A brit exportunk jövője II. rész

A hírek középpontjában ma az új koronavírus-járvány és ellene folyó védekezés áll, de közben csendben elindultak a jövőbeni kapcsolatokra vonatkozó – a járvány miatt jelenleg online – tárgyalások a britekkel.

A március 5-i kezdő lépéseket követően március 30-án egyeztettek a felek Michael Gove brit kabinetminiszter és Maroš Šefcovic intézményközi kapcsolatokért felelős uniós részvételével. Az Egyesült Királyságban dolgozó uniós polgárok védelmén túl nem tárgyaltak egyéb témát. A következő telekonferenciára várhatóan júniusban kerül majd sor. A jövőbeni agrárkereskedelemre visszatérve, a múltkori részben az idei átmeneti évet elemeztük ki, míg a jelenlegi cikkben a várható végeredményre próbálunk megközelítő előrejelzést adni, amely remélhetően nem a kemény tényleges brexit, hanem egy új szabadkereskedelmi megállapodás lesz.

Megállapodás nélkülitényleges kilépés

Ha a két félnek nem sikerül megállapodásra jutni 2020. december végéig, akkor a 2020. július 1-je előtti meghosszabbítás iránti kérelem hiányában ez az egyezmény nélküli tényleges kilépéshez vezet. Ebben az esetben az EU és a britek közötti kereskedelem a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) Legnagyobb Kedvezmény Elve szerinti szintre tér vissza. Ez jelentősen visszaszorítaná a felek közötti mezőgazdasági és élelmiszer-kereskedelmet, s drámai válsághoz vezetne az EU számos agrár-élelmiszeripari ágazatában. Előrejelzések terén a megállapodás nélküli brit kilépésre vonatkozó korábbi anyagokhoz nyúlhatunk. Az Oxford Martin School tavalyelőtti tanulmánya szerint a tej és tejtermékek (66%-os exportvisszaesés), valamint a sertés- és baromfihús-ágazatok (64%-os exportcsökkenés) lennének a legnagyobb áldozatok, de például az uniós cukoripar is 40%-kal kevesebb terméket tudna kivinni a britekhez. A lenti táblázat a veszteségek becsült mértékét mutatja be. A tanulmány érdekes kitérőt tesz az angolokra eső humán-egészségügyi következmények előrejelzésével, ugyanis az élelemhiány és a drasztikus fogyasztásváltozás folytán 5 600 kapcsolódó, főleg rákos, érrendszeri és sztrók megbetegedésből adódó halálesettel számol. A brit GDP 1,4%-kal esne, míg az EU gazdálkodói mintegy 20 milliárd fontnyi (22,8 milliárd eurónyi) veszteséget könyvelnének el az Európai Bizottság szerint. Phil Hogan még agrárbiztosként jelentette ki, hogy a megállapodás nélküli kilépést a La Manche-csatorna minkét oldalán megszenvednék, s hogy „a brexit kapcsán nincsen jó végkimenetel, de az összes lehetséges közül a kemény brexit messze a legrosszabb”.


Az Oxford Martin School táblázata. A kereskedelem és a kibocsájtás változása a kemény brexit forgatókönyv és a puha brexit forgatókönyv szerint

