A jó termés ígérete
Az idei év a szőlő növényvédelmében nem okozott olyan váratlan helyzeteket, mint pl. a 2010. esztendő, de az eddigi tapasztalatok összegzése, a vissza- és előretekintés a tenyészidő utolsó harmadának kezdetén nem volt haszontalan azok számára, akik augusztus 2-án részt vettek a Syngenta Villányban tartott növényvédelmi tanácskozásán.
Növényvédelmi helyzetkép
A Villányi borvidék idei szőlővédelmi helyzetéről és a szőlővédelem alapjairól Kun Ágnes növénykórtanos (Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Pécs) adott áttekintést. Mint mondta, ebben az évben szerencsére a szőlő egyik kórokozója vagy kártevője sem lépett fel kiugró mértékben az ültetvényekben; növényvédelmi probléma elsősorban ott adódott, ahol a gazda vétett a “játékszabályok” ellen, azaz nem tartotta be az alapvető agrotechnikai vagy növényvédelmi előírásokat, elmulasztotta a teendőket. Emlékeztetett arra, hogy ezzel szemben az előző két évben a szélsőségesen alakult időjárás miatt az év elején eltervezett növényvédelmi munkákat jelentősen módosítani kellett. Ezért elengedhetetlen, hogy a termesztő jól ismerje a gazdanövény-kórokozó kapcsolatot, hogy adott évjáratban hogyan reagálnak a gombák és a növények a környezeti tényezőkre. Tisztában kell lenni a fajták kórokozók iránti általános fogékonyságával, de azt is tudni kell, hogy a tenyészidő folyamán mely fenológiai stádiumokban legfogékonyabb a szőlő egy-egy betegségre.
Ugyancsak fontos a kórokozók életmódjának ismerete, mert enélkül a célirányos védekezés helyett csak “vaktában tapogatózó” permetezést végzünk. Ennek alátámasztására – nemcsak a példa kedvéért, hanem fontossága miatt is – kiemelte a szőlő egyik fontos betegségét, a lisztharmatot. Az ellene irányuló sikeres védekezés megtervezése érdekében fontos tudni, hogy e betegség kórokozója, a lisztharmatgomba kétféle módon telelhet át a szőlőn: ivartalan úton, a rügypikkelyek közé húzódott gombafonalakkal (micéliummal), valamint a fertőzött levelekről a tőke fás részeire lekerülő, lemosódó ivaros termőtestekkel (kazmotéciumokkal).
E kétféle áttelelési mód, illetve áttelelő képlet tavasszal eltérő módon indítja el a fertőzést. A micéliumos áttelelésből (a fertőzött rügyekből) fejlődnek az ún. zászlós hajtások, rajtuk a gomba frissen képződött szaporítóképleteivel, amelyek a környezetükben lévő tőkéket a táblán belül gócszerűen fertőzik tovább. Az előadó nyomatékosan emlékeztetett rá, hogy ezzel szemben az ivaros termőtestekből kiinduló tavaszi primer fertőzés kezdetét sokkal nehezebb észlelni; az első foltok rendszerint a levelek fonákán, alig láthatóan jelennek meg, s mire észrevesszük, a betegség gyakran már általánosan el is terjedt a tőkéken.
A lisztharmat-fertőzés kialakulását és a betegség tényleges fellépését az áttelelő képletek mennyiségén túl az időjárás is befolyásolja. Ez a magyarázata annak, hogy – a meglévő fertőzőanyag ellenére – a rendkívül száraz 2011. évi ősz és a 2012. évi tavasz nem kedvezett a kórokozónak, spórái nem tudtak megfelelően kiszóródni, ezért nem alakulhatott ki súlyosabb lisztharmatjárvány. Ennek ellenére nem javasolta, hogy a virágzás előtti nagyon fogékony állapotban a gazdák elhanyagolják a lisztharmat elleni megelőző jellegű védekezést (előbb kontakt, majd felszívódó szerekkel), mert az időjárási körülmények a védekezési döntés idején előre nem láthatók, s biztonságra kell törekedni. A kórokozó számára kedvező párás időszakban 7-10 naponként célszerű permetezni, míg száraz időjárásban 14 naponként is elegendő lehet. Meglepetést okozhat a borsó nagyságú bogyó állapotban a fürtök belsejében észrevétlenül meghúzódó és onnan fertőző lisztharmat. Tehát fontos a rendszeres állományvizsgálat, a tőkék kritikus időszakokban végzett alapos átnézése.
Az előadó szólt az idei évjárat kellemetlen kísérőiről, a téli és a kora tavaszi fagyokról, amelyek fekvéstől, fajtától, fenológiai állapottól függően változó mértékű károkat okoztak a borvidék szőlőiben. A szőlőperonoszpóra bár előfordult ebben a tenyészidőben, de járványt nem okozott.
