A fiatalok ma már láthatják, hogy a mezőgazdaság nem rosszul fizető, elmaradott, piszkos munkahelyeken gyakorolt hivatást jelent, hanem magasan képzett szakemberek munkáját, a legkorszerűbb technológiák alkalmazását, igen jó megélhetésért. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektora, prof. dr. Gyuricza Csaba szerint ez is hozzájárult az agrárpálya-választók számának jelentős növekedéséhez, és ez a trend a magyar vidék megerősítését is segítheti.
A feldolgozás elmaradtaz alapanyag-előállítástól
– Évekkel ezelőtt, amikor még a NAIK vezetőjeként adott interjút lapunknak, úgy fogalmazott, azt kell elérni, hogy egyetlen megtermelt termény, mag se hagyja el az országot feldolgozatlanul. Ma már az agrárpolitikánk egyik stratégiai célkitűzése ez, amit a mezőgazdasági kormányzat is visszatérően hangoztat. Hogyan tudja ezt az igényt kiszolgálni az agrár-felsőoktatás?
– Valóban kardinális kérdés ez, a hazai agrárium legfontosabb feladata ma a feldolgozóipar megerősítése, fejlesztése. Kiváló alapanyag-előállítók vagyunk, kiváló adottságokkal rendelkezünk ehhez, de az elsődleges és másodlagos feldolgozóipar nem követte azt a fejlődést, ami az alapanyagszegmensben az utóbbi bő tíz évben végbement. Ilyen értelemben a lehetőségeinket nem aknáztuk ki, és ebből ered, hogy az agrárkibocsátás még ma sem éri el a rendszerváltás előtti szintet.
Az oktatás azzal tudja, és abban kell, hogy kiszolgálja ezt a célt, hogy az agráriumnak mint csúcstechnológiai ágazatnak a gyors fejlődéséhez megteremti a megfelelő humán tőkével rendelkező szakember-utánpótlást. Kellenek a képzett alkalmazottak, szakemberek, és ehhez most már a források és az intézményi háttér is rendelkezésre áll a MATE felépítésével. A cél tehát az, hogy ezen a téren is összhangba hozzuk a lehetőségeinket a potenciállal.
– Az alapanyag-előállításban, különösen a növénytermesztésben többé-kevésbé megvan ez az utánpótlás, de vajon például a postharvest vagy a feldolgozói ágazatban is rendelkezésre áll? Mely területre kell több energiát, figyelmet fordítani?
– A mezőgazdasági, az élelmiszeripari ágazat az, amely igazán nagy igényt támaszt a humánerőforrás felkészültsége terén. Vagyis igen, a feldolgozóiparban, az élelmiszer-termelés, az alapanyag-előállítás kapcsolódó területein van több tennivalónk. A MATE a teljes vertikumot lefedi, de kell is, mert az említett szakember-utánpótlás megteremtése nélkül nem lesz növekedés a feldolgozóipari területen.
– Mikorra lesz elmondható az, hogy ez az utánpótlás az oktatási kibocsátás felől hézagmentesen rendelkezésre áll?
– Voltaképpen bármikor. A legsürgetőbbnek inkább azt látom, hogy jelöljünk ki néhány olyan, elsőbbséget élvező ágazatot, amit különösen erősítenünk kell. Ezt megelőzik az olyan átfogó megfontolások, mint például a nemzeti szintű önellátás fontossága, ami különösen az utóbbi években, a Covid-járvány és a háború kapcsán értékelődik fel. Természetesen a totális függetlenség ábránd, de ettől még, amilyen mértékben csak reálisan lehetséges, a feldolgozóipart fel kell emelni az előállítás szintjére. Erre mondtam annak idején, hogy a cél az, hogy egyetlen szem se hagyja el az országot feldolgozatlanul.
