Magyarország az uniós belépését követően rögtön az első két évben rekordmennyiségű intervenciós gabonát vásárolt fel a termelőktől, amivel egyben azt is érzékeltette az EU Mezőgazdasági Bizottsága előtt, hogy hazánkat a jövőben jelentős gabonatermelő partnerként kell számításba venni.
Annak idején az ehhez a tranzakcióhoz szükséges raktárakat az intervenciós felvásárlásokkal megbízott Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) igen nagy nehézségek árán tudta csak biztosítani, miközben számos visszaélés, illetve sok alkalmatlan tárolóépület is nehezítette a végelszámolást. A második intervenciós év végére – a tárolóépítési támogatások jóvoltából – azonban a raktározási helyzet normalizálódott, de olyan nagy mennyiségű intervenciós készlet gyűlt össze, főképpen kukoricából, hogy a szakértők a készletek értékesítésének várható idejét 10 évnél hosszabbra becsülték. Aztán ahogyan az lenni szokott az íróasztal mellett született jövendölések esetében, a harmadik intervenciós év alaposan rácáfolt a pesszimista becslésekre, mert az EU a készlet mintegy 70%-át értékesítette, ami a világpiaci helyzet radikális megváltozásából következett. A korábbi kínálati piaci állapotból erős keresleti helyzet alakult ki a magyar gabonapiacon, így a 101,31 euró/tonna intervenciós árral szemben az értékesítési ár 140 euró/tonna körül alakult a piaci év végén. Aztán a keresleti helyzet tovább erősödött, és a negyedik, 2007/2008-as intervenciós év elején az intervenciós értékesítési ár elérte a 180 euró/tonna „álomszintet”. Nagyon optimista álláspont fogalmazódott meg akkoriban a készletek további értékesítésével kapcsolatosan, aminek alapjául a bioenergia-előállítás hatalmas kukoricaigénye szolgált. Ezt azonban a későbbiekben, 2008/2009-ben egy sokkal alacsonyabb felvásárlási hullám követte, majd a kukorica iránti piaci igény is alábbhagyott, ami értelemszerűen a piac megnyugvását, az árak esését hozta, amihez a termelők bizalmatlansága is társult.
Magyarországon a kalászosok iránti termelési kedv csökkent ugyan, de a kukoricatermelés változatlanul magas színvonalon és – az időjárás függvényében – magas termésszintek mellett folyik. Sajnálatos, hogy az EU Mg.-i Bizottsága nem is feltételezi, hogy a közeljövőben bármikor lehet egymást követő években nagy gabonatermés Magyarországon és a környező országokban, ami piaci érdektelenséget vonna maga után. A korábban remélt nagy etanolgyárak ugyanis nem épültek meg, így azután nincs, ami levezesse a nagy termést, akár a szabadpiacról, akár az intervenciós raktárakból. Talán emiatt is megrendült a gabonatermelők bizalma az intervenció intézményében, no meg azért, mert az elmúlt évi gyér érdeklődésre való tekintettel a kukoricát kivették a felvásárolandó termények sorából. Emellett a kukorica árának 27.000 Ft/t-ás intervenciós szintje a termelési költségek emelkedése miatt már nem vonzó, ahogyan a kalászosok esetében is igaz ez, talán az árpát kivéve. Nem véletlen tehát, hogy a 2009 novemberében indult felvásárlási időszakban szinte csak árpát szállítottak be a termelők az intervenciós raktárakba. A tényleges széles körű intervenciós felvásárlás elmaradása ellenére az EU és Magyarország számára is fontos a gabonatermelők védelme – a hivatalos állásfoglalás szerint -, de érdemi intézkedés nem nagyon történik az érdekükben. Talán annyi mégis, hogy legalább ismét kéri a szaktárca a 900.000 tonna intervenciós kukoricafelvásárlás lehetővé tételét, bár az alacsony árat a tőzsdei és a szabadpiaci szint is köny-nyen felülmúlhatja akkorra, amikorra ebben döntés születhet…
Intervenciós szabályok
