A gyümölcsök között egyik legfinomabb és legértékesebb az étkezésre használt friss szőlő, vagyis a csemegeszőlő. A legtöbben szívesen fogyasztják a szép és érett, jó ízű szőlőfürtöket, legyenek azok akár borszőlők, akár csemegeszőlők. Friss fogyasztásra azonban a csemegeszőlők a legalkalmasabbak.
Sokan szeretnék a szőlőt maguk megtermelni, saját fogyasztásra. Nincs annál jobb, mint amikor a tőkéről az érett, illatos és mosolygós fürtöket saját magunk szedjük le, és frissen megehetjük. Vannak – sajnos hazánkban nem túl sokan –, akik nagy szakértelemmel, árutermelésként foglalkoznak a csemegeszőlővel.
A csemegeszőlő-ültetvények hazai összterületéről nincs pontos adatunk, hiszen ezt főként a házak körül, üdülő- és hobbikertekben, olykor csak pár tőkével termesztik, így a pontos felmérése, nyilvántartása szinte lehetetlen. A mainál nagyobb területen kellene hazánkban csemegeszőlőt termeszteni, mert ehhez megfelelő fekvésű területeink állnak rendelkezésre. Szerencsére hazánk piacain is a legtöbb évszakban már vásárolható – ám főként import – csemegeszőlő. Akármilyen tetszetős és kívánatos is a piacok pultjain kiállított import áruként megjelenő, látványosan óriás fürtű és nagy bogyójú szőlő, mégis az a finomabb, ami hazánkban, sőt ami a házunk táján terem: megdolgozunk érte, sok szép emlék fűződik tőkéinkhez, leginkább fáradságos munkánk, miközben tudjuk, hogy a fürtökön nincs permetszer maradvány, fajtájuk magyar, így ízben, aromában felülmúlhatatlan. Miért is ne termesztenénk itthon ezt a finom gyümölcsöt adó növényt?
Igaz, hazánk jellemzően nem csemegeszőlő-termesztő régió, hiszen éghajlatunk, a szárazföldi klíma fagyos telekkel, nem ideális a csemegeszőlő termesztéséhez. A csemegeszőlők sokkal fagyérzékenyebbek, mint a borszőlők, sok meleget, vizet, tápanyagot és fényt igényelnek, ami a Föld déli féltekéjén és Európa déli, mediterrán államaiban biztosított. Mégis országunkban is lehet találni olyan területeket – főként a domboldalak déli és napsütötte oldalain –, üdülőtelepek és nagyvárosok környékén, valamint a védett házi kertekben, ahol biztonsággal termeszthető friss terméséért a csemegeszőlő.
Ezeken a területeken elő lehetne állítani azt a fogyasztási mennyiséget, amit a hazai lakosok igényelnének, s nem szorulnánk importra. Sőt a nagykereskedők piacain kívül eső kisebb régiókat is elláthatnánk finom magyar termékkel. Ráadásul a magyar szőlőnemesítők (Mathiász, Kocsis, Szegedi, Csizmazia, Kozma, Poczik, Lubik, stb.) évtizedekkel korábban is azon fáradoztak, hogy nagyon szép, különleges formájú, finom ízű, nagy fürtöket és nagy bogyókat termő, egész nyáron folyamatosan érő fajtasort nemesítsenek a lakosság ellátása érdekében. A cikkben szeretnénk az olvasók figyelmét felhívni ezekre az értékeinkre, a csemegeszőlő-termesztés lehetőségére és az egészséges táplálkozásra. Az étkezési szőlő táplálkozásunk fontos szereplője, amely augusztustól október végéig gazdagítja étrendünket.
Magas rezveratrol tartalma és finom íze miatt kedvelt rezisztens fajta a Néró
A termesztés helyei
A csemegeszőlő-termesztéshez a védett, napsütötte fekvésű területek alkalmasak, ahol a talajok tápanyagban gazdagok, öntözési lehetőség van, és elegendő kézimunkaerő is rendelkezésre áll, illetve ahol a területen megtermesztett étkezési áruszőlővel kis sugarú térségben működő piacokon a helyi fogyasztók igénye kielégíthető. Így kisebb költségek mellett a törékeny termés károsodás nélkül szállítható és értékesíthető, és kizárható az árat növelő nagybani piac.