Az EU27-eknek jelenleg 22 milliárd eurós agrár-külkereskedelmi többletük van a britekkel szemben, amely több mint az összes többi országgal együttvéve (2018-ban 21 milliárd). Például az Egyesült Királyság évente 2,6 milliárd font (közel 3 milliárd euró) értékben vásárol zöldséget és gyümölcsöt Spanyolországtól, míg az angoloknál elfogyasztott gomba 90%-a Írországból és Lengyelországból érkezik be. Még belegondolni is rossz abba, hogy vajhegyek, tejtavak és nagy mennyiségű hús feleslegként rászabadulna az EU belső piacára, s túltermelési válság alakul ki. Mindazonáltal, amint Dominic Walsh az előző részben idézett Open Europe blogban kifejti, egy 2020 végén bekövetkező megállapodás nélküli tényleges kilépés teljesen más következményekkel jár, mint egy kilépési megállapodás nélküli brit kiugrás. 2020. január végén a britek kiléptek az EU-ból, és ratifikálták a kilépési megállapodást. Eszerint az európai uniós polgárok jogai, az Egyesült Királyság EU-val szembeni további pénzügyi kötelezettségei, valamint az Írország-Észak-Írország Jegyzőkönyvben a zárt határ elkerülése érdekében rögzített szabályok biztosítva lesznek, még akkor is, ha a szabadkereskedelmi megállapodást nem sikerül tető alá hozni az év végéig. Mindazonáltal ezt az opciót, mint a legrosszabb lehetséges eredményt, mindenképpen el kell kerülni.

Új szabadkereskedelmi megállapodás

Annak ellenére, hogy a megállapodás nélküli kiválást nem zárhatjuk ki, mégis kevésbé valószínűnek tűnik, mint egy új szabadkereskedelmi egyezmény megkötése, mivel enélkül mindkét fél hatalmas veszteségeket szenvedne el, amely a vezetőik számára komoly politikai kudarcot jelentene. Boris Johnson ellenben a végsőkig ki fog tartani a saját és az angol kormány sajátos kiválási elképzelései mellett, hiszen a tavaly decemberi választási kampányában és a választási győzelmet követően összeállított kormányprogramjában is világossá tette, semmi esetben sem hajlandó a brit jogszabályokat összhangba hozni az EU előírásaival, akármilyen megállapodást kötnek is majd az unióval. Ezt a brit brexit-főtárgyaló, David Frost is többször megerősítette. Ami a legfontosabb tényezőt, az időt illeti, sokszor említették, hogy az EU és az Egyesült Királyság szakaszosan folytathat tárgyalásokat azzal a céllal, hogy gyorsan megállapodásra jusson, ahol ez megvalósítható, és a későbbi szakaszokra hagyja a nehezebb kérdéseket. Az Európai Bizottság tárgyalásimandátum-tervezete kifejezetten előírja ezt a lehetőséget. Nem szabad elfelejteni, hogy az Egyesült Királyság hosszú ideig az EU tagja volt, így a szabályozása teljes mértékben igazodott az EU szabályaihoz és szabványaihoz. Az előzőek fényében a szabadkereskedelmi megállapodás agrár-élelmiszeripari fejezete könnyű tárgyalásokat ígérne, és előrevetítené e fejezet gyors lezárását. Ellenben az Egyesült Királyság fokozatosan eltérhet az EU jelenlegi szabályaitól és szabványaitól. A mezőgazdasági ágazatban például a britek gyorsan feloldanák az új genomszerkesztési technikákra vonatkozó uniós korlátozásokat, vagy nem követnék az EU-t a növényvédő szerek használatának a korlátozása terén.

A megállapodás nélküli kiválást nem zárhatjuk ki, mégis kevésbé valószínű, mint egy új egyezmény megkötése


Az új genomszerkesztési technikák, mint a CrispR eljárás, hamarosan engedélyezettek lesznek a briteknél, míg az EU-ban nem

