Az épületek energiahatékonyságáról szóló, nemrégiben elfogadott uniós jogszabály értelmében a 2020 után épülő új házak csak kevés energiát fogyaszthatnak, a meglévő épületeket pedig lehetőség szerint fel kell újítani.
Az EU éghajlatvédelmi csomagjának egyik célkitűzése az energiafelhasználás 20 százalékos csökkentése 2020-ig. Az új energiahatékonysági jogszabály értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a 2020 után épült épületek energiafelhasználása minimális legyen. Az új középületekre már két évvel korábban vonatkoznak a szigorú energiahatékonysági előírások. Az unió anyagi támogatást is nyújt a májusban elfogadott előírások teljesítéséhez. A jogszabály ösztönzi a meglévő épületek korszerűsítését, az energiapazarló berendezések lecserélését, az „okos” fogyasztásmérők felszerelését, továbbá előírja, hogy rendszeresen ellenőrizzék a fűtésre, illetve hűtésre használt berendezéseket. Tabajdi Csaba a jogszabály elfogadása előtti vitában hangsúlyozta, hogy a cél elérése érdekében közvetlen támogatásokkal, kedvezményes hitelekkel, az energiahatékonyság növeléséhez kötődő kedvezményekkel kell ösztönözni a lakosságot. Felhívta a figyelmet arra, hogy az elavult technológiával épült lakóházak és különösen a panelházak esetében érhető el a legnagyobb energiahatékonyság-növekedés. Kiváló példa erre a magyar kormány által meghirdetett panelprogram, amelynek keretében szerte az országban körülbelül 250 ezer lakást sikerült felújítani állami és európai uniós támogatással. A panelprogram folytatásához és a meglévő lakóépületek további modernizálásához azonban elengedhetetlen legalább a jelenlegi uniós támogatási szint fenntartása. Ezért kiemelten fontos, hogy az épületek energiahatékonyságáról szóló jelenlegi szabályozást az Európai Unió a 2013-at követő többéves költségvetésének, illetve a kohéziós politika jövőjének a tárgyalásakor is tartsák szem előtt, és biztosítsák a célok teljesítéséhez szükséges forrásokat.
Az új szabályozás kapcsán a Magyar Passzívház Szövetség elnöke, Debreczy Zoltán egy tanácskozáson kifejtette, hogy a szigorú előírások szerint készült épületeket passzív házaknak hívják. Ezek évente és négyzetméterenként 15 kWh energiával fűthetők ki. Ugyanakkor a Magyarországon meglévő lakóépületek energiaszükséglete átlagosan 150-200 kWh, amelyeknél nagyszerű eredmény lenne a felújítás utáni 30 kWh-ás fajlagos fogyasztás.
Van tehát bőven teendő, és szerencsére követendő példa is akad. Frankfurtban napjainkban már egy kisvárosnyi ember lakik ilyen szigorú előírásoknak is megfelelő lakásokban. Az ingatlanfejlesztők állítólag már lábon eladhatják vagy bérbe adhatják a passzív lakásokat, illetve az ilyen bérlakások soha nem állnak üresen.
Ráadásul a kisebb energiaszámla mellett a „lakbérpotenciál” magasabb. Ehhez azért az is hozzátartozik, hogy a passzív ház építési költsége 5-7 százalékkal meghaladja a hagyományos technológiájú házakét. Ugyanakkor egy társasházi 100 négyzetméteres ilyen lakás fűtése mindössze havi 5-8 euró (mintegy 1.500-2000 forint), szemben a hasonló méretű hagyományos lakás 100-120 eurós (mintegy 30 ezer forintos) díjával. A lakások mellett kórház, tűzoltóság is épült már a passzívház követelményei szerint. Németország más városaiban is gőzerővel dolgoznak a passzívház-technológián. Az ilyen felújításoknál az energiafelhasználás csökkentése mellett fontos cél az is, hogy környezetbarát technológiákat alkalmazzanak.
Bécsben 2011 őszéig 842, majd a második fázisban további ezer passzívház-technológiával épülő lakás, illetve iroda létesül, adta hírül nemrégiben a Der Standard című osztrák lap. Az építkezés összköltsége 103 millió euró. A főváros több mint 40 millió euróval támogatja a programot. A passzívház társasházakban a bérlők évi 230 euróval kevesebb fűtésdíjat fizetnek majd, mint egy alacsony energiaigényű lakásban, nyilatkozta Michael Ludwig polgármester-helyettes. Jelenleg összesen 1150 lakással 12 passzívház áll Bécsben.
Mindezen folyamatokkal párhuzamosan – ha lassan is, de biztosan – beindul az épületek energetikai tanúsításának gyakorlata Magyarországon. A lakosság és az önkormányzatok körében egyre többen ismerik fel, hogy a tanúsítvány nem egy újabb felesleges adminisztrációs teher, hanem az épületállomány energiahatékonyságának javítását szolgáló, hasznos információs dokumentum. Igaz, a hazai szabályozás szerint egyelőre csak új építésű ingatlanoknál kötelező a tanúsítás. A használt lakások piacán 2012-től kell majd bemutatni a tanúsítványt eladáskor vagy bérbeadáskor, de bizonyos pályázatoknál az állam már az energetikai korszerűsítés előtt is megköveteli a tanúsítványt. A dokumentumban található független szakértői javaslatok segítenek eldönteni, hogy milyen korszerűsítési lépések eredményezik a legmagasabb energiamegtakarítást, azaz, mire érdemes költeni. Ezzel a tanúsítvány hozzájárulhat az épület energiahatékonyságának tényleges javításához.
A szakértői piac szintén bővül; a kamarai névjegyzékekben egyre több tanúsításra jogosult mérnök közül válogathatnak a megrendelők, sőt erre szakosodott cégek is megjelentek. Az Energia Klub például a jól bevált Lakcímke programjával 2010-ben is mindent megtesz azért, hogy a tanúsítvány – vagy ahogy hívják: lakcímke – ismert és elismert dokumentum legyen. Az idei évre kidolgozott koncepciójukban a megerősített szakmaiság mellett továbbra is a közérthető kommunikáció és a hasznos megoldási javaslatok kapnak főszerepet. Erre pedig nagy szükség van, mert amíg Magyarországon az épületek homlokzatán a hőszigetelés átlagos vastagsága mindössze 6,4 centiméter, addig Ausztriában 14 centiméter.
