Kukoricakörkép: miért mondunk le róla, és miért nem?

Az idei év ismét sok gazdaságban adta meg a kegyelemdöfést a kukoricának, de legalábbis az eddigi technológiának. A termelésben maradó növény az ország nagy részén átkerült az extenzíven termesztendő fajok körébe. Másutt az értékesítési cél változott meg: az etanolgyárak magukhoz vonzzák az ország legjobb terméseit és termelőit.

Többet nyer, aki kevesebbet veszít

Békés vármegyében, a román határ közelében tavaly 80 mázsa kukoricát arattak, idén az elért gazdaságban a legjobb tábla 40 mázsát adott, az átlag 26(!) mázsa lett. „Maximálisra biztosítottam be a növényt, így a kártérítésnek köszönhetően nyereséges lett ez a kultúrám is” – szögezi le a termelő, aki az utóbbi évek tapasztalatai alapján igyekszik minden ráfordítást – legyen az talajmunka, vagy műtrágya – minimalizálni. „Esősebb évjáratban ugyan kevesebbet termelek, mint mások, de aszályban sokkal kevesebbet bukok” – magyaráz. Kis hazánkban ez a felismerés mozgatja leginkább a no-till és min-till talajművelés terjedését is.

„Egy búzát kihozok 220 ezer önköltségből, egy kukoricát 260 ezerből. Kevesebbet dolgozom, kevesebbet idegeskedek. Kevesebb a bevételem is, de a nyereségem ugyanannyi, mint azoknak, akik többet tettek bele” – sorolja a határmenti gazdálkodó. Nála a tonnánként 250 ezret fizető popcorn hozta idén a legtöbb nyereséget, ami kevesebb öntözéssel több hasznot termelt, mint a csemegekukorica. „A jövő év lesz a kihívás. Üres raktárakkal fordulok rá 2026-ra, miközben fenn kell tartani a gépparkot is.”

Milyen tanulságokat vontak le a termelők?
1. A jelenlegi árak és termés mellett az ország nagy részén veszteséges a kukorica.
2. A növény vetésforgóból való kiváltása nem megoldott.
3. A veszteségek minimalizálása érdekében sokan extenzív művelésre tértek át.
4. A minőség nem szempont a száraz kukorica piacán.
5. Az északi régiókban – ahol még nincs gond az aflatoxinnal – gyakran nedvesen adják el a kukoricát. Ezzel szárítási költséget és időt takarítanak meg, amit a megnövekedett őszi vetési munkákra fordítanak.

Mivel jár ez a gazdaság egészére nézve?
1. Kukorica híján az agrárium kevésbé fog hozzájárulni a nemzeti GDP-hez.
2. Az inputforgalmazók nehezebb helyzetbe kerülnek.
3. A feldolgozóipar szűkülő kínálattal, emelkedő alapanyag-költségekkel találkozik.
4. A termelés a teljes termékpálya mentén tovább koncentrálódik.

Hajdú-Biharban heterogének a talaj- és csapadékviszonyok, a nullától a10 tonnáig mindenféle eredménnyel találkozni, az átlag egy szerény 4–5 tonna. „A 18% víztartalmú kukoricámat bruttó 21 ezer forintért szárították le” – teszi hozzá rögtön egy kisgazdaság vezetője, ezzel is aláhúzva, menynyire veszteséges így a termelés. Debrecentől délkeletre a Keleti-főcsatorna közelsége sem segít a talajnedvességen és a mikroklímán. „A gyenge termések miatt belekerültünk egy olyan ördögi körbe, amiből nem látok kiutat. A kevés bevétel miatt egyre kevesebbet tudunk invesztálni a termelésbe, ami viszont borítékolja a következő évi gyenge termést. Az egésznek az lesz a vége, hogy bérbe kell adni a földet olyanoknak, akik meg tudják pályázni a gépesítési kiírásokat, és az összes létező támogatással élni tudnak…” – mondja keserűen.

