Soha nem volt könnyű az agrárágazatban, de az elmúlt években és különösen az idei, most induló esztendőben nagyon nehéz feladat előtt állnak a gazdálkodók. Az ország legalább harmadán kialakult belvíz okozta kedvezőtlen
körülmények és a nyomában — de ettől függetlenül is — jelentkező piaci anomáliák teljes bizonytalanságot okoznak.
Nem a tenyészidőszak derekán vagy végén — ahogyan máskor –, hanem még a tavaszi vetések előtt jön a dilemma. Bizony nagyon sokan gondolják úgy az országban, hogy eleve vesztes évnek kell nekifutni, miközben a technológiai folyamatokat úgy kell elvégezni, mintha reményteli időszak következne. Sajnos a költségek ugyanúgy jelentkeznek egy-egy vetés előtt álló vagy éppen már állományban lévő őszi kultúra esetén, ám a termésmennyiség és -minőség, valamint a piaci paraméterek tekintetében semmilyen megbízható információ nem áll rendelkezésre. Ezt az állapotot finom közgazdasági szófordulattal úgy lehetne kifejezni, hogy a 201 l-es gazdasági év jelentős kockázatokat hordoz a növénytermesztés számára. Belegondolni is hátborzongató érzés, ha igazuk lesz a meteorológusoknak, akik a március, áprilisi hónapokra jelentős csapadékot prognosztizálnak. Ekkor maradnak a vízzel telített területek, a vetés sok helyen meghiúsul, és ezzel az eredményes termelési folyamat elindítására vonatkozó esélyek is megcsappannak az ország területének mintegy harmadán.
Szegény embert az ág is húzza
A tavaszi indulás tehát önmagában temérdek gonddal jár, de még a múlt év sem zárult le mindenki számára. A kormányhoz fordultak ugyanis azok a gazdák, akik önhibájukon kívül nem tudták teljesíteni a szerződéses kötelezettségeiket. Egyes cégek/társaságok továbbra is milliós tételeket követelnek a bajba jutott termelőktől, akik nem mernek, meg nem is akarnak ujjat húzni a kereskedőkkel, integrátorokkal. A jövőjük, a megélhetésük a tét, hiszen a továbbiakban nem részesülhetnek integrátori támogatásban, előfinanszírozásban, és ódzkodnak attól is, hogy igazukat peres úton bizonyítsák. Szerintük egyelőre hatástalan az ötpárti egyetértéssel hozott törvény, amely vis maior esetén mentesítené a termelőket szerződéseik teljesítése alól. A Gazdasági Versenyhivatal után már a kormányhoz és a szaktárcához fordult a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz), az ügy megoldása érdekében. A helyzet tarthatatlan, de nincs új a nap alatt. Volt már ilyen jó párszor az elmúlt húsz évben, de volt az ellenkezője is, amikor a kereskedők, illetve az integrátor cégek nem tudták teljesíteni a magas áron kötött szerződések kifizetéseit. Nem kell túl messzire menni időben, elég csak a két évvel ezelőtti olajosmag-mizériára gondolni.
Most viszont hiába rendelkeznek igazolással az őket ért vis maior-kárról a gazdák, ez egyelőre nem mentesíti őket a szerződésben foglalt szankciók alól…
A korábban megkötött szerződéseket a termelők azért nem tudják teljesíteni, mert a csapadékos időjárást és természeti katasztrófák sorát hozó tavalyi évben nem termett meg az előzetesen kalkulált termésmennyiségük. A törvény pedig kimondja, hogy semmis az olyan szerződéses kikötés, amikor a termelők elháríthatatlan külső ok miatt nem tudtak, illetve nem tudnak szerződésben rögzített szállítási kötelezettségüknek eleget tenni… Összességében mintegy ötvenmilliárd forintra tehető a belvizes és természeti katasztrófa sújtotta, gabonát termő területeken ez a fajta a kár, ami az elmaradásokat okozza. A baj tehát nem jár egyedül, a kilátástalanság ezért különösen kedveszegetté teszi a termelői kör egy részét.
A versenyhivatal nem osztja a gazdák aggályait
Az ügyet a Gazdasági Versenyhivatal elé kellett vinni. Értelmezési problémák vannak a termeltető cégek részéről a tekintetben, hogy a tavaly év végi törvénymódosítás mikor lép hatályba, és mikortól lehet annak kitételeit alkalmazni. Ők mindenképpen úgy gondolják, hogy a passzusok visszamenőleg nem, csak az idei évtől érvényesek. Zavarja a képet, hogy még nincs bírósági precedens az efféle kérdésekben. A termeltető/kereskedő cégek gondja — ahogyan korábban is mindig így volt — az, hogy a be nem szállított mennyiséggel ők is tartoznak azoknak a kereskedő cégeknek, amelyekkel szerződést kötöttek. A jogszabály azonban a kereskedői kötbérezést, illetve az ehhez hasonló követelést is tiltja vis maior esetén.
