Újabb jogszabály-módosítás következtében az illegális kutakat 2023. december 31-ig be lehet jelenteni anélkül, hogy bírságot kellene fizetni utánuk. Igaz, az eljárás idő- és pénzigényes, a jogi környezet túlzottan is összetett, ráadásul, a kutak rendeltetésétől függően, számos eltérés lehetséges. Ugyanakkor a magyarországi kutak 95%-át, évente mintegy 4-5 000 darabot, engedély nélkül létesítik, ezzel veszélyeztetve az ország vízkincsét. Több halasztás már nem valószínű, lévén, az elvárások mögött európai uniós kötelezettségünk áll.
A keserű pirula
Bár a törvénytervezet benyújtói április végén még a koronavírus-járvánnyal indokolták, hogy újabb három évvel elhalasztották az illegális kutak bejelentésének határidejét, a háttérben valószínűleg más indokok is lehettek. Az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai alapján megállapítható, hogy az elmúlt 119 évet vizsgálva a 2019. évi csapadékösszeg 2,86 százalékos csökkent, ugyanakkor az 1961–2019 közötti évek átlagában 5,4 százalékos növekedést tapasztalható. Igaz, az egyes évszakok más képet mutatnak: az 19812010-es átlaghoz képest országosan a tavaszi csapadékösszeg 17,2%-os csökkent. Az Agrárgazdasági Kutatóintézet tanulmánya szerint hazánk a feltételes öntözés zónájába tartozik, vagyis főleg az Alföldön, a Kisalföldön, valamint a Dunántúl keleti vidékein egyre inkább gazdasági szükségletté is válik az öntözés. Márpedig öntözésre alapvetően nem a felszín alatti vizeinket kellene használnunk az ivóvíz-készletünk védelme érdekében. A felszín alatti vizek a nemzet közös örökségének részét képező természeti erőforrások, amellyel fenntartható módon kell gazdálkodni, ráadásul az állam kizárólagos tulajdonába tartoznak. Magyarországon a felszín alatti víztestek 68%-a jó minőségű, a hazai lakossági vízellátás 95%-a ebből a forrásból történik. Ugyanakkor az Alföldön egyes területeken a felszín alatti vizek kihasználtsága 75-100%-os, továbbá országosan az engedély nélküli vízkitermelés közel 100 millió köbméter évente. A jelenlegi ivóvízkivétel jellemzően 30–1200 méter mélységből történik, de az Alföldön az engedély nélküli talajvízkutak miatt a vizek 60-80 méteres mélységig nitráttal szennyezettek.
A vízjogról szóló 1885. évi XXIII. törvény cikk értelmében az élet rendes szükségletére vizet szolgáltató kutakat saját birtokán mindenki szabadon építhetett, ám hazánkban már az 1960-as évektől kezdődően folyamatosan engedélyhez kötött tevékenységnek minősül a fúrt kutak létesítése. Az engedély nélkül létesített és üzemeltetett, gazdasági célt szolgáló kutak, illetve más vízkivételek veszélyforrást jelentenek, mivel ezek nem szerepelnek a hatósági nyilvántartásokban, így egy igen jelentős mennyiségű vízkészletekkel nem lehet tervezni. Az engedély nélküli öntözés tisztességtelen előnyhöz is juttatja a művelőit azokkal szemben, akik jogszabálykövető módon járnak el. Az elmúlt 10-20 évben jellemzően belterületeken, a magas vízdíjak megspórolása érdekében fúrnak illegális kutakat, azonban a nem megfelelően kialakított kút összekötheti a már szennyezett talajvizet és a védett vízadót, mindemellett az „olcsó kutakba” jellemzően rossz minőségű anyagokat építenek be. A kútfúrás liberalizációját már 2013 óta szorgalmazza a mezőgazdasági lobbi, majdnem törvény is lett belőle, igaz, akkor még 50 méter volt a meghatározott fúrásmélységi határ. 2016ban aztán a vízgazdálkodási törvény módosításával lehetővé tették, hogy 2018. december 31-ig „büntetlenül”, azaz bírság fizetése nélkül be lehessen jelenteni a legtöbb illegális kutat. Ezt a határidőt – egy kisebb, alkotmányellenes intermezzóval, miszerint 80 méteres mélységig sem bejelentésre, sem engedélyeztetésre nem lett volna szükség – tolták ki végül 2023 végéig. Az utólagos engedélyeztetésre azért van szükség, hogy létrejöjjön egy adatbázis az országban található kutakról, az uniós előírásoknak megfelelően. Maga az engedélyezési eljárás illetékmentes, megadásához azonban szükség van a kút összes lényeges paraméterét rögzítő szakvéleményre, képesített és hivatalosan regisztrált vízmérnöktől vagy kútfúrótól. Ennek ára helyszíntől és vállalkozótól függően akár 150 ezer forintig terjedő összeg is lehet.
