Dől a pénz az élelmiszer-termelésbe

A jelen mezőgazdasága és élelmiszeripara mindig is átmenetet képezett a régi és az új között. Az, hogy ez az új milyen ütemben válik valósággá, rajtunk múlik. Ehhez az innovációk, a technológiák elérhetők. Miért mondom ezt? Azért, mert a koronavírus globális pusztítása olyan mértékben irányította rá a figyelmet az élelmiszer-ellátásra, hogy a tőkeáramok a jelenben és a közeljövőben a szokásosnál jóval nagyobbak lesznek. Hogy ez kit hogyan talál meg, az felkészültség és adottságok kérdése. Aki viszont kimarad, az lemarad.

Megint egy sor közhelyszerű megállapítás, ami attól még fájdalmasan igaz. A világban mozgó hatalmas befektetést, megtérülést, hasznot kereső pénzáramok mozgatói – a befektetők – szemében a megújuló energia mellé felzárkózott az élelmiszerszektor. Ez nem most kezdődött, de a koronavírus-járvány nyomán kialakult piaci helyzet – mint sok mást, ezt is – felgyorsította. A szektor válságállóságának nem csak nálunk van visszhangja és vannak következményei (a szakma presztízsének emelkedése, a fiatalok figyelmének fokozódása, magasabb árak, jövedelmezőség növekedése és így tovább). Ezek a globális trendek előbbre hozzák az új technológiák nyomán létrejövő élelmiszerek piacra kerülését. Az újonnan szerzett hozzáadott érték, amit képviselnek, a felértékelődés során a megtérüléseket is rövidíti. A Finistere Ventures felmérése szerint az idei évi befektetések már mostanra meghaladták a 2019-es, korábbi rekordévét.

Keretben hozok példának egy világmegváltó tervet a tejtermelésből. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a folyamatos, a hatékonyságot javító fejlesztésekről sem. Nem tudom, hányan tudják, de a világ legmagasabb szinten automatizált baromfifeldolgozója hazánkban működik. A hatékonyság vezet el a versenyképességhez, az exportpiacokhoz, és teremti meg a megfelelő színvonalú márkázás lehetőségét. És ez máris a COVID-19 másik „mellékhatásához”, a kereslet átrendeződéséhez vezet.

 

Felértékelődés – átrendeződéssel karöltve

  • Az élelmiszerlánc gyenge pontjai a karantén alatt jól láthatóvá váltak, és egyben a beavatkozási pontokat is megmutatták. Az internetes kereskedelem és a diszkontok például a készletezés és disztribúció lendületes fejlődését hozták és hozzák. Ez a mezőgazdaság inputjaitól, gépeitől kezdve az élelmiszeripar alap-, segéd- és csomagolóanyagaiig mindenre hatással van. Látványos az üzemen belüli folyamatok fejlődése. Ahogy az is, ahogy a szállítmányozás, a csomagkihordás halad előre.
  • A turizmus és vendéglátás parkolópályára állása átrendezi az élelmiszerpiacot. (Mondom ezt, miközben a futár hozta ebédemet majszolom.) A kényelem nem megy ki a divatból. Például több otthonon kívüli, de otthon elfogyasztott élelmet fogyasztunk. A statisztika ezt az otthonon kívüli étkezések aránya drasztikus csökkenéseként fogja mutatni. Valójában azonban csak nagyot ugrottunk a nyugati társadalmakban már messze előbbre haladott úton.
  • A fogyasztói szokások változása a tudatosodással – legalábbis annak populista, felszínes, félinformált, félig zöld, közösségi médiás szintjével mindenképpen – együtt zajlik. Na, ne legyek azért rosszmájú!

 

A pazarlás tényleg csökken (ennek nagy részét amúgy is az éttermek és menzák produkálták)
A pazarlás tényleg csökken (ennek nagy részét amúgy is az éttermek és menzák produkálták)

 

Bioreaktorban készül majd a tej?

Eddig csak arról hallottunk, hogy a tejet helyettesíteni akarják mindenféle növényi alapanyagokból készült italokkal. Most azonban egy szingapúri startup csapat saját maguk által valódinak nevezett tejet készül gyártani emlőssejtek által.

A növények nemesítése éppen abban a történelmi helyzetben van, hogy eldönti: a génsebészet megítélése révén tud-e sebességet váltani, vagy a hagyományos módszerekkel is lépést tud tartani a piac igényeivel (ami egyébként éppen a magyar gabonanemesítés egyik hatalmas sikere). Viszont az sosem merült fel náluk, hogy ne növénnyel állíttassák elő a termést. Itt pedig éppen az állatot akarják kivenni a képletből.

Ez a termék vajon belefér a tej meghatározásába? A mirigyeket berakják egy tartályba, megkapják a működésükhöz szükséges hajtóerőket (pl. stimulációt, alkotóanyagokat) és hajrá. Ennyi lenne az egész? Győzzenek meg, kérem, jó ez az emésztőrendszeremnek?

