A 2018-as év tapasztalatai
A hazai takarónövény-technológia évről évre számos tapasztalattal gazdagodik, és ez elsősorban az innovatív, kísérletező gazdatársaknak köszönhető. 2018-ban 6000 hektárnál is nagyobb terület takarónövényes tapasztalatait volt szerencsénk nyomon követni, ezekből szeretnénk most egy rövid ízelítőt adni.
1. kép. Áttelelő keverék (szöszös bükköny, rozs, takarmányborsó) 2019. március elején (bal: szeptember végi vetés, jobb: november közepi vetés)
Száraz tavasz, gyors felmelegedés – mi a megoldás?
A 2018-as tavasz az ország számos területén hirtelen köszöntött be, egyik hétről a másikra 10 Celsius fokos felmelegedést hozva. A takarónövény-keverékekkel bevetett területeken az őszi alapművelés elhagyása miatt a talajokban kialakult kapillárisrendszer érintetlen volt, így az ősz és a tél folyamán leesett 150-200 milliméternyi csapadék gyorsan el tudott illanni. Természetesen egy olyan takarónövény-állomány alatt, amely 100%-osan fedi a talajt, ez nem lehet probléma, sok helyen azonban nem ez volt a helyzet. A tapasztalatok alapján a minimum művelést alkalmazó területeken egy száraz tavasz esetén érdemes lehet a takarónövényes parcellákat sekélyen átjárni. A 2018-as évben a csak totális gyomirtással kezelt területek 7-10%-kal gyengébb termést adtak, mint azok, ahol sekély művelés is volt, ebből következtettünk arra, hogy tavasszal a kapillárisok összetörése kulcsfontosságú az őszi-téli nedvesség megőrzése érdekében. Ez felveti az állomány megsemmisítésének kérdését, hiszen a leggyakrabban ajánlott totális gyomirtás és sekély művelés kombinációjához az alábbiak szükségesek: legalább 10 fokos napközbeni hőmérséklet a gyomirtás idején, 2-3 hét a gyomirtó szerek hatásához, majd a vetést megelőzően minél későbbre halasztani a talajok bolygatását. Mi lehet a megoldás, amelynek köszönhetően a terminálás is eredményes lesz, és közben a vizet is megtartjuk? Többen fordulnak a küllős kapa felé, amely egy olyan eszköz lehet, amivel a mulcs megbolygatása nélkül zárhatjuk le talajainkat tavasszal.
Kukorica-sorközvetés – hova tovább?
Az álló, 5-6 leveles kukoricaállományba szórt sorköztakarók kísérlete 2018-ban is folytatódott. Amellett, hogy ügyeltünk a megfelelő gyomirtási technológia kiválasztására, a keverék összetételét is megváltoztattuk, így került bele egy trópusi pillangósnövény, a tehénborsó vagy más néven homoki bab (Vigna unguiculata). A sorközműveléskor géppel vagy kézzel elszórt keverék csak emelt magnorma mellett teljesített jól, itt viszont felmerül a megtérülés kérdése. Mindenesetre a jól sikerült köztes állományok a kukoricát nem bántották, és bár egyes esetben a csövekig is felnőtt a tehénborsó, a betakarítást nem zavarta. 2019-ben hasonló habitusú, melegkedvelő növényekkel folytatjuk tovább a kísérleteket.
Aszályos ősz – mit tehetünk?
A késő augusztusban vagy kora szeptemberben vetett takarónövényeknél általában arra építünk, hogy augusztus 20. körül megérkeznek azok az esők, amelyek a repce mellett a takarónövényeket is kikelesztik. Ugyan már 2017-ben is volt olyan gazdatársunk, akinél augusztus és szeptember hónapban alig 10 milliméter eső hullott, 2018 ebben a tekintetben túltett az azt megelőző éven. 10-15 éve példa nélküli szárazság köszöntött ránk ősszel, amely a takarónövények fejlődését is befolyásolta. A hosszan elnyúló nyárias idő és a harmatos reggelek azonban a legtöbb helyen megmentették a show-t, és életképes őszi-téli takaróállomány fejlődött (a számítások alapján egy harmatosabb reggel 1 milliméter csapadékkal ér fel).
2. kép. A juhok kiválogatják a keverékből a nekik tetsző növényeket – e keverékben a homoki zabot igen, a lóbabot nem kedvelték
Ugyanakkor érdemes az alábbiakon elgondolkodnunk:‑ nyári takarónövény-keverékek alkalmazása két őszi kultúra között: mennyire érdemes egy száraz ősz előtt kockáztatni a nyári betakarítás után megmaradó nedvesség felhasználását;‑ őszi keverékek vetésének eltolása augusztus vége felé: az augusztus 25-28. után vetett kifagyó keverékek remekül tudják hasznosítani a rendelkezésükre álló hőösszeget és az őszi csapadékot;‑ áttelelő keverékek vetése szeptember közepe-vége környékén: a rozs, bükköny, őszi borsó stb. alkalmazása kiváló megoldás lehet, de volt példa áttelelő mix vetésére november közepén is.
Keresztesvirágúak problémája – hogyan védekezzünk?