Az EU egyik problémája tehát az Egyesült Királysággal szembeni (mező)gazdasági versenyképességének csökkenése lenne, hiszen az Új Zöld Megállapodásban szereplő környezetvédelmi okokból újabb korlátozásokat fogadna el vagy tartana fenn a mezőgazdaságában, míg ezeket a briteknél nem vezetnék be. A szabályozásbeli eltérések területei idővel megsokszorozódhatnak, mivel az Egyesült Királyság önállóan fogja meghatározni a politikái irányát. De ennek nem szabad jelentős akadályt képeznie az egyes piaci szabályok és szabványok betartásáról szóló megállapodások elfogadása, vagy akár egyenértékűségi megállapodások kitárgyalása terén, amint azt az EU más szabadkereskedelmi megállapodásokban is megtette. Az EU és az Egyesült Királyság kétoldalú kereskedelmét új típusú költségek terhelik majd, amelyek a vám- és hatósági ellenőrzésekből fakadnak. Noha az EU érdeke, hogy megőrizze egységes piacának integritását, az is érdeke, hogy ezek az ellenőrzések megfelelő kockázatértékelésen alapuljanak és a lehető leggyorsabban lefolyjanak. A tervezett szabadkereskedelmi megállapodásnak az összes gazdasági ágazatot le kell fednie. Amennyiben az áruk kereskedelméről beszélünk, ez nem jelenthet problémát, mivel az áruk egész területén a két piac integrációja nagyon erős. A szolgáltatásokkal és különösen a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos résztárgyalások azonban az egész szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos egyeztetéseket összetettebbé és nehezebbé tehetik. David Frost már hivatalosan leszögezte, hogy a britek az „azonos versenyfeltételek” kitételt, vagyis az uniós előírásoknak történő megfelelést nem hajlandóak belevenni megállapodásba, továbbá az angol bankok egyenértékű státusza maradjon meg az EU-ban (erről Michel Barnier EU-s főtárgyaló hallani sem akar), valamint a britek nem szeretnék, hogy a megállapodáshoz kössék a halászatról szóló egyezséget. Az időzítés szempontjából tehát az első kérdés az agrár-élelmiszeriparban megvalósítható és kívánatos a szabadkereskedelmi megállapodás lehető legrövidebb időn belül történő megkötése. Amit minden áron el kell kerülni, hogy a brexit utáni kereskedelmi kapcsolatok összes kérdését egy csomagban tárgyalják, s semmiben ne legyen megállapodás, míg minden kérdésben nincs meg az egyetértés. Ez nagy valószínűséggel megkövetelné az átmeneti időszak meghosszabbítását, amely politikai nehézségekbe ütközne, és növelné a kemény tényleges brexit, a megegyezés nélküli szétválás valószínűségét.

