Érdekes fordulata időnként az életnek, amikor a gyermekkori kötelező mezőgazdasági munka nem veszi el végleg a kedvét a fiatalnak a szakmától, és az, amitől korábban esetleg annyira távol akart maradni, később mégis meghatározó pontja lesz az életének.
A családi kiskert, a hobbi, a kertészkedés Nemes Gábor (1976) felnőtté válásában is jelentős szerepet játszott, s bár szakmaválasztásában messze nem ezt a vonalat követte, azért az alma nem esik messze a fájától; beszélgetőpartnerem ma már komoly, szépen prosperáló biogazdaságot vezet, ugyanúgy, mint édesapja.
– Hogyan lett a hentesből biogazda?
– kérdeztük Gábort, aki felesége, Emőke társaságában örömmel meséli el a gazdaságig vezető út sokszor humoros, sokszor viszontagságos részleteit.
– Amikor szakmát kellett tanulnom, tudtam, mi nem akarok lenni. A kertészetet eleve kizártam, mert elegem volt a gyerekként végzett kerti munkákból. Kizárásos alapon döntöttem a hentes képzés mellett, még úgy is, hogy ismerőseim jót derültek rajtam, amilyen kis vézna legény voltam; nem éppen testhezálló pályát választottam.
No, de az élet megedzi az embert, és én is hozzáerősödtem a munkához, amiben dolgoztam is egy rövid időszakot. Ezt követően felgyorsultak az események, mozgalmassá vált az életünk. Sorkatonai szolgálat, húsüzemi munka, majd szerződéses katonaság, további iskola, érettségi, nagybani piacozás apósom és sógorom konvencionális növénytermesztése révén. Sokszor pörgős napjaim voltak. Az is előfordult, hogy a nagybani piacról közvetlenül a laktanyába siettünk, mert reggelre be kellett érni szolgálatra. Rendkívüli módon leterhelt a párhuzamosan, katonaság mellett folytatott termelői munka.
– Ezek szerint feleséged családja is gazdálkodik. Honnan ered a biogazdálkodás ötlete?
– Igen, ők is növénytermesztéssel foglalkoznak, bár nem bio módon. Azt el kell mondanom, hogy a termesztés alapjairól nagyon sokat tanultam tőlük, mint ahogy édesapámtól is. A bio terület felé édesapám kezdett el nyitni, számos szakkönyvből tanulmányozva kezdte el megvalósítani a biokertészkedésről tanultakat. (Itt jegyezném meg, hogy ő lett az Év biotermelője 2016-ban.) Ezek az előzmények meghatározóak voltak abban, hogy ma biokertészetet vezethetek, de nagyobb részt a nagyfiunk megszületése vezetett bennünket arra az útra, hogy olyan élelmiszert állítsunk elő, és olyan környezetet teremtsünk, ahol az elfogyasztott élelmiszer egészséges, sőt a környezet is, ahol mindezt megtermeljük. Láttuk, milyen szereket használnak a hagyományos termelésben ahhoz, hogy az állományt egészségesen tudják tartani. Tapasztaltuk, hogy a hagyományos termesztésben számos vegyi védekezési mód már nem hatásos, sok betegség, kórokozó, kártevő már rezisztenssé vált, így mindig egyre erősebb készítmények kerülnek kijuttatásra. Ezt mi el akartuk kerülni, ezért olyan gazdaságot álmodtunk meg, ahol mindent megtermelünk, egészségesen, a végtermék pedig ízletes, kedvünkre való.
– Szép gondolat inspirálta a biokertészet megalapozását. Most milyen szintre tudott felfejlődni a kertészet, milyen úton jutottatok el idáig?
– Jelenleg 7 hektár területen gazdálkodunk, amelyből 4 ha szabadföldi. A birtokon 9 fóliasátor található. Az út, ami idáig vezetett, cseppet sem volt zökkenőmentes. Tudnék mesélni arról, hány iskolai bált és ünnepséget kellett kihagynunk, mert éppen el nem halasztható munkák voltak a területen, vagy éppen a piacra kellett az árut előkészíteni. Sokszor reggeltől késő estig szinte be sem mentünk a házba. Minden percünk be volt osztva, mert ebben a termesztési folyamatban soha nem lehet késlekedni. Ha szükség van kezelésre, azt azonnal kell elvégezni. Sem a vetéssel, sem a növényápolással nem szabad megcsúszni, az akár a termés zömét elviheti.
– Hogyan valósul meg a biotermesztés a gyakorlatban? Milyen növényekkel foglalkoztok?
– Nem is olyan régen számoltuk össze azokat a növényeket, amiket termesztünk. Ez több mint 80 alapnövény, és ebben még nincsenek benne a különböző variációk, változatok. Azt hiszem, talán a cikória kivételével már mindenféle zöldséget, kertészeti árut termelünk.
