Mint a dominó

A mezőgazdasági növénytermesztés egy bonyolult folyamat, amelyben mindennek megvan a maga ideje, a sorrendje és persze az azokhoz szükséges feltételrendszer is. Ha a feltételek nem teljesülnek, akkor a kívánt eredmény garantáltan elmarad. (Ugye, ismerős Liebig minimumtörvénye?) Ilyen feltétel a megfelelő vetőmag, a szükséges erőgépek megléte és a környezeti tényezők.

 

Szalmabálák

 

Amit befolyásolhatunk…

Ez utóbbin kívül mindent befolyásolni tudunk, és befolyásolunk is. Rajtunk áll, milyen vetőmagot választunk, mikor vetünk, milyen vegyszereket mikor juttatunk ki stb. Persze mindenki igyekszik a számára legalkalmasabb növénykultúrát és -fajtát vetni, amelyik a talaj adottságainak megfelelő. A növénynemesítők és a nagyobb vetőmag-forgalmazó cégek egymást túllicitálva rukkolnak elő „csodahibridekkel”.

A második általunk befolyásolható feltétel a műszaki felszereltség. Természetesen itt is minden évben kijönnek újabb és újabb fejlesztések, ennek csak a pénztárca szabhat határt. Minden talajtípusra, domborzati viszonyra, feladatra van már megfelelő erőgép és eszköz is, tehát ez sem lehet akadálya az eredményes termesztésnek. Persze mind tudjuk, nem is itt szokott lenni a gond.

 

…és amit nem…

Ilyenek a környezeti adottságok, mint a talajtípus, annak víz- és levegőháztartása, tápanyag-ellátottsága, fertőzöttsége vagy az időjárási körülmények, mint csapadék mennyisége és eloszlása, formája (gondolunk itt például a jégesőre). A hőmérséklet, annak is szélsőségessége okozhat gondot: vagy túl meleg, vagy túl hideg, szinte sosem az, amit várunk. A belvíz, ha időben visszahúzódott országszerte, különösen az Alföldön (ahol az utóbbi években sajnos régi ismerősként köszöntjük szinte minden év elején), és nem okozott jelentősebb gondot (tisztelet a kivételeknek), úgy mindenki bizakodva nézett a tábláira, a vetésekre. A kukorica és napraforgó vetése szinte csendben, problémamentesen zajlott. Az őszi vetésű gabonák szépen fejlődtek, öröm volt rájuk nézni. Majd jött a június és vele a csapadékmentes, meleg, forró napok is.

 

Dominóelv

Érdekes tény, hogy megfelelő előkészületekkel, gondos tervezéssel mi mindenre képesek vagyunk a mezőgazdaságban mi, emberek. Gondoljunk csak bele, valaha művelhetetlennek gondoltuk a lápos vidékeket vagy domboldalakat. Sose reméltek őseink 7–10 tonnás kukoricatermést, ma pedig ez már szinte természetes számunkra. Ugyanakkor még érdekesebb, hogy ennél összetettebb feladatokat is el tudunk látni precízen, egy kis segítséggel. Ez a dominóelv. Egy pár milliméteres dominóval, ha a továbbiak kellő léptékben növekednek, és a megfelelő távolságban vannak, bármekkora tárgyat el lehet dönteni, akár egy felhőkarcolót is. A jól megválasztott, effektív mikroorganizmusok azért is képesek (hasonlóan a dominókhoz) hatványozottan kedvező hatást gyakorolni a talajra (a tarlóra), mert szintén öngerjesztők.

Az aratások kezdetekor derül csak ki, hogy mit sikerült végérvényesen összehozni az elmúlt egy év alatt. Valahol olyan ez, mint az orosz rulett vagy mint Schrödinger macskája. Biztosat csak a végén tudhatunk. Valahol persze ez nem ér váratlanul, minden évben eljátsszuk. Ismerjük a szakma szépségeit és buktatóit is. Ezekkel együtt választottuk. Így kesergés nélkül el is jutunk a következő feladatunkhoz, hiszen a mezőgazdaság csak karácsonykor áll meg, akkor is csak egy picit. Mire felocsúdunk, itt a tarlókezelés, a magágy-előkészítés. Kezdődik minden elölről, bízva abban, hogy most kegyesebbek lesznek az „égiek”. Érdemes egy kis időt fordítani a talaj tápanyag-szolgáltató képességének a felmérésére. Elengedhetetlen ez a lépés, hisz biztosítani kell az őszi vetésű növények eredményes terméshozamát. A talajok előkészítésekor, szántásakor, illetve a visszamaradt növényi részek beforgatásakor azok lebontásához szükséges feltételeket is meg kell teremteni.