A toxin nem probléma

Hatvantól délre és Debrecentől keletre általában véve rossz a talajok vízzel való feltöltöttsége. Jászárokszálláshatárában 20–40 mázsás táblákat arattak, az átlagtermést 30 mázsának vehetjük. „Tavaly 60 mázsánk volt, és már arra is kaptunk hektáronként 16 500 Ft kárenyhítést, remélem a30 mázsát is illendően kompenzálják” – mondja az elért termelő. Követendő technológiaként ő is a minimalista megoldásra esküszik: kevés anyagköltség és gépi munka a jelszó, 260 ezer körül megállnak a nettó ráfordítások. Növénykondicionálókban nem hisz a gazdálkodó, ezért az AÖP 2 pontját is inkább vetésváltással és a karbamid környezetbarát bedolgozásával nyeri el, vagy a méhekre veszélyes szerek elhagyását vállalja. A piaci helyzetről azt mondja, bármilyen is a toxinszint, tavaly is elmúlt a pánik tavaszra, és végül 82 ezerért vették meg a kukorica tonnáját. Bízik benne, hogy idén is ez lesz.

Ennek ellenére tovább csökkenti a növény területét jövőre, és fénymagot tervez a helyére – ez már idén is kifizetődő döntésnek bizonyult. Bács-Kiskunban Hercegszántó térsége kapott idén nyáron a legkevesebb esőt az egész országban, 270 mm csapadékból kellett gazdálkodniuk a tavaszi vetéseknek a tenyészidőszak során. A kukorica az eddig levágott táblákon féltermést adott. A legjobban a napraforgó teljesített idén: sok volt a 3 tonnás, szépen jövedelmező tábla. Elképzelhetjük, mennyi víz maradt utána a talajban ennyi csapadék mellett… „Kukoricából nagyjából a munka felénél járunk. Egyes táblákon csak 27, másokon 75 mázsát vágunk, valahol 55 mázsa az eddigi átlag” – halljuk egy nagygazdaságban. A FAO370–380-as érési csoportba tartozó hibrideket húsvét után, április utolsó dekádjában vetették el. Ami a molyrágást és az Aspergillus-fertőzést illeti, a tavalyi év azt tanította, hogy nem kell félni a toxin piaci hatásaitól – mondja a gazdálkodó. Minden bizonnyal idén is el lehet adni a kétes tételeket. „Nem hiszem, hogy ellenmintát veszünk. Inkább szétválasztjuk a termést egy szebb és egy rosszabb részre. Az előbbit megkapják a mi sertéseink, a többit a piacra bízzuk.”

Tolnában kifogásolják a felvásárlók a toxintartalmat, helyenként a határérték három-négyszeresét mérik a szemeken. Mégis mindenki bízik benne, hogy– hasonlóan a tavalyi évhez – tavaszra elkel az összes kukorica. A vármegye déli részén, Őcsény térségében szeptember végéig 322 mm eső hullott, ami fele a szükségesnek. Itt 55–70 mázsásak a táblák. A vármegye északi térségében viszont a jó talajoknak köszönhetően most is sikerült 80–100 mázsákat vágni a kukoricából. A kistermésű táblákon jellemzően 15–17% a szemek víztartalma, a bőhozamúbb, kései hibridek azonban még 21–24% vizet tartalmaznak, mindenképpen szárításra szorulnak.

Vármegyei szinten átlagban 75 mázsásterméssel lehet kalkulálni, amivel a helyiek elégedetlenek: „400 ezret biztosan rá kell költeni egy hektárnyi termésre, és hosszú távon vesztésre van ítélve az, aki nem képes minden egyes hektáron minimum 100 ezer forint jövedelmet felmutatni” – indokolják. „Idén kiadtam bérbe mind a 110 hektáromat, és eladtam a gépeimet. 200 ezret fizetnek nekem egy hektárért – jobban járok, mintha én termelnék rajta. Nem is értem, miből tudják kigazdálkodni ezt a bérleti díjat?” – teszi fel a kérdést egy kisgazdaság kiöregedő vezetője. A generációváltás – ahogy az ő esetében is – ritkán jár azzal, hogy a gyermek viszi tovább a földet. Ha pedig meghal, az örökösök mindent el fognak adni– mondja beletörődve.