Az árutermő területeken kívül jelentős lehet a házikerti termesztés, elsősorban önellátásra, másodsorban eladásra. Nagyon sok gondos, kisárutermelő gazda kifogástalan minőségben tudja a csemegeszőlőt termeszteni és piacra vinni. Ehhez a nagyvárosok és egyéb lakóhelyek, valamint az üdülőtelepek környéke kínál jó piaci lehetőségeket.
Szép, piacos áru termelhető, ha a tőkék öntözhetőek. Ehhez vízkivételi helyeket kell kialakítani. Az aszálykárok kizárása mellett öntözéssel az egyenletes méretű és színű fürt és bogyó, továbbá a fürtök és a szőlővesszők biztos beérése is elérhető. Öntözéssel egyenletesebb a tőkék tápanyag-ellátottsága, így a stresszhelyzetek csökkenthetők.
A szőlőtermesztés, de ezen belül a csemegeszőlő-termesztés sok és gondos kézi munkaerőt igényel. Akár saját fogyasztásra, akár piacra termeljük a szőlőt, a tőkéket szakszerűen kell kialakítani, és évi ápolási munkáit fegyelmezett technológiával elvégezni, a szőlő könnyezésétől lombhullásig.
A tetszetős küllemű, fűszeres ízű Kósa augusztus közepén érik
Fajták
A fajtakérdés nem frázis, noha sokat hallunk erről a témáról. A fajta termelőeszköz, és nagyon nem mindegy, hogy megfelel-e használati céljainknak vagy nem: mikor érik, milyen a bogyó színe, eladásnál miként társítható szín alapján több fajtával, mennyire vízigényes, milyenek a fitotechnikai munkái (pl. metszése, zöldmunkái), milyen a fagytűrése, stb.
Az étkezési szőlőnél a károsítókkal szembeni rezisztenciát is figyelembe kell venni. A szőlőt nemcsak az ember, hanem egyéb élő szervezetek is táplálékul használják. Köztük a gerincesek: madarak, a nyulak, őzek, rókák; a rovarok: atkák, tripszek, szőlőmolyok, szőlőilonca, cserebogarak, szőlőgyökértetű, kendermagbogár, szivarsodró eszelények, kabócák, darazsak, méhek, stb. A mikroszervezetek közül a viroidok, a vírusok, a baktériumok és a kórokozó gombák (szőlőperonoszpóra, szőlőlisztharmat, szürkerothadás, feketerothadás, orbánc, stb.) élnek a szőlőn. Ezek a károsítók természetesen azért fogyasztják és károsítják a szőlő különböző részeit, mert benne táplálékukra találnak.
Fanny az egyik legértékesebb rezisztens csemegeszőlő
A rezisztens típusú fajták a környezetkímélő termesztéshez jól illeszthetőek. Ezeket is kell permetezni, de kevesebb (4-5) alkalommal, mint a fogékony fajták tőkéit (8-10 alkalommal). Vannak olyan évjáratok is, amikor ezeket a fajtákat szinte permetezés nélkül lehet termeszteni, a rügyfakadástól a fürtzáródásig elvégzett növényvédelem azonban általában máskor is elegendő. Így a fürtjeiken zsendüléskor és éréskor már nincs szermaradvány, ezért fogyasztásuk egészséges.
A hazai nemesítésű fajták nagyon értékesek (1. táblázat); ezek nemcsak itthon, hanem külföldön is ismertek és termesztésben vannak. A csemegeszőlő-termesztésben az ún. eurázsiai fajták és a rezisztens fajták egyaránt megtalálhatók. Ezek mindegyike értékes és államilag elismert. A fajták megismeréséhez egyébként már több szakkönyv is rendelkezésre áll, amelyekben a fajtaleírások egészen részletesek. Az államilag minősített szőlőfajták a Nemzeti Fajtajegyzéken szerepelnek, és ezért szaporíthatóak és termeszthetőek.
Természetesen ma már nagyon sok külföldi eredetű csemegeszőlő-fajta van kipróbálás alatt, amelyek hivatalosan vagy ún. „zseb-importtal” kerültek hazánkba. Némelyik fürt- és bogyóméreteiben csodálni való, de ízében nem mindegyik versenyképes a magyar származású fajtákkal.
