Amikor a szántóföldi növénytermesztésben már lassan elfogynak a munkák, a gazdálkodók az év végi számvetésre és a karácsonyi ünnepkörre készülnek. A fenyőtermelőknél ilyenkor bőgnek fel a motorfűrészek, és morajlanak a talajjal küzdve a szállítójárművek.
Nem országszerte, mert a fenyő talajigénye és a domborzati viszonyok hasznosítása javarészt Zala megyében indokolja a karácsonyfa nevelést. Az utóbbi években sok vita zajlik arról, hogy elejét kellene venni a vélt természetkárosításnak, az élő fenyők karácsonyfaként történő felhasználásának. Ezt az álláspontot talán környezettudatos túlbuzgóság, talán a fákhoz való – a kelleténél sokkal erősebb – érzelmi kötődés motiválhatja, de semmiképpen sem elfogadható. Elsősorban azért, mert a fenyő tudatos nevelése ugyanolyan szakmai munkát, nyereségorientált gazdálkodást és marketingtevékenységet igényel, mint bármelyik más szántóföldi kultúráé. Minderről egy zalai portán – az alig 250 lelkes Nemespátrón – Dezső Tibor gazdaságában beszélgettünk, ahol a megélhetést évtizedek óta a fenyő nevelése és értékesítése biztosítja. Igaz, egyre romló közgazdasági miliő veszi körül a fenyő, ill. karácsonyfa termelést, és mellette a kényelmes és költségtakarékosnak mondott műfenyővel kínálgatják az embereket, vagy éppen az élő fenyőfa bármilyen változata elérhetetlen egy elszegényedett réteg számára…
Megörökölték a fenyőtermelést
A fenyőnevelésnek hagyománya van a Nagykanizsa-közeli térségben, hiszen a földek alacsony aranykorona-értéke, a márgás, agyagos talajok gyenge termőképessége és a domborzat is mind erre mutató tényező. A szülők még a hetvenes évek legelején kezdtek bele a fenyőtermelésbe, aztán amikor Tibor elvégezte az autóforgalmi szakközépiskolát, és leszerelt a katonaságtól, akkor feleségével, Gyöngyivel 1990 után hamarosan átvették a fenyőtermelést. Főmunka vállalás, majd munkanélküli segély időszaka alatt is folyt a gazdaságépítés, hogy minél versenyképesebb, gépesített termelés valósulhasson meg. Korábban és az önállósodás után is maguk árulták a fenyőt Budán, a volt Skála áruház parkolójában. Nehéz időszak volt ez – mondja Tibor – fuvarozni, albérletet keresni és jelentős helypénzt fizetni –, amit nem szívesen idéznek fel. Szentestére értek haza, fáradtan, elcsigázottan, és persze az ünnepre készületlenül. Volt olyan év, hogy egyszerűen nem volt idő ajándékot venni az akkor még kicsike Dániel fiuknak, ami örökre nyomot hagyott a lelkiismeretükben. Csak fát tudtak hamar beállítani, és a karácsonyi fények arra döbbentették rá őket, hogy nem minden az üzlet, ha sérül a szeretet ünnepe, ha hiányérzete van a kis úknak, és persze bűntudatuk saját maguknak. El kellett viselni azoknak az embereknek az ízléstelen alkudozását még az árusítás utolsó óráiban is, akiknek a fenyőtermelés munkáiról, költségeiről elképzelésük sem volt. A fenyőtermelés gyakorlata, az értékesítés technikái, azóta változtak ugyan, de az őstermelői vállalkozásuk nyereségképzésében jelentős előrelépés nem történt. Csak úgy jutottak előbbre, hogy minden megtermelt forintot nagyon, de nagyon megbecsültek, visszaforgattak, és szerényen éltek…
Változó viszonyok közt
A fenyő a ’70-es években évente többet hozott a konyhára, mint amennyit a helyi tsz-ben lehetett keresni. Ekkor kezdték a földeket fenyőtermelésbe vonni, később a helyiek megvették a kínálkozó területeket, ahogyan a rendszerváltás után is. Így tettek Dezsőék is, így alakult ki mára a mintegy 10 ha nagyságrendű fenyőtermelés és mellette további területen a gabonatermelés, az összes gondjával és örömével. A növekvő földterület mellett megjelentek a viszonteladók, akik kezdetben még elfogadható áron vitték a karácsonyfát. Időközben a fenyőtermelés gyakorlata is sokat változott, megfelelő gépesítéssel – MTZ, John Deere és munkagépeik –, ami nélkül aligha lehetne bírni a fizikai munkát. A technológia mindig módosul valamennyit, megújul, mert alkalmazkodni kell a változó igényekhez. Jelesül ahhoz, hogy már az első osztályú fenyőt is mustrálgatják a vevők, míg régen szinte minden fajtát és minden minőséget el lehetett adni. Ugyancsak követni kell a divatot, hiszen manapság a nordmann fenyő (a köznyelvben helytelenül normand fenyőnek mondják az önjelölt „nyelvújítók”) a sláger, amit legtöbben keresnek, szemben a korábban igényelt ezüstfenyővel vagy lucfenyővel.
