Az állat- és növényfajok vándorlása egyik élőhelyről a másikra természetes folyamat. A megváltozott környezeti és életfeltételek vagy a túlnépesedés arra készteti az élőlényeket, hogy új, számukra megfelelőbb élő- és szaporodó helyet találjanak.
Azok az egyedek (imágók) amelyek kolonizáló tulajdonságokkal bírnak, előnyösek a populációk számára. Az új területet meghódító fajok egyedei sikeresebbek, mint az ott őshonos fajoké. Szerencsére nem minden bevándorlás jár a fajok sikeres megtelepedésével. Az egyedek az új élőhelyekhez való eljutását sok minden befolyásolhatja. A migráció lehet természetes és mesterséges folyamat is.
Természetes folyamatnak nevezzük, ha saját erőből, például repülve, szárnyai segítségével jut el az egyed új élőhelyre. Mesterséges folyamat, ha külső segítséggel, emberi tevekénységgel jut el a faj új helyekre. Ma is, mint a Föld története során már sokszor, az Európán belüli és kívüli populációk mozgásai összefüggenek a klíma változásával A legtöbb idegenhonos kártevőt azonban a növényi szaporítóanyagokkal szállítják új helyekre. Így a károsító rovarfajok sokkal gyorsabban jutnak el a potenciális élőhelyekre, mint természetes úton. Az áruk szabad áramlása miatt számos olyan faj került be Európába, ezen belül Magyarországra, amely ezeken a területeken nem őshonos.
A csomagolóanyagok között, élő és holt növénnyel ma bárhová egyszerűen bekerülhetnek idegen fajok. Ezek az idegen fajok az eredeti élőhelyüktől eltérően nem találkoznak a populációikat szinten tartó parazitoidokkal vagy más, a populáció nagyságát korlátozó tényezővel, és konkurenciával sem. Az új élőhelyeken még nem „találták meg” őket az őshonos parazitoidok, így lehetőségük van a gyors felszaporodásra, és olyan nagy és erős kártételre, amely már a hétköznapi ember ingerküszöbét is átlépi.
Jövevények Amerikából
Az amerikai földrészről Európába és így a Kárpát-medencébe bejutott fajok vagy hajón, vagy repülőgépen, tehát emberi közreműködéssel érkeztek. Így jutott el hozzánk a mindenki által ismert a burgonyabogár is. Őshazájában, Észak-Amerikában a Solanaceae család egyes gyomfajai voltak a tápnövényei. Az összefüggő területeken termesztett burgonya új tápnövényt jelentett a kolorádóbogár számára (1. kép). Ma már csak a burgonyát tekinti a tápnövényének. 1947-ben elindult világhódító útjára, és nem sokkal később hozzánk is eljutott.
A következő, szintén amerikai jövevény, az amerikai kukoricabogár is emberi segítséggel jutott túl az Atlantióceánon. 1993 óta ismert Európában, és 1995 óta hazánkban. Évente egy nemzedékben megjelenő, pete alakban a talajban telelő faj. A kikelő lárva a talajban él, és ott is bábozódik. A lárva elsődleges tápnövénye a kukorica, annak is a gyökerei. Az imágó a kukoricalevél rágása mellett polifág pollenfogyasztó, így a kukorica virágpora mellett a napraforgó, a tök, de különböző gyomok virágporával is táplálkozhat. Így e növények generatív részét is megsérthetik, károsíthatják.
A harmadik észak-amerikai jövevényfaj a diósok rettegett kártevője, a dióburok-fúrólégy. Sajnos védekezés nélkül a kár akár 90%-os is lehet. A légy (2. kép) akár 50 napig is élhet, egy nőstény többször rak petét. A légynyüvek befúrják magukat a dióhéj alá, és azt károsítják. A dióbél léha, barna és aszott lesz.
