Pál Gergely (32) Heves megyei fiatal termelő gyermekkorának érdekes színfoltjaként emlékszik vissza kombájnos élményeire, a földeken eltöltött, olykor kimondottan sok kosszal járó, ám de vidám napokra. Ma már nehezen tudná megtalálni a választ, vajon a gépek iránti elszánt érdeklődése miatt rajong a növényekért, vagy a növények szeretetének hatására lett a gépek szerelmese. Egy bizonyos: a családi háttér, s e két előbbi tényező egyaránt meghatározó volt az életében, és ezek a mezőgazdaság felé elkötelezett, dolgos gazdává formálták őt.
– Hogyan lesz egy tízemeletes tömbházban felnövő városi srácból növénytermesztő gazda? – kérdeztem fiatal beszélgetőpartneremet, Pál Gergelyt.
– Nagyapám idejében – aki maga is mezőgazdász volt – a mezőgazdaságnak még nagyobb becsülete volt a környéken, mint ma. Édesapám az ő nyomdokait követve szintén az agrárpályán találta meg a számítását. A detki szövetkezet növénytermesztési ágazatában agronómusként helyezkedett el.
Bár Gyöngyösön, városi fiúként éltem az életemet, a nyarakat Detken töltöttük, iskolaidőben délután vagy hétvégente pedig, amikor csak tehettem, apával jártuk a földeket.
A legmélyrehatóbb benyomást mind közül a kombájnos munkák tették rám. Aratás idején nyakig koszosan ültünk az akkor még légkondicionáló nélküli, forró fülkében. Szívtuk a port, és ragadt a bőrünk, mégis fantasztikus volt. Nem véletlen, hogy a mai napig ez a gépfajta a szívem csücske, mindig rajongtam értük.
– Ebben az időben már rendelkeztetek saját földterülettel?
– A családnak mindig volt egy kis szőlőültetvénye, amit rokonok, barátok, családtagok segítségével, közös összefogással műveltünk. Az ebből származó jövedelem persze inkább csak bevételkiegészítés volt, mint megélhetési forrás.
“Igazából”, más nagyságrendben évekkel később, 2002-ben kezdtük meg a növénytermesztést. Amikor a tsz-ek felbomlásának ténye már a küszöbön állt, akkor kérdezte meg először apám, hogy komolyabban szeretnék-e a mezőgazdasággal foglalkozni. Természetesen, mivel sosem erőszakkal vettek rá a szüleim a munkavégzésre, és megvolt az örömöm benne, addig is szívesen segédkeztem mindenben, így könnyű volt meggyőznie. Tudat alatt mintha mindig is erre a pályára készültem volna.
A tsz-ek megszűnése után kedvező feltételekkel béreltünk és vásároltunk földeket és munkagépeket. 200 hektáron indult el önálló vállalkozás keretében a szántóföldi növénytermesztésünk, aztán ez hol növekedett, hol csökkent, de többnyire mindig ekkora területet műveltünk.
– Ha jól számolok, 22 éves lehettél, mikor belevágtatok a termelésbe. Szakmailag ekkor már felkészültél egy ilyen komoly megmérettetésre? Hogyan hatott mindez az iskolás éveidre?
– Az általános iskola után nem volt kétséges, hogy szakmát kell tanulnom, ezért tudatosan készültem az agrárpályára. Ezt a minden kétséget kizáró bizonyosságot édesapámnak köszönhettem, aki ösztönzően hatott rám, és megerősített a döntésemben.
Szépen kelt az ősszel a gabona
A középiskolában általános mezőgazdász szakon elsajátított tudást és az édesapám mellett szerzett gyakorlati tapasztalatokat a későbbiek során sikeresen tudtam alkalmazni. Mivel egészen kis srác korom óta minden szabad percemet a földeken töltöttem, rengeteget tanulhattam az idősebb korosztálytól, aktívan ragadtam meg a számomra fizikailag testhezálló feladatokat. A technikumi ötödévben a nyár végi betakarítás még szeptember hónapra is áthúzódott, s emiatt csak októberben, “némi késéssel” kezdtem meg a tanévet
– A technikum után fontosnak tartottad a továbbtanulást?
– Szerettem volna szakmailag még inkább felkészültté válni, ezért levelező szakon tanulmányokat folytattam a gyöngyösi főiskolán. Eközben egy benzinkúton is munkát vállaltam. S mint már korábban is, az aratás és betakarítás szezonjában “egyszerre ültem több lovon”. Erre az időszakra helyeződik a saját vállalkozás beindulása, így a főiskolán halasztottam egy évet. Később az energiáimat leginkább a munkába fektettem az iskola rovására, majd véglegesen a munka mellett tettem le a voksot.
– Azóta eltelt néhány év. Hogyan néz ki jelenleg a birtok? Mi alkotja a vetésszerkezetet?
