Számomra mindig is irigylésre méltó volt, amikor azt láttam, ha egy családban mindenki ugyanazért a célért dolgozik. A nagy februári hóviharban utaztam el a Hajdúdorog határában lévő Szakál-tanyára, ahol egy mosolygós fiatalember, Szakál Ottó, a birtok állattenyésztő szakembere fogadott. Az élet hozta úgy, hogy tejtermelő marhatartással kezdtek foglalkozni, ez azonban ma már több család biztos megélhetését biztosítja.
– Milyen gyermek voltál? – kérdeztem Ottót.
– A gyermekkorom nem különbözött egy átlagos kis srácétól. Ugyanúgy játszottam, iskolába jártam, mint mások. Hetedikes koromtól kezdve azonban már nem csak játékkal teltek a szabad perceim, aktívan részt vállaltam én is a munkából a tanyánkon. Ez idő tájt 300 juhot tartottunk, ezekre kellett vigyáznom. Akkoriban nem volt könnyű jó juhászt találni, édesapám azonban bízott bennem, tudta, hogy nyugodt szívvel rám bízhatja a juhokat. Megtanultam traktort vezetni is, így kisebb-nagyobb feladatokat el tudtam végezni. Persze az iskola azért nem szorult háttérbe, a gazdálkodáshoz kapcsolódó teendőimet hétvégente és délutánonként végeztem.
– Voltak-e egyéb irányú terveid, amelyek nem az állattartáshoz kapcsolódtak?
– Sosem akartam mást csinálni, mint most. Már egészen fiatal gyerekként tudtam, hogy az állattenyésztés lesz az életem. Nem voltak dédelgetett álmaim és vágyaim, nem akartam se ügyvéd lenni, sem autószerelő. Az állatokhoz értek igazán.
– Ezek szerint nem volt kérdés, milyen szakterületen tanulsz tovább?
– Teljesen egyértelmű volt, hogy nagyapám és édesapám nyomdokait követve a Balásházy János Mezőgazdasági Szakközépiskolába jelentkeztem, Debrecen–Pallagra. Mindketten ennek az iskolának a falai között tanultak, így Peti bátyám után én voltam a családban a negyedik, aki itt szívta magába a tudást. Öcsém már egy másik iskolát választott, mert amikorra a pályaválasztás elé került, addigra nagyon átalakult ez a képzési forma.
– A középiskola alatt már komolyabban is részt vettél a munkákban?
– Egy 15-16 éves fiú szívesen tölti a szabadidejét a barátaival, haverokkal. Nem volt ez velem sem másképpen, nem maradt ki az életemből a szórakozás, de mivel ekkor már a tanév alatt a hétvégeket és az egész nyarat végigdolgoztam, csak akkor mehettem „bulizni”, ha a munkámat tisztességesen elvégeztem. Így is tettem; a traktorozásban már komoly jártasságom volt, nem okozott gondot pótkocsival szalmát és más szükséges dolgokat szállítgatnom, és ezen kívül szinte mindenből részt kellett vállalnom.
A középiskola után a Kaposvári Mezőgazdasági Egyetemre jelentkeztem, és itt elvégeztem egy OKJ-s inszeminátor képzést.
– A személyes visszatekintés után térjünk rá a jelenre: mutasd be, kérlek, a gazdaságot!
– Ezt a tanyát még nagyapám vette az 50-es évek elején, édesapám már itt született. Akkor még nagyon kicsi volt a gazdaság; tartozott hozzá egy kis föld, illetve egy lovat, néhány tehenet és egy kis háztájit tartottak itt. A téeszesítés során aztán elvettek tőlük mindent, be kellett lépniük a szövetkezetbe.
Édesapám 1988-ban elkezdett sertéshízlalással foglalkozni, majd megépítette a csirkeistállót, amelyben broiler csirkét nevelt. Rövid ideig ezután libázott, majd a ’90-es évek elején vett juhokat.
A tejtermelő tehenészet ’95-ben indult; az első 20-25 tehén és üsző egy tartozás természetbeni kiegyenlítése kapcsán került hozzánk. Ekkor még a juhtartással együtt futott a vállalkozás. Nem voltunk túl járatosak a szarvasmarhatartásban; sajtáros fejőgéppel kezdtünk fejni, és az állatok helyét is akkor kellett kialakítani. Az üszőket csordalegelőre vittük, egész nyáron ott voltak. Szépen lassan fejlesztgettünk, és kezdtük megvalósítani a jelenlegi formájában működő gazdaságot. Ennek keretében 1997-ben megépítettük a fejőházat. A 2000-es évre a tehenek száma már elérte az 50-et, és afelett már nagygazdaságnak számítottunk. Választanunk kellett tehát, hogy juh- vagy marhatartással foglalkozzunk tovább, a kettőt ugyanis nem lehetett együtt folytatni.