A külkereskedelemre rátérve, az Egyesült Királyság szabadon fogadhat majd el szabadkereskedelmi megállapodásokat az Egyesült Államokkal, Ausztráliával, Új-Zélanddal és  a Dél-amerikai Szabadkereskedelmi Társulással (MERCOSUR), azzal a nyilvánvaló eredménnyel, hogy az agrár-élelmiszeripari termékekkel kapcsolatos verseny az Egyesült Királyság piacán az EU érdekeivel szemben drasztikusan változik meg, és hogy az EU piaca bizonyos mértékben torzulhat abból az okból, hogy a britekhez olcsóbb termékeket hoznak be. Ez határozottan nagy probléma lenne az unió agrár-élelmiszeripara számára, mivel egyrészt az EU közös vámtarifája a kulcsfontosságú mezőgazdasági ágazatokban (mint a hús, tejtermékek és cukor) nem védené többé az Egyesült Királyság piacát, másrészt a szigorú uniós előírásokat és normákat a brit piacon nem alkalmaznák többé, ha az Egyesült Királyság így dönt. A Capreform.eu blog is levonja a következtetést, hogy az Egyesült Királysággal kötendő szabadkereskedelmi megállapodásnak nulla vámtételt, nulla kvótát kell bevezetnie és egy új szabadkereskedelmi övezetet kellene létrehoznia, hogy a jelenlegi helyzethez közel eső szituáció alakuljon ki. A várható uniós veszteségek egyrészt az Egyesült Királyságnak a jövőbeni szabadkereskedelmi megállapodásaitól, másrészt a versenyképességünk javulásának mértékétől függnek majd, amennyiben ezt további korlátozó intézkedésekkel nem sodorjuk veszélybe. De elkerülhetetlen, hogy ezek előjöjjenek, különösen olyan stratégiai ágazatokban, mint a hús, a tejtermék és a cukor. Noha az EU keveset tehet az Egyesült Királyság piacán majd kiújuló verseny irányának meghatározásában, azonban az uniónak a szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások során meg kell akadályoznia a brit kereskedelem olyan eltérítését, amely azt eredményezné, hogy harmadik országok a termékeiknek EU-ba történő exportjához a brit piacot egyfajta platformként használják, amellyel kikerülhetnék az EU vámjait és szigorú előírásait. A COPA-COGECA főtitkára, Pekka Pesonen is többször leszögezte, hogy a szigorú származási szabályoknak tehát a szabadkereskedelmi megállapodás alapvető részének kell lenniük. Például a szabadkereskedelmi megállapodás feltételeinek megfelelő borokat teljes egészében az Egyesült Királyság területén kelljen létrehozni, így a csak ott palackozott borok nem részesülhetnének a megállapodás előnyeiből. Alan Matthews szerint az uniós cukor-, hús- és keményítőágazat megvédése érdekében az EU-nak még ennél is tovább kell lépnie, és meg kell akadályoznia, hogy az Egyesült Királyság gyakorlatilag kicserélje a készleteit, tehát a saját termelését exportálja az EU-ba, míg az importból elégítse ki a saját piaci igényeit. Egy ilyen kereskedelmi háromszög komoly pusztítást okozna az EU belső piacán. Ezért a kifejezetten érzékeny termékcsoportokra vonatkozóan a szabadkereskedelmi megállapodásba be kell építeni egy a nettó exportra vonatkozó védzáradékot, amelyet akkor aktiválnák, ha a briteknek az EU-ba irányuló exportja meghaladná a saját termelésének a belföldi fogyasztáshoz viszonyított nettó egyenlegét.

A közelmúltban amerikai republikánus és demokrata szenátorok egy csoportja egy hivatalos levélben kérte az USA külkereskedelmi képviselőjét, Robert Lighthizert, hogy Washington minél előbb kössön egy szabadkereskedelmi megállapodást az Egyesült Királysággal. A Rob Portman, ohiói republikánus szenátor által jegyzett levél szerint ,,London ma már nagyobb cselekvési szabadsággal rendelkezik a külkereskedelem terén”, s ,,az USA érdeke, hogy az EU előtt cselekedjen.”

Következtetések

Összegezve: noha az agrárágazat belátja, hogy a mostaninál rosszabb pozícióban lesz a brit piacon, mivel a harmadik országok fokozottabb versenyt teremtenek majd, így a legjobb enyhítő eredmény egy átfogó vám- és kvótamentes szabadkereskedelmi megállapodás megkötése lenne. A szabadkereskedelmi megállapodás megkötése azonban nem eshet túszul más, bonyolultabb kérdések kitárgyalásának, hiszen ez növelné a kemény tényleges brexit kockázatát. Kiemelt uniós és magyar érdek, hogy szigorú származási szabályokról és védzáradékokról állapodjunk meg a britekkel, hogy megakadályozzuk a kereskedelem eltérítését, amely értelmében harmadik országok az EU-ba irányuló exportjuk platformjaként az Egyesült Királyságot használnák. Végül, de nem utolsósorban, a fentiek figyelembe vételével határozzon az EU a Közös Agrárpolitika jövőbeni hétéves költségvetéséről (a Farm Europe szerint egy drasztikus vágás ezért sem elfogadható), az új szabályok hatályba lépéséig tartó átmeneti időszakról (ennek szerintünk legalább 2 évnek kellene lennie), valamint az Új Zöld Megállapodás földművelésügyi és állattenyésztési előírásairól (ezek észszerűek legyenek).

SZERZŐ: PÁTZAY GYÖRGY EURÓPAI UNIÓS SZAKÉRTŐ, SZAKJOGÁSZ

szabadkereskedelem