Klíma és gabonatermesztés: ez egy jó válasz (lenne)

Noha az egyik legígéretesebb „klímatűrő” növényünk, egyelőre lassan terjed Magyarországon a tritikálé termesztése. A legújabb kutatásokkal pedig nemcsak a humán élelmezés, hanem a takarmányozás is sokat nyerhet vele.

 

 

Stabilan hozza

Az öt évvel ezelőtti csúcs után megállt a növekedés, és azóta csökken a tritikálé termőterülete Magyarországon. Míg 2015-ben csaknem 128 ezer, addig tavaly csak 83 ezer hektáron állították elő a rozs és a búza keresztezéséből kifejlesztett gabona-haszonnövényt. Ebből eredően az akkori rekord, a bő félmillió(!) tonnás össztermés is 330 ezer tonnára mérséklődött tavaly. Igaz, e folyamat közben az országos termésátlag stabilizálódott a közepesen eredményesnek ítélhető 4 tonna küszöbén.

 

Ellenálló, strapabíró és kezes

A csekélyebb termesztőkedv annál inkább meglepő, hogy a tritikálé egy sor olyan termesztési és növényvédelmi szempontú előnnyel rendelkezik, amivel más gabonatársai nem. A tritikálé-vetőmag minden évben stabil piacra számíthat. Emellett még mindig csaknem extenzíven termeszthető, mivel például a búzánál sokkal kevésé érzékeny az éghajlati hatásokra és a klímaváltozás időjárási extremitásaira. Relatíve kis inputigény is jellemzi (120-90-90 NPK-igény mellett jól reagál a lombtrágyás tápanyagozásra). Mivel „új” növény még, rezisztensebb, sokkal kisebb a kitettsége a különféle kórokozók, kártevők nyomásának. További előnye, hogy más kalászosoktól hatékonyabb a vízhasznosító-képességük, azaz éppen az aszályos magyar viszonyokat bírja jobban. Ami pedig a hasznosítását illeti, tágabb betakarítási ablakot nyit a termesztőnek, mint más gabonák: például már a nyár közepén learatható, és nagyon előnyösek a zöldszilázs- és tömegtakarmány-készítési mutatói. Ez főleg a jó beltartalmi, rost-emészthetőségi jellegének köszönhető.

 

 

Ígéretes irányok

Kruppa József agrármérnök (képünkön), a neves nemesítő professzor, idősebb Dr. Kruppa József fia maga is termesztőként úgy véli, a tritikálé esetében nem csökkenésről van szó a termőterületet illetően, hanem egyszerűen ezen a szinten: 80-100 ezer hektáron stabilizálódott a termesztése. Ugyanakkor úgy véli, az új irányba törő kutatások új lendületet adhatnak a termesztésének. – Ígéretesek a tritikálé szemtermés előtti betakarításának, azaz zöldszilázsként való hasznosításának kísérletei, és próbatermesztései – mondta portálunknak a szakember.

A kísérletek eredményei igazolják, hogy e többfunkciós növény kalászhányás előtt betakarítva 15-20 t/ha szilázshozam mellett magas fehérjetartalmú (18-20 %) és kiváló rostemészthetőségű (70-80 %) tömegtakarmányt biztosít a tejhasznú teheneknek. Ugyanakkor – a már több éve folyó kísérleteik szerint – tejesérésben is még zölden be lehet takarítani tömegtakarmánynak 40-50 t/ha szilázshozammal, amely kiváló tömegtakarmánya a növendék- és hízómarháknak. Emellett természetesen a tritikálét hagyományos szemesterményként betakarítva akár 8 t/ha hozammal kitűnő minőségű abraktakarmány, vagy – az arra alkalmas fajtákkal – étkezési gabona állítható elő.

 

A világ halad…

A kiváló magyar fajtákkal végzett hazai termesztésnek ugyanakkor a globális tritikálétermesztés és -felhasználás növekvő tendenciája miatt is volna mit keresnie ebben a szegmensben. A tritikálé termesztése világviszonylatban dinamikus növekvő (abrak és szilázs egyaránt) tendenciát követ. Míg például 1990-ben világszerte még csak 800 ezer hektáron termesztették, addig az ezredfordulón már csaknem háromszor ekkora területen (2,2 millió ha), 2010-ben megduplázódott a mértéke (4,2 millió ha), és bár a növekedés lassult, tavaly elérhette a 4,5 millió ha-t.

 

ellenálló képesség klímaváltozás növényvédelem rezisztencia stressztűrés termőterület tritikálé