A kétszer 6 beállásos, halszálkás fejőház
Amint a mai állapotból is kitűnik, a szarvasmarha mellett döntöttünk. Így jelenleg tartozik a gazdasághoz három növekvőalmos, etetőúttal ellátott istálló, és a 97-ben épült, 2×6-os, halszálkás, kehelyleemelős fejőház. A sár szerencsére nálunk nem okoz problémát, mert 2004-ben pályázati pénzből lebetonoztunk 5500 nm-t, és további körülbelül 2000 nm-t sikerült aszfaltburkolattal ellátnunk.
Most, 2012-ben 180 Holstein-fríz tehenünk van, és majdnem ugyanennyi szaporulat. Tartozik a gazdasághoz 5 ha legelő, ahol a szárazon álló és vemhes üszőket tartjuk. Márciustól folyamatosan kint vannak, mert jót tesz nekik a szabadban a mozgás, megerősödnek, és könnyebb ellésük lesz. A legelő azonban nem tartja el őket, szükség van takarmányozásra is.
Az üszők novembertől márciusig a növekvő almos istállóban töltik a telet
– Hogyan oldjátok meg az állatok etetését?
– A takarmányt magunk állítjuk elő. 205 ha, 20-25 aranykoronás szántón gazdálkodunk, amelynek fele saját tulajdonban van, fele pedig bérlemény. 90 ha-on kukoricát termesztünk; körülbelül ugyanekkora területen lucernát, és tavaly például 20 ha-on búza is volt. A frissen lekaszált lucernát még nedves állapotban, legkésőbb 10 órán belül bálázzuk, és légmentesen fóliázzuk. Az ezzel az eljárással előállított lucernát nagyon szeretik a tehenek.
– Rendelkeztek-e a növénytermesztéshez szükséges gépekkel?
– Gyakorlatilag a kombájn kivételével minden gépünk megvan a munkafolyamatokhoz. 3 MTZ, 2 John Deere, 1 New Holland traktor, valamint körülbelül 10 pótkocsi. A talajműveléshez szükséges eszközök szintén rendelkezésre állnak.
– Volt-e lehetőségeket pályázati forrásokhoz hozzájutni?
– A 6 traktorból kettőt pályázat útján sikerült vásárolni.
2004-ben a SAPARD keretében tudtuk az istállókat lebetonozni. Vettünk egy Manitou-t, kaszát, szippantót, bálázót. 2008-ban, amikor nagyon felment a tej ára, önerőből vásároltunk egy MTZ-t.
Sajnos a fiatal gazdálkodók induló támogatásáról lemaradtunk, mert korábban igényeltünk tejkvótát, ez azonban kizáró ok volt a fiatal gazdás pályázat benyújtásánál. 100-150 ezer forint miatt több milliós összegtől estünk így el…
Az 5 évre szóló szarvasmarha-állatjóléti támogatásigényünket is elutasították egy adminisztrációs hiányosság miatt. Az istállók alapterületét két tizedes jegyig kellett volna feltüntetnünk a nyomtatvány kitöltésnél, mivel azonban ez 1733,00 lett volna, a nullákról megfeledkeztünk, és sajnos a hiánypótlásnál sem fordítottunk rá nagyobb figyelmet, ennek következtében 5 teljes évre zártak ki bennünket ebből a pályázatból. Semmilyen méltányossági kérelmünket nem fogadták el. A támogatás közel 20 millió forint lett volna 5 év alatt.
– A rendelkezésre álló gépparkot mennyire használjátok ki, esetleg tudtok bérmunkát is vállalni?
– A gépeket többnyire teljes kapacitással használjuk, de Hajdúnánáson van egy tehenész barátunk, aki 1000 tehenet és 1000 üszőt tart. Vele szoktuk kölcsönösen segíteni egymást. Neki silózója van, cserébe mi permetezünk, kaszálunk, szállítunk. Őszi idényben bértrágyázást is szoktunk végezni.
– Kik dolgoznak a vállalkozásban?
– Édesapám vezeti a gazdaságot, és dönt a legfontosabb kérdésekben. Az állattenyésztéssel én foglalkozom, a feladataim közé az inszeminálás és a tejjel kapcsolatos összes teendő tartozik. Péter bátyám növénytermesztőnek tanult, a kezében futnak össze a termesztéssel kapcsolatos ügyek, a földmunkákat, gépészeket irányítja.
Öcsém még tanul a Corvinus Egyetemen élelmiszermérnöknek. Ha végez, a végtermék-előállítással – pl. sajtkészítéssel – is szeretnénk foglalkozni.
Szakál Ottó és testvére, Péter
– Hány embernek nyújt biztos megélhetést a birtok?
– Ha jól számolom, 10-12 embert és azok családját tartja el a gazdaság. Édesapám, édesanyám, bátyám, én, valamint dolgozik nálunk két traktoros, két takarmányos, éjjeliőr, fejő, állatorvos, illetve részmunkaidőben egy takarító.
– Hogyan épül fel az értékesítés?