A szomszédos szekszárdi borvidék ez évi növényvédelmi tapasztalatairól Dr. Gabi Géza igazgatóhelyettes (Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Szekszárd) számolt be. A helyzet a villányiéhoz hasonló: az időjárás alakulásának köszönhetően a rendezvény időpontjáig, augusztus elejéig súlyosabb növényvédelmi probléma nem merült fel a szőlőkben. Ám a szakember azt is hozzátette: ha júliusban lett volna még 20-30 mm csapadék, akkor a peronoszpóra sok gondot okozott volna a termelőknek. Több probléma adódott viszont a szőlőmolyokkal, amelyek egyedszáma idén is magas volt. Májusban több helyen is a gubacs- és levélatka veszélyeztette az ültetvényeket, de az ekkor uralkodó időjárás a szőlőnek is kedvezett, és az intenzív hajtásnövekedés révén a “szőlő kinőtte” e kártevőket, a komolyabb kártételek elmaradtak.
A májusban lehullott 88 mm eső után júniusban már csak 41, júliusban ennél is kevesebb, mindössze 22 mm esett. Ugyanakkor igen magas volt a hőmérséklet; áprilisban 3, májusban 4, júniusban 14, júliusban 19 alkalommal regisztráltak hőségnapokat! Ennek ellenére a kórokozók mégsem tűntek el teljesen az ültetvényekből, mert a betegségek enyhe tüneteit folyamatosan lehetett észlelni. Az előadó úgy vélte, hogy pl. a peronoszpóra, amely belső élősködő, képes lehet arra, hogy látensen átvészelje a kedvezőtlen időszakot. Ennek igazolására azonban vizsgálatokat kellene végezni.
A május végén indult virágzás gyorsan, június első felében két hét alatt lezajlott, de a csapadékhiány és a nagy meleg a fürtöket megkímélte a gombák fertőzésétől. A szakember bemutatta a szekszárdi demonstrációs kísérletben a Syngenta technológiai ajánlása szerint július végéig végzett védekezéseket, amelyek május 10-én indultak, s az említett időjárási körülmények nyomán 14-16 napos intervallumokban folytatták őket (6 alkalommal).
Fertőzésmentes levélzet, már színesedő, egészséges bogyók, jó termés ígérete
Tápanyagellátás, jó kondíció
Egy szakmai felmérés szerint a hazai szőlőtermesztés csaknem minden tekintetben eléri a nyugat-európai színvonalat, egy tényező kivételével, s ez a tápanyagellátás, azaz a kijuttatott tápanyagok mennyisége és minősége. Ezzel a megállapítással kezdte előadását Gyuris Kálmán, a Yara munkatársa, egyben utalva arra, hogy a tápanyagkérdés a gyenge láncszem a szőlőtermesztésünkben. A tápanyagellátás fontosságát e körben nem szükséges hangsúlyozni, folytatta, hiszen az elérendő hosszabb távú célok: az általános jó kondíció (az ellenálló állomány), a termelési kockázat csökkentése, a gazdaságosan termelő ültetvény fenntartása nem igényel különösebb magyarázatot.
Rövid távon szemlélve a tápanyagellátás a hiánybetegségek megszüntetésében, a minőség javításában és a stresszhatások mérséklésében játszik szerepet. Majd sorba véve a legfontosabb makro-, mezo- és mikroelemet ismertette azok jelentőségét, hiányuk vagy többletük tüneteit, adagolásuk elveit. Ezek jó része általánosan ismert a szakemberek körében, de a szőlő esetében néhány specifikus jellemzőjük is van. Így pl. a nitrogén hiánya és többlete egyaránt előidézheti az alacsonyabb cukor- és savtartalmat, vagy a nitrogénhiány okozta klorózis mindig az idősebb leveleken kezdődik. Az általa javasolt 60-90 kg/ha nitrogénadagot megosztva, 60%-át alaptrágyaként, 40%-át fejtrágyaként célszerű kijuttatni.
A foszfor hiánya nem mutatkozik meg közvetlenül, ezért ritkán észleljük, közvetett hatásai azonban laboratóriumi analízisek (talaj- és növényvizsgálatok) során felfedezhetők. Így például túlkínálata gátolja a vas és a cink felvételét; ugyanakkor a foszfor mobilitása és felvehetősége csökken, ha túl sok kalcium van a talajban. A foszfor befolyásolja a hajtásonkénti fürtszámot, ezért a csökkenő termésszintek lehetséges okai között a talaj kimerülő vagy nem hozzáférhető foszforkészlete is meghúzódhat.
