1958 januárjában Sir Edmund Hillary volt az első ember, aki szárazföldi úton elérte a déli sarkot a legendás Scott kapitány féle 1912-es expedíció óta. Az új-zélandi hegymászót (aki egyébként ugyancsak az első ember volt, aki felért a Mont Everest csúcsára) 28 LE-s Massey Ferguson TE20 traktorok kísérték végig az 5.000 km-es túra során. Cikkünk ennek a majd 60 évvel ezelőtti expedíciónak, valamint a 2014-es „túrának” állít emléket. Az 1958-as eredeti Antarctica út jelentőségét jelzi, hogy a nemzetközi sajtó „a világ utolsó igazi kalandútjának’” nevezte – emlékeztetve a majd kétszáz évig tartó nagy felfedezések korának végleges lezártára. A célja az expedíciónak a kutatások mellett az volt, hogy szárazföldön érjék el a déli sarkpontot a résztvevők.
A nemzetközi legénységből álló csapatnak – többségében angol, új-zélandi, ausztrál és dél-afrikai kalandorok – azonban szüksége volt helyszíni anyagmozgató és szállítógépekre egyaránt. A Massey Ferguson TE20-ra azért esett a választás, mert már volt sarkponti tapasztalata: 1954-ben egy expedíció során 565 üzemórát dolgozott a mínusz 10 fokban bármilyen meghibásodás nélkül. A kis „Fergie”-re nagy feladat várt négy évvel később is: 500 tonna rakományt, köztük ellátmányt kellett mozgatnia a hajótól egészen a 16 km-re lévő bázisállomásig. A gyártó kiszolgálva a gyors mozgatási igényeket 5 különlegesen felszerelt MF-et küldött az expedíció segítségére. A munkavégzés nem volt veszélytelen – a teherrel megnövekedett tömeg miatt többször megrepedt a jég a gépek alatt. Egyszer pedig csak a szerencsén múlt, hogy a traktor és kezelője nem esett be egy több száz méter mély szakadékba.
A traktorokat speciálisan fel kellett készíteni a körülményekre
Először is teljes értékű járószerkezetet és egy kiegészítő hajtókereket kaptak a gépek. A „TE húszasok” így, ha könnyebb terep adódott és az időjárás engedte kereken gördültek, egyébként pedig láncból (nem gumi!) készült járószerkezeten közlekedtek. A helyszíni beszámolók szerint a traktorok képesek voltak akár 15%-os tükörjéggel borított emelkedőn is felmenni, ahol az emberek csak négykézláb csáklyákkal és szögekkel kivert bakancsban tudtak haladni. Továbbá a traktorok színét is pirosra festették a hóban való jobb láthatóság érdekében (eredetileg az MF színe szürke volt, csak a hatvanas évektől lettek pirosak a gépek). A motorerőt illetően 28 maximális lóerőt adott le az 1.9-es erőforrás. A traktor önsúlya 1.134 kg, míg tengelytávja 1.7 m volt. A szinkron nélküli váltó előre 4 fokozatot kapcsolt, míg hátrafelé egyet.
Sir Edmund Hillary a következőképpen vélekedett a Massey Ferguson traktorokról: „A Fergusonunk 5.000 km jégen, havon és szakadékokon keresztül hozott minket a dél sarkpontra, hogy maga is az első traktor legyen ezen a helyen. A Ferguson mérnökeinek és a gépek végtelen megbízhatóságának köszönhetően hibamentesen üzemeltek az egész expedíció alatt”.
Eredeti videó felvételek az 1958-as expedícióról:
Az idei évben a Massey Ferguson emlékezve a jeles expedícióra nekivág ugyanannak az 5.000 km-es útvonalnak egy 100 LE-s háromhengeres (!) MF 5610 traktorral.
A 3.3 l-es SISU motorral felszerelt traktorra a megbízhatósága, illetve az alacsony fogyasztása végett esett a választás. A Dyna-4 –es hajtóműnek a mínusz 30 fokos hidegben is üzembiztosan kell kapcsolnia a fokozatokat. A megterhelést tovább fokozza, hogy komoly átalakítás nélküli traktor vág neki a túrának. Nem lesz járószerkezet a gépre szerelve, a motor, váltó, hidraulika rendszer, alváz nem estek át erősítésen. A pilóták védelme érdekében azonban polikarbonátból készült ablakok és speciális kabinfűtő berendezés került beszerelésre. A Trellerborg a gumiabroncsokat is a körülményeknek megfelelően módosította: különleges körömkiképzés és akár 0.3 bár belsőnyomáson is ideálisan tapadó és kopó abroncsokat használ az MF 5610. Az erőgépet pusztán két terepjáró kíséri a kiszolgáló személyzettel. A traktor maga mögött húz egy 400 l-es külső üzemanyag ellátó rendszert, valamint további 2 darab 200 l-es hordót gázolajjal töltve a tankoláshoz.