– Az első évben már szántóföldi kultúrával kezdtünk. Viszonylag jó, kissé kötött, viszont gyengébb vízgazdálkodású földeket művelünk. Évekig próbálkoztunk kukoricával, de mindezidáig nem sok sikerrel, mindössze 2 hektár területet vetünk be. Ennek termése az egyik szenvedélyemhez, az íjász-vadászathoz biztosítja a vadak etetésére szolgáló alapanyagot. A ráfordítások mellett még így is szép haszonnal tudjuk megtermelni, de nagyobb területen kockázatosnak tartom a kukorica vetését a környéken.
A szélsőséges és kiszámíthatatlan időjárás miatt a repce sem igazán sikeres. Hol a szárazság, hol a túlzott csapadék teszi lehetetlenné a termelését. A bevetett területek jelentős részén így többnyire őszi gabona: őszi sörárpa és búza szerepel. A vetésforgóba be szoktam vonni 15-20 hektár tavaszi árpát, a maradék 40-50 hektárt pedig általában napraforgó foglalja el.
– Hogyan tudsz értékesíteni?
– Szerencsés helyzetben vagyunk, mert a földjeinkhez közel található egy helyi felvásárló, így javarészt neki adjuk el a terményt. A jövőben is elsődleges szempont lesz a kis távolság, hiszen az áru utaztatása nagy plusz terhet róna a gazdaságra, emiatt a közeli kereskedőket előnyben részesítem.
Az inputanyagot is környékbeli értékesítőktől vásároljuk. 2002 óta most jutottunk el odáig, hogy nem kell a vetőmagot, műtrágyát, növényvédő szert finanszíroztatni, hanem azokat saját erőforrásból meg tudjuk vásárolni. Ez egyfajta szabadságot is jelent, mert amíg a felvásárlók előfinanszírozták az inputanyagokat, a szerződésekben foglaltak miatt meg volt kötve a kezünk, s a biztonság mellett a feltételek nem voltak túl kedvezőek.
– Milyen a gépparkotok felszereltsége?
– A tsz felbomlása után a “kiszuperált” erő- és munkagépek vásárlásával jutottunk hozzá egy erős Rábához és egy MTZ traktorhoz. Elégedett voltam mindkettővel, az árukat többszörösen megszolgálták. Később szükségessé vált egy sokkal univerzálisabb erőgép beszerzése, ami már nemcsak a talajmunkák elvégzésére alkalmas, hanem a hozzá illeszkedő vetőgéppel igényesebb munkákra is be lehet fogni. A 2008-as pályázati lehetőségek idején tudtunk megvásárolni egy erre tökéletesen megfelelő New Holland traktort.
Gyerekkori szerelem a modern kombájn
A környezetemben tapasztalom, hogy egyre többen térnek vissza a régi traktorok felújításához, hiszen egy 250-300 LE-s traktor újonnan több tíz millió forint, míg a régiek felújítása ennek negyedéből megvalósítható. Természetesen ezekben nincs meg az a komfort, amivel a mai modern traktorok már rendelkeznek, gondoskodva a kényelmes munkakörnyezetről. Az sem elhanyagolható, hogy a régiekhez kell egy nagy és jól felszerelt szerelőműhely, mert a javítási költségeken lehet a leginkább elúszni. Nálunk ennek a hiánya okozta a legnagyobb problémát; túl nagy volt a gép, és a karbantartását nem tudtuk költséghatékonyan megoldani.
– Milyen gépekkel és eszközökkel rendelkeztek jelenleg?
– Gépparkunk büszkesége a New Holland kombájn és a New Holland traktor. Amazone gabona- és Rau napraforgó-vetőgéppel rendelkezünk.
Permetezőgép vásárlása akkor vált szükségessé, amikor felismertük, hogy egy ilyen gép megvétele még mindig kisebb kiadás, mint a bérpermetezés költségei. Használt Kertitox permetező mellett döntöttem, ami már az első évben visszahozta az árát.
A tavaszi munkákat a Rába régi talajművelő eszközeivel: kombinátorral, tárcsával végezzük. Át kellett azonban alakítani ezeket, mert túl nagyok voltak. Az új traktorhoz vásároltunk egy használt ekét, a kopóelemeket kicseréltük, felújíttattuk, azóta szépen teljesít. Az idén bővült a géppark egy kultivátorral, hogy a talajművelésben technológiai változás is legyen. Bálázónk nincsen, de nem is adjuk el a szalmát, azt visszadolgozzuk a talajba. A lebontás elősegítésére baktériumtrágyát alkalmaztam már.
„Detk határában található a legtöbb föld, amit művelünk”
– Milyen újításokat tudsz bevetni, hogy még hatékonyabban termeljetek? Megvalósítható-e a precíziós termelés a saját területeiden?
