A MezőHír 2010. márciusi számában “A csapadékgazdálkodás elve és a VGT” szakkcikkhez nyújt további információkat rövid írásunk, mivel a megjelent ábrában lévő pontatlanság miatt célszerűnek tartjuk egy-két részlet pontosítását.
A változtatás alapelve, hogy az energiamérlegen alapuló öntözéscentrikusság, valamint a vízelvezetésen alapuló belvízgazdálkodás helyett a csapadékgazdálkodásra és a vízpótló öntözésre (ökológiai talajnedvességigény) kell áttérnünk, az Európai Unió ökológiai igényeket megfogalmazott elvei szerint. Ez azt jelenti, hogy a függőlegesen érkező csapadék fogadására (ld. az ábrán: folyamatváltozás) a gyökérágy elkészítésével a függőleges szivárgást elő kell segíteni. A gyökérágy elkészítése a talaj aggregátumainak (drénezési porozitásának) javítását jelenti. Ez a fizikai, kémiai és biológiai talajjavítások összetett hatásával érhető el. Ezzel javul a talaj vízvezető képessége (hidraulikus vezetőképessége) és a talaj vízvisszatartó képessége is. Ezt az úgynevezett vízretenciós tartományt lehet kiegészíteni a vízpótló öntözéssel a leggazdaságosabban. Ezt mikro- és csepegtető öntözésekkel lehet pazarlás nélkül megvalósítani. Ebből a tartományból a növények tényleges párologtatásával lehet hasznosítani az erőforrást jelentő csapadékot. A biológiai életre káros vízmennyiséget a talaj gravitációs parusterén kell elvezetni a drénezési porozitással megjavított talaj szelvényen keresztül. Ha a mezőgazdasági tábla talaj szelvénye alulról terhelt a talajvízzel, csak akkor kell talajcsővel a biológiai életre káros víztöbbletet elvezetni. Ezeket a folyamatokat foglalja össze a hidromelioráció, amelynek hatótényezői jelentik (nagyon leegyszerűsítve) azokat az ökológiai tényezőket, amelyeket a Liebig-féle minimum törvény alapján ábrázol az 1. sz. ábra. Az ökológiai tolerancia elve a tápanyagpótlásban a terhelésszabályozásba is be van építve, amely a többi hatótényezőnél is érvényesül.
Az Európai Unió Vízgyűjtő Gazdálkodási Tervezése a leírtak szerinti megoldásokat kényszeríti ki, valamint a klímabiztonság megteremtésére a Magyar Tudományos Akadémia VAHAVA-program elve is ezt fogalmazta meg. Az energiamérlegen alapuló öntözés és a vízelvezetésen alapuló belvízgazdálkodás nem fenntartható, pazarló tevékenység, ezért a vázolt alternatíva elterjesztése a pozitív jövőkép. A gondolkodásunk megváltoztatásával ne a belvíz ellen, hanem a csapadékért cselekedjünk!
Dr. Szinay Miklós hidrológus
