Közeledik június 5., amikor újból felmerül a kérdés: meghosszabbítják-e az európai döntéshozók a vészfék-mechanizmussal kibővített szabadkereskedelmet EU és Ukrajna között? A kérdésben eddig a lengyel gazdák hathatósan tudták érvényesíteni az akaratukat, így most is minden szem rájuk szegeződik.
Konfliktusok a szabadkereskedelem miatt
A lengyel gazdák eddig hatékonyan blokkolták az EU szabadkereskedelmi törekvéseit Ukrajnával. 2023-ban a fuvarozókkal együtt hónapokon át akadályozták az áruforgalmat az lengyel-ukrán határon. A csaknem fél éven át tartó tiltakozási hullám átragadt Nyugat-Európára is, de egy kissé más színezetet öltve: a bürokrácia és a termelési előírások csökkentése került a fókuszba, mivel ezek rontják az európai mezőgazdasági termelés versenyképességét a nemzetközi térben. (Lásd: Mindenki lázong – Mi a baj Európával?)
Végül a Bizottság mindkét területen engedményeket tett: néhány előírást eltöröltek, az Ukrajnából érkező árukra pedig vészfék-mechanizmust vezettek be. Ez lehetővé teszi a vámok újbóli bevezetését, ha az ukrán import meghaladja a 2021 második felétől 2023 végéig tartó időszak átlagos mennyiségét. A fék azóta már működésbe lépett a cukor, a méz, a tojás és a zab esetében. Ám mint minden piaci beavatkozás, ez is járt hátulütőkkel. (Vészfék a mézimportra: eddig többet ártott, mint használt.)
Megváltozott a helyzet
A lengyel gazdák 2023-ban a helyi kínálatnál 20–50%-kal olcsóbb ukrán termékek behozatala ellen tiltakoztak. 2024-ben azonban az árak és a kereskedelmi útvonalak is megváltoztak (amellett, hogy a vészfék-mechanizmus is működött). Egyszerre váltak szabaddá a tengeri útvonalak, és váltak drágává az ukrán termékek. Nincsenek már raktárkészletek, sem termelési potenciál a háborúban megfáradt országban. A munkaerőt behívták a seregbe, vagy elvándorolt – többek között épp Lengyelországban feji a tehenet, szedi az almát. A lengyel gazdaságokban egyre nagyobb mértékben támaszkodnak a román, grúz és moldáv munkavállalók mellett az ukrán menekültekre.
2024-től a politikai környezet is változott: Mateusz Morawieckit a liberálisabb szemléletű Donald Tusk váltotta Lengyelország miniszterelnöki székében, az EU lengyel agrárbiztosát, Janusz Wojciechowskit pedig a luxemburgi Christophe Hansen búcsúztatta. Érezhetően megváltozott a kommunikációs környezet is a lengyelek körül. Újabban egyre szaporodnak azok a tanulmányok, amelyek számokkal bizonyítják: a lengyelek hasznot húznak abból, ha az emberek és az áruk szabadabban áramlanak az ukrán-lengyel határon.
Előnyös kereskedelmi egyenleg
2020-ban Lengyelország exportja Ukrajnába mintegy 6 milliárd eurót tett ki, importja pedig 4,8 milliárd euró körül alakult. A szabadkereskedelem 2022-es bevezetése után Lengyelország exportja 2023-ban 11,4 milliárd euróra nőtt, míg az import 8,2 milliárd euróról 5,9 milliárd euróra csökkent. Tehát a kivitelük közel a kétszerese a behozott értéknek.
Nagyon más a két ország exportszerkezete is. Míg Ukrajna főként nyersanyagokat – gabonát, napraforgót, fémeket – exportál, addig Lengyelország feldolgozott iparcikkeket és élelmiszereket (pl. tejtermékek, húsáruk, tészták). A háborús konfliktussal Ukrajna agrárexportja ugrásszerűen megnőtt: a 2021. évi 1,4 millió tonnás szintről 3,5 millió tonnára emelkedett (Eurostat, 2024), ami ráadásul rendkívül nyomott, menekülő áron érkezett Lengyelország területére. Emellett megjelentek olyan új termékek is a lengyelországi kivitelben, amelyek korábban sosem: például az ukrán baromfihús, tojás és cukor.
A lengyel exportszerkezet kevésbé változott; továbbra is gépek, műanyagok, kerámiák és élelmiszer-feldolgozó berendezések dominálták a kivitelt, de nagyon megugrott az üzemanyagok, a műtrágyák és a fegyverek kiszállítása. Ez utóbbiakra akkor is szüksége lesz Ukrajnának, ha véget ér a háború.
Az EU felé továbbítanak
Arról se feledkezzünk meg, hogy Lengyelország számára az EU piaca a legfőbb célpont, ahová a megnövekedett árualapot továbbítani tudják. A lengyel agrár-élelmiszeripari termékek exportértéke olyan mértékben ugrott meg 2020 és 2023 között, ami nehezen magyarázható a belső termelés felfutásával.
A lengyel agrárexport 73%-a az EU-ba irányul, a bevételeik egynegyedét kifejezetten a Németországba irányuló kivitel adja. 2020 és 2023 között Lengyelország agrár-élelmiszeripari exportja Németországba több mint a kétszeresére nőtt, 6,23 milliárd euróról 13,3 milliárd euróra. Ami azt illeti, a német gazdák inkább a lengyel nyomást érzik a bőrükön, mint az ukránt… A lengyel termékek ott vannak Franciaország, Hollandia, Olaszország és Csehország élelmiszerüzleteiben is – ahogy a magyarországi pultokon is.
Ukrajna mint befektetési terep és ütközőzóna
Tudni érdemes azt is, hogy Lengyelország Ukrajna 10. legnagyobb külföldi befektetője. A lengyel befektetési projektek összértéke eléri a 780 millió dollárt, és elsősorban a feldolgozóiparban, pénzügyi szektorban és kereskedelemben valósulnak meg. A háború kitörése után kevés új beruházás indult Ukrajnában, és ezek is többnyire olyan cégekhez köthetők, amelyek már a háború előtt is jelen voltak az országban. Az új befektetők egyelőre kivárnak.
Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a lengyelek komolyan veszik a történelmi tapasztalataikat Oroszországgal. A kezdetektől fogva szimpatizálnak az ukrán ellenállással, mindent megtesznek azért, hogy támogassák a megtámadott ország „szabadságharcát”, és minél messzebb tartsák maguktól Oroszországot.
Mire számíthatunk?
A fentiek alapján nehéz érvelni amellett, hogy a lengyeleknek rossz az Ukrajnával folytatott kereskedelem, főként most, hogy már csak egy sebzett oroszlán a háborúzó ország. Ukrajna jövőbeli ereje pedig azon fog múlni, hogy kik lesznek azok, akik újjáépítik, és milyen játékszabályok szerint termelhet és kereskedhet az EU-val. Biztosak lehetünk benne, hogy az USA, Hollandia, Kína és mások mellett a lengyelek is ott lesznek ezen a piacon. Június 5. pedig ismét a szabadkereskedelem meghosszabbítását hozza.
