A földi élet egyik alapja a termőtalaj. Enélkül elképzelhetetlen az élet. A talaj ellátja a növényeket és az állatokat vízzel, tápanyagokkal, és támaszt ad a gyökereknek. Színtere a szerves anyagok megkötésének és átalakításának. A talaj háromfázisú polidiszperz rendszer, egy keverék. Az alkotórészei a szilárd, a folyadék- és gázfázisú anyagok, melyek egymással összefüggő rendszert alkotnak.
A talaj az élet szempontjából rendkívül fontos
Sajnos az utóbbi évtizedekben a talaj sok esetben sérült, egyes helyeken teljesen megsemmisült. Ez az elhanyagolható mértékű természetes pusztuláson túl kizárólag az ember tájátalakító és szennyező cselekvése miatt történt, történik a mai napig. Ennek a folyamatnak a következménye, hogy a talaj egészséges egyensúlya megbomlott, aminek következtében a talajban egy sor előnytelen folyamat indult be, amely a növények egészségi állapotát és a termés mennyiségét és az emberi életminőséget is kedvezőtlenül befolyásolja.
Okszerű, integrált növényvédelem
A mezőgazdasági termelésben elsősorban olyan növényvédő szerek, mint a talajfertőtlenítők és a gyomszabályozó anyagok okozhatják a problémát. Ezek a kémiai vegyületek nemcsak a potenciális kártevőket pusztítják el, hanem a talajélet szempontjából nélkülözhetetlen olyan lebontószervezeteket, ragadozókat, mutualista szervezetek is, amelyek általában szűktűrésű (sztenök) fajok. Ezekben a sérült talajokban az obligát és opportunista kártevők fel tudnak szaporodni, és számottevő kártételt okozhatnak. Nemcsak a pénztárcánkat kíméljük, de a talajéletnek is „jót” teszünk, ha segítjük a hasznos szervezeteket, melyek kordában tartják a kártevőket, így kevesebb növényvédő szert kell használnunk.
A kártevők előrejelzésére, így a talajlakókra is egy komplex rendszer kell alkalmaznunk
Az előrejelzés az imágók megfigyelésével kezdődik. Ennek része lehet: a Jermy típusú fénycsapda, a szexferomoncsapda, talajcsapda, térfogat quadrát mintavétel, színcsapdák. Ezekkel az előrejelzési módszerekkel összefüggésben láthatjuk, hogy milyen valószínűséggel, hol és mikor, mekkora számban jelenhetnek meg a kártevők. Ezzel biztonsággal előre tudjuk jelezni akár táblaszinten is a várható kártétel nagyságát. Természetesen a sokévi tapasztalat nem elhanyagolható.
A talajlakók általában polifág vagy oligofág kártevők. Így ezek a kártevők bármelyik termesztett növényünkben kárt tehetnek. Az Agrobacterium tumefaciens baktérium a fás szárú növényekre lehet végzetes. Amennyiben megtámad egy fát, az menthetetlen lesz. A további fertőzés megakadályozása érdekében a fertőzött fát el kell távolítani, és oda 6–8 évig tilos fás szárú növényt ültetni. A baktérium elsősorban a gyökereken, az ágakon és törzsön is képes tüneteket okozni (1. kép).
A kártevők közül szabad szemmel nehezen látható kártevők a fonálférgek. A fonálférgek nemcsak a gyökerek károsításával okoznak kárt, de képesek a szárrészek, gumók és a levelek károsítására is. Ismert, hogy vírus-, baktérium- és gombaterjesztő képességük is van. A fonálférgeket az egészséges talajban élő ragadozók, atkák, ugróvillások, hangyák és különböző rovarok lárvái fogyasztják el. Egyes gombafajokról is tudjuk, hogy képesek elfogyasztani a fonálférgeket.