A fenyőnevelés technikája
A magról vetést alkalmazzák, amelyből a kelő magoncot három évig nevelgetik, mire ki lehet ültetni, majd 8-10 év telik el, mire piacképessé fejlődik. 15 év után fut ki a terület, addigra nagyjából elkel az összes fenyő, és lehet újra telepíteni. Hogy 8 évesen mekkora a fenyő, az nagyban függ attól, hogy hányszor éri fagykár. Különösen a tavaszi, április-májusi fagyok pusztítják a már megindult friss hajtásokat, és az utóbbi években ez gyakori volt – mondja Tibor. További veszedelmet jelent a vadak – nyúl, őz szarvas, vaddisznó – okozta kártétel, ezért kerítéssel kell védeni az ültetvényeket, ami jelentős költséghányadot tesz ki. A fajták versenyére visszatérve, az ezüstfenyő iránti kereslet nagyon visszaesett, sőt a lucfenyő – mint a klasszikus karácsonyfafenyő – árban és keresettségben is messze megelőzte. A lucfenyő illata ismét reneszánszát éli, vagyis van, aki a látványt ezért képes feláldozni. A termelői árak közül a lucfenyő 1 000 Ft/m, de kevés a kínálat, mert sokan átálltak más fajtákra. A nordmann fenyő ára 2-2 500 Ft/m között mozog, azonban többnyire kétméteres nagyságban van a kínálat, hiszen akkor igazán szép a fenyő, ami már 4-5 000 Ft/db. A kiskereskedelmi forgalomban, a piaci árusoknál értelemszerűen jóval magasabb árakkal lehet idén is találkozni. A minőség pedig fő szemponttá lépett elő, ami igényli a metszést, a jó térállást, a növény egészséges állapotát. Szerencsére az állati kártevők ellen permetezni nem kell, de a műtrágyázás és a gyomirtás nem maradhat el.
Fenyőellenes hangulat
Az utóbbi években kezdett felerősödni az élő fenyő kivágását nehezményező álláspont a környezetvédők részéről, ami persze meglehetősen megalapozatlan – mondja Tibor –, hiszen a fenyő ugyanolyan termesztéstechnológiát igénylő növényként kezelendő, mint bármelyik másik szántóföldi haszonnövény. Igen erős nyomás alatt dolgoznak a fenyőtermelők, hiszen a műfenyők marketingje, a kényelmi szempontokkal és költségtakarékossággal magyarázható érvelések kerülnek előtérbe. A hagyományt és a fenyőt – mint a szeretetünnep szimbólumát – szívesen háttérbe szorítanák, és ez érződik évről évre a kereslet alakulásán. Sajnos van egy elszegényedett réteg is, akik viszont nem tudnak áldozni a fenyőre, megint mások pedig feleslegesnek gondolják. Ez is érezhető, mégpedig akár a háztartások 20-25%-át is érintheti. Szerencsére azonban van export piac is, amelynek révén Olaszországba lehet szállítani 2-4 méteres gyökeres fenyőt, hálózva és fóliával bekötve a gyökérzetét. Nem magas áron, de legalább biztos piaci igényt kielégítve mehet el a fenyő egy része. Ezzel már november közepén elindult az idei szezon, amelyet a hazai kereskedők kiszolgálása követ.
