Éjszakások a mezőgazdaságban

Ismerkedés a baglyokkal

A bagolyalakúak és a gazdaság kapcsolata igen összetett. Az erdei bagolyfajok (macskabagoly, uráli bagoly, gatyás- és törpekuvik) az erdőgazdálkodáshoz, tehát az erdők állapotához, az erdészet számára nemkívánatos kisemlősök féken tartásához, az erdők kor- és fajösszetételéhez kötődnek. Az uhu nemcsak elhagyott, hanem működő kőbányákban is sikeresen költhet, ha a kitermelő cég hajlandó engedményekre. A többi hazai bagolyfajnak pedig a mezőgazdaságban lehet fontos szerepe.

Baglyokról dióhéjban

A baglyok remek térlátást biztosító előre néző szemeikkel az éjszakai kevés szórt fényt összegyűjtve tudják a prédát észrevenni és arra lecsapni. Nem igaz, hogy a baglyok nappal csak vaksin hunyorognak, több faj nappal is aktívan vadászik (réti fülesbagoly, törpekuvik) vagy nyíltan mutatkozik (kuvik). Kulcsfontosságú érzékszervük a fülük. Ez nem az a két mókás kis tollpamacs néhány bagolyfaj feje tetején, hanem két oldalt, tollal borítva helyezkedik el. A két fül nem azonos magasságban helyezkedik el. Ez az aszimmetria olyan „térhallást” eredményez, hogy a bagoly a motozó rágcsálókat és kisemlősöket vaksötétben vagy akár mély hó alatt is precízen képes bemérni és rá sikeresen lecsapni. Fontos, hogy a zsákmány keltette kis neszeket semmi ne nyomja el, és persze a zsákmány se hallja meg a veszély közeledtét. A baglyok röpte ezért teljesen hangtalan, evezőtollaik szegélyén finom kis pillák vannak, melyek megakadályozzák a csapkodó szárnyak keltette súrlódó zajt.

Emésztésük érdekes. A sokszor egészben lenyelt állatok húsát gyomruk teljesen feloldja, de a gyomorsav érintetlenül hagyja a legapróbb csontokat is. A csontot, szőrt, tollat, kitinpáncélt felöklendezik és kiköpik, ez a köpet. (Egy terület kisemlősfaunájának máig legalaposabb kutatási módszere a bagolyköpetek összegyűjtése, felbontása és kielemzése!)

A hazai baglyok egy kivétellel nem építenek fészket, a réti fülesbagoly a földön lévő kiszemelt helyre hord néhány fűszálat, tehát ő sem a madárvilág építőmestere. A többiek, ki-ki igényei szerint faodvakban, épületekben, kőbányákban, elhagyott madárfészkekben, mesterséges költőládákban nevelik fel fiókáikat. A baglyokra jellemző az amúgy a madárvilágban nem gyakori, de azért néhol (ragadozók, fehér gólya) megfigyelhető jelenség: az első tojást a tojó azonnal melengetni kezdi, így a fiókák nem egyszerre, hanem szakaszosan kelnek ki és jelentős korkülönbség figyelhető meg közöttük.

A baglyok nem okosabbak, nem intelligensebbek egy átlagos madárnál, problémamegoldó-képességükre nincs szükségük, így az a vagány, ötletes, talpraesett viselkedés, ami pl. a varjúféléknél figyelhető meg, rájuk nem jellemző.

Épületlakó baglyok

Hébe-hóba megtelepszik erdész- vagy vadászházakban, erdős vidékek templomaiban a macskabagoly (Strix aluco), de épületekben inkább két másik bagolyfaj érzi otthon magát.

Gyakoribb, hazánkban sokfelé élő faj a kuvik (Athene noctua). Tollfüle nincs, teste gömbölyded, színezete világosbarna, mérete a rigóéhoz hasonló. Többféle magas, rikoltozó hangja van, magyar neve is hangutánzó szó.

Tanyák, öreg lakóházak, istállók és hodályok madara, ritkábban faodvakban is megtelepszik. Szívesen napozik a háztetőn, kéményen, gyenge esőben pedig ugyancsak oda kiülve „zuhanyozik”. Zsákmányolni szürkületkor kezd, egereken, mezei pockokon kívül sok gerinctelent is fogyaszt, esős időben földigilisztát, száraz éjjeleken különféle éjjeli lepkéket, egyenesszárnyú rovarokat és cserebogarakat. Egy meggytermesztő ismerősöm saját ültetvényéhez speciális csőodúval megtelepítette a kuvikot, majd hamarosan megszűnt a pajorkártétel, nem kellett vegyszerrel védekeznie a cserebogarak ellen! A csőodút padlásokra, vízszintes faágakra lehet felrögzíteni, lehetőség szerint délre nézzen a röpnyílás és ne lógjanak elé ágak. A közúti gázolás mellett gyakran épületekbe (pl. kéményekbe) szorulás is fenyegeti.