– Sajnos, a tej felvásárlói árának alakulása kiszámíthatatlan, viszonylag nagy kilengéseket mutat. 2009 augusztusában komoly mélypontot ért el, amikor 54 forint volt egy liter tej ára, a jelenlegi 92 forinttal szemben. Jelentős többletbevételt jelent azonban számunkra, hogy nemcsak tejipari felvásárlásra adjuk le a tejet, hanem közvetlen értékesítőket is kiszolgálunk. Egy vállalkozó nagy mennyiséget vásárol tőlünk, s hűtőkocsijaival a nagyvárosok utcáit járva szolgál ki magánszemélyeket. Bevételünk közel a felét a direkt értékesítés teszi ki. Egy sajtkészítő kézműves is jár hozzánk. Előfordul, hogy hetente elvisz akár 500 liter tejet is. De nem csupán a nagyvásárlókat szolgáljunk ki. Vannak lakóközösségek, akiknek fontos a jó minőségű, megbízható forrásból származó tej, ezért együttesen vásárolnak nagyobb mennyiséget.
A tejpiaccal most nincs gond, az euró magas árfolyama az árakat is felhajtja, és nekünk ez jó. A tej beltartalma a nyári és a téli időszakokban nem azonos, ezért régen erre két külön ár létezett. Ma már mintavételezés után meghatározott minőség alapján állapítják meg az árat.
– Volt-e olyan pillanat, amikor azt érezted, beleuntál a munkádba?
– Mélypontok mindig vannak. Sokszor érzem, belefáradtam. Ilyenkor néhány napra elvonulok kikapcsolódni, kirándulni. Szívesen motorozok a hegyekben, de mire a harmadik nap következik, már nem tudok egy helyben maradni, hiányzik a munka. Egy-két nap mindig elegendő, hogy regenerálódjak, és újult erővel vessem bele magam a teendőkbe.
– Mi jelent igazán örömöt a munkádban?
– Az állattenyésztésben az inszeminálás az én feladatom. Mivel bikánk nincsen, ezért mesterséges termékenyítés révén kell a szaporulat megfelelő üteméről gondoskodnom. Ez a munka igazán kiteljesedést jelent nekem. Valódi öröm, amikor jelen lehetek egy borjú világra jötténél. A Genemaxtól és a Génbank Semex-től vásárolunk spermát. A Génbanknak van egy bikája, Numero Uno, amelyről azt tartják, hogy a világon a legjobb GPA TPI mutatókkal rendelkezik. Én voltam az első, aki vásárolt a spermájából. Ebből egyelőre még nem volt inszeminálás, mert az anyag nagyon drága, és fontos, hogy a legideálisabb tehenet válasszuk ki hozzá. Egy küllemi bíráló barátom segít ebben, aki az ellések után pontozza a teheneket, borjakat, és így döntjük el a párosítás kérdését.
– Ti is részt vettetek a Vidék – kaland programban?
– Bizony – derült fel Ottó –, három igazi városi lány költözött be a Szakál-tanyára egy hétre, akik szerették volna megismerni egy farm életét közelebbről is. Hoztak magukkal sok nevetést, vidámságot, és vittek magukkal útravalóul egy kis falusi tudást. Velünk éltek és dolgoztak. Nem riadtak vissza a szagoktól, nehéz munkáktól, trágyát hordtak, kakast pucoltak fel, szóval kijutott nekik is bőven. Mindenkinek élmény volt. Nagyon jót derültünk azon, amikor érkezéskor az egyik lány azt kérdezte, hogy hány tőgye van a tehénnek. Mondtam neki, csak egy, de annak négy csecse, ezen elcsodálkoztak. Valószínűleg, csak kalandként élték meg azt az egy hetet, mégis örülök, hogy megmutathattuk, nálunk hogyan telnek a napok. Bizonyosan ők máshoz értenek, és abban igazán jók, s ez így van rendjén.
– Tudsz magadra is időt fordítani?
– Nem szoktam korán kelni; 7-7,30 körül vet ki az ágy, és este 6-7-ig vagyok a gazdaságban. A tél egy kicsit nyugisabb, nyáron azonban besegítek a növénytermesztésben, amikor munkacsúcs van. A lucerna betakarításakor a kaszálás és csomagolás között nem telhet el 10 óránál több, ez igazán kemény munka, ebben elkél minden segítő kéz. Azért munka mellett is jut idő magamra, a karácsonyt és a szilveszter többnyire a családdal töltöm. Nagyon szeretek motorozni, igazi kikapcsolódás, ha roboghatok a hegyekben.
– Milyen terveid vannak a vállalkozás fejlesztésében?
– Szeretném a gazdaságban 500-ra növelni a tehenek számát. A család tervei között szerepel továbbá egy tejfeldolgozó üzem létrehozása, ha öcsém végez az egyetemen. Szeretnénk nemcsak tejként, hanem feldolgozott formában is értékesíteni az előállított produktumot – nagy lehetőségeket látunk ebben.
