Az üzemanyag drágulása nem csak a kutaknál fáj: a mezőgazdaságban közvetlenül emeli a gépi munkák, a szállítás és több input költségét is. Az uniós adatok szerint az agráriumban felhasznált energia nagy részét továbbra is olajtermékek adják, miközben az inputárak már korábban is jóval a válság előtti szint fölött ragadtak. Ha a dízel tartósan drága marad, annak előbb-utóbb a termelői és a fogyasztói árakban is nyoma lesz.
A dízel nem mellékköltség, hanem az agrárium egyik ütőere
A mezőgazdaság erősen gépesített ágazat, ezért a dízel ára kulcstényező. A talajművelés, a vetés, a növényvédelem, a betakarítás és a telephelyek közötti szállítás mind közvetlenül függ az üzemanyagáraktól. Az Eurostat szerint az agráriumban használt inputok áralakulásában az energia és más forgóeszközök változása gyorsan átgyűrűzik a teljes költségszerkezetbe, ezért egy újabb üzemanyagár-sokk nem elszigetelt, hanem láncreakciós hatású probléma.
A 2022-es pofon után sem álltak vissza a régi viszonyok
A gazdák már megtapasztalták, mit jelent, amikor elszállnak az inputárak. Eurostat-adatok szerint 2022-ben az energia és kenőanyagok, valamint a műtrágyák és talajjavítók ára ugrott meg a leglátványosabban az agráriumban. Bár 2024-re bizonyos korrekció látszott, az Európai Bizottság és az Eurostat is arra mutatott rá, hogy több fontos költségelem továbbra is a korábbi normálszint fölött maradt, vagyis az ágazat már eleve megemelt költségbázisról indul.
Innen indul a drágulás: a tábla szélétől a pénztárig
Ha a dízel drágul, az első körben a termelési költségeket húzza fel. Ez különösen a szántóföldi növénytermesztésben lehet érzékeny, ahol sok a gépi művelet és nagy a terület. A második körben megdrágul a szállítás is: a termény, a műtrágya, a vetőmag, a takarmány és a kész élelmiszer mozgatása mind energiaigényes. A harmadik körben ez megjelenhet az átadási árakban, majd a fogyasztói árakban is. Az Eurostat 2025-ös előzetes adatai szerint az uniós mezőgazdasági kibocsátási árak átlagosan 3%-kal nőttek, ami azt mutatja, hogy az árnyomás már most is jelen van a rendszerben.
A kisebb gazdaságok ütésállósága a leggyengébb
Az üzemanyagár-emelkedést nem minden gazdaság tudja ugyanúgy kezelni. A kisebb és közepes üzemek általában gyengébb alkupozícióban vannak, kevésbé tudják optimalizálni a logisztikát, és nehezebben hárítják át a pluszköltséget a vevőkre. Amikor a terményár nem nő olyan gyorsan, mint a gázolaj, a műtrágya vagy a fuvar költsége, a jövedelmezőség gyorsan romlik. Ez különösen akkor veszélyes, amikor az uniós mezőgazdasági kibocsátás értéke amúgy is gyengébb pályán van: Eurostat szerint 2024-ben az EU agrárkibocsátásának értéke 0,9%-kal csökkent, és ez már a második egymást követő visszaeső év volt a 2022-es csúcs után.
Magyarországon a gépes gazdálkodás miatt különösen érzékeny pont az üzemanyag
A hazai mezőgazdaságban a gépesítettség magas, ezért a dízelár változása különösen gyorsan jelentkezik a napi működésben. A KSH szerint 2024-ben a magyar mezőgazdaság a nemzetgazdaság bruttó hozzáadott értékének 2,8%-át adta, vagyis az ágazat súlya továbbra is jelentős. Ugyanakkor a magyar mezőgazdasági munka termelékenysége 2024-ben csökkent, miközben a kibocsátási árak több negyedévben emelkedtek, vagyis a szektor egyszerre néz szembe költség- és jövedelmezőségi nyomással. (KSH)
Van tompítás, de nem teljes védelem
Magyarországon a mezőgazdaságban felhasznált gázolaj után 2024 májusától magasabb jövedékiadó-visszatérítés jár: a vonatkozó kormányzati tájékoztatás és a NAK szerint a megfizetett adó mintegy 90%-a, egyes esetekben 90,5%-a visszaigényelhető. Ez érdemi segítség, de nem oldja meg az alapgondot: ha tartósan drága marad az üzemanyag, attól még a géphasználat, a fuvar és több kapcsolódó ráfordítás is drágább marad. A visszatérítés tehát fék, nem pedig teljes pajzs.
Az uniós versenyképesség is sérülhet
A mezőgazdaság nem zárt rendszer. Ha Európában magasabb marad az energia ára, mint versenytárs régiókban, akkor az uniós termelés drágább lesz, romolhat az exportpozíció, és nőhet az importnyomás. Az Európai Bizottság rövid távú agrárpiaci kilátásai is azt hangsúlyozták, hogy az inputköltségek továbbra is a Covid előtti szint felett vannak, ami tartós versenyképességi nyomást jelent az uniós gazdáknak.
Nem csak tankolási kérdés, hanem inflációs ügy
A legfontosabb következtetés az, hogy az üzemanyagár-sokk nem egyszerűen egy újabb költségtétel. A mezőgazdaságban ez a gépi munkáktól a raktárlogisztikán át az élelmiszerárakig végigfut az egész láncon. Emiatt a drágulás nemcsak a termelőknél, hanem végül a fogyasztóknál is lecsapódhat. A kérdés már nem az, hogy hat-e a mezőgazdaságra, hanem az, hogy mennyire gyorsan és mennyire mélyen. Ebből a szempontból a mostani üzemanyagpiaci mozgásokat az agráriumnak nem figyelnie, hanem számolnia kell velük.
MezőHír Tudástár: üzemanyagár-sokk – a gázolaj és más energiahordozók hirtelen, jelentős drágulása, amely a mezőgazdaságban közvetlenül növeli a gépi munkák, a szállítás, az inputfelhasználás és a termelés költségét, ezért láncreakcióként ronthatja a gazdaságok jövedelmezőségét, az agrárversenyképességet és végső soron az élelmiszerárak stabilitását.
