Kövér László nem régiben benyújtotta az „Egyes törvényeknek a polgárok biztonságát erősítő módosításáról” szóló törvényjavaslatot, amely egy 162 oldalas salátatörvény, de 18-20 §-a a mezőgazdaság számára különösen érdekes.
A 18. § a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvényt módosítja, ennek legfontosabb eleme a csatornaszakaszok állami kézbe vétele, ha azok az öntözővíz továbbítását, a vízelvezetést akadályozzák. Eszerint a vízügyi igazgatási szerv a mezőgazdasági vízszolgáltatás, az aszálykár és a vízkár elhárítása érdekében vizsgálja, hogy az öntözővíz továbbítását, a vízelvezetést akadályozza-e vízfolyás- vagy csatornaszakasz. Ha a vízügyi igazgatási szerv megállapítja, hogy az öntözővíz továbbítását, a vízelvezetést akadályozó vízfolyás- vagy csatornaszakasz
- a) nem állami tulajdonban van,
- b) más nyomvonalon történő elvezetéssel nem váltható ki,
- c) használata a mezőgazdasági vízszolgáltatásban vagy az aszálykár, vízkár elhárításában közérdekű célú, valamint
- d) rendeltetésszerű használatához állami vízgazdálkodási fejlesztés szükséges,
kezdeményezi a terület tulajdonjogának az állam javára történő megszerzését. Ha ez nem lehetséges, akkor „tulajdonszerzés hiányában a vízügyi igazgatási szerv üzemeltetőként, fenntartóként történő kijelölését kezdeményezi a vízügyi hatóságnál az öntözővíz továbbítását, a vízelvezetést akadályozó, nem állami tulajdonban lévő vízfolyás- vagy csatornaszakasz tekintetében. … A vízügyi hatóság kijelölő döntése két évig hatályos.”
A salátatörvény 20. §-a pedig az eddig be nem jelet kutakat üzemeltetőknek ad még három évnyi haladékot: „Mentesül a vízgazdálkodási bírság megfizetése alól az a létesítő vagy üzemeltető, aki … engedély nélkül vagy engedélytől eltérően létesített vagy üzemeltet felszín alatti vízkivételt biztosító vízilétesítményt, ha a vízjogi fennmaradási engedélyezési eljárást 2023. december 31-ig kérelmezi.” A törvényt a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
