 2 t/ha). Ezen kívül még 30 millió tonnányi olajmagot állítanak elő, ami döntően földimogyoró (18 millió tonna) és gyapotmag (10 millió tonna). Az ország messze nem képes ellátni magát takarmánnyal. Az említett bő 100 milliós szójaimport több mint harmada az USA-ból érkezik, emellett csaknem 3 millió tonna repcemag behozatalára van szükség (70%-ban Kanadából). Plusz 1-2 millió tonnás adagokat vásárolnak még repce-, napraforgó-, olajpálma- és hallisztből is.
Mit jelent ez Európának?
Térségünkben a repce hiánya és a napraforgó bősége jellemző idén. Tavalyhoz képest 2 százalékkal tudja mérsékelni a közösség az olajmagimportot, elsősorban a kiugró szotyitermés miatt. A közösség olajmag-felhasználásában a belső termelés és az import aránya 60:40 százalék, egyszóval mi is nagy importőrnek számítunk. Mégis mit jelent a kínai igények változása Európának? Elsősorban javuló sertéshús-értékesítési lehetőséget, másodsorban nem túl magas szójaárakat, lévén a kínai igények 3 százalékos növekedését a világtermelés 5,5 százalékos felfutása kíséri. A világ teljes olajmag-kibocsátása hasonló mértékben nő, azaz hiába tapasztalni egy-két olajnövényből csökkenést, a többi növekedése felhúzza a végeredményt. Mindent egybevetve az európai sertéstartás jövedelmezősége javulni fog, míg az olajnövények termesztése kevésbé lesz profitábilis. Erre a változásra azonban szükség volt, mivel idén nagyon igazságtalanul alakult a két szektor jövedelmezősége.
Lásd még a témában:
A napraforgó megcsillogtatja három behozhatatlan előnyét
Az aratnivaló kevésbé aggasztó, mint a vásárlási kedv
