Magyarországon a megújuló energiaforrások hasznosítása kapcsán legtöbbször hiányzik a komplex gondolkodásmód. Mindezt Kiss Péter, a KPMG energetikai és közüzemi szektorának vezetője nyilatkozta, aki szerint ma Magyarországon a megújulókat támogató politika, illetve szabályozás nem veszi kellően figyelembe az új technológiákkal összefüggő iparpolitikai szempontokat. Pedig a megújulóipar fejlődésébe bekapcsolódva például gyártókapacitások létesítésével, kutatás-fejlesztési tevékenységgel, új szemléletű energetikai szaktudással rendelkező szakemberek képzésével sokkal ésszerűbben hasznosulhatnának a zöld technológiák támogatására elköltött összegek.
Itthon sokan elfeledkeznek arról, hogy a megújuló energiaforrások európai térnyerése nem elsősorban energetikai okokra vezethető vissza. Az Európai Unió eredeti elképzelése onnan ered, hogy az EU egy főre jutó energiafelhasználása és így az egy főre jutó szén-dioxid kibocsátás is magas, ezért az uniónak példát kell mutatnia. Ez tehát politikai döntés volt, és Magyarországnak, mint uniós tagállamnak szintén részt kell vállalnia ebben a misszióban. Az más kérdés, hogy már az első számítások során is egyértelművé vált, a 20 százalékos cél számunkra túlzottan magas vállalás lenne. A 13 százalék teljesítésekor szembe kell nézni azzal, hogy nálunk nincs annyi fa, nem fúj annyit a szél, és nem süt annyit a nap, továbbá ezen technológiák esetében magasabb beruházási költségekkel kell számolni. Mivel pedig nincs megfelelő ipartámogatás, jogosan mondhatják, hogy a fenntartható módon termelt energia dupla annyiba kerül, mint a nagy erőművekben megtermelt. Talán a legnagyobb gond azonban, hogy kiszámíthatatlan a szabályozási környezet és a legtöbb esetben sem a befektető, sem a finanszírozó nem lehet biztos abban, hogy milyen bevételekkel számolhat akár csak középtávon. Ezért a minél gyorsabb megtérülésre törekszik, amely egyre növeli a hozamelvárásokat és a költségeket. Ráadásul mára már hiányzik a nevetségesen alacsony önrésszel megvalósítható banki finanszírozás, amely a válság előtti időszakot jellemezte. Korábban a bankok finanszírozási kényszere miatt a mai viszonyokhoz képest rendkívül egyszerűen lehetett forráshoz jutni, amely egyébként sok iparági szakértelemmel nem bíró személy figyelmét is erre a területre irányította. Az engedélyezés is sok esetben bonyolódott, nem egy esetben ördögi körről beszélhetünk, hiszen az engedély kiadásához bizonyítani kell a megfelelő anyagi fedezet meglétét, miközben a forrás megszerzéséhez fel kell mutatni az engedélyt…
A megújuló energiáknak minden bizonnyal nagy létjogosultságuk van, de a használatuknak akkor van a legtöbb értelme, ha komplexen kezeljük őket, legalább iparpolitikai, vidékfejlesztési és munkahely-teremtési aspektusból. Fel kell mérni, hogy mennyi értelme van annak, hogy például Kínában gyártott napelemeket szerelünk fel itthon, vagy ezzel szemben esetleg sikerül gyártókapacitásokat teremtenünk az országban, amelyhez kapcsolódnak a hazai beszállítók, elindul egy ilyen irányú kutatás-fejlesztés, az egyetemeken ennek a területnek megfelelő szaktudatással rendelkező személyeket képzünk. Ez utóbbi esetben már ésszerűbb az egyes megújuló technológiák kiemelt támogatása. A kérdést persze, hogy megéri-e, a legtöbben rendkívül szűklátókörűen teszik fel. Az előbb felsorolt példák nélkül igen valószínű, hogy nem éri meg, de ha egy országnak sikerül ezt a területet megfelelően összetett módon kezelnie, akkor már rögtön kedvezőbb a kép.
Kiss Péter a kormány készülő új energiastratégiájáról szólva elmondta, hogy bár eredetileg valóban június 30-áig kellett volna kiküldeni a dokumentumot Brüsszelbe, de egy féléves csúszás minden bizonnyal tolerálható. A stratégia újraalkotása kapcsán egy terembe kell ültetni azokat, akik iparpolitikával, energetikával, mezőgazdasággal és foglalkoztatással foglalkoznak, és tapasztalataik, valamint tevékenységük okán véleményük mértékadó az adott területen. Egy ilyen munkát fél év alatt meg lehet valósítani, ha megfelelő kompetenciával rendelkező személyeket sikerül felkérni. A lényeg, hogy egy integrált energiastratégia kerüljön kidolgozásra, vagyis a célok más politikai szempontokkal, főként az iparpolitikával összhangban kerüljenek kidolgozásra. A megújuló energiaforrások kapcsán azt lenne a legcélszerűbb megvizsgálni, hogy mely technológiák esetében lehet gyártókapacitást telepíteni hazánkban, illetve melyek azok, amelyeknél már biztosan elment mellettünk a világ. A megújulók elterjesztésén és átgondolt támogatási rendszerén felül fontos, hogy terv készüljön térségünk vezetékes energiahálózatának fejlesztésére, a szomszédos hálózatok összekötésére. Mindenképpen rendezni kell az orosz befektetésekkel kapcsolatos álláspontokat is, valamint fel kell vázolni a távhőszektor jövőképét. Meg kell vizsgálni a paksi kapacitásbővítést, összhangban a magyar energetikai szellemi tőke kérdéskörével, hiszen egy ilyen beruházás rengeteg szakértelmet igényel. A cél az, hogy a kapacitásbővítésben minél nagyobb szerepet kapjon a magyar mérnöki tudás, a kutatás és fejlesztés, és minél nagyobb legyen a hazai beszállítói hányad. A Magyar Villamos Művek számára szintén egyértelmű célokat kell megfogalmazni, figyelembe véve az állami energiavállalat visegrádi térségben betölthető szerepét.
Az energiahatékonyságról szólva Kiss Péter kifejtette, hogy a legnagyobb energiamegtakarítás és ezzel párhuzamosan a legintenzívebb kibocsátáscsökkentés a végfelhasználók esetében valósítható meg. Egy ilyen kormányzati program mindenképp előremutató lenne Magyarországon. Manapság tanulmányok sora születik az ún. „smart metering” rendszerek kiépítéséről. Ez azt jelenti, hogy kis hatótávolságú távérzékelőket lehet felszerelni a villany-, víz- és gázórákra, amelyeknek jelét a lakótéren belüli egység képes észlelni és a fogyasztó számára értelmezhető módon megjeleníteni. Így mindenki tisztán láthatná, hogy mennyibe kerül mondjuk az esti futballmeccs megnézése vagy éppen a reggeli zuhanyzás. Ha az emberek könnyen láthatnák, milyen költséget jelent egy-egy lámpa égve hagyása vagy a csap felesleges folyatása, akkor megváltozna az energiafogyasztással kapcsolatos attitűdjük, és rövid időn belül komoly mértékű fogyasztáscsökkenést lehetne realizálni a háztartásokban. Óriási dolog lehetne, ha – nem a legújabb technológiát alkalmazva, hanem viszonylag olcsó berendezések segítségével – a fogyasztók tudatáig eljuthatna a pillanatnyi energiafelhasználás költsége.
Forrás: portfolio.hu
