Integrált növényvédelmi megoldások a zöldborsó termesztésében
A zöldborsó eredményes termesztésében a jól időzített, integrált növényvédelmi beavatkozásoknak kiemelt szerepük van. A gyomszabályozás, a gombabetegségek és a legfontosabb kártevők elleni védekezés csak akkor lehet gazdaságos és fenntartható, ha a megelőzés, az agrotechnika és a célzott készítményhasználat egymásra épül.
Gyomszabályozási lehetőségek
A borsótermesztés egyik előnye, hogy a kultúra korán betakarítható, van idő előkészíteni a talajt egy őszi vetésű növénynek, jó előveteménye az őszi kalászosoknak a nitrogén-háztartásra gyakorolt pozitív hatása miatt. A gyomirtás nehézsége ugyanakkor vitathatatlan, amit főként a szűkülő termékpaletta okoz. A zöld- és szárazborsó gyomirtása abban különbözik, hogy a zöldborsónak rövidebb a tenyészideje, így olyan gyomirtó szereket lehet használni, amelyeknek rövid az élelmezésügyi várakozási ideje. A borsó gyomelnyomó-képessége gyenge, ezért célszerű vetés után, kelés előtt preemergens gyomirtást végezni. Erre megfelelő hatóanyag a pendimetalin 3–3,5 l/ha dózissal. Elsősorban a magról kelő egyszikűek ellen használható, de részleges hatása van a magról kelő kétszikű gyomnövényekre. A klomazon is elsősorban egyszikűekre hatásos, így érdemes kombinálni a borsóban engedélyezett, egy hatóanyagot tartalmazó készítményekkel. Az optimális hatás érdekében a készítményt jól elmunkált, aprómorzsás talajfelszínre kell kijuttatni. Laza talajokon az alacsonyabb, míg magas szervesanyag-tartalmú, kötöttebb talajokon a magasabb dózis alkalmazása indokolt. Dózisa: 0,15–0,2 l/ha.
Az aklonifen szárazborsóban alkalmazható 3 l/ha dózisban. Kipermetezve a talajon filmréteget képez, ezért az optimális hatás elérése érdekében elengedhetetlen az aprómorzsás magágy és az egyenletes vetés. Fontos a legalább 3 cm-es vetésmélység betartása a megfelelő szelektivitás érdekében. Az imazamox hatóanyagnak is csak szárazborsóban van engedélye a borsó 2–4 leveles állapotában (BBCH 12-14) magról kelő egy- és kétszikűek ellen. A bentazon posztemergens kezeléssel juttatható ki magról kelő kétszikűekre, 2 l/ha dózissal a kultúrnövény 8–12 cm-es fejlettségében (BBCH 12-21).
Élelmezésügyi várakozási ideje 40 nap. A bentazon és imazamox gyári kombinációja széles hatásspektrummal rendelkezik a magról kelő egyszikűekkel (többek között a kakaslábfű, muhar- és kölesfélék, magról kelő fenyércirok) és a magról kelő kétszikű gyomokkal (többek között: parlagfű, libatopfélék, disznóparéjfélék, szerbtövis, csattanó maszlag, fekete csucsor, keserűfűfélék) szemben. A bentazon a magról kelő kétszikűek (például a disznóparéj- és, keserűfű-félék, a fehér libatop, a selyemmályva, a csattanó maszlag, a vadrepce) ellen bír nagy hatékonysággal.
Az imazamox esetében a kezelt területre 12 hónapig őszi káposztarepce és más keresztesvirágú kultúrnövény, továbbá cukorrépa nem vethető! A kletodimet is posztemergensen, egyszikű gyomnövények ellen lehet használni a kultúrnövény 2 leveles állapotától virágzás kezdetéig. Magról kelő egyszikűek ellen 0,6–0,8 l/ha, míg az évelő egyszikű gyomokkal szemben magasabb dózisban érdemes permetezni. A készítmény más gyomirtó szerekkel együttesen nem juttatható ki. A készítmény csak gomba- és rovarölő szerekkel, valamint levéltrágyákkal kombinálható.
Az MCPB a borsó kétszikű gyomnövényei ellen hatékony, hormonhatású posztemergens gyomirtó szer. A szelektivitásban a borsó levelén lévő viaszréteg is szerepet játszik, ezért csapadékos időjárást követően csak a viaszréteg felépülése után (2–3 nap) kezeljünk. Vannak olyan gyomnövények, amelyekre az MCPB hatóanyag nem ad elegendő hatást, ilyen például a ragadós galaj, ebszékfű, pipitérfélék, varjúmák, valamint a túlfejlett, érzékeny gyomnövények. Ilyen esetben ajánlatos kombinációt alkalmazni. Kiváló partner lehet a bentazon hatóanyagú herbicid. A propaquizafopnak magról kelő egyszikűekre van engedélye (0,6–0,8 l/ha). Rizómáról kelt fenyércirokra 1 l/ha, tarackbúzára és csillagpázsitra 1,2–1,5 l/ha dózisban használható, a gyomok 20–30 cm-es nagyságban legyenek.
