Látható gének: mindennap teremtünk, még ha ez félelmetes is

A cikk apropója az, hogy a hírek szerint nemcsak a fajidegen, hanem a fajazonos gének módosítása is kimutatható már. Az alapkérdés azonban még mindig nem dőlt el: mennyire szabad „isten adta teremtő erőnkkel” élnünk? A génszerkesztésről van szó.

 

A GMO-mentes élelmiszerekért dolgozó civil szervezetek csoportja és egy élelmiszerkereskedelmi vállalat bejelentette egy olyan molekuláris (qPCR) módszer kifejlesztését, amely alkalmas génszerkesztéssel létrehozott haszonnövény kimutatására – adta hírül az ÖMKI, azaz az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet. Mint írják, ezzel megcáfolták azt az állítást, miszerint a génszerkesztéssel létrehozott, de idegen faj génjét nem tartalmazó szervezetek nem különböztethetőek meg hagyományos nemesítésű társaiktól.

 

Precíz nemesítés vagy GMO?

A bejelentést tehát civilek és egy élelmiszerkereskedelmi vállalat (Német Génmódosításmentes Élelmiszerszövetség) tette egy olyan módszerre alapozva, amely alapvetően egy-egy DNS-szakaszban található gének jelenlétéről és mennyiségéről informál. A génszerkesztés lényege azonban az, hogy nem visz be idegen gént a DNS-be, ezért a fenti módszerrel csak akkor lehet kimutatni, ha a módosítás még a „hőskorban” alkalmazott indukált mutációkkal történt, ami nagy valószínűséggel a DNS egyéb területein is okozott módosulást. A modern, irányított szerkesztés végeredményét már aligha találja meg. A hír szerint az Osztrák Környezetvédelmi Ügynökség ellenőrizte a detektálási módszert, amelyről annyit tudni, hogy „mindenben megfelelt az EU jogszabályi előírásainak”.

Az Európai Bíróság két éve úgy ítélkezett, hogy a génszerkesztéssel előállított szervezetekre is az EU GMO-törvényei érvényesek. Ezzel együtt évek óta szakmai vita zajlik róla, hogy szabad-e génmódosítottnak tekinteni azokat a szervezeteket, amelyek kizárólag fajazonos géneket tartalmaznak, de ezekből néhány megváltoztatott működési intenzitással „dolgozik” bennük.

 

A repce aszálytűrése sokgénes tulajdonság, ezért nehezen módosítható

Mire alkalmas a génszerkesztés?

Tudni érdemes, hogy egy-egy enzim megjelenése vagy eltűnése az anyagcserében, életbevágó módosításokat tud okozni a szervezet működésében – ezért nagy felelősséggel jár belenyúlni a rendszerbe. Könnyű viszont megtalálni egy-egy „daraboló” enzim működésének kulcsát, amelyik olyan méreganyagok semlegesítését teszi lehetővé, mint például az emberi szervezetben az etil-alkohol. A nők alkoholtűrése statisztikailag rosszabb, mint a férfiaké, és ez nemcsak annak köszönhető, hogy náluk egységnyi testtömegre több jut egy pohárka pálinkából, hanem annak is, hogy kevesebb bennük a semlegesítéséhez szükséges lebontó enzim. Több enzim birtokában ellenállóbakká válnának az alkohollal szemben – ahogy a repce is a gyomirtóval szemben. Ez pedig csak egy gén működésének intenzitásán múlik. Egy könnyen megtalálható, könnyen felturbózható, mindenkiben jelen lévő génről beszélünk, amelyiknek a hatása is könnyen behatárolható.

Sokkal nehezebb megtalálni az olyan jelenségek genetikai hátterét, mint az aszályra adott komplex élettani válasz. A kutatók már évek óta dolgoznak rajta, hogy megértsék, min múlik, hogy a repce egyes genetikai variánsai sokkal aszálytűrőbbek, mint mások. Az aszálytűrés fokozása egy sokféleképpen megoldható feladat, lévén a levelek bőrszövetének vastagságától kezdve a gyökérzet fejlettségén és a hormonok összjátékán át a vízhasznosításig ezernyi dolog befolyásolja. Éppen ezért nehezebben is fogják megtalálni rá a jó választ, könnyű hibázni, és a végeredmény kevésbé okoz majd lényegi változásokat, mint az „egygénes” tulajdonságok módosítása. A termelésben azonban a féltonnák is számítanak, ezért nem adják fel a kutatást. Kicsivel könnyebb feladat egy másik, minden haszonnövényben jelen lévő képesség felturbózása: a mikorrhiza gombákkal való együttműködés fokozása. Európán belül a dánok járnak a legközelebb ahhoz, hogy íly módon a foszfort jobban hasznosító növényeket hozzanak létre. Ezzel csökkenthető lenne a talaj foszfátterhelése, illetve a műtrágyahasználat. A hazai kutatás és nemesítés sem zárkózik el a génszerkesztés elől, sőt, Nagy István agrárminiszter és Phil Hogan korábbi uniós agrárbiztos is tett pártoló nyilatkozatokat az ügyben.

 

A szimbionta talajgombák támogatják a gyökérzet tápanyagfelvételét

 

 

Tudni kell azonban, hogy minden extra képességnek ára van: ha a növény valamire sok energiát fordít, akkor egy másik képessége csorbát szenved. A jelenséget a természetes nemesítés során is megtapasztaltuk: a növények jellemzően az ellenálló képességüket áldozták fel a többlettermés oltárán, hiszen erre a védett kultúrkörnyezetben kevésbé is volt szükségük. Génszerkesztés során a változások fénysebességgel történnek az evolúció üteméhez képest, de a végeredmény ebben az esetben is gondos ellenőrzésre szorul. A folyamat csak az első lépéseknél nyer sok időt a nemesítőknek: a szelekció már a petricsészében lezajlik, ahogy a megfelelő génvariánsok „felszaporítása” is. A tesztelés azonban szükségszerű, akkor derül ki igazán, hogy milyen képességet áldoztunk fel a jobbítás nevében. De ne legyenek illúzióink, ugyanez történik a konvencionális nemesítésben is – sokkal lassabb tempóban.

Eddig összesen két génszerkesztett növény került a piacra az amerikai kontinensen, az egyik a szulfonil-ureákra toleráns, nagy termőképességű, betegségekre rezisztens, Falco néven forgalmazott repce, a másik egy magas olajsavas szójabab a Calyxt-tól.

agrár aszálytűrés enzim evolúció fajazonos gén foszfor foszforhasznosítás gén génmódosítás génszerkesztés GMO képesség mezőgazdaság nemesítés olajsavas tenyésztés termőképesség