A korai és a középérésű kukoricafajták virágzási időben gyakorlatilag nem térnek el egymástól, de az utóbbiak nagyjából fél tonnával több magot fejlesztenek cirka fél százalékkal nagyobb víztartalom mellett. Úgy tűnik, megéri ezeket választani.
Megjelent az idei posztregisztrációs kukoricakísérletek eredménye. A legnagyobb éréscsoportot kitevő korai hibridek idén szinte kivétel nélkül 20 százalék alatti nedvességtatalommal voltak betakaríthatók. Virágzásukhoz 78-82 napra volt szükség. 14 tonna felett csak egy Dekalb (DKC4897) és egy Pioneer/Corteva (P9610) kukorica tudott teljesíteni. Mindkettő a legfrissebb termesztésre engedélyezett genetikát képviseli, vagyis a nemesítők most is jól dolgoztak. A harmadik helyezett csak egy hajszálnyival maradt le a 14 tonnáról (13,98). A KWS Inteligens hidridje került a dobogós helyre, az átlagtól azonban másfél százalékkal nedvesebb magokat nevelt.
Az egyes termőhelyeken így teljesítettek a hibridek:
Korai kukoricák eredményei
A vizsgált 12 középérésű hibridből hét kukorica 14 tonna feletti átlagtermést adott. A Pioneer/Corteva P9757-ese csaknem 15 tonnát termett, és 5 százalékkal bizonyult jobbnak a mezőny átlagánál. Ezt a fajtát még 2018-ban bocsátották köztermesztésre, és úgy tűnik, azóta is verhetetlen. A második helyen egy Dekalb kukorica, a DKC5182 áll, a harmadikon ismét egy Pioneer/Corteva jön, a P9978. Mindkettő a nemesítőházaktól beválogatott fajták legfrissebb genetikája. A győztesek FAO-száma 420, 490 és 430 volt. A két Pioneer hibrid 20 százalék alatti szemnedvességgel volt aratható, az első helyezett a mezőny átlagánál is kevesebb vizet tartalmazott. A virágzásig eltelt idő gyakorlatilag megegyezett a korai fajtáknál mérttel, vagyis azonos vetésidő esetén sem kerül emiatt kockázatosabb időjárási helyzetbe a termelő. A FAO-szám viszont lényeges a vízleadás üteme szempontjából. Az éréscsoport hazai térnyeréséről ebben a cikkünkben írtunk.
Az egyes termőhelyeken így teljesítettek a hibridek:
Középérésű kukoricák eredményei
