fbpx

Az állattartó telepeken keletkező istállótrágya

Írta: MezőHír-2024/9.lapszám cikke - 2024 szeptember 22.

Az állattartó telepeken keletkező trágya elhelyezése és kezelése komoly kihívást jelent a nagyüzemi állattartásban. A trágya megfelelő tárolása és hasznosítása kulcsfontosságú, hogy elkerülhetővé váljon a talajvíz szennyezése, a kórokozók és gyommagvak terjedése, valamint a kellemetlen szagok környezetbe jutása.

A baromfitrágya tudatos hasznosítása

A 2000-es évek eleje óta körülbelül 40 millió a hazai baromfiállomány létszáma[1]. A nagyüzemi állattartás egyik legfontosabb kérdése a keletkező baromfitrágya megfelelő tárolása, feldolgozása és kihelyezése a jogszabályoknak megfelelően. A trágya kezeletlen formában a környezetre káros üvegházhatású gázokat bocsát ki, miközben sokat veszít nitrogén- és széntartalmából. A szabadban hosszan tárolt baromfitrágya könnyen felvehető nitrogéntartalmának – nagyrészt ammónia formájában kibocsátott – 35–65%-a elvész a légkörben[2, 3, 4].

A hagyományos eljárás szerint a szerves trágyát prizmákba rendezik, és az egy akár 1–3 éven át tartó komposztálódási folyamaton megy keresztül.

Az istállótrágya komposztálási folyamata

Az istállótrágya komposztálásának a folyamata két fő szakaszból áll. Először az oxidációs szakasz indul be. Ebben az időszakban a hőmérséklet emelkedik, a gyommagvak egy része elveszíti csírázóképességét, és a patogén mikroszervezetek elpusztulnak. A gyorsan bomló szénhidrátok vízre és szén-dioxidra bomlanak, ugyanakkor viszonylag nagy a nitrogénveszteség is. Ezt követően jön a redukciós szakasz, amely több hónapig tart. Ebben a szakaszban humuszanyagok keletkeznek, és a nitrogénveszteség lecsökken. Az istállótrágya erjedése során 20–25%-os súlycsökkenés is megfigyelhető[5].

A kijuttatott trágya mennyisége általában 10–40 tonna hektáronként, ennek kiszállítása a termőföldekre jelentős költségeket ró a gazdálkodókra. Következésképpen csak a trágya keletkezésének környezetében gazdaságos a termőföldek trágyázása. Minden olyan talajkezelés, amely javítja a talaj humuszháztartását, kiemelt fontossággal bír a talajtermékenység kialakulásában és fenntartásában. 10 tonna jól kezelt istállótrágyában átlag 50 kg nitrogén, 25 kg foszfor és 60 kg kálium található, nagyrészt szerves kötésben. Az istállótrágya termésnövelő hatása az első évben a legnagyobb, 40–60%-ra is tehető. A második és harmadik évben fokozatosan csökken, mintegy 30–35%, illetve10–12%-ra[6], így a trágyázásra számolt költségek is több évre nyúlnak vissza.

A fermentált szerves trágya felhasználásának előnyei

Gazdasági és fenntarthatósági szempontok alapján is a kisebb tömegű és térfogatú, technológiába jól illeszkedő fermentált szervestrágya-termékek nagy előnyt jelentenek, hiszen koncentráltabb formában, alacsonyabb szállítási költségekkel lehet az ilyen trágyát a felhasználóhoz eljuttatni. Kompaktabb, koncentráltabb formában pedig a termék kijuttatása környezettudatosabb módon történik, kisebb szállítási és rakodási kapacitások mellett, amelyek csökkentik a környezeti terhelést.

Így érthető, hogy a szerves trágya, különösen a baromfi- és marhatrágya fermentálása egyre nagyobb figyelmet kap a mezőgazdaságban, mivel ez hatékony módja a tápanyagok visszajuttatásának (egyszerűbb a kijuttatás, nő a kijuttatási időkeret) a talajba, növeli a felhasználás hatékonyságát, valamint környezetbarát hulladékkezelést biztosít.

Minden olyan talajkezelés, amely javítja a talaj humusztartalmát, kiemelt fontossággal bír

A fermentált trágyák előállításának folyamata

A baromfi- és szarvasmarhatrágya aerob módon fermentálható, amely folyamat során a mikroorganizmusok lebontják a szerves anyagokat, és humuszban gazdag komposztot készítenek. A trágyát első lépésben egy vasbeton fermentálókádba helyezik, ahol megkezdődik az aerob fermentációs folyamat első szakasza. Egy keverőszerkezet a kád teljes tartalmán végighalad, és közben keveri és mozgatja a trágyát, fokozatosan, körülbelül 1,5 métert előre tolva.

A betárolás során a kádban hagyott trágyával összekeveredik a friss trágya, ez a rész a folyamat során az oltás. A következő lépésben, az intenzív fermentációs szakaszban a trágya hőmérséklete gyorsan növekszik, akár a 70 °C-ot is elérheti, majd a hőmérséklet és a nedvességtartalom fokozatosan csökken. A fermentált trágyában ezután a fázis után nem fordulhatnak elő potenciális humán patogének.

