Kisgyermekként a gyomai (Békés megye) ház körüli kertekben, az 1930-as években találkoztam először a csicsókával, amit ősztől tavaszig nyersen fogyasztottunk. A békéscsabai Mezőgazdasági Középiskolát, amelynek tanulója voltam, 1945-ben kihelyezték Ókígyósra (ma Szabadkígyós), ahol a Wenckheim-birtok kastélyparkja mellett 10 kat. holdon volt egy évelő csicsókás, amit az uradalom a közeli központi majorban levő sertéstelep koca- és süldőállományával ősztől tavaszig járatott. Ugyanúgy hasznosította 1945től a csicsókást az iskola tangazdasága. A csicsókaszár ősszel le lett takarítva, majd a sertések kitúrták a gumót, és azt ősztől tavaszig – a téli fagyos időszakot kivéve – elfogyasztották.
Dr. Köhler Mihály
Termesztése, hasznosítása
Molnár László javaslatára 1980-tól az OMFB és a MÉM támogatásával azonban elkészült egy kutatás-fejlesztési program. A programot a fruktóz előállítására sikerült elfogadtatni, és a közreműködőkkel a termesztés, a feldolgozás és a „fruktóz” egészségügyi területén történő alkalmazásával kedvező eredményeket lehetett elérni.
A csicsóka kedveli a jó minőségű talajokat, de emellett minden fizikai talajtípuson megterem, beleértve a kertben, külterületeken és bárhol fellelhető elgyomosodott területeket is (még a tarackot is elnyomja). Próbaként ilyen területeken ajánlom elkezdeni a termesztést. Jól bírja az aszályt és az időszakos vízborítást is. A kedvezőtlen talajtulajdonságú térségekben (homok, szikes- és agyagtalajokon) érdemes lenne a helytelen és felelőtlen intézkedések miatt leállított cukorgyárak kiesett termelését – Téri Tihamérék útmutatása alapján – a csicsókából előállítható „fruktóz” gyártásával pótolni. Az elmaradott térségekben ezzel is munkahelyeket lehetne teremteni, és az ott élő lakosság életszínvonalán lehetne javítani. A csicsóka – a burgonyához hasonlóan – mindenféle étel elkészítésére alkalmas, ezzel a hátrányos helyzetű családok számára elő lehetne segíteni a megfelelő élelmiszer biztosítását.
SZERZŐ: DR. KÖHLER MIHÁLY