A másik átfogó cél pedig az, hogy a magyar mezőgazdaságnak és élelmiszeriparnak van esélye regionális szereplővé válnia a közép-európai térségben. Elérhetjük azt a státuszt, amelyben nemcsak hazai, hanem exportigényeket is ki tudunk szolgálni – és már nem is csak a hazai előállítású alapanyagokból, hanem a térségből importált alapanyagokból. A cél az, hogy ezt az importot hozzáadott értékkel, feldolgozott áruként tudjuk a hazai és külföldi piacokra eljuttatni.
Prioritások és nonszenszek
– Melyek lennének ön szerint azok a bizonyos prioritások?
– A növénytermesztés területén a búza- és kukoricatermesztés okvetlenül idetartozik. Ha nem a tavalyi, rendkívüli évet vesszük, akkor mindenki tudja, hogy mindkét főnövényből a hazai szükséglet többszöröse áll rendelkezésre betakarítás után. Ezt kell feldolgozott termékként exportálni. A második prioritás a kertészeti növénytermesztés fejlesztésének folytatása. Itt megkerülhetetlen az öntözés kiterjesztése, amiben még mindig nincs áttörés. És ez vonatkozik a zöldség-gyümölcs ágazat mellett a dísznövénytermesztésre is, amiben ugyancsak nagy lehetőségek vannak. A harmadik a tejelőszarvasmarha-, a baromfi- és a sertéságazat. Erőteljes fejlődés előtt áll mindhárom szegmens, de csak kellő feldolgozással. És ugyancsak ez a feltétele ezen a téren is a regionális szerepvállalásunknak. A negyedik prioritás azokat a kiskultúrákat kell, hogy egybefogja, amelyek nem a volumenük, hanem az élelmiszer-biztonság vagy bizonyos nemzeti-kulturális tradíciók miatt fontosak. Ilyen például a hagyma- vagy fűszerpaprika-termesztés, amiben nonszensz, hogy importra szorulunk, mert a hazai termelés szinte elhal.
– A regionális szerep a MATE kapcsán is visszatérő fogalom. Nagy lendülettel fogtak hozzá az átszervezésekkel egy időben az agrár-pályaválasztás népszerűségének helyreállításához. Ez nem lehetett könnyű, miután a mezőgazdaság szó hallatán a beiskolázás előtt álló generációk általában fintorognak – olyan rossz klisék, előítéletek élnek a társadalom tájékozatlanabb tömegeiben. Mi volt az a kommunikációs fogás, amivel sikerült fordítani, és növelni a beiskolázottak számát?
– Éppen ez: le kellett bontani azokat a tévképzeteket, előítéleteket, amik sokakban még mindig éltek. Nem volt éppen a legkedvezőbb az a kép, amit a fiatalok alkottak nemcsak szűken a mezőgazdaságról, hanem a vidékről, az élelmiszeriparról. Pedig e mögött nem a valóságban tapasztalt benyomások, hanem téves kép állt. Meg kellett mutatnunk, el kellett mondanunk, hogy ma a korszerű mezőgazdaság mit jelent. A valóságban ez az ágazat minden szereplőjének képes hosszú távon méltányos megélhetést biztosítani, mindezt ráadásul korszerű technológiák, eszközök használatával. Nagy munkát fektettünk ebbe.
A másik fontos irány a MATE unikális helyzetéből adódik, abból, hogy nagy földrajzi kiterjedésű, országosan minden régióban jelenlévő szervezeti hálózattal rendelkezik. Ezzel a kiemelt szereppel egyébként egy fontos és a rendszerváltás óta meglévő adósságot is törleszt a MATE, hiszen a legnagyobb számban képez vidéken értelmiségi munkaerőt. Ezzel nagyon komolyan hozzájárul a vidék megtartóerejének a biztosításához.
Aki helyben tanul, eséllyel helyben fog élni, dolgozni
– Mit tapasztaltak, a fiatalok szemében a relatíve magas jövedelem vagy a hivatásuk során alkalmazott korszerű technológiák voltak a vonzóbb hívószavak? Mennyire ment át az üzenet, hogy itt már nem a saras gumicsizma és a rossz fizetés a jellemző?