Különösen nagy értékeink a rezisztens fajták. Rezisztenciájuk nem abszolút, azonban jóval kevesebbszer szorulnak permetezésre, mint a hagyományos eurázsiaiak, a fentiekben leírtak alapján. Ez költségben megtakarítást, a környezet védelmében és emberi táplálékként pedig felbecsülhetetlen értéket jelent.
A nagyfürtű nagybogyójú Éva augusztus végén érő fajta
Szaporítóanyag
Sokan jóhiszeműen megvásárolják a szőlő szaporítóanyagát, s nem is gondolnak arra, hogy ezek között fertőzött is előfordulhat. A szőlőnek vannak olyan betegségei, amelyek jelenlegi tudásunk szerint csak szaporítóanyaggal terjednek. Kívülről ezeknél még nem láthatóak a betegség szimptómái, de kórokozóik látensen, a növény sejtjeiben lakoznak és szaporodnak. Kiültetés után viszont már szembesülünk a betegséggel.
A betegségek kizárása érdekében a telepítéshez mindig egészséges szaporítóanyagot használjunk! Ezeket a betegségeket a viroidok, a vírusok (pl. fertőző leromlás vírusa, ér menti mozaik, faszöveti barázdáltság, levélsodródás, stb.) és a baktériumok okozzák; ez utóbbiak közül nálunk a gyökérgolyva (Agrobacterium vitis) a leggyakoribb.
A szaporítóanyagot – legyen az oltvány vagy saját gyökerű dugvány – mindig az ültetést megelőző évben kell előállítani vagy megrendelni, kivéve a konténeres anyagot. A szaporítóanyagot egészséges (tünetmentes) tőkékről, lombhullás után, még a nagy téli fagyok beállta előtt kell begyűjteni. A szaporításra alkalmas és érett vesszőket a tavaszi oltásig vagy gyökereztetésig fagymentes (+3-5 ˚C) és nedves helyen kell tárolni (nedves homokban vagy légmentesen zárható fóliazsákban).
A szaporításnál a leggyakrabban elkövetett hiba a szaporítóanyag kiszáradása. Ha ez bekövetkezik, akkor nem lesz jó az eredés. Amennyiben szaporítóanyag-lerakatoknál vásároljuk meg az ültetési anyagot, mindig győződjünk meg nedvességi állapotukról és fajtaazonosságukról. A vessző háncs alatti élő kérgének borsózöldnek, a gyökér kéreg alatti színének fehérnek, s mindkettőnek nedvdúsnak kell lennie. Különösen a gyökerek száradhatnak ki könnyen.
A fajtaazonosságuk is nagyon fontos. A szaporítóanyag bizalmi termék, de nagyon kellemetlen, ha az ültetés után 3. évben derül ki, hogy nem az igényelt fajta terem kertünkben. A szaporítóanyagot tehát megbízható helyen érdemes megvásárolni.
Homokos talajokon saját gyökerű dugványt, kötött talajokon oltványt telepítsünk. Az oltványok alsó része alanyfajta, ami ellenáll a talajban élő kártékony rovarnak, a filoxérának, olykor a fonálférgeknek is. Homokon a filoxéraveszély nem áll fenn.
A szaporítóanyagot jól betrágyázott, megforgatott talajba ültessük, mert számára évtizedekig e talajnak kell a vizet és a tápanyagokat szolgáltatnia.
Tőkeformák
A csemegeszőlő-fajták vitálisan, hosszú hajtásokkal nőnek. Ezért tőkéiket nagy tenyészterületre (1,2-1,5 m tőtávolságra) és nagy formájú művelésmódokra célszerű kialakítani. Ez viszont komoly és stabil támberendezést igényel, ami a tőkék teherhordozója. Nagyon fontos olyan művelésmód és támberendezés kialakítása, ahol a hajtásokat vízszintesen, vagy kissé ferdén lehet nevelni, azért, hogy a rajtuk lévő fürtök a hajtások árnyékában, a levegőbe lógva fejlődjenek. Ezzel elkerülhető a fürtök napperzselése. Ez a kár a klímaváltozással egyre gyakoribbá vált, különösen a nagy bogyójú csemegeszőlő-fajtáknál. A csemegeszőlő termesztéséhez ajánlatosak a magas művelésmódok: az ún. „tendone”, a lugas, és az ernyőművelés.
A Tendone művelésmód sok kézimunkát és fegyelmezett technológiát igényel.