Magyarországon a legnagyobb területen vetett másodvetés-keverék az olajretek-mustár párosa, amelyhez hozzájön a 300 ezer hektárnál is nagyobb területen történő repcetermesztés. Így érthetővé válik, hogy a repcebolha (Psylliodes chrysocephala) és a repcedarázs (Athalia rosae) álhernyója miért tudott akkora mértékben felszaporodni és kárt okozni a másodvetés-állományokban 2018 nyarán. E két kártevő nem válogat a fajok között, a talajművelő retek és az etióp mustár ugyanúgy áldozatul esett, mint az olajretek és a fehér mustár. Az ökológiai másodvetésbe bejelentett területeken tiltott csávázás és növényvédelmi beavatkozások tovább súlyosbították a helyzetet. Mi lehet a megoldás? A későbbre – augusztus végére vagy szeptember első két hetére –tolt vetésidő segíthet azon, hogy a keresztesek túléljék a rovarkártételt és meg tudjanak erősödni, „kirúgják” magukat. A károk minimalizálás érdekében érdemes lehet e növényfajok arányát csökkenteni a keverékben (1-2 kg retekfélékből és maximum ugyanennyi a mustárfélékből), és egy másik növénycsoporttal (pl. egyszikűek) megoldani a gyors talajtakarást és gyomelnyomást. Természetesen a talajok lazítására továbbra is a keresztesvirágúak a legalkalmasabbak.
Legeltetés – egy kiváló módszer a terminálásra (is)
A 2018-as gazdálkodói tapasztalatok rámutattak arra, hogy a haszonállatokkal történő legeltetés a kontrollált terminálás egyik legjobb módszere. A zabfélék (tavaszi zab, homoki zab), az indiai köles, a szudánifű és a herefélék különösen kedvelt takarmányok az egyéves takarónövények palettájáról. A juhokat sokszor a magot nevelő állomány sem zavarja, ugyanolyan szívesen fogyasztják e fejlettebb növényeket is, mint a vegetatív fázisban lévőket. A takarónövények legeléssel való hasznosítását bátran javasoljuk, hiszen így a vetőmag és a vetés költsége még hamarabb megtérül, a terminálás miatt pedig nem kell aggódnunk, és nem kell rá költenünk.
3. kép. Keresztesvirágúakra (etióp mustár, talajművelő retek) épülő keverék Közép-Magyarországon – a kép jobb szélén lévő, facélia által dominált csíkokra már nem jutott rovarölő szer, így ott a keresztesek a repcekártevők táplálékává váltak
4. kép. Ugyanazon keverék (szudánifű, fehér mustár, talajművelő retek, facélia, tavaszi zab, takarmányborsó) egy kötöttebb talajon és egy lazább, homokosabb táblán – természetesen ugyanabban a gazdaságban
Vetésidő – mennyire számít?
E cikkben is többször hivatkoztunk a vetésidő fontosságára, és szeretnénk képekkel is illusztrálni, hogy mennyit számít ugyanazon keverék esetén 2-4 hét eltérés. A takarónövény-keverékek vetésének felső határa általában (ökölszabály szerint) így alakul: nyári keverékek július végéig, de lehetőség szerint rögtön aratás után; őszi kifagyó keverékek augusztus utolsó és szeptember első két hetében, de igyekezzünk szeptember 8-10-ig elvetni őket; áttelelő keverék esetén október közepe-vége, de 2018-ban volt példa november közepi vetésre is. Még egy ilyen nyárias őszön is sokat számított a 2 hétnyi eltérés a vetésidőben egy kifagyó keverék esetén. Egyes fajok jobban bírják a késői vetést, és töretlenül fejlődnek az első kemény (mínusz 10 Celsius fokos) fagyokig (pl. talajművelő retek, homoki zab), míg másoknál (pl. alexandriai here) már a csírázás és a kezdeti fejlődés is vontatottabb ilyen esetben.
5. kép. Kukorica sorközvetése tehénborsóval a Vajdaságban
Eltérő arcú keverékek – mi volt a zsákban?
2018-ban több helyen is megtapasztaltuk, hogy egy keverék eltérő talajokon teljesen máshogy néz ki és máshogy teljesít. A megfelelő keverésnek és az üzembiztos vetési technológiának köszönhetően a frakcionálódást, a keverékek szétesését a gépben kizártuk, és ez alapján arra jutottunk, hogy egy szárazabb őszön a termőhelyi paraméterek kerülnek előtérbe (talajtípus, kitettség, erózió), amelyek egyes helyeken a mix bizonyos összetevőinek, máshol a többi komponensnek kedveznek. Egy tápanyaggal feltöltött, kötött talajon a mustárfélék, a facélia és a retekfélék jobban fejlődhetnek, míg ugyanannak a keveréknek az egyszikű alkotóelemei (szudánifű, tavaszi zab) a lazább, homokos, tápanyagot és vizet kevésbé jól megtartó táblákon kerülnek előtérbe. E „hasadás” miatt különösen javasolt lehet a több, 4-6 komponensű keverék használata, hiszen így gazdaságunk eltérő tulajdonságú termőhelyei miatt sem kell aggódnunk – mindig lesz olyan növény, amely az adott körülmények között jól érzi magát.
Elvitelre
A 2018-as évben is számos olyan tapasztalattal gazdagodtunk, amely lehetővé teszi, hogy a hazai körülményekre szabott, az itteni talajokhoz, klímarégiókhoz és vetésforgókhoz illeszkedő takarónövény-technológiát dolgozzunk ki. E tudás nem importálható, nem másolható, ezért különösen fontos, hogy a saját sikereinkre – és bizony a saját kudarcainkra – építve találjuk meg a területünkön működő megoldásokat. Itt szeretnénk köszönetet mondani a kísérleteinkben, kutatásainkban résztvevő gazdatársainknak, akik nélkül a fenti információk talán még mindig az utcán (vagy inkább a szántóföldön) hevernének.
SZERZŐ: DIRICZI ZSOMBOR • DÉMÉTÉR BIOSYSTEMS BT.