– Nyilván mindkettő. A fiatalok ma már láthatják, hogy a mai mezőgazdaság sokkal inkább trendi és szerethető, és máshogy is tekintenek rá. Mondok pár meggyőző tényt. Például a tavaly meghirdetett agrárvetélkedőnkre közel 17 ezer (!) jelentkezőnk volt. Ugyancsak hatalmasat, 40 százalékot nőtt a jelentkezők száma a 2023-2024-es tanévre a MATE-n. Ezek egyértelműen bizonyítják, hogy jó irányba mentünk, és sikerült megszólítani az érintett korosztályt.
– Engedjen meg végül egy elméleti kérdést. A vidék kimerülése, elnéptelenedése sok évtizede fájó probléma Magyarországon, és az egyik fő oka ennek az oktatás, a munkalehetőségek lépülése. Gondolja, hogy a MATE, illetve az agrárium, az élelmiszer- és feldolgozóipar fejlesztése lassíthatja, netán visszafordíthatja ezt a tendenciát?
– Nincs más út. Azt látjuk Európa több országában, például Ausztriában is, hogy van lehetőség a vidék megerősítésére, a színvonalas vidéki élet megőrzésére. A vidékfejlesztés valóban nemcsak az infrastruktúra, például az utak építéséről szól, hanem a helyben elérhető társadalmi szolgáltatásokról, egészségügyről, oktatásról. A MATE azzal, hogy közelebb viszi a minőségi felsőoktatás lehetőségét a vidékhez, előmozdítja, hogy aki helyben tanul, helyben alakít ki munkakapcsolatokat, várhatóan helyben is marad. Ezért kellett több campusra épülő szerkezetet kialakítani a MATE számára. Ha pedig van vidéki felsőoktatás és van agrárium, feldolgozóipar, akkor lesz jól fizető, stabilan kiszámítható munkalehetőség is.
Gőzerővel folyik a MATE-n a drónpilótaképzés Első ízben adtak át növényvédelmi drónpilóta bizonyítványokat Magyarországon, miután befejeződött az első ilyen irányú képzés a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem és az ABZ Drone Kft. együttműködésével. Az első vizsgázók március 8-án, Szarvason kapták meg jogosítványukat, amellyel mezőgazdasági, építőipari, biztonságtechnikai, rend- és polgárvédelmi célú feladatokat végezhetnek – hivatalosan. A szerzett tudás jelentős piaci értékkel bír, miután folyamatosan bővülnek például az agrárcélú alkalmazások profiljai és volumene.A jövőben bővül a képzési struktúra, a következő növényvédelmi drónpilótaképzés már a speciális műveleti kategóriára vonatkozó képzéssel indul. Erre a bővítésre azért van szükség, mert egy új jogi szabályozás bemeneti feltételként kötelezően előírja a pilóta nélküli légijármű-irányító igazolvány megszerzését előkészítő tanfolyamon való részvételt. A növényvédelmi drónpilótaképzésre ennek sikeres teljesítését követően lehet jelentkezni, ha az igazolványon kívül a zöldkönyv, az érettségi bizonyítvány vagy a megfelelő középfokú végzettség is rendelkezésre áll. A növényvédelmi drónpilótaképzés tematikája növényvédelmi drónhoz kötődő alapismeretekre, agrometeorológiára, növényvédelmi információkra, valamint jogszabályi, üzleti és műszaki ismeretekre fókuszál, emellett pedig a bizonyítvány megszerzéséhez repülési gyakorlat is szükséges.
Emellett a résztvevők intenzív térinformatikai képzést is kapnak annak érdekében, hogy a monitoringdrónokkal kapott adatokat a mezőgazdaságban és egyéb területeken is önállóan fel tudják használni – írta az agraragazat.hu.
Kohout Zoltán
