Mogyoróültetvényt az alma helyére?

Pró és kontra érvek

Írásunk apropóját a klímaváltozás és a sorozatos fagykár adja. A mogyoró ugyanis meglepően klímastabil, ezért alkalmasnak látszik a diverzifikálásra. Balatonbogláron szőlőt vágtak ki, hogy mogyoró kerüljön a helyére. Évtizedes tapasztalataikból mások is okulhatnak.

Egyes adatok szerint 350, mások szerint 500 hektárnyi mogyoróültetvény van az országban, a házikerteken kívül. Mikrokultúráról beszélünk tehát, noha évről évre növekszik a mogyorótelepítési kedv. Jellemzően pár hektárral próbálkoznak a termelők, és még csak az első tapasztalatok gyűlnek a növényről. Kevés olyan helyszín van az országban, ahol már több évtizedes tudás van az ültetvény mögött. A balatonbogláriak esete mások számára is hasznos lehet, mert sok tanulsággal szolgál.

Miért most írunk a mogyoróról?

A klímaváltozás miatt eredeti élőhelyein romlanak a mogyoró termesztési feltételei. Olaszországban a kiszáradás, Törökországban a fagy tizedeli az ültetvényeket. Emiatt a mogyorótermelés kezd kevésbé kiegyensúlyozott lenni, és új termőhelyeket keresnek a feldolgozók. A hazai gyümölcsültetvényeket (sárgabarack, alma) sorozatosan fagykár éri. A mogyoró a hazai klímán ellenállónak bizonyult a tavaszi fagyokkal szemben. A legtöbb új telepítésű mogyoró éppen Szabolcs-Szatmár-Beregben létesül.

Az olasz Ferrero már egy évtizede azon dolgozik, hogy a környező országokban is ezer hektáron jöjjenek létre mogyoróültetvények, biztosítandó az édesipari cég alapanyag-ellátását. Szerbiában és Horvátországban több ezer hektárt fed a növény, előbbi mintegy 7 ezer tonnás termést takarít be, míg a horvátok nagyjából 2,5–3 ezer tonnát szednek fel. Romániában is hamarosan elérik a 3 ezer hektáros termőterületet, miután a Ferrero itt is meggyőzött egy vállalkozót, aki a Szatmár megyei Homoród közelében szeretne ezerhektáros ültetvényt létrehozni, részben egy öreg almáskert lecserélésével.

Dorin Bob konzervipari vállalkozó nagyban gondolkodik, és 4,6 millió eurós (1,84 Mrd Ft) uniós támogatást nyert el a telepítéshez. Úgy számol, hogy a termőre fordulás után hektáronként 1,4 millió forintnak megfelelő nyereséget hoz neki a mogyoró. Hozzátesszük: a Ferrero, mint minden nagy feldolgozó, jóval kevesebbet fizet a fajtánként külön szedett, tiszta, hibátlan áruért, mint a nagybani piac vagy egy zöldségesstand, de nagy mennyiségek esetén szükség van egy biztos felvásárlóra.

Magyarországon 8 évvel ezelőtt próbálkozott a Ferrero azzal, hogy kormányzati segítséggel meggyőzzön valakit az ezerhektáros projektről – nem járt sikerrel. A termelők pró és kontra érveit hamarosan sorra vesszük. Elöljáróban annyit, hogy a mogyoró telepítéséhez és termelésben tartásához nálunk is kapcsolódik támogatás (ültetvénytelepítés, AKG), és 20 éves koráig termeléshez kötött támogatásban is részesül, ha megvan a 400, illetve 410 tő/ha sűrűség, ami extenzív ültetvény esetében mintegy 70 ezer, intenzív ültetvény esetében 170 ezer forintot jelent hektáronként. A mogyoró egyébként ennél kétszer hosszabb időn át is vígan termel.

Sokáig termel és klímastabil

„Még a Balatonboglári Állami Gazdaság idejében, negyven évvel ezelőtt lett eltelepítve ez az ültetvény, amikor már voltak kezdeti tapasztalatok a mogyoróval. Ezen a lejtős területen korábban rendszeresen elfagyott a szőlő, azt cserélték le a fagytűrőbb mogyoróval” –vezet körbe a területen Bohár Balázs, az ültetvény egyik gazdája, a korábbi „szakcsoporti” tagok egyik leszármazottjaként. Mint azóta kiderült, a mogyoró nemcsak a fagyot, de idősebb korában a vízhiányt is egészen jól tűri, sokkal stabilabb a termőképessége, mint a helyi szőlőknek.