Gombabetegségek ellen
A gombás betegségek többségénél a fertőzés elsődleges forrását a fertőzött vetőmag, valamint a talajba került növényi maradványok jelentik. Ennek következtében a megfelelő talajművelés, a minőségi vetőmag használata és a vetőmag csávázása alapvető fontosságú a megelőzésben. Emellett az ellenálló vagy rezisztens fajták termesztése is hatékony módja a betegségek elleni védekezésnek. A vegetációs időszak elején, már kora tavasszal megjelenhetnek a legfontosabb gombabetegségek, mint a peronoszpóra, az aszkohita és a fuzárium. A tenyészidőszak második felében ezzel szemben inkább a lisztharmat és a rozsda fellépése jellemző. A korai érésű borsófajták esetében a lisztharmat általában kisebb veszélyt jelent, mivel ezek a fajták a betegség tömeges megjelenése előtt már elérik a fejlettebb fenológiai állapotot, vagy akár be is fejezik a vegetációjuk jelentős részét. A rozsda elleni védekezésben fontos szerepet játszik a tábla környezetében található gyomnövények szabályozása is. Különösen a kutyatej (Euphorbia fajok) visszaszorítása lényeges, mivel ezek a növények a rozsdagomba köztesgazdái lehetnek, elősegítve ezzel a fertőzés fennmaradását és terjedését. Emellett a kórokozó a fertőzött növénymaradványokban is képes áttelelni uredomicélium formájában, ami szintén hozzájárulhat a következő évi fertőzések kialakulásához. A fuzáriumos betegségekkel szemben napjainkban a kereskedelmi forgalomban elérhető borsófajták többsége magas szintű rezisztenciával rendelkezik. Hasonlóképpen, a peronoszpóra és a lisztharmat ellen is számos fajta mutat jó ellenállóképességet vagy rezisztenciát, ami jelentősen csökkenti a kórokozók által okozott termésveszteség kockázatát.
Kórokozók és védekezési lehetőségek
Az azoxistrobin, valamint az azoxistrobin + difenokonazol kombináció felszívódó hatóanyagként kijuttathatók gombabetegségek ellen. A Bordói keverék megelőző jelleggel használható, a lisztharmat és a szürke rothadás kivételével. A rézhidroxid peronoszpóra, alternária, kolletotrichum és baktériumos betegségek ellen használható. A borsó egyik legfontosabb, baktérium okozta megbetegedése a baktériumos zsírfoltosság és hervadás (Pseudomonas syringae pv. pisi), minden talajfelszín felett elhelyezkedő növényi részt képes fertőzni. A száron és a levélen egyaránt zsírszerű foltosodás jelenik meg, ugyanez jellemző a hüvelyekre is, növényi hervadás lép fel, mely miatt a termés is károsodik. A borsóragya vagy más néven aszkohitás foltosság (Ascochyta pisi, Ascochyta pinodella, Ascochyta pinodes): mindhárom faj veszélyes, csírafertőzésre és a föld feletti részek súlyos fertőzésére képes. A föld feletti részeken világos és/vagy vörösesbarna, jól körülhatárolt foltok jelennek meg, melyek közepe az elhalás miatt kivilágosodik. A betegség erőteljes fellépésére esős, párás, meleg időjárási körülmények esetén kell felkészülni, hőoptimuma 20–24 °C. A betegség elsődleges forrása a fertőzött vetőmag, a kórokozók a mag belsejében micéliummal, ritkábban a maghéjon képződő piknídiumokkal akár 5–6 évig is fertőzőképesek tudnak maradni. A fertőzött magvak rosszul csíráznak. A vegetáció folyamán a piknídiumokból kiszabaduló piknokonídiumokkal (spórákkal) terjednek a kórokozók, amelyeket a szél, az eső és a rovarok juttatnak el a még nem fertőződött növényekre.
A gombák a fertőzött növényi maradványokon is áttelelhetnek piknídiumok formájában. Fontos, hogy kizárólag egészséges, fémzárolt, csávázott vetőmagot használjunk. A fertőzött növényi maradványokat teljes mértékben meg kell semmisíteni, mélyen aláforgatni. Ügyelnünk kell a vetésváltás szabályszerű betartására. Kémiai védekezést is alkalmaznunk kell, jelenleg az azoxistrobin áll a rendelkezésünkre. Fuzáriumos tőhervadás vagy „János-napi” betegség (Fusarium oxysporum sp. pisi): egy táblán belül is lokálisan jelenhet meg a kórokozó, jellemzően a virágzást követően hervadás, sárgulás, majd elhalás formájában. A védekezés legfontosabb eszköze a rezisztencianemesítés és a 3–5 éves vetésváltás betartása.