A „tendone” művelésmód
Árutermeléshez legalkalmasabb az ún. „tendone” típusú támberendezés- és művelésmód. Itt a törzset 1,0-1,2 m magasra alakítjuk ki, és a felső végén jobbra és balra is egy-egy szálvesszőt kötünk le vízszintesen a teherhordó huzalra. A támberendezés felső végére „V”-alakú huzaltartókat rögzítünk az oszlopokra, majd azokon a sor irányát követően egymással párhuzamosan legalább 3-4 huzalt feszítünk. A szálvesszőből kifejlődött hajtásokat ezekre fektetjük, és kötéssel rögzítjük.
A csaknem vízszintesen lévő hajtások föntről teljes napsütést kapnak, s alattuk a hajtások árnyékában a levegőbe lógnak a fürtök. Ez ideális mikrokörnyezet a fürtök kineveléséhez. Ez a művelésmód sok kézimunkát és fegyelmezett technológiát igényel. A szőlőtelepítés és támberendezésének kialakítása nagy költséggel jár, ami azonban később többszörösen megtérül.
Az ereszlugas egy szép példája Szekszárdon, a Mészáros borház tornáca mellett
A lugas művelésmódok
A házi kertekben inkább a lugas művelés a kedvelt (nyitókép). Azért is, mert ott nemcsak a termés a fontos, hanem a tőkék árnyéka is, ahol a meleg és forró nyári napokon a család – tagjaival, barátaival, ismerőseivel – a tőkék alá helyezett asztalnál meg tud pihenni, és a hely alkalmas kávézgatni, borozgatni.
Ugyanakkor a lugas a kert éke is, ha azt szép formára alakítjuk. A szőlőtőkék leveleikkel díszítik környezetüket, s formájukkal, színükkel az év minden szakában dekoratívak. Velük együtt átélhető az évszak minden változata, a természet csodálatos világa. A lugast falak mellett, a bejárati útnál, az eresz alatt, a terasz mellett, utcán a házak között, de a kert bármely, arra alkalmas részén is kialakíthatjuk. A lugas típusainál a törzs kialakítása után a törzsön kordonkarokat nevelünk. Ezeket lehet egy vagy több szintben is formálni, s rajtuk a vesszőket rövid vagy hosszú csapokra metszeni. A hajtásokat a kiépített támberendezéshez kell rögzíteni függőlegesen vagy vízszintesen, a lugas formájának megfelelően. Amennyiben szálvesszőre metszünk, akkor azokat lehetőleg vízszintesen kössük le! Az ívelt szálvessző végén nem fejlődnek szép fürtök.
Az ernyőművelés egyszerűen kialakítható művelésmód, s a támberendezése is egyszerű.
Az ernyőművelés
Ernyőművelésnél szintén egyenes törzset nevelünk 1,0-1,2 m magasra, és a felső részén minden évben egy-két szálvesszőt hagyunk meg. Közülük az egyiket jobbra, a másikat balra vízszintesen rögzítjük a teherhordó huzalra, ami szintén ebben a magasságban helyezkedik el. Itt nem kell segédhuzal, mert nem kötözzük ívelten a szálvesszőket. A vesszőből kinövő hajtásokat az egymástól 30-40 cm magasságban lévő páros huzalokhoz fűzzük be. A lombsátrat érdemes lazára hagyni azért, hogy legyenek lehajló hajtások, amelyek árnyékukkal védeni fogják a fürtöket a napperzseléstől. Az ernyőművelés egyszerűen kialakítható művelésmód, s a támberendezése is egyszerű.
A csemegeszőlő nemcsak szabadföldön, hanem fóliasátor alatt (fűtött vagy fűtetlen) is termeszthető. Ez nagy beruházást igényel. Benne a szőlő legalább 2-3 héttel korábban beérik, mint a szabadföldön. A hajtatáshoz egyik legalkalmasabb szőlőfajta a Pannónia kincse. A fólia alatt, a szőlősorok között más növény is (pl. szamóca) termeszthető, így a fólia alatti hajtatás még több bevétellel is kiegészülhet.
Ápolási munkák
A csemegeszőlő-termesztés sok kézimunkát igényel, jóval többet, mint a borszőlőé. Lényeges különbség van a kettő között: a borszőlőfajtákat borkészítés céljára termesztjük, s ezért a fürtöket tömegével szüreteljük és dolgozzuk fel, s tetszetősségük nem érdekes. A csemegeszőlőt viszont étkezési célra, egyedi gyümölcsnek termesztjük. Ezért nagyon fontos a külleme, szépsége, kívánatossága.