Emellett rendkívül jól reagál a felújításra, ifjításra: „Nem csodanövény, de ha úgy tekintünk rá, mint egy gyümölcsös kertre, akkor megfelelő gondozással, metszéssel és tápanyagellátással hosszú évtizedekig nyereségesen fenntartható az ültetvény.” Ez egy almáskertről, de még a szőlőről sem mondható el. A termőre fordulást, az ápolási igényt, az élettartamot és a bevételt illetően leginkább a dióval mutat hasonlóságot ez a héjas gyümölcs.

Legalább három-négy fajta kell

6 × 4-es térállásban, két év alatt, három ütemben telepítették el a négy fajtát: porzóknak a Bollwilleri csodát és az univerzálisan párosítható Cosfordot, míg termőknek a Bőtermő nagy mogyorót és a Római fajtát választották. Mindegyik hoz termést, de különböző méretűt és formájút – ezeket a nagy feldolgozók elkülönítve szokták kérni, ami – ha velük szerződünk – megnehezíti a betakarítást. A porzókra és a termőkre azért van szükség, mert a mogyoró idegentermékenyülő, amit az biztosít, hogy a hím- és a nővirágok nem egyszerre nyílnak. A párosítást nehezíti, hogy az egyes fajták virágzási ideje is eltérő. A fenti fajták már hosszú ideje bizonyítják, hogy jól működnek együtt.

Termős fajtából négyszer-ötször annyi van a balatonboglári ültetvényben, mint a kisebb méretű mogyorókat hozó beporzókból. A porzó és a termő csemetéket úgy helyezték el, hogy minden szakcsoporti tagnak egyenletesen jusson a fajtákból, és bármerről fúj a szél, valamelyik elvégezhesse a termékenyítést.

A mogyoró fagytűrése, termésstabilitása elsősorban annak köszönhető, hogy a februári virágzás hosszan, több fajtával történik, majd a beporzást követően a virágszervek hosszú hónapokra nyugalomban maradnak. Csak az áprilisi-májusi fagyok után fejeződik be a megtermékenyülés, és kezd el fejlődni a termés. „A 40 év alatt csak egyszer érte fagykár az ültetvényt. Akkor a talajmenti kisugárzott hideg elvitte a terület mélyfekvésű részén a termést. Egy másik alkalommal pedig az aszály miatt lett annyira apró a Bollwilleri termése, hogy nem lehetett eladni” – osztja meg tapasztalatát Varga László, aki a Nébih kötelékében a kertészeti szaporítóanyagokat felügyeli, és maga is rendelkezik két sorral a „szakcsoporti” ültetvényben.

Ugyanakkor kiemeli, hogy a kis csemeték egészen a termőre fordulásukig vízigényesek. „A mogyoró sekélyen gyökerező növény. Ma már nem merném öntözés nélkül telepíteni” – jegyzi meg. Annak idején agrofóliával takarták a tövek körüli talajt, hogy nedvesen és gyommentesen tartsák. Az idei aszály a lejtő száraz tetején lévő bokrokon már erősen nyomot hagy, de az egyes fajták nem egyforma érzékenységet mutatnak rá, a Bollwilleri megszenvedi (lásd a képen jobbra). Megfigyelhető az is, hogy az ifjításon átesett tövek jobban viselik a száraz időjárást.

A koronaforma és a metszésigény

A bő 16 hektáros területet egy időben és azonos térállásban telepítették, de a tucatnyi tulajdonos nem egységesen kezeli. A termelői csoporton belüli különbségek, a tapasztalatok sokfélesége azonban alkalmat nyújt arra, hogy a tagok egymástól tanuljak. Így például koronaformából is többfélével találkozunk az ültetvényben.

A mogyoró minden erejével a bokorforma kialakítása törekszik, ami technológiai szempontból nehezen kezelhetővé teszi. Ezért kezdetben alacsony törzset neveltek egy hajtásból, és koronába metszéssel nevelték ki azokat az ágakat, amelyek az évtizedek alatt 10–20 centi vastagságúra növekedtek. Mivel a termés java a hároméves, benapozott vesszőkön terem, ezért az éves ritkítás, fiatalítás ilyenkor is fontos technológiai elem.