Európán belül vándorló, és hazánkba eljutó új fajok
Jellemzően olyan dél- és nyugateurópai elterjedésű kártevőkről van szó, amelyek emberi gondatlanság vagy természetes folyamat részeként jutottak el a Kárpát-medencébe. Az utóbbi évtized súlyos károkat okozó kártevője a gyapottok-bagolylepke példa a természetes migrációra. Ez a kártevő lepke mediterrán faj, amely a klímaváltozás nyertese. Az utóbbi 20 évben vált ismert és veszélyes kártevővé. A lepke hernyója nem válogat, a kártétele szinte minden növényen tetten érhető, ez lehet termesztett vagy vadnövény is. Az őszi időszakokban akár a parlagfüvön is ki tud fejlődni!
Miért csak az utóbbi évtizedben vált veszélyessé? A klímaváltozás hatására hazánkban is át tud már telelni, így már március végétől repül a lepke. A korai rajzás miatt a hosszú nappalos növényekben, például zöldborsóban is kárt tud okozni. Mint sok ismert kártevő rovarnak, ennek a fajnak is vannak „kedvenc” tápnövényei: a kukorica, a paradicsom, a dohány, a paprika, a kender, a bab, a lucerna. A hernyók rejtett életmódja miatt nehéz ellene a védekezés. Fontos tudnunk, hogy a kukoricacsőbe berágó fiatal hernyók ellen már nincs hatékony védekezés. A hernyók rágása nyomán a fuzárium megtelepedésére nagyon nagy az esély.
A gamma-bagolylepke is egy mediterrán faj, amely csak az elmúlt évtizedben tudott tartósan megtelepedni a Kárpát-medencében. A molylepkék közül a boróka-tükrösmoly (3. kép) szintén mediterrán faj. Eredetileg Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban él. Eredeti tápnövénye a vörös boróka, amely hazánkban nem őshonos. Hernyója Magyarországon a tujafajokat fogyasztja. Hazánkba valószínűleg nyugatituja-szállítmánnyal érkezett, és a klíma melegedésének köszönhetően ez az alapvetően mediterrán elterjedésű lepke megtelepedett.
A házikertek egyik kedvel dísz- és esetenként haszonnövénye lett a füge. Sajnos ennek a fajnak is már több kártevője van. A fügelevélmoly és a fügelevélbolha már szinte mindenhol ott van, ahol a tápnövénye. A Kárpát-medencében sem a lepke, sem a tápnövénye, a füge nem őshonos. Elterjedésének északi határát Közép-Európában éri el. A kártevők ellen nincs engedélyezett növényvédő szer.
A közterületek veszélyes kártevői
A déli ostorfa az utóbbi évtizedben közkedvelt parkfa lett. Ennek a mediterrán eredetű fafajnak közelmúltig nem ismertünk hazai kártevőjét. Sajnos az utóbbi években hazánkban is megjelent az eredeti élőhelyén ismert, és nagy esztétikai kárt okozó kártevője, az ostorfa-sátorosmoly. Ma már tudjuk, hogy tartósan megtelepedett Magyarországon.
Egy a 90-es évek óta ismert mediterrán kártevőfaj a vadgesztenye-aknázómoly (5. kép). Az 1994. évi tömegszaporodását követően mára az egész országban elterjedt. Egyetlen tápnövénye a fehér virágú dél-európai vadgesztenye, a többivadgesztenyefajt a lepkék elkerülik. A városi vadgesztenyefasorok és a parkokban ültetett fák veszélyes kártevője.
A globális klímaváltozás hatására az idegenhonos fajok migrációját komolyan kell vennünk. Feladatunk, hogy a legkisebb negatív hatást gyakoroljuk a klímánkra. Jogszabály által tiltott az idegenhonos növények bármely részének a magánimportja. A nyaralásból ne hozzunk haza se élő, se holt növényt. A hazai haszonnövényeink, dísznövényeink védelme fontos és nehéz feladat. Tegyünk azért, hogy kevesebb inváziós faj telepedjen meg itthon, ezzel sok bosszúságtól és költségtől kímélhetjük meg magunkat.
SZERZŐ: TAKÁCS ATTILA NÖVÉNYVÉDELMI ENTOMOLÓGUS