Azt már minden termelő tudja, hogy az intervenciós felajánlás és a beszállítás között bizonyos kötelmeknek meg kell felelni; az árut be kell vizsgálni, a minőségét pontosan meg kell határozni. Az áru elfogadása esetén az MVH elkészíti a felajánlott árura vonatkozó átvételi jegyzéket, illetve az áru elfogadásáról szóló határozatot, a vételár-kalkulációt, amelyeket elküld a gabonafelajánló, valamint az intervenciós raktár részére. A felajánlott árut az MVH 101,31 euró/tonna alapáron vásárolja fel. Az alapár 2009. november l-jétől a beszállítás megkezdéséig, de legfeljebb 2010. május 31-ig havonta 0,46 euró/t növekménnyel egészül ki. A felvásárlási árat a minőségi paraméterek – a 687/2008/EK rendeletben foglaltaknak megfelelően – a közlemény 1. mellékletben meghatározott mértékében módosítják. Az árat a szállítási távolság függvényében a vételi ár összegéhez hozzáadandó, vagy abból levonandó szállítási költségtényező összege módosíthatja. In-situ átvételnél a vételi árat csökkenti a 687/2008/EK rendelet 9. cikk 2. bekezdése szerinti egyszeri kitárolási díj. Az 1913/2006/ EK rendelet 11. cikke alapján a vételár számításánál alkalmazandó euró-forint árfolyam az Európai Központi Bank által legutoljára közzétett árfolyam, azon hónap első napját megelőzően, amelyben az ügyleti tény bekövetkezett (azaz a felajánlás hónapjának első napján érvényes árfolyam). Az árfolyamokra vonatkozó pontos információ a Magyar Nemzeti Banknál érhető el. A vételárat a felajánlott gabonatételre vonatkozó elfogadó határozat alapján, az abban foglalt feltételek szerint fzeti meg az MVH. A vételár átutalása a minőséget igazoló laborvizsgálati jegyzőkönyv MVH-hoz történő beérkezésétől számított 30-35 nap között történik.
Ami mellette szól
Az érvényben lévő intervenciós rendszer a beszállító termelők védelmét az intervenciós ár szintjéig továbbra is biztosítja. Bár a prognosztizálható, ugyanakkor mégis kiszámíthatatlan piaci helyzet nem igényli az aktív piaci munkát az állami szervektől, de a meghirdetett intervenciós ár potenciális biztonságot jelent bármilyen különleges helyzetben a termelők számára. Erre a bankok teljes biztonsággal tudnak hitelezni. Emellett a jelentős piaci befolyással rendelkező felvásárlók számára a meghirdetett intervenciós ár egy olyan küszöbérték, ami keretet ad a tevékenységüknek, és esetenként a kereskedők árletörő tevékenysége is korlátozható ezzel.
A magyar gabonatermelők pozícióját a rendelkezésre álló többlet raktárkapacitás is javítja. Magyarországon az utolsó 5 évben közel 4 millió tonna új raktárkapacitás létesült. Ez a korábban rendelkezésre álló mintegy 16 millió tonnás raktártér további 25%-os bővülését jelenti, amelynek hatására a raktári kapacitás túlkínálata alakult ki a piacon. Ez biztosítja a gabonaaratáskor a raktárral nem rendelkező gabonatermesztők választási lehetőségét a raktárak között.
Magyarországon a közraktár is a gabonapiac aktív közreműködő szervezete. A közraktárak lehetőséget teremtenek a gabonatermelők számára, hogy náluk helyezzék el a betakarított gabonatételeket. A közraktárakban elhelyezett gabonáról a közraktár közraktári jegyet állít ki. A közraktári jegy lehetőséget teremt arra, hogy az áru fzikai mozgatása nélkül megtörténhessen az adásvétel, illetve a közraktári jegyre a bankok vagy a közraktár hitelt adjon. Ez a megoldás szintén jó védelmet ad a gabonatermesztők számára, ugyanakkor egy váratlan árrobbanás esetén valóban „csak” védelmet ad, az árak emelkedését már nem követi. A nagyobb tőkeerővel rendelkező gabonatermesztők döntési lehetősége mindig is nagyobb, ők jobban képesek a lehetőségeik között lavírozni, de a kicsik számára sokszor a biztonság jelenti a túlélést.
Van, hogy a vételi kísérlet nem sikerül
Miközben december elején a hírek már országszerte pangó gabonapiacról szóltak, kevés volt az a tonnánkénti nettó 24.500 Ft/t-ás ár, amit a TIG Tartalékgazdálkodási Nonproft Kft. aukcióján ajánlott az árpáért és a búzáért. Egyetlen szem gabonát sem adtak el a termelők az államnak, és ezzel ismételten kifejezésre juttatták, hogy veszteséggel nem hajlandók értékesíteni készleteiket. A faskóval kapcsolatban az agrártárca államtitkára elmondta, hogy mégsem értékelték kudarcként ezt az érdektelenséget, mert az ajánlatot decemberben versenyképesnek tartották, hiszen a közraktárba helyezett gabona hitelfedezetként csak 18.000 Ft/t-át ért. Az uniós intervenció novemberi induló ára ugyan 27.000 Ft/t körül van, de ehhez a pénzhez csak hónapok múlva jutnak a termelők, míg a TIG néhány hét alatt fzetett volna.
