Nekünk kell megtalálni a plusz 100-150 ezer forintot

Bárhogyan is végződnek majd a tárgyalások az Európai Unióban a közösség 2020 utáni időszakának agrárköltségvetéséről, már ma indokolt és szükségszerű, hogy a gazdák-gazdaságok előrelépjenek a hektáronkénti árbevétel jelentős emelése felé – hangsúlyozza a Gabonatermesztők Országos Szövetségének nemrégiben megválasztott elnöke. Petőházi Tamás szerint a legfőbb kihívás immár a munkaerőhiány, ami a digitális technológiák felé tereli a mezőgazdasági szereplőket, ugyanakkor az új növényféleségek sikeres termesztése, a talaj- és környezetkímélő technológiák adaptálása is sürgető feladat.

Szembenézés és verseny az ismeretlennel

– Számunkra a szántóföldi növénytermesztés helyzete az irányadó, és egyelőre abból kell kiindulni, amit Phil Hogan agrár- és vidékfejlesztési biztos javaslata tartalmaz: hogy 5 százalékkal csökkenjen a Közös Agrárpolitika, a KAP költségvetése a Brexit miatt. Mi ezt, több más állammal együtt elfogadhatatlannak tartjuk. A magyar állam még azt az áldozatot is hajlandó meghozni ennek elkerüléséért, hogy nagyobb összegű nemzeti befizetést vállaljon. Egyszóval a cél most az, hogy megmaradjon a jelenlegi mértékű területalapú támogatási rendszer, mert ez a legegyszerűbben alkalmazható, leginkább átlátható rendszer. Minden más csak bonyolítaná az amúgy is komplikált adminisztrációt.

– Igen, de ez az elméleti igazság kisebb probléma, mint amit az a sok kihívás okoz, amivel a mezőgazdaságnak szembe kell néznie. Elsősorban például a munkaerőhiánnyal, a nemzeti sajátosságok közötti eltérésekkel, a fenntarthatósággal és mással. Hogy mi lenne az igazán jó, az más kérdés – most a realitás az, hogy a jelenlegi rendszer fennmaradása az érdekünk.

– Köszönöm: ez olyan kérdés, ami egész lapszámokat megtölthetne… Azt kell pontosan tudnia minden termelőnek, hogy milyen árbevételt produkál egy hektáron jelenleg. A feladat pedig az, hogy ehhez az árbevételhez további 100-150 ezer forintos árbevételt tudjon még hozzátenni. Ez korántsem megvalósíthatatlan, de ezt, az ehhez vezető megoldásokat nekünk, magunknak kell megtalálnunk. Ez ad, adna biztosítékot a 2020 utáni időszakra. S azért mondom, hogy megvalósítható, mert a hazai mezőgazdasági szereplők felső 5-10 százaléka jelenleg 3-4-5 tonnával magasabb termésátlagot produkál, mint a mezőny hátramaradó képviselői. Ez hát a cél, ehhez kell felzárkózni.

ARCKÉP

Lehetséges győzni a kihívást

– Mindezek alapvetően meghatározzák a versenyképességet. Mindent újra át kell gondolni. Ami a nagyapáink idején működött, az ma már talán nem elég, és amit látunk-hallunk az előttünk járóknál, azt kell követni – és így tovább. Ez a talajkímélő és fenntartható gazdálkodást ugyanúgy magában foglalja, mint a digitalizációt, az okszerű és körültekintően mérlegelt gépbeszerzést és egy sor fontos mást. De ismétlem: nem megvalósíthatatlan megfelelni ennek a kihívásnak.

Így vetettünk, így arattunk

Szokták mondani, különösen a gabona-, de egyébként a gyümölcságazatban is, hogy a versenyképességünk és a piaci előmenetelünk egyik fő akadálya az, hogy nem tudunk, nem akarunk nagy volumenű, homogén árualapot képezni stabil, garantált minőségben és mennyiségben. Erről mi a véleménye?

Keleti konkurensek

– Néha úgy érzem, hogy egy kicsit többet beszélünk róluk, mint amennyit a valós súlyuk indokolna. Kétségtelen, hogy van egy gyors fejlődés az ukrán, orosz és néhány más keleti országban, és tény az is, hogy mind több nagyobb tendert „visznek el”, méghozzá elég nagy volumenekben, 3-400 ezer tonnákkal. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ezekben az országokban még a miénknél is sokkal nagyobb a mezőgazdaság kitettsége az időjárásnak. Előfordulnak 20-30 millió tonnás termésmennyiség-különbségek egypár éven belül. Erre aligha lehet stabil jövőt építeni, komoly infrastrukturális vagy más beruházásokat alapítani.

– Igen, mert a Kelet bizonyos országaiban a péksüteményekhez nem kell a malmi minőség. Ugyanakkor az említett országokban a pénzügyi válság is kényszerítő erővel jelenik meg, és ezért az állami felvásárlású gabonát akár áron alul is eladják, csak azért, hogy a gazdaság devizaéhségét csillapítsák.


Magyarországon az egyik szűk keresztmetszet az időjárás változékonysága, ami nem igazán tette lehetővé, hogy valóban nagy integrációk jöjjenek létre

Tanulnunk kell

– Nem egészen, mert 2004 és 2010 között Magyarországon volt a legstabilabb vetésszerkezet az 1,1 millió hektáros búzával, az 1,2 millió hektáros kukoricával, a 200 ezer hektáros repcével és a majdnem 600 ezer hektáros napraforgóval. Most ezt látjuk? Nem, mert idővel változott a vetésszerkezet, és sok speficikus növény jelent meg nagyobb hangsúllyal, a ciroktól, a szóján át, a tritikáléig. Más kérdés, hogy például a szója vesszőfutása nem tett jót annak a folyamatnak, ami 2015-ben olyan ígéretesen elindult, és arra mutatott, hogy akár megduplázódhat a vetésterülete.– De aztán mindig elmarad az áttörés.– Igen, de nem jó, hogy ha egy-két gyengébb évjárat elveszi a termelők kedvét. Meg egy kisebb mélyütés volt az is, hogy zöldítésben nem lehet vegyszert használni. A vetésszerkezet bővítése, új haszonnövények megjelentése viszont elsősorban tanulási folyamat: meg kell hogy tanuljuk „új” növények termesztését.

SZERZŐ: KOHOUT ZOLTÁN

gazdaság napraforgó takarmány támogatás termesztés vetésszerkezet vetésterület