A zöldborsó legnagyobb gazdasági kárt okozó kártevői
A zöldborsó legjelentősebb kártevői közé sorolhatók a levéltetvek, molyok, tripszek és a bagolylepkék. Az eszfenvalerát 0,2–0,3 kg/ha dózisban levéltetvek és bagolylepkék ellen hatásos hatóanyag, első hüvelyek megjelenéséig juttatható ki (BBCH 69). A levéltetvek ellen továbbá felhasználható a onikamid is. A deltametrin a levéltetvek mellett borsó-csipkézőbarkóra, tripszre is van engedélye.
A cipermetrin ormányosbogarak, levéltetvek, tripszek és a gyapottok-bagolylepke ellen is használható. A gyapottok-bagolylepke ellen a Bacillus thuringiensis var. kurstaki szelektív mikrobiológiai rovarölő készítmény használható. A termék előnye, hogy rövid élelmezésügyi várakozási idővel rendelkezik. Gyomorméregként hat, miközben a baktérium által termelt toxinok a kártevő lárva belében aktiválódnak, a bélfalhoz kötődnek, és a hernyó bélcsatornája hatásukra perforálódik. A készítményt előrejelzés alapján a fiatal lárvastádiumok ellen kell alkalmazni.
A gyapottok-bagolylepke 2–3 nemzedékes, migráló faj, bábként telel a talajban. Vándorlepkeként május–júniusban jelenik meg, ezeknek a hernyói június–júliusban okoznak kárt. Nyár folyamán 1 vagy 2 nemzedéke fejlődik ki. Újabban hazánkban is áttelel. Novemberben sok egyed visszatér délre. A falánk hernyók a növény generatív részein károsítanak. A tojáskelés után először a virágokat és a zsenge növényi részeket rágják. Később a hüvelyeket és a fejlődő magvakat károsítják, illetve kiodvasítják. Táplálkozásukkal utat nyitnak a különböző gombabetegségek (Fusarium sp.) fertőzéséhez. Szexferomoncsapdákkal jól nyomon követhető a rajzása. A védekezést nehezíti, hogy a lárvák főként a növény belsejében élnek. A borsómoly esetében a kis hernyók befúrják magukat a hüvelytermésbe. A rágási nyílásnál egy fekete, tűszúrásnyi folt látható. A borsóhüvely belseje a növény védekezési reakciója eredményeképpen fehéresen megszöszösödik. A hernyó ezután a fejlődő borsószemekbe üregeket rág, majd teljesen kieszi a mag belsejét. Egy hernyó kb. 2 magot képes elpusztítani. Az akácmoly szintén a borsó hüvelyében károsít, de rendszerint több mint 2 szemet károsít, valamint az akácmoly károsításakor a nagy felületen megrágott magvak mellett durvább szemű ürülék és rágcsálék halmozódik fel.
Az integrált szemlélet jelentősége
A zöldborsó termesztése számos agronómiai és gazdasági előnnyel jár. Az egyik legfontosabb előnye, hogy korán betakarításra kerül, így elegendő idő áll rendelkezésre a terület előkészítésére egy őszi vetésű növény számára. A zöldborsó kiváló előveteménye az őszi kalászos gabonáknak, mivel a pillangós növényekre jellemző nitrogénmegkötő-képességének köszönhetően javítja a talaj nitrogén-ellátottságát.
A gyökérgümőkben élő Rhizobium baktériumok a légköri nitrogént megkötik, amely a növény számára hasznosítható formába kerül, majd a növényi maradványok lebomlása során a következő kultúra számára is elérhetővé válik. Az integrált növényvédelem alkalmazása a zöldborsó termesztésében elengedhetetlen. A vetésváltás, a rezisztens fajták használata, a megfelelő agrotechnika és a célzott növényvédelmi beavatkozások együttesen biztosítják a gazdaságos és fenntartható termesztést.
SZERZŐ: HENZSEL JUDIT NÖVÉNYORVOS
MezőHír Tudástár: zöldborsó integrált növényvédelme – a zöldborsó termesztésében alkalmazott megelőző, agrotechnikai és célzott kémiai-biológiai védekezési rendszer, amely a gyomszabályozást, a gombabetegségek, baktériumos kórok és kártevők elleni fellépést vetésváltással, rezisztens fajtákkal, előrejelzéssel és időzített kezelésekkel hangolja össze.