– Úgy gondolom, ekkora területen egy fejlődő gazdaságnál ez még nem kifizetődő. Egy Trimble sorvezető GPS-t már sikerült beszereznünk, ezzel műtrágyázok, permetezek, sőt a talajmunkáknál is hasznomra van; a sorvezető precízen, 25 cm-es pontossággal dolgozik. A gabonapermetezésnél eddig sem volt gond, mert 16 m-enként művelőutat hagyok a vetőgép elekronikájával.
A napraforgó-permetezés ezzel a Trimble sorvezetővel lett igazán pontos; jó helyre fordul a gép, nagyobb átfedések és sorkimaradások nem alakulnak ki. Komolyabb beruházás lenne egy kormányautomatika beszerzése, de egyelőre ez még nem fér bele a költségvetésünkbe.
– A karbantartást és a javítást hogyan tudod megoldani?
– Régen még hozzányúltam a gépekhez egy-egy meghibásodás esetén, ma már nem szívesen teszem. Az újak egyébként is garanciálisak, és nincs velük gond. A vásárlásnál nagyon fontos volt a szerviz közelsége, hiszen a kiszállási díj erőteljesen meg tudja drágítani a javítást.
A kombájnt szezon előtt mindig átnézetem egy szerelő ismerőssel, így az aratáskor még sosem volt probléma, és a traktor is csak 5 éves, az sem okozott még meglepetést. Betakarításkor minden reggel lezsírzom a gépet, és amíg tankolok, körbenézem. Persze nem lehet mindent észrevenni, de igyekszem alapos és gondos lenni. Szezonban esténként teljes letakarítást kapnak a gépek.
– Egyedül dolgozol a földeken?
– Jelenleg igen. Korábban volt egy alkalmazottunk, de amikor elment tőlünk, át kellett gondolnunk, keressünk-e mást, vagy egyedül próbáljam elvégezni a teendőket. A környezetemben láttam, mások is gazdálkodnak ekkora területen. Gyakorlatilag nem nagy a pluszidő-ráfordításom sem, mert amíg ketten végeztük a feladatokat, akkor is ott kellett lennem, ha csak koordináltam a napi munkát. Most már nem csak irányítok, hanem a fizikai munkát is teljes egészében én végzem, édesanyám pedig a gazdaság papírmunkáinak ügyintézésében segít. Szezonban azért kell segítséget hívnom, például permetezéskor. Műtrágya rakodásakor van még szükség plusz munkásra, illetve a betakarításkor a szállításra kell fogadnom embert. Szerencsére jól be tudom osztani az időmet, és az aratás-, illetve vetésszezont kivéve nem szenvedik hiányomat a családtagjaim, a feleségem és a kislányom.
– Hogyan sikerültek az őszi vetések?
– Körülbelül 100-130 hektárra terveztünk vetést. Általánosan igaz, hogy ha a talajok folyamatosan elő vannak készítve, akkor 5-6 nap alatt végeznem kell ezekkel a munkákkal. A saját gépek megléte miatt nem vagyok kiszolgáltatva másoknak, ezért időben tudtam mindent elvégezni.
Most ősszel, október első napjaiban az őszi árpát vetettük. Az eső nem mindig kedvezett, előfordult hogy 3 napi munka után meg kellett állni, és megvárni, amíg újra kedvezőbbre fordul az időjárás. Szerencsére nem kellett a talajmunkákat ismételten elvégezni.
Kicsit most is későn jött az őszi csapadék. A repcét augusztus végén-szeptember elején el kellett volna vetni. Vártuk az esőt, a talajok is elő voltak készítve, de a tavalyi évből tanulva akkor nem mertünk vetni. Akik a száraz idő ellenére bátrak voltak, azoknál most igazán szép képet mutat. Az idén azonban így nekünk nem lesz repcénk.
– Megtaláltad a számításod ebben a munkában? Milyen megélhetést nyújt számotokra a föld?
– Ez a munka azt adja, amit mindig is akartam. A jövedelmezőséggel kapcsolatban pedig szem előtt tartom, hogy ami a növénynek elő van írva, azt megadjam neki, mert kisebb ráfordítás kisebb hasznot eredményez, a nagyobb költségvállalás esetében azonban nem a ráfordítás mértékével, hanem annál jóval nagyobb arányban növekszik a bevétel; ez saját tapasztalatom.
Minden évben tudunk fejleszteni. Kisebb lépésekben ugyan, de folyamatosan korszerűsítünk. A terhek is szépen fogynak. A mérlegünk eközben változó, de sosem negatív.
– Milyen terveid vannak?
– A gépek állagának megőrzése érdekében szeretnénk egy tárolót kialakítani, amely a termények elhelyezésében, tárolásában is nagy szolgálatot tenne. Egyelőre, mint mondtam, a kereskedőknek adjuk el a terményt, de ha a betárolás biztosított lenne, akkor tudnék kivárni az értékesítésben.