Általánosságban véve, az új élelmiszerekkel kapcsolatos kételyt támasztja alá a kimondott cél, ami a fenntarthatóságot helyezi az emberi tápanyagigény elé. A divatos kifejezés a magukat ökotudatosnak vallókat célozza meg. Az ilyen féloldalas megközelítések lehetnek azonban az emberiség koporsókészítői. A táplálkozást az ember tápanyagigényéhez kell igazítani, és csak aztán egyéb szempontokhoz. Mivel ezt már évtizedes léptékben felejtjük ki a képletből (nagy tisztelet a kivételeknek!), emésztőrendszerünk folyamatosan gyulladt, immunrendszerünk romlik, hiánybetegségek és daganatok alakulnak ki. Valahonnan jön egy vírus, és megtizedel minket. Véleményem szerint a szervezetünk egészséges működéséhez szükséges anyagok természetes, komplex formájukban hasznosíthatók legjobban. Minél távolabb kerülnek ettől – akár feldolgozás, akár mesterséges előállítás révén –, annál kevésbé hasznosak. Szóval, várjuk a fejleményeket. Addig pedig arra ösztönzök mindenkit, hogy életmódját alakítsa olyan módon, hogy az az egészségét szolgálja. Ezen belül táplálkozzon változatosan, rostdúsan, mértékletesen, természetesen. Ha pedig ebbe beilleszthetők az új élelmiszerek, akkor nyitott kapukkal várjuk őket.

 

A pazarlás tényleg csökken (ennek nagy részét amúgy is az éttermek és menzák produkálták), és van olyan réteg, aki jobban odafigyel arra, mit eszik, tervszerűen vásárol. De lássuk be, az átlagos fogyasztó nem sokat tud sem az állatjólétről, sem saját szervezetének tápanyagigényéről. Emiatt rengeteg lehetőség van az ismeretanyag gyors, egyszerű átadásában, legyen az akár a csomagoláson, az eladóhelyen vagy az interneten.

 

  • A kiskereskedelmi élelmiszerpiacon a vendéglátás kiesésével megjelenik az a fizetőképes kereslet, amelyik korábban megengedte magának az éttermi étkezést. Ez a kereslet szerkezetében a magasabb szegmensek felé mutat. Tetten érhető például a csirke helyett/mellett a kacsa iránti kereslet látványos bővülésében, a borpiac vagy a félkész és készételek keresletének bővülésében. Ezek a termelő-feldolgozó-forgalmazó lánc minden szereplőjétől reakciót igényelnek.

 

A kiskereskedelmi élelmiszerpiacon a vendéglátás kiesésével megjelenik az a fizetőképes kereslet, amelyik korábban megengedte magának az éttermi étkezést
A kiskereskedelmi élelmiszerpiacon a vendéglátás kiesésével megjelenik az a fizetőképes kereslet, amelyik korábban megengedte magának az éttermi étkezést

 

Mit vigyen ezekből haza?

  • Fokozódik a befektetői figyelem a mezőgazdaság és az élelmiszeripar irányában. A kockázati tőke a különleges adottságokat, piaci szegmenseket keresi. Jó termék, márka, ötlet és ezek profi tálalása szükséges. Siker esetén pedig akár dimenzióugrás is lehetséges. Nem szereti viszont az egy személytől függést, a magas átlagéletkort.
  • Az alkalmazkodóképesség az ellátási lánc egészén kell, hogy javuljon. Ne csak kapun belül gondoljuk végig! Erősítsük stratégiai együttműködéseinket, legyen az beszállító, szolgáltató, bank!
  • Innováljunk! Gondolatébresztő: a hibrid termékek (hús-növény: 75:25%) a legelfogadottabb a nyugati felmérések szerint. Vegyük észre, míg a helyettesítő termékek a piac alig egy százalékán versenyeznek, addig a hibridek a 99 százalékon. Sokkal jobb esélyekkel! Illetve helyettesítők, funkcionális élelmiszerek (most a C- és D-vitaminnal dúsítás a menő!), adalékcsökkentés, só, cukor visszafogása, modern csomagolás. Ez is láncon átnyúló együttműködést igényel!
  • Gondolkodjunk startup fejjel, ismerjük meg hátterüket!
  • Képezzünk! A fogyasztónak nem sok fogalma van a feldolgozott élelmiszerek címkéin lévő fogalmakról. Ellenállása jórészt ezen alapul. Megváltoztatni nem, de javítani lehet rajta.

Mindezt azért vetettem papírra, mert a felértékelődés, ami a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart egyaránt érinti, szemléletváltást, sőt lépéseket igényel mindannyiunktól. Az élelmiszer-kereslet mennyiségi oldala mellé felzárkózik a minőségi. Az egészséges életmódot még inkább támogató, fenntartható gazdálkodás felé egy egyre gyorsuló pálya vezet, és most van a repülőrajt. Nekünk is ehhez a sebességhez kell igazodnunk, és elmozdulnunk az olyan hozzáadott érték előállítása felé, amely találkozik a közeljövő keresleti elvárásaival. Képben kell lennünk a fejlesztési irányokkal, fogyasztói felmérések eredményeivel, a technológiafejlesztésekkel. Mindezt mindennapi működésünk mellett, stratégiai célként. Ez bizony komoly kihívás, és nem baj, ha az ember ehhez segítséget kér.

 

SZERZŐ: FÓRIÁN ZOLTÁN VEZETŐ AGRÁRSZAKÉRTŐ • ERSTE AGRÁR KOMPETENCIA KÖZPONT

 

agrár befektetés egészséges élelmiszer-termelés élelmiszeripar Erste helyettesítő termékek hibrid termékek koronavírus-járvány mezőgazdaság startup