Rieger László, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal intervenciós igazgatója elmondta, hogy az idei első intervenciós hónapban 186.000 tonna kalászost – zömében árpát – ajánlottak fel a termelők, a tonnánkénti 101,31 euró/tonnás áron. A magyar raktárakban a múlt év végén készleten lévő 610.000 tonna uniós gabonát – amelyből 30.000 tonna a búza, 130.000 tonna az árpa és 450.000 tonna a kukorica – az EU tavasztól majd valószínűleg segélyezésre fordítja.
Az intervenció lélektana
Az utóbbi öt év a terménykereskedelemben Magyarországon – és a világban – többször is ársokkot hozott, különböző előjelekkel. A korábban 100 euró/t árszinttel bíró étkezési búza ára például 2007 végére 250 euró/t-ra is felemelkedett, ami hihetetlenül bonyolult viszonyokat teremtett. De ha nem lett volna intervenciós felvásárlás Magyarországon, akkor a gabonaár 100 euró/t alá esett volna, mindjárt az uniós belépésünk időszakában és az azt követő évben. Ez a hatalmas ármozgás a kisebb termelőkre és piaci szereplőkre egyértelműen negatív hatást gyakorol, amit gyakran nem is tudnak kivédeni, és tönkremennek. Az intervenció intézménye éppen az ilyen ársokkot hivatott letörni, és segít a piaci szereplőknek, különösen akkor, amikor nagyon alacsonyak a piaci árak. Nevezhetjük ezt védelemnek is, hiszen nem kell veszteséget elkönyvelniük, igaz, nagy nyereséget sem számolhatnak. Amikor pedig ársokk következik be – nagyon magasra szöknek az árak -, akkor a szabad piacon értékesíthetnek, kötelezettségek nélkül. Ilyenkor persze a gép- és inputanyag-forgalmazók is kapcsolnak, és a nagyobb termelői árbevételekre bazírozva bátran emelik áraikat. Majd jön a visszarendeződés a terményárakban, és a termelő a magasan maradt inputköltségeit nem tudja megfnan-szírozni. Ebben a helyzetben lehetne rugalmasabb az EU, és az intervenciós árak emelésével segíthetné a termelőket a szorult helyzetükben. Sajnálatos módon a bankok is akkor hagyják cserben a termelőket, amikor a legnagyobb szükség lenne a hiteleikre vagy csak a toleranciájukra, és látványosan elhatárolódnak korábbi partnereiktől. Rossz gyakorlattá vált, hogy mindig a termelő kockázata a legnagyobb, sem az intervenció, sem a bankok, de még a „termelési rendszerek” vagy integrátorok sem sietnek ilyenkor a segítségükre…
Az intervenció jövője
Az EU a kezdetektől drága beavatkozásnak tekintette az intervenciót, ezért hathatós intézkedéseket tett, tesz a szűkítése érdekében. A következő, 2010/11-es évben már csak a búzára kívánják korlátozni ezt a fajta beavatkozást, ráadásul nem adhatja el, illetve ajánlhatja fel mindenki automatikusan terményét, hanem pályáztatás módszerével nyílik erre lehetőség. Ez egy jóval nehezebb felvásárlási gyakorlat lesz, aminek nem is az effektív segítség lenne a lényege, hanem a piac jó irányú befolyásolása, a piaci szereplők „sakkban tartása” egy sugallt árszint érvénybe léptetésének lehetőségével. A ki nem mondott elv az, hogy üres intervenciós raktárakkal, jó hallgatólagos üzletpolitikai befolyásolással kívánják irányítani a termény-, illetve gabonapiacot. Az elmélet tehát már adott a továbblépésre, a gyakorlat pedig néhány év múlva választ ad a magyar gyakorlat számára szokatlan ötletre. Sajnos a magyar mezőgazdaság szereplői kicsit szkeptikusan szemlélik az EU-ban született új és újabb elgondolásokat és a nyomukban életre keltett megoldásokat, amelyek az állítólagos jobbítás szándékával születnek. A baj csak az, hogy a magyar termelők támogatási szintje nagyon lassan közelít a nyugat-európaihoz, ugyanakkor a 2013-as év hamar eljön, amikorra ki kellene egyenlítődniük ezeknek a különbségeknek. Biztosan könnyebben ötleteznénk együtt a régi uniós tagországokkal, ha egyenlő esélyeink lennének a termelési és a piaci versenyben, de ez egyelőre nem így van…
Nagy Z.