A homokos területek talajaiban él a szabadföldi gubacsfonálféreg (M. hapla). A vizsgálatok szerint Magyarországon szabadföldön is át tud telelni. Vannak csak üvegházakban előforduló fonálféregfajok melyek melegigényesek, ezek csak üvegházakban tudják teleinket átvészelni. Ilyen a kertészeti gubacsfonálféreg (M. incognita), a növényházi gubacsfonálféreg (M. arenaria) és a melegövi gubacsfonálféreg (M. javanica). Ezeknek a fajoknak a szabadföldi kártételével csak akkor találkozunk, ha a palánta már a palántanevelés során megfertőződött. A zöldségféléken, elsősorban a vöröshagymán és a fokhagymán, ezek szárán, levelén, valamint a hagymatesten okoz látványos tüneteket a szárfonalféreg (Ditylenchus dipsaci).
A szárfonálféreg kártételének hatására a hagyma levelei rendellenesen növekednek. A károsodott növények kondíciója romlik, a növények a fejlődésben visszamaradnak. Elsősorban az öntözött területeken lép fel. Ennek ellenére nem a vöröshagymában okozza a legnagyobb kárt, hanem a fokhagymában. A fokhagymán a következő tüneteket láthatjuk: a fiatal levelek elkeskenyednek, fűszerűek lesznek, a száron torzulásokat, felrepedéseket találunk. A tárolás során a hagymagerezdek megbarnulnak, elpusztulnak. Ahogy az eddigiekből kiderült, a szárfonalféreg sok tápnövényű (polifág) faj. A növények belsejében élősködik, tehát belső élősködő fonálféregfaj. Évente 3–8 nemzedéke fejlődik ki. Az áttelelése a talajban növénymaradványokkal vagy a dughagymában és a fokhagymagerezdekben történik. Védekezés: a szárfonalféreg elleni védekezés alapja az egészséges szaporítóanyag használata és a legalább öt éves vetésforgó következetes betartása.
A láthatatlan ellenfél: a cserebogárpajor
A talajlakó kártevők általában több évig fejlődnek a talajban. A cserebogárfajok lárvája, a pajor több évig fejlődik a talajban, és okoz éveken áthúzódó kárt. Az egy éves fejlődésű fajok: a pattanóbogarak lárvái (a drótférgek), az amerikai kukoricabogár lárvái, a vincellérbogarak és a répabarkók lárvái. Ezeknek a fajoknak a lárvái az egyedfejlődésük legérzékenyebb szakaszaiban védett helyeken, a talajban a növények szerveit rágva vagy a növények belsejében élnek, és ott okozzák a legnagyobb kárt. Az imágó (bogár) állapotukban viszonylag rövid életűek.
A cserebogárlárva, a pajor nemcsak a hajszálgyökerek megrágására képes, hanem a vastagabb gyökereket is képes el- és megrágni. Az áprilisi, májusi, erdei, júniusi cserebogarak közül a májusi cserebogár (Melolontha melolontha) okozza a legtöbb problémát. A csontszínű vagy fehéres lárva (pajor) (2. kép) az élete első szakaszában a talajban található humusszal táplálkozik, majd később elsősorban a közelben élő növények gyökereivel. Szükség esetén azonban nagyobb távolságot is képes a talajban növényt keresve megtenni. A vastagabb gyökerek meg- és átrágásával a fiatalabb csemeték pusztulását is okozhatja. Az imágóvá történő kifejlődésükhöz 3 év szükséges.
A facsemeték telepítése előtt az ültetőgödör átvizsgálásával győződjünk meg arról, hogy menyi pajor van a földben. Amennyiben az ültetőgödörben 1-2 darabot találunk, akkor mindenképp használjunk talajfertőtlenítőt. A drótférgek és cserebogárpajorok mobilisak a talajban. A hőmérséklet és nedvesség változása esetén függőlegesen és vízszintesen is tudnak mozogni. A cserebogárlárvák ősszel, a talajhőmérséklet csökkenésekor mélyebbre húzódnak. Tavasszal a talajhőmérséklet emelkedésekor a felső rétegekbe vándorolnak, ahol folytatják a táplálkozást. Szeptemberben, a hűvösebb időszak beállta előtt a lárvák még a talaj felső, 20–30 cm-es rétegében élnek. Az ekkor végzett talajvizsgálat a következő évi kártételükre megbízható információt adhat. A felmérés alapján megállapítható a várható gradáció nagysága és a védekezés szükségessége.