Amit korábban említettem, szinte mindig minden percünk be van táblázva. Köszönhető ez annak, hogy kizárólag „vetési naptár” szerint vetünk mindent. Ez tartalmazza a gyökér-, levél- és virágnapokat. Kísérleteztünk is, hogy mi történik, ha ettől eltérünk. Például ugyanazzal a vetőmaggal ugyanarra a területre vetettünk, csak 8 óra csúszással. Az eredmény olyan látványos volt, hogy semmi kétségünk nem maradt, ez bizony működik. Arról nem is beszélve, milyen horror ára van a csávázatlan bio vetőmagnak, igyekszünk hatékonyan termelni. Szerencsére a biotermesztésre jellemző, hogy a tudást nem tartják magukban a gazdák, mindenki mindenkivel megosztja a tapasztalatait, kérdezünk egymástól, tanácsot adunk. Annyiféle szer létezik, mindig vannak újak, mint ahogy a növénybetegségek is folyamatosan változnak. Mindig naprakészek kell hogy legyünk, időt kell szánni a szerek megismerésére. Az minden biogazda számára elfogadott, és a termelés is csak úgy lesz sikeres, ha tudomásul vesszük, rossz vetési idő esetén, vagy ha valamilyen kezelhetetlen probléma üti fel a fejét, akár a termés 80%-a is veszendőbe mehet. Az árat is ez határozza meg. Amikor sok terem, olcsóbban tudjuk adni, de ha csak kevés, az felfelé tornázza a termény árát.
– Ha már az árakról beszélünk, érdekelne, hogyan talál gazdára a biokertészet árukínálata?
– A háznál történő értékesítés nálunk nem jellemző. Piacra járunk, de az elmúlt időben megjelent „Közösség által támogatott” értékesítési módnak köszönhetően közvetlenül jut el az áru a vevőhöz. Ennek a doboz-rendszernek a lényege, hogy egységcsomagokat állítunk elő, ami egy háztartásban elfogyhat, 3-4-féle variációt készítünk, illetve kismamáknak, kisgyermekeseknek babacsomagot. Nagy előnye ennek a kereskedelmi lehetőségnek, hogy a visszatérő vevők meghatározott időben és helyen át tudják venni a rendelésüket. Járunk Budapestre, Kecskemétre és Kiskunfélegyházára. A személyes találkozás a vevővel mindig nagy öröm, sok ösztönző erőt meríthetünk, számos receptet osztanak meg velünk, hiszen nagyon sok különleges növényt termelünk, amik a főzésben is kuriózumnak számítanak.
Azért be kell vallanom, előfordul, hogy veszekszik velünk a vevő, mert nem lát bele a termelésbe, de ezeket az eseteket humorosan is lehet kezelni; s ha már a szemléletük változik, megérte.
– Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
– A pályázatok kötöttségét igyekszünk elkerülni, így önerőből tudunk fejlődni, kis lépésekkel. Gépekkel viszonylag jól el vagyunk látva, bár ettől függetlenül ennek az ágazatnak jelentős a kézimunkaerő-igénye. Most azonban a következő lépés egy tároló-, hűtőberuházás lenne, erre nagy szükség van. Az tudjuk árulni, amit a nyáron megtermelünk, ezért a helyes tárolással a zöldségek még inkább megőrzik zamatukat, frissek maradnak.
– Mi az igazi szívügyed a biogazdálkodásban?
– Borbás Marcsiék szintén jártak már nálunk egy forgatás erejéig, és ő is feltette ezt a kérdést: Mit szeretek benne? Neki sem tudtam konkrét választ adni, mert ezt talán szavakkal kifejezni nem nagyon lehet. Minden növény olyan, mint egy kisgyermek, és úgy is kell bánni velük. Közel 18 éve gazdálkodunk, de azóta minden nap szinte az egész területet és a sorok zömét végigjárom. Nem akartam elhinni, mennyit jelent ez a növények fejlődését tekintve; amikor egy komoly baleset miatt csak mankóval tudtam közlekedni, így csak a terület elejét tudtam bejárni, az ott növekvő növények óriási különbséget mutattak a terület többi részéhez képest. Rengeteget kell dolgoznunk, ebben az ágazatban valóban komolyan oda kell figyelnünk mindenre. Sokan nem hisznek a bio-ban, de nekem nincs semmiféle takargatnivalóm, büszke vagyok a kertészetünkre, és látom, hogy ez másoknak is tetszik, vagy inkább ízlik – ez mindenért kárpótol. Ha meg kellene említenem egy-egy növényt, ami közel áll hozzám, nehéz kiemelni akár csak egyet is, de évről évre látom, hogy a sárgarépa mindig nagyon szeret nálunk, rendkívüli módon fejlődik, szuper ízletes. Talán paradicsomjaink sokszínű és különleges választéka is ugyanilyen közel áll hozzám. Összegezve: szívügyem a munkánk, ezzel kelünk, ezzel fekszünk, és nagyon szeretjük. Nem cserélném le másra.
SZERZŐ:
HORNYÁK ILDIKÓ