Ha a hatóságok a tiltakozó gazdáknak, illetve a gazdák nevében fellépő Magosznak adnak igazat, akkor ezt az “igazságot” a közvetítő kereskedők vagy integrátorok is tovább érvényesíthetik majd az utolsó állomást képviselő kereskedőkkel szemben. Egy másik nagy integrátor cég pedig úgy véli, hogy szerződéseiknek csak kisebb részét érintik a tavalyi időjárási gondok. Ahol gond van, ott viszont a partnerrel vagyis az érintett termelővel közösen keresnek megoldást a problémára, úgy, hogy az mindkét fél számára kedvező legyen…
A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) viszont nem osztja a gabonatermelők aggályait, és elutasította azt a panaszt, miszerint a felvásárló cégek visszaéltek erőfölényükkel a hazai terménypiacon. A GVH az eddigi megkeresések kapcsán arra az álláspontra jutott, hogy a felvásárlók a gabona- és az olajosmagpiacon nagy valószínűséggel sem egyenként, sem közösen nem élnek vissza gazdasági erőfölényükkel. A hivatal egyrészt azt állapította meg, hogy a hazai terményfelvásárlási piac sokszereplős, amelyen a három országos hálózattal rendelkező vállalat mellett számos nemzetközi cég és kisebb szereplő is jelen van. A GVH szerint Magyarországon a termelők a szerződéskötések előtt az eladási csatornák sokaságából választhatják ki a számukra legkedvezőbb konstrukciókat, figyelembe véve az árakat, a teljesítési-fizetési feltételeket és a partneri kockázatokat.
Vita közben égbe szöktek a gabonaárak
Februárban az étkezési búza ára a szabad piacon meghaladta a 80.000 Ft/t-át, és a takarmánybúzáé is közel 70.000 Ft/t körül jár. A kukorica ára szintén hihetetlen magasságokba szökött, és elérte a 60.000 Ft/t-át. Ez a helyzet az étkezési és a takarmánypiacon is hatalmas zavart okoz, hiszen egyik felhasználó szektor — sem a malom- és sütőipar, sem az állattartók -sincsen felkészülve ilyen magas áron a vásárlásra. Képtelenség ezeket az alapanyagárakat beépíteni a fogyasztók felé a végtermék áraiba, ezért működési zavarokkal kell számolni. A helyzetet tovább rontja, hogy az őszi búza vetésterülete eleve kisebb volt az ősz folyamán, és további 80.000 ha pusztult ki biztosan február derekáig. A kilátások pedig tovább romlanak, mert mintegy 150-200.000 ha őszi búza van víznyomás, kipállás miatt a “klinikai halál” állapotában. Ez semmi jóval nem kecsegtet, hiszen az új termés eleve lényegesen kevesebb lesz, és a hazai körülmények azt sejtetik, hogy a búza induló ára is 50.000 Ft/t felett lesz aratáskor. A kukorica pozíciójáról egyelőre senki nem nyilatkozik szívesen, de szerződéskötésekről hallani 40-45.000 Ft/t áron, attól függetlenül, hogy mekkora lesz a vetésterület és mekkora lesz a termés. Ha magas áron lehet szerződni, akkor biztosan nő a vetésterület, a felszabaduló belvizes területekbe pedig az is rövid tenyészidejű kukoricát vet, aki addig nem akart…
Nincs megbízható adat a készletekről
Folyamatosan áramlik ki az étkezési és a takarmánygabona az országból, ezért azonnali állami intézkedésekre lenne szükség a későbbi hiányjelenség elkerülésére, mint ahogy azt a Baromfi Terméktanács már korábban is jelezte. Nem elég, hogy megfizethetetlen a takarmány ára, de még hiány is előállhat a tavasz során. Ennek ellensúlyozására az államnak legalább ötszázezer tonna kukoricát kellene felvásárolnia, belső használatra.
Már februárban a fent említett árak voltak érvényben, miközben senki nem tudja, hol lehet vásárolni. Hiába gondolják sokan, hogy elegendő kukorica van hazánkban, azt már senki sem tudja megmondani, hogy hol és kinek a tulajdonában. Az export — sokszor számla nélkül — folyamatos. így jogos az aggodalom, hogy a hazai állattenyésztés néhány hónapon belül takarmányhiánnyal lesz kénytelen szembesülni, aminek a következményei beláthatatlanok. Elindul egy olyan láncreakció, amely megfordíthatatlan folyamatokat generál, és amiből a magyar baromfitartók tartósan veszteséget szenvednek. Csak a baromfiszektorban kilenc-tízezer munkahely szűnhet meg néhány hónapon belül, de a hatásokat a fogyasztók is érzékelni fogják, mivel az import baromfihús és -húskészítmények beszerzési árai is emelkednek.
A VM nem kíván takarmánypiaci szereplővé válni
A Vidékfejlesztési Minisztérium meghallotta a kérést, és igyekszik minél hamarabb elindítani azokat a támogatásokat, amelyek az állattartók likviditási helyzetét javítják — közölte a VM helyettes államtitkára. Egy esetleges gabonavásárlásnak csak árfelhajtó hatása lenne az egyébként is magas árakkal rendelkező gabonapiacon, ez pedig nem lenne szerencsés egyik abrakfogyasztó ágazat számára sem, és több kár származna belőle, mint haszon. A prioritás most azoknak az Európai Unió által engedélyezett nemzeti támogatásoknak a minél magasabb mértékű és minél gyorsabban történő folyósítása, amelyek jelenleg rendelkezésre állnak és adhatók. (Ilyenek az állatjóléti támogatások, az állati hulla elszállítását szolgáló finanszírozási forma vagy éppen az állatbetegségek megelőzésére szolgáló támogatás.) Az egekbe szökő takarmányárak megakadályozása állami felvásárlással tehát nem járható út a VM szerint, ugyanakkor a kereskedelmi bankokon keresztül eljuttatott pótlólagos forgóeszköz-hitel — avatott szakemberek véleménye alapján — csak egy viszonylag szűk, még talán hitelképes állattartó gazdasági körhöz fog eljutni, oda is csak több hetes vagy hónapos késéssel. Ugyanakkor minden hét késlekedés több tízezer tonna kukorica kiszállítását jelentheti, amely nagyon fog hiányozni a végső elszámolásnál. Ne feledjük, ha lesz is jó kukoricatermés az idén — és nem tudni milyen áron –, arra majd csak októbertől lehet számítani…
NZ