A gyöngybagoly (Tyto alba) a kuviknál nagyobb, galambnyi madár, alapszíne a sárgás, rajta apró sötét pettyekkel. Arcán a fátyolnak nevezett, a szemet és a csőrt tartalmazó központi rész jellegzetesen szív alakú. Zsírtartalékai szinte nincsenek, így bár állandó madarunk, a hideg téli periódusok megtizedelhetik az állományt. Régen főleg templomok tornyában, a legsötétebb, legnyugodtabb sarkokban és zugokban telepedett meg. A tornyok renoválása, lezárása nyomán házak padlásán, romos épületekben is próbálkozik, de előkerül istállókban, magtárakban, régi malmokban, bálakazlakban is. Speciális költőládákkal megtelepíthető, erről alább bővebben lesz szó.

Talán legnehezebben megfigyelhető baglyunk, csak sötétben hagyja el búvó- és költőhelyét. Jelenlétére utal éjjel hallható sistergő, elsőre hátborzongató hangja, az istállóban, magtárban felbukkanó fehér ürüléknyom („meszelés”), illetve a többi bagoly szürke köpeteitől eltérő koromfekete, csillogó felületű 5–6 centis köpete.

Ha a telephelyen, gazdaságban valaki a gyöngybagoly nyomaira bukkan, érdemes madárvédőkkel konzultálnia (nemzeti park igazgatóság, MME helyi szakemberei, Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány), hiszen fokozottan védett madárfajról van szó, amely segítőtárs, de amelyért felelősséggel is tartozunk. Univerzális kisemlősfogyasztó, amely a cickányoktól a fiatal patkányig szó szerint mindent nyakon csíp. Ha valahol megtelepszik, a rutinszerű véralvadásgátlós kártevőirtást meg kell szüntetni („Bízza szakemberre!”), vagy csak a legérzékenyebb, zárt, baglyok számára elérhetetlen helyiségekre korlátozni. (Angliai vizsgálatok alapján a szigetország gyöngybaglyainak szervezetében másodlagos mérgezésként jelen vannak a rodenticidek hatóanyagai!) Az egérragasztók vegyszermentesek, de sok bagoly pusztult már el bennük, ezeket is csak teljesen zárt térben alkalmazzuk.

Több helyen érzékeltek olyat, hogy a gyöngybaglyok a terménytisztítóban költöttek, majd a rendszer beindításakor a gép valamely pontján kiestek az elpusztult fiókák. Ennek úgy lehet elejét venni, ha kifejezetten a gyöngybaglyok számára költőládát helyezünk ki.

Ahol az épületek régiek, ott általában a tetőszerkezeten van hely egy költőládának. Modern, hangárszerű síktárolóknál a külső falra kell a ládát rögzíteni, amelynek anyaga ebben az esetben időjárásnak ellenálló kell hogy legyen. Egy külön oszlopra tett láda évtizedekre megoldást nyújthat a baglyoknak.

A hagyományos költőláda deszkából vagy vastag OSB-lapból készült, 50x50x100 cm-es téglatest. A röpnyílás 12×12 cm-es. Belül van egy „előszoba”, ennek fala gondoskodik a költőtérben a csaknem teljes sötétségről. A láda aljába faforgács vagy fűrészpor kerül. A láda elhelyezhető padláson, épület belsejében gerendán, de akár épület külsején is, ha megoldható a stabil rögzítés. A bonyolultabb, házikóra vagy galambdúcra emlékeztető oszlopláda külön fa- vagy betonoszlopon kap helyet, legalább 5–6 méteres magasságban, uralkodó széliránynak háttal. A belsejébe ennek is kell egy réteg forgács. Ha a baglyok beköltöznek, pár évente a benne levő köpeteket el kell távolítani és friss forgáccsal megrakni.

Sajnos a gyöngybaglyot sok minden fenyegeti. A közutak mellett a vadászó baglyok tragikus arányban válnak a gázolás áldozatává. Áramütés is gyakori halálozási ok. Ha a mezőgazdasági telepen transzformátor vagy szigeteletlen középfeszültségű oszlopsor van, és valaki áramütött madarat észlel, kezdeményezni kell a szigetelést, ebben az illetékes nemzeti park igazgatóság tud segíteni. Meglepően gyakran fulladnak bele a baglyok itatóba, a függőleges falú betonvályúkban a megoldást egy lebegő keret jelentheti, erről egy angol nyelvű rövid videó itt érhető el: youtube.com/watch?v=6teXV1rFMC4.