Darabos áruról lévén szó, a fürtökben nem lehet sérült, beteg, korcs bogyó, csak egyforma, hamvas, üde kinézetű. Ebből adódik az a feladat, hogy a tőkéket, s azokon lévő fürtöket gondosan kell ápolni, kezelni, mindaddig, amíg leszüreteljük.
A borostyánsárga színű, finom muskotályos ízű, rezisztens Palatina augusztus második felében érik
A lombsátorban a hajtásokat ritkítani kell, egymástól kb. egyarasznyi távolságra. A hajtásokon a nagy fürtű fajtáknál (pl. Éva, Melinda, Fanny) csak egy fürtöt hagyjunk. A kisebb fürtűeknél (pl. Favorit, Kósa, Nero, Palatina) két fürtöt is hagyhatunk hajtásonként. Sokan nem merik, vagy sajnálják leszedni a fürtöket, pedig megérné.
A fürtöket még fürtzáródás előtt (fürtfordulás idején) érdemes megigazítani, hogy ne tekeredjenek a huzalra, vagy a másik hajtásra, kacsra. A beszorult fürtöket ugyanis nem lehet szépen leszüretelni. Korán ne tegyük, de zsendülés után már szabad a fürtzónában a hónaljhajtásokat kitörni. Az intenzív növekedés idején a hajtások minél későbbi csonkázására törekedjünk! Amennyiben túl korán visszavágjuk a hajtásokat, akkor sok hónaljhajtás fog fejlődni, ami besűríti a lombsátrat. Ha a virágkötődés nem volt kedvező, akkor „farkalhatjuk” a fürtöket, azaz az alsó harmadukat vagy negyedüket levághatjuk. Ezzel a megmaradt fürtrészen a bogyók egyenletes növekedését és nagyobbodását idézzük elő.
Ugyancsak hasznos lehet a szálvesszők gyűrűzése, ha van elég munkaerő. Gyűrűzésnél a metszéskor meghagyott szálvessző tövi részén 5 mm-es szélesen kivágjuk a háncsot az élő fa részéig. A gyűrűzés alatt hagyjunk legalább egy hajtást, amire jövő tavasszal metszünk. A gyűrűzéssel tápanyagtorlódást idézünk elő, és több asszimiláta kerül a gyűrűzés feletti fürtökbe, így azok szebbek, teltebbek lesznek. A gyűrűzött rész alatt fogjuk a következő tavasszal levágni a gyűrűzött vesszőt. Így a gyűrűzés nem fogja befolyásolni a következő évi termést.
Végezhetünk fürtritkítást is. Ennek legegyszerűbb módja a dörzsölés, amikor a megtermékenyült, de még kicsi zöld bogyókat kézzel megdörzsölve leritkítjuk a fürtről. A tőkék lelevelezését – ha szükséges –, ne a napos, hanem az árnyékos oldalon végezzük. A napos oldalon a levelek védik a fürtöket a nap perzselő hatásától.
A növényvédelem szigorú betartása kulcsfontosságú a piacos áru előállításához. Nem szabad, hogy a fürtök és a bogyók megbetegedjenek, vagy a kártevőktől sérültek, rágottak legyenek. A növényvédő szerek alkalmazásánál ügyelni kell arra, hogy az utolsó permetezés és a szüret között meglegyen az élelmezésügyi várakozási idő. Étkezési szőlőről van szó, így nem maradhat szer az eladásra és étkezésre váró friss gyümölcsön.
A szőlő tápanyagigényes növény, ezért telepítésekor, de évenként is gondoskodni kell tápanyag-ellátásáról. A tőkék termésükkel nagy mennyiségű tápanyagot vonnak ki a talajból, amit évente vissza kell pótolni. Az érett szarvasmarhatrágya használata ajánlatos, amit nitrogén-, foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákkal egészíthetünk ki. A tápanyagok pótlását érdemes levél- és talajanalízis alapján végezni. A mikroelem-hiányok lombtrágyázással orvosolhatók.