A káliumról köztudott, hogy fontos szerepe van a növények cukorháztartásában és a termés színeződésében, ezért a szőlő és gyümölcsfajok káliumellátottsága nagy odafigyelést kíván. A káliumfelvétel dinamikája a tenyészidő folyamán változó: 35%-át a kötődésig, 23%-át a fürtképződés időszakában és 42%-át az érés során veszi fel a szőlő. Ennek alapján a Yara által javasolt kijuttatási módok (és termékek): alaptrágyázás (Cropcare 8-11-23 vagy 11-11-21), fejtrágyázás (Cropcare 11-11-21), valamint lombtrágyázás (Folicare 10-5-40). Az előadó megjegyezte, hogy ez az egyetlen olyan beavatkozás, ahol lombtrágya formájában makroelemet adunk egy növénynek, mert mint ismeretes, a levéltrágyázás elsősorban a mezo- és mikroelemek pótlásának bevett módja.
Az utóbbi időben a szántóföldi és kertészeti kultúrákban egyaránt felértékelődött a kalcium szerepe, mivel a szélsőséges időjárási és egyéb stresszhatások kompenzálásában sokat segít a növényeknek. A kalcium a szőlő életében is figyelemre méltó szerepet játszik, mégpedig a bogyók héjvastagságának javításában a mechanikai sérülésnek kitett szőlőknél, illetve a napégés megelőzésében és a Botrytis-fertőzés kivédésében. Az előadó által bemutatott külföldi kísérleti eredmények szerint a zsendülés előtt végzett kalciumos permetezés hatására a fertőzés később indult, és lényegesen alacsonyabb (22%) mértékű volt, mint a zsendülés utáni kezelésben (59%) vagy a kontrollban (85%). A kalcium pótlása talajon keresztül – többek között – vízoldékony kalcium-nitráttal (Calcinit) vagy bórral kiegészített granulált kalcium-nitráttal (Nitrabor) lehetséges. Levéltrágyázásra a több hatóanyagot, köztük 280 g/liter kalciumot is tartalmazó növényspecifikus terméket (YaraVita Frutrel), illetve a 224 g/liter kalciumtartalmú, egy hatóanyagú lombtrágyát (YaraVita Stopit) javasolta; ez utóbbit kötődés után 7-10 naponként, 4 alkalommal, 5-10 liter/ha adagban kijuttatva.
A mikroelemek közül igen fontos a magnéziumellátottság ismerete, mert a hiánytünetek megjelenésekor a pótlás már elkésett. Hiányának legismertebb velejárója a fürtkocsány-bénulás, de a levéltünetek is jellegzetesek. Mivel a magnéziumhiány esetén a zöld színtestek képződése lelassul, ezért a növény szövetei, leggyakrabban a levélerek között sárgulnak, kivilágosodnak. Az általában érközi szövetek sárgulásával induló tünetek súlyosabb hiány esetén akár a levéllemez száradásáig is erősödhetnek. Végül a szakember a további mikroelemek (vas, cink, bór) hiánytüneteit és a pótlásukra szolgáló Yara-termékeket ismertette.
Gyuris Kálmán (Yara): Itthon a tápanyagellátás a termesztés gyenge láncszeme
Miről mesélnek a fürtök?
A már harmadik éve sorra kerülő rendezvény mottójául szolgáló és az alcímben is olvasható kérdésre Tarczal Erik, a Syngenta munkatársa így válaszolt: minden évben másról. 2010-ben a soha nem látott mennyiségű csapadékról és annak következményeiről, 2011-ben a szárazságról, s most 2012-ben a kemény téli fagyokról, majd a könyörtelen húsvéti, tavaszi fagyokról; s ha nem kapunk hamarosan esőt, az augusztusban tetőző aszályról is, s mindennek a következményeiről. Ez a mondat nagyon tömören foglalta össze az idei esztendőnek a szőlőtermesztésre meghatározó jellemzőit. Felvidítónak ez a helyzet egyáltalán nem nevezhető…
Mivel szolgálta a Syngenta ebben az ismét nem szokásos évben a termesztőket? – tette fel az újabb kérdést az előadó, s válaszát a főbb kártevők és betegségek, illetve az ellenük ajánlott szerek összefoglalásával adta meg. A tavaszi atkafertőzések ellen közepes fertőzöttség esetén a termelők jól használhatták a Thiovit Jet kéntartalmú gombaölő szert az engedélyezett felső dózisában, de ha mégis “valódi” atkaölő szerre volt szükség, akkor a Vertimecet választhatták a cég palettájáról.
A más kultúrákban jól ismert Actara már a szőlőben is kapott felhasználási engedélyt, mégpedig a filoxéra levéllakó alakja ellen, évente 2-3 alkalommal való felhasználásra. Emellett várható, hogy a rendkívül sok gazdanövényen, így a szőlőn is károsító amerikai lepkekabóca elleni védelemre is hamarosan engedélyt kap.