Amikor elég a helyi önkormányzati jegyzőhöz fordulni…
A kutak olyan vízilétesítmények, amelyek építéséhez, átalakításához, üzemeltetéséhez és megszüntetéséhez vízjogi engedély szükséges. Első fokon helyi vízgazdálkodási hatóságként a jegyző jár el, aki a kutakra vízjogi engedélyezési eljárást folytat le. A vízjogi engedélyezés kétlépcsős eljárás: létesítési (építési) és üzemeltetési (használatbavételi) engedélyezésből áll. A jogszerűtlenül létesült kutakra vízjogi fennmaradási engedély adható, ha a kút vízvédelmi, vízgazdálkodási, környezetvédelmi, népegészségügyi és építésügyi érdekeket nem sért. A kút megszüntetésére megszüntetési engedély alapján kerülhet sor. A kútra az ingatlan tulajdonosának a használatbavételi vagy a fennmaradási engedélyt akkor is meg kell szereznie, ha nyilatkozik a kút használaton kívüliségéről.
A jegyző megadja a kútra a létesítési engedélyt, ha…
- a kút helye nem érint vízbázisvédelmi védőterületet,
- a kút talajvizet és/vagy parti szűrésű vízkészletet használ fel,
- maximálisan 500 köbméter évente a kitermelhető vízmennyiség,
- az ingatlanon épület van, vagy épület létesítésére engedélyezési eljárás van folyamatban,
- magánszemély kéri háztartási igények vagy házi ivóvízigény kielégítése érdekében.
Az utólagos engedélyeztetésre azért van szükség, hogy létrejöjjön egy adatbázis
Összességében a jegyzői engedélyezés alá tartozó kutakra nézve megállapítható, hogy:
1992.02.12. előtt létesült kutak esetén:
- arra az ásott kútra, amely jogszerűen létesült, engedély nélkül üzemeltetési engedélyt kell adni;
- arra az ásott kútra, amelyre létesítésének időpontjában engedélyt kellett volna kérni, fennmaradási engedélyt kell adni;
- minden fúrt kútra üzemeltetési engedélyt kell adni.
1992.02.12. után létesült kutak esetén:
Minden ásott vagy fúrt kútra vízjogi létesítési engedélyt kellett volna kérni, ezért most fennmaradási engedélyt kell kérni.
Továbbá, ha a kút tulajdonosa a kút vizét bevezeti a házába, vagyis ivóvíz nyeréséről van szó saját szükséglet kielégítése érdekében, a tulajdonos a már engedélyeztetett kút bejelentésére, valamint kémiai vizsgálat kérésére egyaránt köteles.
Amikor a katasztrófavédelemnek van hatásköre…
Települési önkormányzat jegyzőjének hatáskörébe kizárólag azok a kutak tartoznak, amelyek kizárólag magánszemélyek nem gazdasági célú vízigényét elégítik ki. Rétegvízből, esetleg termálvízből történő, gazdasági célt szolgáló víztermelést csak a katasztrófavédelmi igazgatóság engedélyezhet vízügyi hatóságként. Nem gazdasági célú vízigénynek minősül a háztartási vízigény vagy a háztartási ivóvízigény (olyan településeken vagy települési részeken, ahol nincsen kiépített ivóvízhálózat). A gazdasági cél azonban nem egyenlő a mezőgazdasági céllal, vagyis a gazdasági célú vízigénybe beletartozhat a locsolás és az állattartás is, például őstermelő esetén, vagyis, ha a vízhasználattal az engedélyes gazdasági haszonnal járó tevékenységet végez. Évi 500 köbmétert meg nem haladó vízfogyasztás után a vízhasználónak sem járulékot, sem adót nem kell fizetnie, afelett azonban vízkészletjárulékot kell fizetnie. A használt víz után fizetendő járulékot legalább évente, üzemi vízhasználók esetén negyedévente bevallás útján kell kiszámítani és megfizetni.
