Klímaváltozás és az első kártevők
A gyümölcsös telepítése évtizedekre szóló, komoly anyagi elköteleződéssel járó döntés. A megdrágult növényvédő szerek miatt ma már nemcsak gazdasági, hanem környezeti szempontból is alapkövetelmény a tudatos, célzott védekezés. Ez a nagyüzemi ültetvényekre és a háztáji kertekre egyaránt érvényes.
Az időjárás kettős mércéje
A termesztés sikerét alapvetően a helyi éghajlat, a mikroklíma, valamint a hőmérséklet és a csapadék alakulása határozza meg. Az utóbbi évek szélsőségei jól mutatják, hogy ami a növényeknek stressz, az a kártevőknek gyakran kedvez: a tartós hideg hiánya és a késő tavaszi fagyok gyengítik a fákat és a szőlőt, miközben az enyhe telek miatt a rovarok nagyobb egyedszámban maradnak életben. Ezért különösen fontos, hogy a növények jó kondícióban, megfelelő termőhelyen legyenek, mert az egészséges állomány ellenállóbb, és a védelme is egyszerűbb, olcsóbb. A melegedéssel gyorsan megjelennek a polifág, vagyis sokféle gazdanövényt károsító fajok is.
A cserebogarak és más rejtett károsítók veszélye
Tavasszal egymást váltva jelennek meg a különböző cserebogárfajok, közülük azonban gazdasági szempontból a májusi cserebogár a legjelentősebb. Kártételük kettős: a kifejlett bogarak a lombot rágják, míg a talajban élő lárvák – a pajorok és a drótférgek – a gyökérzetet károsítják (1., 2. kép). Éppen ezért telepítés előtt elengedhetetlen a talaj átvizsgálása, mert a talajlakó kártevők jelenléte már a fiatal ültetvény sorsát is meghatározhatja.
A pajorok többéves fejlődésük során egyre nagyobb veszélyt jelentenek: a fiatal lárvák még humusszal táplálkoznak, később azonban már az élő gyökereket rágják. Egy fejlett pajor a frissen ültetett szőlőoltványokat és a 2–3 éves facsemetéket is képes elpusztítani. Ezért telepítéskor minden kiásott gödröt alaposan át kell vizsgálni, és ha már 1–2 pajor is előkerül, csak talajfertőtlenítés után szabad ültetni. Ez a beavatkozás más talajlakó kártevők, például a drótférgek és a kártékony fonálférgek ellen is védelmet nyújthat.
Nemcsak a gyökérzet, hanem a fatest is veszélyben lehet. A törzset és a vázágakat szúbogarak, díszbogarak és cincérek lárvái károsíthatják (3. kép), amelyek rejtve, a kéreg alatt rágnak járatokat. A bajt sokszor csak akkor vesszük észre, amikor a fa belső szerkezete már jelentősen károsodott, ráadásul a nyitott járatokon keresztül gombás fertőzések is könnyen megtelepedhetnek. A védekezés egyik legfontosabb módja a fertőzött, rágott részek eltávolítása, lehetőleg ősszel vagy kora tavasszal, majd a sebek azonnali, szakszerű lezárása.
Az almafa fő tavaszi kártevői
Hazánkban az alma a legnagyobb területen termesztett gyümölcskultúra, ezért a specializálódott kártevők számára is könnyű célpontot jelent. Már rügypattanáskor megjelenhet a levélpirosító levéltetű, amely a fiatal levelek szívogatásával erős sodródást, torzulást és jellegzetes piros elszíneződést okoz. A károsodott levelek sokszor egész őszig a fán maradnak, rontva a fa asszimilációs teljesítményét. Az egyik legmakacsabb ellenfél a vértetű (4. kép), amely nem a zsenge lombot, hanem a gyökérzetet, a fás hajtásokat és a vastagabb ágakat károsítja. Különösen nehézzé teszi a védekezést, hogy rendkívül szapora, és egyetlen vegetációs időszak alatt akár 5–10 nemzedéke is kialakulhat.
A védekezés alapja itt is a megelőzés, a megfigyelés és a jó időzítés. Kiemelten fontos a természetes ellenségek, például a parazitoid fürkészdarazsak kímélése, mert ezek jelentősen visszaszoríthatják a vértetű állományát. Emellett ügyelni kell a metszési sebek szakszerű lezárására és a gyökérnyakból előtörő tősarjak eltávolítására is, mivel ezek kedvelt búvóhelyei a kártevőnek. Ha vegyszeres beavatkozásra van szükség, azt célzottan, a megfelelő fenológiai állapotban érdemes elvégezni. Az alma esetében mindez nemcsak a fák egészsége miatt fontos, hanem azért is, mert a kártevők a termés minőségét és piacképességét is közvetlenül ronthatják.