Veszprém vármegye nyugati végében, Zala határában a FAO360–380-as hibridek is 17–22% víztartalmat mutatnak még, 5–6 tonna lehet a hektáronkénti termés. Az elért termelő a szárítási költségek miatt aggódik, amit most nem fognak elbírni az árak. „Eladni el lehet – a takarmánygyártók és az állattartók nem foglalkoznak a minőségével –, de keveset fizetnek érte. A búza és a szotyi viszi a hátán a gazdaságot, mindkettő jól termett és magas volt az ára.”

Somogy vármegye dombtetőin a víz és a tápanyag is szűkösen áll a növények rendelkezésére, de a 200 mm csapadék a lejtő legalján is kevésnek bizonyult. A kukoricák alacsonyak, kevesebb és rosszabbul termékenyült csöveket fejlesztettek. Az elért gazdaságban azt mondják, örülni fognak, ha 5 tonnát leszedhetnek. A kombájnok azonban még nem indultak meg, mivel a FAO300–360-as hibrideket a legnedvesebb táblákra helyezték el, ahol most túl vizes a föld. „Látok zöldes penészgyepeket a csöveken, biztosan jelen van az Aspergillus a táblákon, de nem olyan mértékben, mint a korábbi években. A mennyiség miatt negatív pénzügyi eredményre számítok” – közli a gazdaságvezető, aki most nagyjából a 2020 előtti műtrágyamennyiség 80%-ával dolgozik, és jövőre csökkenteni fogja a kukorica területét.

Az ország észak-nyugati csücskében, Győr-Moson-Sopronban pedig azért nem probléma az aflatoxin, mert nincs is. Itt még a napraforgót és a szóját aratják – mindkettő átlagban 3-3 tonna, ami jelen árak mellett a napraforgónak kedvez. A kukoricába még bele sem vágtak, de szemre 80–100 mázsásnak és egészségesnek tűnik a termés.

Nedvesen eladva

Komárom-Esztergomban a jellemző termésátlag 5–6 tonna hektáronként, de a nagyobb gazdaságokban, főként ott, ahol ártéri területekkel is rendelkeznek, idén is sikerült a 8 tonnás átlaghozam. „A betakarítás elején még 80 ezer volt a száraz kukorica tonnánkénti ára, a nedveset csak 71 ezerért vásárolták. Aztán kiderült, hogy az utóbbi tartja jobban az árát” – mondja egy gazdaságvezető, aki az egy-másfél tonnával többet termő, korán lekerülő, FAO440–460-as szegmens nedves eladására rendezkedett be. Nem kell messzire szállítania sem, egy környékbeli integrátor gyűjti össze a Szabadegyházának szánt mennyiséget. Azt mondja, az etanolgyár nem talált toxint a környékből beszállított kukoricákban. Borsodban a 400 hektárnyi kukoricából még csak 100 hektárt vágtak le, ezen a területen 72–127 mázsa között szórt az eredmény.

„Április közepétől vetettünk, a májusi hideg nagyon megfogta a növényeket. Júniusban rekkenő meleg lett, alacsonyabbak is maradtak a növények a szokásosnál. Július végén megérkezett a csapadék, és megfelelő lett a csőszám. Ahol nem volt vetésváltási hiba, ott a termékenyüléssel sem volt gond” – sorolja az elért agronómus. A 100 mázsás összeredmény fontos céljuk, mert a ráfordításaik is 400 ezer felett járnak: sokat drágult vetőmag, a géppark fenntartása és az emberi munka. A Sajó mellett összesen 408 mm eső öntözte a táblákat szeptember végéig. A FAO320-as éréscsoportot már le lehet szedni 17–18% víztartalommal, míg a hosszabb tenyészidejű hibrideket 24–25% vízzel vágják, és nedvesen értékesítik vagy Tiszapüspökibe, vagy Szabadegyházára. 75 ezer forintos áron jobban megéri fuvarköltséget fizetni, mint gázt a szemek szárítására. A termésről – amiben volt kukoricamoly-kártétel – eddig azt a visszajelzést kapták, hogy toxinmentes.

Szerző: Gönczi Krisztina

---

MezőHír Tudástár: Kukorica – Az idei év ismét sok gazdaságban átrajzolta a kukoricatermesztés jövőjét. A hozamok drasztikusan csökkentek, sokan extenzív művelésre váltanak, míg mások a nedves értékesítésben vagy a speciális fajtákban látják a kiutat.