A vízkészlet-járulék alapösszegét emelheti a többletfogyasztás vagy az engedély nélküli vízhasználatot büntető szankció. Egyes – törvény által szabályozott – esetekben azonban a víz-használónak nem kell vízkészletjárulékot fizetnie, öntözési célú vízhasználat esetében vízjogi engedélyenként az évi400 000 köbmétert vagy vízhasználónként az általa öntözött terület után hektáronként az évi 4 000 köbmétert, a halgazdálkodási és rizstermelési célú vízhasználat esetében vízjogi engedélyenként felszín alatti vizet használók esetében az évi 400 000 köbmétert, felszíni vizet használók esetében hektáronként az évi 25 000 köbmétert meg nem haladó vízmennyiség után. Amennyiben a belügyminiszter a Hivatalos Értesítőben tartósan vízhiányos időszakot állapít meg – megjelölve annak kezdő és végső időpontját is –, az öntözési, halgazdasági és rizstermelési vízhasználat vízmennyiségtől függetlenül mentesül a díjfizetés alól. Ha a vízhasználó a tél végi többletvizeket visszatartja és tárolja, akkor az ilyen módon hasznosított vízkészlet után szintén nem szükséges díjat fizetni, ha a területi vízügyi igazgatóságok igazolják a többletmennyiség rendelkezésre állását. Aki mezőgazdasági vízszolgáltatást vesz igény-be, a szolgáltató részére mezőgazdasági vízszolgáltatási díj fizetésére köteles, ugyanakkor a díjat az állam – öntözési, rizstermelési és halászati vízszolgáltatás esetén – a 115/2014. (IV. 3.) Korm.rendeletben foglaltak szerint átvállalhatja.
Akit mégis bírságolhatnak…
Annak ellenére, hogy a vízgazdálkodási törvény idén nyári módosítása 2023. december 31-ig mentesíti a vízgazdálkodási bírság kiszabása alól azokat a létesítőket, akik a törvény e módosítása előtt engedély nélkül létesítettek kutakat, ez a könnyítés a szabálytalan kivitelezőkre nem vonatkozik. Ha a vízi létesítmény megépítése vagy átalakítása jogerős hatósági engedély nélkül vagy a jogerős hatósági engedélytől eltérően történt, a létesítő részére az üzemeltetési engedély kiadása megtagadható, vagy a hatóság (vagyis a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság) – az eset összes körülményeire is figyelemmel – a létesítő részére a fennmaradási engedélyt utólag megadhatja, de vízgazdálkodási bírság megfizetése előírásával. A bírság az engedély nélkül létrehozott építmény értékének 80%-áig, engedély nélküli vízhasználat vagy vízi munka esetén egymillió forintig terjedhet. Természetes személyre a kiszabott bírság összege nem haladhatja meg a 300 ezer forintot. A vízgazdálkodási bírságot főszabály szerint a vízimunka, a vízilétesítmény kivitelezőjével szemben kell kiszabni. A létesítővel szemben a vízgazdálkodási bírságot csak akkor kell kiszabni, ha a kivitelező kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a jogellenes létesítésért való felelősség nem őt terheli, vagy a kivitelező személye nem ismert. Lényeges még hozzátenni, hogy a fúráshoz használt gépek – legyenek bár gyári úton vagy házilag előállítottak – megfelelőségét előzetesen szintén minősíteni szükséges.
SZERZŐ: CSEGŐDI TIBOR LÁSZLÓ