Lepkék és hernyók
A bagolylepkék közül a vetési bagolylepke lárvája, a mocskospajor (3. kép) a cserebogárlárvákhoz hasonló kártételt okoz, elsősorban napraforgóban, kukoricában, a gyökérzöldségfélékben, paprikában, cukorrépában, gabonafélékben, hagymában. A talajlakó kártevőkétől eltérő életmódja miatt másképp kell ellene védekezni.
A fiatal lárva elsősorban még leveleket fogyaszt, nappal a levelek fonákán búik meg. A fiatal hernyó kártétele nem jelentős, viszont ebben az időszakban a legegyszerűbb ellene védekezni. Az idősebb hernyó fénykerülővé válik, így lehúzódik a talajba. Ott a növény szárát, gyökerét teljesen körberágja, odvasítja (4. kép). Elsősorban a fiatal növények gyökerét vagy a föld alatti szárát rágja el, ezzel a növények pusztulását okozza.
A hernyó éjjel táplálkozik, nappal a talajrögök között, a fejlődő növények közelében bújik meg. Gradáció esetén a kár látványos, a növények foltszerűen pusztulnak. A vetési bagolylepkének általában évente két nemzedéke fejlődik, elsősorban a meleg őszi időjárásban szaporodik fel. A kártételek megelőzésére fénycsapdát és szexferomoncsapdát is alkalmazhatunk. A rajzáscsúcsot – amit feromoncsapdával kiválóan jelezni lehet – követő 7–10 napon belül mindenképp el kell végezni a védekezést, ekkor a fiatal hernyók még a növényen vannak.
Az amerikai kukoricabogár
Az amerikai kukoricabogár az eddig bemutatott fajokkal ellentétben monofág, csakis kizárólag kukoricával és cirokkal táplálkozik. Eredeti hazája Észak-Amerika, első európai egyedeit 1992-ben a belgrádi repülőtér közelében találták meg. A kártevőt kordában tartó patogén vírus, gomba és egyéb parazitoid hiányában viharos gyorsasággal terjedt szinte egész Európában, így Magyarországon is. A fő kártevő a lárva, de az imágó is súlyos minőségi és mennyiségi kárt tud okozni.
A lárvák kártételükkel a gyökerek rágják, odvasítják. A fiatal lárvák a gyökerek csúcsát, az idősebb lárvák pedig a vastagabb, jellemzően a tartógyökereket rágják el. A gyökerek megrágásával a növények tápanyag-ellátottsága és vízháztartása nagyban romlik. Ezért az így megrágott növény visszamarad a fejlődésben. Az idősebb lárvák által elrágott támasztógyökerek miatt csökken a növények stabilitása, a kukorica támasztása gyengül, és erősebb szél hatására eldől. Az amerikai kukoricabogár nősténye és a hím is a kukoricapollennel és a bibeszálakkal táplálkozik. A bogarak nagy kárt okoznak a bajusz lerágásával, a bajuszszálak hiánya termékenyülési zavarokat okoz, a cső ablakos lesz.
Az amerikai kukoricabogár egynemzedékes faj, amely pete alakban telel a talaj felszíne alatt. A lárvakelés tavasszal, a melegedéstől függően május második felétől június közepéig húzódhat. A lárvából általában 30 nap alatt lesz bogár. Az imágók rajzása június közepétől kezdődik, azok ilyenkor érési táplálkozást folytatnak. A kártevő előrejelzése legegyszerűbb módon szexferomoncsapdával lehetséges. A védekezés hatékonyságát több tényező együttesen befolyásolja. A kezelés időpontjának meghatározásánál vegyük figyelembe, hogy a talajlakó kártevők a talaj hőmérsékletének csökkenésével a talaj mélyebb rétegeibe húzódnak, így egy késő őszi vagy egy kora tavaszi rovarölő szeres talajkezelés, különösen rövid hatástartalmú készítményekkel, nem vezet eredményre. A kukoricabogár elleni védekezés leghatékonyabb módja a vetésváltás.