A tarlóban benne van mindaz az esszenciális tápanyag, amit a növény növekedése, fejlődése során felvett a talajból. A termőföldön hagyott gyökér- és szármaradványok visszaforgatásával (amennyiben nem báláztunk be mindent) ezek a tápelemek ismét a következő vetés rendelkezésére állhatnak.

Traktor
A tarlóban benne van mindaz az esszenciális tápanyag, amit a növény növekedése, fejlődése során felvett a talajból

 

Mi kell hozzá?

Egészséges talajélet, azaz sok-sok szorgos mikroorganizmus. Ezek a mikroorganizmusok (baktériumok és főképp gombatörzsek) a talajban igen sokoldalú és nagyon bonyolult tevékenységet fejtenek ki. Ismeretes, hogy a növényi szár- és gyökérmaradványok – többek között a szénhidrátok közé sorolt – cellulózból, hemicellulózból és ligninből épülnek fel. A cellulóz igen ellenálló, egyike a legnehezebben lebontható anyagoknak, de ma már ez sem lehetetlen. A cellulózbontás mikrobiológiai folyamatát 2 fontos enzim végzi, tehát csak azok a mikroorganizmusok képesek a cellulóz lebontására, amelyek ezeket létre tudják hozni. Ezek a cellulózbontó baktériumok és gombák. Szerencsére sokan vannak, könnyű találkozni velük.

A lignin (más néven faanyag) a gabonafélékben vagy a mezőgazdasági lágy szárú növényeinkben is megtalálható 15–20%-ban. Ismereteink szerint baktériumok csak alig vagy egyáltalán nem vesznek részt a lebontásában, tehát eredményesen kizárólag a gombák képesek azt lebontani, azok közül viszont több nemzetség tagjai is.

Érdemes még megemlíteni a pektint mint a növényi szövetek ragasztóanyagát. Ennek a mennyisége a növényben 10–30% között mozog. Fontos kihangsúlyozni, hogy a cellulózbontó baktériumok nem bontják, viszont a növényi szövetek mikrobiális átalakulása lényegében a pektinanyagok lebontásával kezdődik. A cellulóz bontásához szükséges, hogy a cellulózrostokat körülvevő anyagok (lignin, pektin) bomlása is megtörténjen. Ennek hiányában a cellulózrostok hozzáférhetetlenek és elérhetetlenek maradnak. Maga a lebontás egy nagyon hosszú folyamat. A folyamat sorban zajlik, egyik követi a másikat. Minden egyes lépés egy-egy dominó, ami végül oda vezet, hogy a talajban maradó gyökér- és szármaradványok teljesen lebomlanak, humusszá és konkrét tápanyagforrássá válnak a következő növény számára.

 

Földesút
Az aratások kezdetekor derül csak ki, hogy mit sikerült végérvényesen összehozni az elmúlt egy év alatt

 

Nos, így néz ki a mi dominónk. Egy apró (szó szerint mikroszkopikus), helyesen megválasztott kezdőlépéssel képesek vagyunk záros határidőn belül a tarlón maradt összes maradvány lebontására. Épp ezért tarlóbontáskor mindenféleképpen olyan készítményt kell választani, amely széles spektrumú, tehát több törzset is tartalmaz, baktériumokat és gombákat egyaránt. Az előbbiekből látszik, hogy csak a cellulózbontó baktériumok önmagukban kevesek. A pektinbontó mikroorganizmusok és a ligninbontó gombák jelenléte nélkül a kívánt tarlóbontás nem valósul meg. A dominó eldőlése azonban itt nem ér véget. Megállíthatatlan láncreakciót indít be. Végső soron ez a mi felhőkarcolónk, a környezeti tényezők kedvezőtlen hatásainak mérséklése és kiküszöbölése érdekében.

A tarlóbontás után megemlíthetnénk a biológiai növényvédelmet, a patogén kórokozók elnyomását, a betegségek elleni preventív védekezést. A talajok kedvező irányú átalakulását, a levegő- és vízháztartás optimalizálását, a tápanyagok fixálását, feltárását. A hozamok növekedését, fokozását. A költségek minimalizálását, a nyereség maximalizálását. Mindez egy apró lépéssel kezdődik, ami nem más, mint a talajunk karbantartása, javítása. A mezőgazdaság alapja mindenkor a talaj lesz, és nem csak a növénytermesztés számára. A helyes állattakarmányozás alapfeltétele szintén ez, ahogyan az erdő vagy tógazdálkodásé is.

 

 

SZERZŐ: SIPOS NIKOLETT

agrár baktériumok cellulózbontó baktérium dominó dominóelv effektív mikroorganizmusok gombatörzsek hemicellulóz lignin mezőgazdaság mikroorganizmus növénytermesztés pektin pektinbontó talaj talajélet tarló