Az almafa gyümölcsét és lombját fenyegető főbb veszélyek
Az alma esetében a kártevők nemcsak a fa egészségét veszélyeztetik, hanem közvetlenül a termés piacképességét is rontják. Jó példa erre a kaliforniai pajzstetű, amely a gyümölcs szívogatásával apró, pirosas udvarú foltokat okoz a héjon, így az alma külleme miatt akkor is eladhatatlanná válhat, ha a húsa még fogyasztható lenne. A lombot eközben az atkák és a tripszek károsítják: felszaporodásuk jelentős lombveszteséget idézhet elő, ami gyengíti a fák kondícióját. Az alma legjellemzőbb atkakártevője a piros gyümölcsfa-takácsatka, amely arról is felismerhető, hogy a kétfoltos takácsatkával ellentétben nem képez szövedéket a leveleken. Az ellenük való védekezésben fontos szerepe van a téli metszésnek és a lemosó permetezésnek, amelyek az áttelelő tojások és alakok számát csökkentik. A legnagyobb kihívást ugyanakkor továbbra is az almamoly jelenti (5. kép): a klímamelegedés miatt ma már akár három nemzedéke is kialakulhat egy szezonban, így tavasztól őszig folyamatos veszélyt jelent.
A lárvák által károsított termés gyorsan romlásnak indul, ezért ellene ma már nem elég az alkalmi permetezés, hanem tudatosan felépített, integrált védekezésre van szükség.
Rajzásmegfigyelés: Szexferomon-csapdák kihelyezése a permetezés pontos időzítéséhez (6. kép).
előrejelző eszközök
Légtérterítés: Speciális feromon-adagolók használata, amelyek megzavarják a hím lepkéket a párkeresésben, így megakadályozzák a szaporodást.
Biológiai fegyverek: Szelektív, környezetbarát megoldás az almamoly-granulovírus (Cydia pomonella granulovirus) alapú permetezés.
Vegyszeres kontroll: Súlyos esetben felszívódó rovarölő szerek célzott alkalmazása.
A körtefa növényvédelmi kihívásai
Az almatermésűek családján belül a körte egy kifejezetten érzékeny kultúra. Nemcsak a termőhelyi adottságokra és a talaj minőségére kényesebb, de az őt támadó rovarok és fertőzések is sokkal drasztikusabb minőségromlást és terméskiesést képesek előidézni, mint rokonánál, az almánál. Bár az ellenségkép részben átfedést mutat, a körtének megvannak a maga specifikus pusztítói.
A termesztők rémálma: levélbolhák és körtedarázs
A körteültetvényekben az egyik legnagyobb gondot a közönséges és a füstösszárnyú körtelevélbolha okozza. Veszélyességüket nemcsak gyors felszaporodásuk adja, hanem az is, hogy rövid idő alatt rezisztenssé válhatnak az alkalmazott készítményekkel szemben, ezért a hatóanyagok váltogatása ma már alapkövetelmény. Kártételük kettős: szívogatásuk során nagy mennyiségű mézharmatot ürítenek, amelyen korompenész telepszik meg, ez pedig jelentősen rontja a levelek fényhasznosítását és gyengíti a fák kondícióját. Ugyanilyen komoly veszélyt jelent a poloskaszagú körtedarázs is, amely virágzás idején támad. Ha a rajzásakor elmarad a célzott védekezés, a kikelő álhernyók a fejlődő termések 60–70%-át is károsíthatják, vagyis az éves termés jelentős része elveszhet.
Kihívások és megoldások a cseresznye és a meggy védelmében
A cseresznye és a meggy nemcsak az árutermelő ültetvényekben fontos, hanem a háztáji kertekben és az útszéli fasorokban is gyakori, ami sajátos növényvédelmi helyzetet teremt. A termés minőségét leginkább a cseresznyelégy-fajok veszélyeztetik: a hazai állományokban az őshonos európai és a behurcolt amerikai-keleti cseresznyeléggyel egyaránt számolni kell. A gazdasági kárt nem a kifejlett rovar, hanem a lárva okozza, mivel a fertőzött gyümölcs belülről pépesedik, így eladhatatlanná és fogyasztásra alkalmatlanná válik. A védekezést az nehezíti, hogy a két faj rajzási ideje nem esik egybe, ezért a veszélyeztetett időszak elhúzódik, és a szezonban tartós növényvédelmi figyelemre van szükség. A pontos időzítéshez elengedhetetlen a rajzás követése, amelyre a sárga ragacsos csapdák a legalkalmasabbak. Ezeket a lombkorona napsütötte, déli oldalára érdemes kihelyezni, mert a nőstények a melegebb mikroklímájú részeken kezdik meg a peterakást. Házi kertekben éppen ez a hosszú és elhúzódó veszélyeztetettség teszi különösen nehézzé a hatékony védekezést.
