Búzában a magas hőmérséklet leggyakrabban a kalászolást követő időszakban, az érés során okoz stresszhatást: csökkenti a termésmennyiséget, s hatással van a termés sütőipari minőségére is. Ebben a kutatásban szakemberek arra keresték a választ, hogy milyen mértékűek ezek a mennyiségi és minőségi hatások.
A hőmérséklet emelkedése és a csapadékmennyiség évről-évre egyre szélsőségesebb értékek közötti ingadozása jelentős terméskiesést okoz a mezőgazdaságban. A búza esetében a magas hőmérséklet leggyakrabban a kalászolást követő időszakban, az érés során okoz stresszhatást: csökkenti a termésmennyiséget, valamint hatással van a termés sütőipari minőségére is. A felmelegedés hatására az öregedési folyamatok felgyorsulnak, a gabonafélék esetében lerövidül a szemtermés kifejlődésének az ideje, a szemek telítődésének aránya és a kalászonkénti szemszám is nagymértékű csökkenést mutathat.
A magas hőmérséklettel szembeni tolerancia mértéke – ami közvetve a termőképességbeli tulajdonságokkal jellemezhető – jelentősen függ attól, hogy milyen fejlődési stádiumban, milyen gyakran és mekkora időintervallumban éri a növényt a stressz. A jelenlegi kutatási adatokból és cikkekből levonható az a következtetés, hogy az első szárcsomó megjelenésével megegyező fejlődési szakaszban vagy a szemtelítődéskor kapott 30-35 °C körüli hőmérséklet kihat a termés minőségére és mennyiségére is.
Az ATK Mezőgazdasági Intézet Molekuláris Nemesítési Osztály szakemberei kutatásukban a kiválasztott búza genotípusokat különböző fejlődési stádiumokban kezelték, ismertette előadásában Horváth Ádám tudományos segédmunkatárs a XXVI. Növénynemesítési Tudományos Napok rendezvényen: hasban kalászoláskor (Z49), valamint duplakezeléssel szárba induláskor (Z31) és hasban kalászoláskor is (Z31+Z49). A búzákat szárba indulás stádiumban 7 napig, hasban kalászoláskor 10 napig tartó magas hőmérsékleti kezelésnek tették ki. A növények hőstressz kezelésénél Z31-s állapotban 30, Z49-ben pedig 35 °C-ot alkalmaztak.
Az őszi búzafajták terméskomponenseinek elemzése során a Disponent, a Ludwig, a KWS-Sirocco és a Sunstar a hőstresszkezeléssel szemben jelentős tűrőképességet mutattak összes szemtömeg és összes szemszám tekintetében is.
A toleráns fajtákat együttesen vizsgálva a hasban kalászoláskor történt kezelést követően 7,73 százalékos termésvisszaesés volt tapasztalható. A duplakezelés pedig átlagosan 28,75 százalék terméscsökkenést okozott a kontrollhoz viszonyítva. Az érzékeny fajtáknál jóval drasztikusabb különbségeket eredményezett a magas hőmérsékleti kezelés. A szemtermés mennyisége hasban kalászoláskor alkalmazott hőstressz hatására 69,2 százalékkal, dupla kezelés esetében pedig 78,1 százalékkal csökkent.
A stresszkezelések a fajták szemszámát is jelentős mértékben befolyásolták. A szemszám a toleráns és az érzékeny fajtáknál is jelentős csökkenést mutatott, viszont a toleránsak esetében nem olyan mértékben, mint az érzékeny fajtáknál. A toleráns fajtáknál az egyszeri kezelést követően a szemszám 28,7 százalékkal, a dupla kezelés hatására viszont 46,91 százalékkal csökkent. Az érzékeny fajták esetében az egyszeri alkalommal (Z49) kezelt növények 81,1 százalékos, a két különböző fejlődési stádiumban (Z31+Z49) stresszkezelt növények pedig 85,7 százalékos visszaesést mutattak.
A kutatási eredményből megállapítható, hogy a vizsgált búzafajták rosszabbul reagáltak a dupla stresszre, mint az egyszeri fejlődési stádiumban alkalmazott kezelésre. A korai fenofázisban történt edzés nem befolyásolta kedvezőbben a kiválasztott búzafajták szemszámát és termésmennyiségét. A toleránsabbnak bizonyult fajták jó kiindulási alapot nyújthatnak további hőstressztűrési kísérletek beállítására és keresztezési programok indítására.
Forrás: ATK Mezőgazdasági Intézet Molekuláris Nemesítési Osztály, Horváth Ádám