Szerválaszték
A talajlakó kártevők ellen, a teljesség igénye nélkül, a következő hatóanyagok állnak a gazdálkodók rendelkezésére a 2023. 10. 11-ei adatok szerint (forrás: Nébih):
‑ talajfertőtlenítő: teflutrin: amerikai kukoricabogár, cserebogárpajor, drótférgek, talajlakó kártevők ellen. Felhasználható: fokhagyma, kukorica (vetőmag), kukorica (szemes), napraforgó, olajtök, paprika (szabadföldi), paradicsom (szabadföldi), pasztinák, petrezselyem (gyökér), vöröshagyma kultúrákban.
‑ Lambda-cihalotrin: bagolylepkék, bagolylepkék lárvái, gyapottok-bagolylepke, kukoricabogár ellen.
‑ Az amerikai kukoricabogár elleni védekezéshez: Heterorhabditis bacteriophora (EN01), kovaföld (szilikagél, diatomaföld), deltametrin, acetamiprid.
‑ Eszfenvalerát: amerikai kukoricabogár, bagolylepkék, lombrágó hernyók.
‑ Csemegekukorica, kukorica (vetőmag), kukorica (szemes), silókukorica, bagolylepkék, pattanóbogarak lárvái, vetési bagolylepke ellen: ciántraniliprol.
‑ Cserebogárpajor, drótféreg ellen: teflutrin, acetamiprid, cipermetrin.
‑ Vetési bagolylepke ellen: szexferomoncsapda.
‑ Drótféreg ellen: teflutrin, cipermetrin.
Mérföldkő a fonálférgek elleni védekezésben, a talaj egészségének fenntartásában
A növényparazita fonálférgek a talajban élő mikroszkopikus szervezetek, amelyek a növények gyökerein táplálkoznak. Felismerésük és az ellenük való védekezés közismerten nehéz feladatot jelent a gazdálkodók számára. A növényparazita fonálférgek a globális élelmiszer-biztonság megteremtésének jelentős akadályát jelentik, évente legalább 80 milliárd dollárra becsült kárt okoznak. A probléma kezelésére a Corteva megkezdte a Reklemel™,fonálférgek ellen alkalmazható hatóanyagra épülő termékeinek kereskedelmi forgalmazását, amelyek segítenek megvédeni a haszonnövények széles körét a növényparazita fonálférgek károsításától anélkül, hogy megbontanák a talajban élő hasznos élő szervezetek egészséges egyensúlyát.
Ez a termék szelektíven hat a növényparazita fonálférgek ellen, más, régebbi nematicidekhez képest alacsonyabb a felhasználási dózisa, valamint sokkal kedvezőbb a környezeti és toxikológiai profilja. Egyike azoknak az új hatóanyagoknak, amelyet az EPA frissített politikája alapján regisztráltak. Így nem véletlen, hogy a hatóanyag elnyerte a National Association of Manufacturers fenntarthatósági díját és a Fenntartható Gazdaságért díjat is, annak elismeréseként, hogy alacsonyabb felhasznált hatóanyagmennyiség révén a következő öt évben több mint 500 millió kg CO2-egyenértékű kibocsátás elkerülését teszi lehetővé. Az új hatóanyag 2023 végétől lesz elérhető az Egyesült Államokban, Indiában és Mexikóban Salibro™ néven, mely jelenleg már Kanadában és Ausztráliában engedélyezett. További regisztrációja világszerte folyamatban van, az Európai Unióban is.
A Corteva naponta közel 4 millió dollárt fektet be a kutatásba és fejlesztésbe. A vállalat 2022-ben több mint 180 új növényvédő szert vezetett be világszerte, és kilenc új hatóanyag fejlesztését folytatta kutatás-fejlesztési programjában. A most bevezetett Reklemel™ ezek közül a legújabb családtag.
SZERZŐ: TAKÁCS ATTILA NÖVÉNYVÉDELMI ENTOMOLÓGUS