Vegyszermentes és időzített védekezés tavasszal
A permetezés kiváltására vagy kiegészítésére több hatékony módszer is rendelkezésre áll. A fák törzsére helyezett ragacsos hernyófogó övekkel még a peterakás előtt csapdába ejthetők a téli araszolók nőstényei, a fa alatti talaj mélyebb megforgatásával pedig a cseresznyelégy bábjai olyan mélyre kerülhetnek, ahonnan az imágók már nem tudnak előbújni. Ugyancsak fontos a higiénia: a lehullott lomb összegyűjtése és megsemmisítése jelentősen csökkenti a gombás fertőzések áttelelő forrásait. A sikeres szezon alapja ugyanakkor a jól időzített védekezés. A rügypattanás előtti lemosó permetezéssel egy menetben gyéríthetők a kaliforniai pajzstetvek, a levéltetvek tojásai, valamint a sodrómolyokés a téli araszolók áttelelő alakjai. A cseresznyelégy ellen a legbiztosabb módszer a rajzásmegfigyelés: sárga ragacslapokkal pontosan követhető a megjelenés, a permetezést pedig a tömeges rajzáshoz kell igazítani, majd 7–8 nap múlva megismételni. Az első kezelésnél még szóba jöhetnek a 14 napos várakozási idejű készítmények, a másodiknál azonban – a közelgő érés és a fogyasztásbiztonság miatt – legfeljebb 7 napos várakozási idejű megoldásokkal érdemes számolni. A gyümölcsmolyok, atkák és levéltetvek előrejelzésére feromon- és színcsapdák is jól használhatók.
A gyümölcsösökben – a teljesség igénye nélkül – a Nébih 2026. március 22-i adatai alapján többféle hatóanyag és biológiai megoldás áll a termelők rendelkezésére.
Molyok ellen: gyümölcsmolyok, almailonca, araszolók, levélaknázók
Biológiai/szelektív megoldások: Bacillus thuringiensis ssp. kurstaki: körtében, birsben, naspolyában és szilvában).
Almamoly ellen: Cydia pomonella Granulovirus (CpGV): szigorúan célzott, vírus-alapú biológiai fegyver.
Spinozad: mérsékelten méhveszélyes, természetes eredetű hatóanyag (alma, körte, birs, naspolya).
Kémiai blokk: klórantraniliprol, széles spektrumú (almamoly, körtemoly, köménymoly, aknázók, sodrómolyok, lombrágók).
Ciántraniliprol: kiváló almailonca, alma- és körtemoly, valamint araszolók és szilvamoly ellen.
Emamektin-benzoát: kifejezetten aknázó-, sodró- és gyümölcsmolyok hernyóira.
Tebufenozid: hatékony a sodrók és molyok ellen, DE figyelem: az engedélye csak 2026. augusztus 31-ig érvényes!
Kifejezetten levéltetvek ellen: flonikamid (IKI-220): célzottan a tetvek és azok tojásai ellen. Flupiradifuron: kifejezetten levéltetvek gyérítésére.
Szélesebb spektrumú szívogatók ellen: acetamiprid: méhekre nem jelölésköteles (méhkímélő). Szilvadarázs, tetvek, aknázók és körtelevélbolha ellen (nektarin, szilva).
Piriproxifen: alma- és körtekultúrákban almamoly és körte-levélbolha ellen bevethető, DE méhekre kifejezetten veszélyes, így virágzáskor tilos használni!
Atkák (pókszabásúak): acekinocil & hexitiazox: Mindkettő kiváló a közönséges és a piros gyümölcsfa-takácsatka leküzdésére.
Fenpiroximát: bogyósok (szamóca, szeder) és szőlő levélatkái, valamint takácsatkák ellen.
Kombinált hatású atkaölők: milbemektin: a takácsatkák mellett az aknázólegyek és az almalevél-aknázómoly ellen is véd.
Tebufenpirad: takácsatka és szőlő-levélatka mellett a körtelevélbolha és a tetvek ellen is hatásos.
Széles spektrumú szerek, alternatívák és talajvédelem: piretroidok és taglózó szerek (rágó és szívó kártevőkre egyaránt): deltametrin: hernyók, tripszek, tetvek és molyok ellen. Eszfenvalerát: lombrágók, tetvek és gyümölcsmolyok ellen.
Tau-fluvalinát: fekete répa-levéltetű, aknázók és almamoly ellen. Lambda-cihalotrin: almában és körtében alkalmazható, DE méhekre kifejezetten veszélyes!
Természetes/alternatív megoldások: azadiraktin: neem-fa kivonat, amely rágó és szívó kártevők (aknázók, tetvek, lepkék) széles köre ellen hat. Narancsolaj: természetes, fizikai hatásmechanizmusú szer atkák, tripszek és levélbolhák gyérítésére.
Talajvédelem: teflutrin: telepítéskor vagy talajmunkakor bevethető talajfertőtlenítő a pattanóbogarak lárvái (drótférgek) ellen.
SZERZŐ: TAKÁCS ATTILA NÖVÉNYVÉDELMI ENTOMOLÓGUS
(fotók: a szerző felvételei)
MezőHír Tudástár: integrált növényvédelem – A kártevők, kórokozók és gyomnövények elleni védekezés olyan szemlélete, amely a megfigyelést, az előrejelzést, a biológiai módszereket, az agrotechnikai megoldásokat és a célzott növényvédőszer-használatot összehangolva törekszik a gazdaságos termelésre, a termésbiztonság megőrzésére és a környezeti terhelés csökkentésére a gyümölcsösökben és más termesztett kultúrákban.