Ezenkívül a vályúba ferdén betett faág, deszka is segítség az úszni nem tudó, szomjas madaraknak.

A pocokirtás magasiskolája– a fülesbaglyok

Az erdei fülesbagoly (Asio otus) galamb- vagy varjú méretű, barna alapszínű, védett madár, feltűnő tollfülekkel. Szeme narancssárga. Hangja tipikus bagolyhuhogás, míg a fiókáknak magas, vékony eleségkérő hangja van. A kis baglyok röpképességük elérése előtt elhagyják a fészket, a szülők az eledelt a hang alapján tudják nekik odaadni. (Fontos: a bagolyfiókákat nem kell állatmenhelyre vinni, ezek nem árvák! Ott kell hagyni őket azon a fán, ahol rájuk bukkantunk!)

Nevével ellentétben nem a zárt rengetegekben él, hanem a ligetesebb, erdőfoltokkal, erdősávokkal tarkított, alapvetően nyílt kultúrtájakon. Ha ilyen helyeken van elhagyott varjú- vagy szarkafészek, az erdei fülesbagoly örömmel megtelepszik. Ennek hiányában a vércseláda is megoldás. Fontos, hogy a szántó ne legyen fátlan, a fasorok, erdősávok megőrzése vagy telepítése sok más mellett a fülesbaglyoknak is lényeges. Telente csapatosan gyűlnek be a településekre, ahol kertekben, parkokban együtt nappaloznak. Este aztán felkerekednek és a szántók, legelők felé indulnak táplálék után.

Az erdei fülesbagoly szinte csak mezei pocokkal táplálkozik, a kártevő elleni küzdelemben ugyanolyan fontos szereplő, mint a nappal dolgozó, így a gazdálkodó számára jól megfigyelhető vörös vércse, egerészölyv, fehér gólya vagy nagy kócsag. Könnyű ellenőrizni, hogy egy lucernaföldön vagy szántóföldi mezsgyében dolgozik-e az „éjszakai műszak”. Ha egy kihelyezett T-fa alatt egérszürke bagolyköpetet találunk, biztos, hogy a bagoly a „helyben fogyasztott” pocok emészthetetlen maradványait hagyta ott. De ha valaki sokáig kint marad a traktorral, esetleg a lucernasodrást késő estére időzíti, előbb-utóbb biztosan összefut az érdekesen csapongó röptű, lámpafényben világosnak látszó fülesbaglyokkal.

Hazánkban ritka fészkelő, valamivel gyakoribb telelő az előző faj közeli rokona, a réti fülesbagoly (Asio flammeus). Színe rokonánál világosabb, szemei citromsárgák, tollfülei kisebbek. Huhogó hangja mellett nászrepüléskor szárnyaival hangosan „tapsol”. Földön fészkel, leginkább magas növényzetben (sásosok, mocsárrétek, magas füvű kaszálók). Nappal is aktív. Fokozottan védett, így a kaszáláskor előkerülő fészkekről azonnal értesíteni kell a nemzeti park igazgatóságát. Ő is rágcsálókat fogyaszt, de inkább gyepeken, réteken vadászik. Telente kis számban az erdei fülesbaglyok közé vegyül a településeken, a többiek a pusztákon, mocsarak szélén maradnak.

Füttyös a gyümölcsösben

A teljesség kedvéért érdemes röviden szólni egyetlen vonuló baglyunkról, a telet az afrikai szavannákon töltő, kéregmintázatú tollazata révén nehezen megfigyelhető füleskuvikról (Otus scops). Áprilistól kezdve az öreg gyümölcsösökben, szőlőhegyeken, mozaikos, ligetes erdőkkel tarkított tájainkon szürkülettől hallható egy kellemes, „alt” hangfekvésű, monoton, ismétlődő füttyentés, amely a területét jelző hím füleskuvik hangja. Kevés rágcsálót eszik, táplálékának zömét rovarok alkotják, főleg szöcskék és más egyenesszárnyúak. Odúlakó faj, az öreg odvas gyümölcsfák kíméletén túl mesterséges odvak kihelyezésével is segíthetjük.

Kovács Gergely Károly • „Völgy-Híd” Természetvédelmi Alapítvány

---

MezőHír Tudástár: baglyok a mezőgazdaságban – A baglyok olyan természetes biológiai védekező szervezetek, amelyek egerek, mezei pockok, fiatal patkányok és egyes rovarok fogyasztásával mérsékelhetik a kártevőnyomást; megtelepedésüket odúk, költőládák, fasorok és biztonságos gazdasági környezet segítheti.