A tapasztalatok szerint azonban a fa formájú mogyoróval több az ápolási teendő: nemcsak télen, de szezon közben is szükség van egy-két sarjeltávolításra, mivel a növény erősen próbálkozik a bokorforma visszanyerésével. Ha ezt engedjük neki, és hagyunk kinőni 5-6 vázágat, azzal megspórolhatunk egy szezonközi sarjazást, plusz nem egyetlenegy, hanem több vázágra építhetjük a termelést, ami eleve kevésbé megterhelő a tő számára – vélekedik Bohár Balázs azok után, hogy nagyjából 15 évvel ezelőtt úgy döntöttek, ilyenformán kell átalakítaniuk, megújítaniuk az öregedő ültetvényt.

Többféle törzsmetszési magassággal is kísérleteztek, a legjobban a drasztikus, nem sokkal a föld feletti visszavágás vált be. Az előtörő vesszők időközben erős ágakká fejlődtek, és a fiatal, hároméves hajtások sűrűn be vannak rakódva terméssel. Ezzel szemben a fa formájú és magasra engedett, fényhiányos sorokban felkopaszodtak a bokrok, csak a tetejükön mutatkozik némi mogyoró. A metszéssel kinyílt és visszafiatalodott az ültetvény. Ez az egyik legfontosabb és legnehezebb munka a mogyoró körül, még akkor is, ha az oldalát és tetejét géppel előmetszik.

„A mai telepítőknek már törökmogyoró-alanyú oltvány szaporítóanyag is a rendelkezésükre áll. Ezek nem hoznak tősarjakat, így nincs szükség a sarjazás megterhelő, térdeplős fizikai munkájára vagy vegyszeres sarjeltávolításra” – mutat rá Varga László, aki ma már a bokrok térállását is nagyobbra venné, hogy több fény és tápanyag jusson egy-egy tőnek. Az oltványokat Dánszentminklósról vagy Érdről lehet nagyobb mennyiségben beszerezni. Minimum egy téli, alapos ritkító metszés azonban ezeknél is szükséges. Ha ezt külsős brigádra kell bíznunk, akkor az egy termő ültetvényben rögtön kivesz 300 ezer forintot az ember zsebéből. A balatonboglári kertben a családok maguk végzik el ezt a munkát.

Kevéssel is beéri, de védeni kell

A mogyoró nem túl tápanyagigényes növény. Hektáronként 50 kg nitrogént és 40 kiló foszfort mindenképpen meghálál, káliumból pedig a 80 kilót is felveszi. Balatonbogláron ennél jóval szerényebb a bokrok kiszolgálása, foszfort és káliumot nem is kapnak minden évben. A mogyoró meghálálja a fotoszintézist és a termésképzést segítő mikroelemes lombtrágyákat. A balatonboglári ültetvény víz- és tápanyagellátása mindenképpen extenzív, és nem is egységes.

A mogyorókupacsok hosszan növekednek és csontosodnak, a pergés csak szeptemberben vagy még később kezdődik. Hosszú idő ez, ami alatt a mogyoróormányos (Curculio nucum) is megtalálhatja, és lukat fúrhat bele. Az imágók májusban kezdenek rajzani, gyümölcsfákon 1–3 hétig táplálkoznak, majd a párzást követően a mogyoróbokrok terméseibe lyukat fúrnak, és belehelyezik a petéiket. A lárvák a teljes kifejlődés után kirágva a mogyorót a földre esnek, majd 20–50 cm-es mélységben, a talajba fúrva, maguk építette földgubóban bebábozódva nyugalmi állapotban vészelik át a telet. A lárvapopuláció kb. 1/3-a tavasszal nem alakul át, hanem 1-2 évig nyugalomban marad. Vagyis pont olyan nehezen kezelhető kártevő, mint a dióburok-fúrólégy. Védekezni a lehullott termések eltávolításával és rajzás idején sárgalapos megfigyelés alapján végzett permetezéssel lehet (neem-olaj, acetamiprid, lambda-cihalotrin).

A mogyorórügy-gubacsatka (Phytoptus avellanae) is érzékeny terméscsökkenést okozhat. Az olajos lemosás mellett deltametrines permetezés lehet a védekezési megoldás. Újabban az amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa) is fel-felbukkan az országban. A szívásával nem okoz súlyos kárt, de mézharmatán megjelenik a korompenészgomba. A korábbi visszajelzések szerint a Tiosol lombtrágya, a narancsolaj-tartalmú PREV GOLD vagy a Biosol Káliszappan is eredményes ellene. A gombás betegségek közül pedig elsősorban a monília és a lisztharmat okozhat termésveszteséget és a növény kondíciójának romlását. Ellenük rezes permetlevekkel, illetve azoxistrobin, difenokonazol hatóanyagokkal lehet védekezni.