A tavaly bevezetett környezetbarát rovarölő szer, a Vertimec-kel rokon hatóanyagú Affirm a szőlőmolyok ellen hatásos, de kéntartalmú szerekkel nem, illetve erős UV-sugárzásnak kitett területeken csak a reggeli vagy az esti órákban javasolt kijuttatni.
A szőlőben használható gombaölő szerek széles választékát tíz fungicid alkotja a Syngenta-termékek közül, amelyek között néhány kontakt és számos felszívódó szer, illetve gyári kombináció található. Közülük kiemelésre kívánkozik a rendkívül jó esőállósággal jellemezhető és széles hatásspektrumú Bravo (klórtalonil), valamint a botritiszes szürkerothadás ellen használható Chorus (ciprodinil) és a tavaly bevezetett újabb termék, a Switch (ciprodinil+fludioxonil), amit célzott fürtkezelés esetén 0,6 kg/ha adagban lehet használni.
Az idei védekezésekről Mészárosné Pólya Diána tájékoztatta a résztvevőket
A Syngenta új gombaölő szerrel is jelentkezik a szőlőben, a difenkonazol+ciflufenamid összetételű, engedélyezés alatt álló Dynali nevű fungiciddel, ami a lisztharmat elleni védelemben vethető be. A felszívódó (szisztemikus) szer kuratív és gázosodó hatással jellemezhető, s az esőállósága is jó. A cég ajánlása szerint a bogyónövekedés kezdetétől a fürtzáródásig illeszthető a növényvédelmi technológiába, 0,5-0,65 liter/ha adagban kijuttatva. Széles hatásspektrumának köszönhetően – külföldi vizsgálatok szerint – a feketerothadás és a szőlőorbánc ellen is hat.
S hogy a valóságban miről árulkodtak a fürtök augusztus első napjaiban, arról az Agancsos dűlőben, a Csányi pincészet 1,7 hektáros szőlőtábláján tartott szabadföldi konzultáción győződhettek meg a jelenlévők. Itt Mészárosné Pólya Diána növényvédelmi szakirányító megerősítette az előadásokban hallottak egy részét: a tavalyi és az idei száraz időjárásnak tulajdoníthatóan járványhelyzet nincs és nem is volt, de egyes kórokozók, illetve betegségek mégis jelen vannak. Az ismert szőlőbetegségeken kívül itt is megjelent a feketerothadás és a kellemetlen kártevő, az amerikai lepkekabóca. Ez utóbbi kapcsán a szakember utalt arra, hogy egyre kevesebb rovarölő szer marad az engedélyezett termékek között, s ez bizony feladja a leckét a növényvédősnek.
Az idei növényvédelmi helyzet értékelésekor vissza kell tekintenünk az elmúlt év őszére. A korai szüret után védelem nélkül maradt tőkéken a hosszú, száraz ősz nagyon kedvezett a lisztharmat áttelelő termőtesteinek felszaporodásának, főleg a korai fajtákon (Kékoportó, Kékfrankos). A rendkívül változatos, már-már szélsőséges időjárás (decemberben 100 mm eső, februárban tartós, kemény téli fagyok, márciusi 0 mm csapadék, majd májusban 120 mm körüli) is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a villányi szőlők fő ellensége, a lisztharmat az idén a védett szőlőkben érdemben nem fordult elő. Az említett időjárási körülmények miatt jelentősebb peronoszpóra-fertőzésre sem számítottak tavasszal, de a májusi sok eső nyomán, főként a fogékony fajtákon és a gombának kedvező fekvésű táblákon mégis nagy figyelmet kívánt az eredményes védekezés. Ellene igen jó hatást adott a Pergado F gombaölő szer.
A kártevők közül a szőlő-levélatka szerencsére évek óta nem okoz komoly gondot. Ennek hátterében az atkagyérítő hatással is bíró kéntartalmú fungicidek (pl. Thiovit Jet) rendszeres használata állhat, valamint az, hogy az új ültetvények kondíciója, erőnléte jó.
A gombaölőszeres védekezéseket ebben az évben május 14-én kezdték (Thiovit Jet, Bravo, Topas), majd a következő permetezés a virágzásban történt (Pergado F és Dynali), amit a peronoszpóra fertőzési veszélye miatt megismételtek. A negyedik alkalommal a Pergado rezes kombinációját választották. Nem várt esemény volt a július 11-én éjjel bekövetkezett és 15-20%-os kárral járó jégverés, amit sebek lezárása céljából egy rezes permetezés követett (Neoram).
A hatodik permetezést már Chorus-szal végezték, a szürkerothadás elleni biztonság érdekében. Mivel a gazdaság csúcsminőség elérésére törekszik, ezért évente 3-4 alkalommal célzottan levéltrágyázást is beiktatnak a növényvédelmi permetezések sorába. Mindezek után augusztus elején fertőzésmentes levélzetet, már színesedő, egészséges bogyókat, jó termés ígéretét láthatta a szakmai közönség Villányban.