Eközben a halottak napi koszorúkhoz is lehetett gallyat értékesíteni, de ott is szűkül a piac. A temetkezési szokások változása miatt egyre kevesebb koszorút kötnek, így a fenyő felhasználása is csökken. Pedig nem könnyű munkáról beszélünk. Sokan nem veszik a fáradságot még arra sem, hogy átgondolják egy fenyőfa útját a magvetéstől az értékesítésig. Nagyon sok fizikai munkát, törődést igényel a fenyő, és nagyon hosszú idő telik el a vágásérettségig. Komoly tervezés szükséges ahhoz, hogy minden évben legyen minőségi kínálat, és persze csak úgy abbahagyni sem lehet, mint ahogy elkezdeni sem – összegzi Gyöngyi röviden a fenyőbiznisz lényegét –; az árbevétel meg kell. A megélhetés biztosítása, Dániel fiuk taníttatása Keszthelyen, az agráregyetemen, és persze a bővített újratermelés megköveteli a következetes gazdálkodást.
Karácsony előtt
Advent időszakában van a munkacsúcs, amit a Dezső családban már megszoktak. Szerencsére megtehetik, hogy már nem árusítanak, hanem átadják a fenyőt a kereskedőknek. Az idei mennyiség már november elejéig gazdára talált, a későn ébredők pedig nem elég, hogy elkésnek, még az árat is nagyon alacsonyra szeretnék levinni. Ez már náluk nem megy, mert akkor marad a következő évre a fenyő – mondja Tibor. Persze, ez újabb találgatásra, kockázatvállalásra ad alkalmat az árak tekintetében, hiszen a fenyőpiac trendje a fent említett okok miatt meglehetősen bizonytalan, mondhatni azt is, hogy csökkenő tendenciát mutat.
Karácsonykor
Gyöngyi és Tibor az idei karácsonyt sokkal nyugodtabban várják, hiszen nagyjából eladták, amit akartak, és az óvatos számításuk is meglett. Méltóképpen ünneplik a szeretet ünnepét, várják haza Dániel fiukat, aki nagyon sokat segít egész éven át a munkákban, és ő készítette el a vállalkozásuk honlapját is. Természetesen saját nordmann fenyőjüket díszítik majd, és arra is lesz idő, hogy a konyhában nyugodt körülmények között elkészüljön szentestére az ünnepi vacsora. Sokat gondolnak arra, hogy a felnevelt fenyőiket legalább olyan szeretetben üljék körül a családok, mint ahogyan ez náluk történik. Felemelő érzés a fenyő látványa, amely mögött ők tudják igazán, hogy mennyi munka húzódik meg, amire a növény kiteljesedik. Fenyőállítás nélkül aligha lehet őszinte, tiszta érzelmeket közvetítő családi hangulat, hiszen szentestén a fenyőfa is egy családtaggá lép elő. Örökzöld ágai a téli napforduló utáni világosságot, az újjászületést, a meleg és a fény visszatérését, a rontó szellemek kiűzését hirdetik. Szimbolizálják az életerőt, az állandóságot, a hosszú életet, a halhatatlanságot, amelyben lehet is hinni. Persze a dialektika elvén belemagyarázásként is fel lehet fogni, lehet tagadni ezeket az állításokat, de az elvitathatatlan, hogy a szoba „új lakójaként” a látványa, esetenként az illata mindenkit akaratlanul is megérint. Köszönjük a fenyőtermelőknek, hogy ezt a fenséges érzést évente egyszer biztosítják nekünk…
SZERZŐ: NAGY ZOLTÁN