Balatonbogláron évi mintegy 6 permetezéssel oldják meg a bokrok kezelését. Példájuk azt bizonyítja, hogy szakszerű növényvédelem mellett az ültetvény jó állapota és a termés jó minősége hosszan fenntartható. A klímaváltozás és a globalizáció (invazív károsítók) azonban egyre több kihívást hoznak ebbe a kultúrába is. Például külföldi termőterületeken az ázsiai márványospoloska egyes években már a mogyoróültetvényekben is nagy károkat okozott.

Ami a művelést illeti, az a sorok közötti kaszálásból és a levágott vesszők zúzásából áll. Továbbá a gépi felszedés előtt tiszta, sima, szilárd talajállapot kialakítása szükséges. Mindent egybevetve az ültetvény egy hektárjának ápolási költségeit nagyjából 150–180 ezer forintból ki lehet hozni, gépi munkával együtt.

Betakarítás két hullámban

A termőre fordulás jellemzően négyéves korban, korszerű oltványok esetében ennél is hamarabb bekövetkezhet. A teljes termelési potenciált nagyjából hétéves korára éri el a mogyoró. Az érés elhúzódó, annál is inkább, mivel az egyes fajták hullása között 2–4 hét különbség is lehet. Varga László szerint nem jó, ha a mogyoró sokáig fekszik a földön, minél előbb fel kell szedni, és meg kell szárítani a termést. Tehát érdemes kétszer is nekigyürkőzni a betakarításnak. Bohár Balázs már a nyáron elkezdi a bokrok aljának kitakarítását, és a sorokból a felesleges lomb és ágdarabok eltávolítását, hogy az érett kupacsok tiszta felületre hulljanak, könnyebb legyen ezeket kifújni a sorokból, és a felszívásukkor se kerüljön túl sok „szemét” a betakarítógépbe.

Mogyorókombájnból többféle konstrukció létezik, a legegyszerűbbet egy kertészeti traktor kardántengelye hajtja meg, és úgy működik, mint egy óriási porszívó, amelyiken egy ventilátor kifújja a szemetet. Pár hektáros ültetvényekre ez bőven megfelel, több száz hektárosokra viszont már a százmilliós értéket képviselő önjáró kombájnra lehet szükség. Az olvasó talál néhány lenyűgöző videót ezek működéséről, ha a „hazelnut harvester” szóra rákeres a neten.

Balatonbogláron ezután ki-ki maga oldja meg a termés szárítását, ami legtöbbször a vékony rétegben való terítését és átmozgatását jelenti egy száraz, jól szellőző helyen. Nagyobb tételnél már érdemesebb egy diószárítóban érdeklődni a szabad kapacitások felől. A termést ezután méret szerint válogatják, kiszerelik, esetleg törik és pörkölik is.

Megtérülés

Miután a fenti munkákra elköltöttünk nagyjából hektáronként 500 ezer–1 millió forintot, igyekezni kell ennek két-háromszorosát visszahozni az értékesítéssel, történjen ez a helyi piacon héjas formában, vagy megtörve, egy cukrászüzem részére. A mogyoró – kiszereléstől, feldolgozottságtól, értékesítési csatornától függően – mintegy 25–40 százalékkal drágábban forgalmazható, mint a dió, de ez a különbözet szükséges is a metszés és a betakarítás nehézségei miatt.

Ha öntözést is tervezünk – amire ma már szükség van –, nagyjából olyan megtérülési idővel kalkulálhatunk, mintha dióval akarnánk foglalkozni. Annál is inkább, mivel egy hektárnyi dió nagyjából annyit terem Magyarországon, mint egy hektár mogyoró: intenzív viszonyok között 3–4 tonna körüli mennyiséget. Extenzív viszonyok között biztonságosabb 2 tonnával kalkulálni. Nagyjából az ültetvény hétéves korától számolhatunk azzal, hogy folyamatosan többet hoz, mint amennyit visz a háztól. Ez a tény egy kertészt nem riaszt el, sokkal inkább azokat, akik a szántóföldi termelést szeretnék ültetvényre váltani.

Gönczi Krisztina