A kádból történő kitárolás után a trágya a második aerob fermentációs szakaszba, pihenőboxokba kerül, majd következik a végszárítás, formulázás, amely lehet pelletálás vagy granulálás, és így a trágya a műtrágyákhoz hasonló formájú lesz, és kijuttatható állapotba kerül.

Pelletálás, granulálás

A szárítási fázisában gyakran pelletálást alkalmaznak a gyártók, hogy a nyerstermékből megfelelő szemcsenagyságú, szántóföldi eszközökkel kijuttatható terméket állítsanak elő. Ez a technológia magas hőmérsékleten és nyomáson történik, amely a trágyában található mikroorganizmusok élőcsíraszámának csökkenését okozhatja. Ez azért nem szerencsés, mert szakirodalmi információk találhatók arról, hogy a talajban élő mikroorganizmusok nagyban hozzájárulnak a talaj termőképességének javításához, valamint közvetve, és közvetlen módon is a terméseredményeket kedvezően befolyásolhatják.

A granulálással előállított fermentált trágyák esetében nem történik a formulázás során magas hőmérsékletű és nagy nyomású kezelés, így a hasznos mikroorganizmusokat nem éri ilyen kedvezőtlen behatás. A fermentált szerves trágyának nagy előnye a műtrágyával szemben, hogy természetes módon (szerves kötésekben) gazdag tápanyagokban, például nitrogénben, foszforban és káliumban, így tápanyagokat juttathat a talajba, és javítja a talaj termékenységét.

A növények számára is sokkal jobban hasznosítható az ezzel a módszerrel előállított szerves állati eredetű trágya, mint a műtrágya, mert nem károsítja a talaj szerkezetét, sőt szervesanyag-tartalma és szerves kötésben jelenlévő makro- és mikroelem-összetétele miatt javítja azt. Ráadásul ameddig a műtrágyák a talajban található mikroorganizmusok számát csökkentik, a szerves trágyával ezt a számot növelni tudjuk.

A kijuttatása szélesebb körben megoldható, mivel ahhoz nem elengedhetetlenül szükséges szervestrágyaszóró. Kijuttatása történhet repítőtárcsás műtrágyaszóróval vagy szervestrágya-szóróval. Újszerűnek tekinthető a mag mellé kijuttatott, illetve mikrostarterként alkalmazott szerves trágya kijuttatása, illetve gyümölcskultúrákban a mélyműtrágya-szóróval történő alkalmazás.

baromfi- és marhatrágya
A baromfi- és marhatrágya fermentálása egyre nagyobb figyelmet kap a mezőgazdaságban

A technológia gyakorlati alkalmazása

A talajok biológiai paraméterei sokkal jobbak lesznek, vagyis egy jobb termőképességű, élettel telítettebb talaj elérése a cél. A kívánt hatásnak köszönhetően a talajok jobban művelhetők, fizikai adottságaik éppúgy javulnak, mint biológiai, adott esetben kémiai tulajdonságaik. A természet erejével előállított élelmiszerek pedig köztudottan nemcsak finomabbak, de sokkal egészségesebbek, és kedvezőbb beltartalmi értékkel rendelkeznek, mint a folyamatos műtrágyahatás mellett termesztettek.

Egy egészséges talajban, ahol egyensúlyban vannak a talajok főbb tulajdonságai, ott a termesztett állomány is sokkal egészségesebb, kevesebb növényvédő szer és műtrágya felhasználása mellett tudjuk elérni ugyanazt a kívánt mennyiséget. Az élőlények a talajban, mint például baktériumok, gombák kulcsfontosságúak a talaj minőségére nézve. A gyökerek és a gyökérzónát benépesítő gombák és baktériumok közreműködnek a tápanyagciklusban, a talaj szerkezetének alakításában és a humusz képzésében.

A magasabb rendű élőlények, mint például a giliszták szerepe is kulcsfontosságú, mert segítik a talaj levegőzöttségét és a kalcium szerves anyaghoz való kötődését. Az élőlények tevékenysége hosszú távon hatással van a talaj termőképességére. Összességében a talajok biológiai tulajdonságai létfontosságúak a fenntartható mezőgazdaságban és az egészséges élelmiszerek előállításában. A termőképesség javítása és az ökoszisztéma egészségének megőrzése érdekében fontos, hogy figyelmet fordítsunk a talaj biológiai aktivitására és az élőlények sokféleségére.

Forrás: [1]: A baromfifélék állományának alakulása (ksh.hu)

[2]: Li H; Burns R. T. (2006): Reduction of ammonia emission from stored poultry manure using additives: zeolite, Al+ clear, Felix-3, and PLT. ASAE Paper No. 064188, 2006 ASABE Annual International Meeting, Portland, Oregon

[3]: Amon, B., Kryvoruchko, V., Amon, T., Zechmeister-Boltenstern, S. (2006): “Methane, nitrous oxide and ammonia emissions during storage and after application of dairy cattle slurry and influence of slurry treatment.” Agriculture, Ecosystems & Environment, 112(23), 153-162.

[4]: Petersen, S. O., Sommer, S. G., Béline, F., Burton, C., Dach, J., Dourmad, J. Y. (2007): “Recycling of livestock manure in a whole-farm perspective.” Livestock Science, 112(3), 180191.

[5]: Kreybig L.: Trágyázástan, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1995

[6]: Hartman M: Szervestrágyázás, Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet 24 p., 2008