A csemegeszőlő vízigényes, ezért lehetőség szerint gondoskodjunk az öntözéséről. A szőlőt virágkötődés után zsendülésig egyenletesen öntözzük. Ha érésben is folytatjuk az öntözést, akkor a bogyók kirepedhetnek, s a fürtök értéktelenné válnak. A legtakarékosabb és a legolcsóbb a csepegtető öntözés, ami házilag is kivitelezhető.
A fajtaváltás egyik legalkalmasabb módszere a tőkék átoltása. Itt a zöldre fásoltást alkalmazták
Fajtaváltás zöldoltással
A csemegeszőlő-termesztés nagyon innovatív művelet: alkalmazkodni kell a mindenkori piaci igényekhez, és ehhez gyakran fajtát kell váltani az ültetvényben.
A fajtaváltás egyik legalkalmasabb módszere a tőkék átoltása. A termő tőkék nagy gyökérzetűek, gyökereik behálózzák tenyészterületükön a talajt. A gyökérzet működése az átoltás után nagyon kedvezően hat az új tőkék kialakítására és termőre fordítására.
Ahhoz, hogy ne kelljen több év terméskiesésével számolni, a termő tőkéket elő kell készíteni az átoltáshoz. A törzs alján tavasszal nem vadaljuk le a hajtásokat, hanem 2 hajtást meghagyunk, s ezeket a törzshöz kötve egyenesen felneveljük.
A zöldoltáshoz a legalkalmasabb időszak a szőlő virágzásának ideje (május közepétől június közepéig). A jó kalluszképződés érdekében lehetőleg meleg napokat válasszunk az átoltáshoz. A tőkéken meghagyott hajtásokra oltással/szemzéssel beültetjük a fás vagy a zöld egyrügyes csapokat, egy hajtásba egyet. Egész vegetációban, sőt még a következő évben is a termő tőkéken ápoljuk a beoltott hajtásokat/vesszőket. Az azt követő évben – amikor biztos az oltás eredése –, történik a régi törzsek kivágása és az új oltott hajtás felnevelése. Így felhasználjuk a termő tőkék nagy gyökérzetét a beoltott hajtások neveléséhez, ugyanakkor egy sikeres oltás után a kívánt fajtára váltottuk ültetvényünket.
Szüret és tárolás
Szüretkor a csemegeszőlőt gyümölcsként kell kezelni. A fürtök szépségét alakjuk, kedvezően laza szerkezetük, s rajtuk a bogyók formája, színe és hamvassága adja.
Szüretkor a fürtök levágásánál lehetőleg a kocsányt fogjuk meg, azért, hogy a bogyók hamvasságát ne dörzsöljük le. A csemegeszőlők kocsánya a legtöbb fajtánál elég hosszú, ezért óvatos szüretre alkalmas.
A fürtöket vigyázva és sorolva tegyük papírral bélelt ládába, kocsánnyal felfelé. Így eladásnál a ládából sérülés nélkül könnyebben ki lehet venni a fürtöket. Ne tegyük teljesen tele a ládákat, mert ellenkező esetben a rájövő láda megnyomja a fürtöket, kocsányuk eltörhet, és a bogyók megsérülhetnek, elrepedhetnek, s az áru értéktelenné válik. Mindig annyi szőlőt szüreteljünk, amennyit frissen elfogyasztunk, vagy a piacon értékesítünk.
A szőlőt a tőkén hagyva is tárolhatjuk, főként azoknál a késői érésű fajtáknál, amelyek bogyói nem hajlamosak a rothadásra. A szőlő hagyományos módszerekkel nem tárolható sokáig, mert a bogyók és a fürtök kocsányai könnyen fonnyadnak, bogyói rothadnak. A technika fejlődésének köszönhetően ma már vannak hűtőházak és olyan hűtési technológiák, amelyekkel a csemegeszőlő hosszabb ideig (hónapokig) tárolható és értékesíthető.
A friss szőlő fogyasztása
A szőlő igen értékes gyümölcs. A bogyók beltartalmát a nagy mennyiségű cukrok (gyümölcs- és szőlőcukor), vitaminok, szerves és szervetlen savak, ásványi elemek, a kellemes leve, gazdag íz- és zamatanyagok, stb. teszik értékessé. A szép szőlőnek jó étrendi hatása is van. A bogyóhús ropogós, lédús, ezért is lehet nagy élvezettel fogyasztani.
A szőlő tartalmas és gyógyhatású táplálék. Különösen azok a fajták értékesek, amelyekben antioxidánsok (pl. rezveratrol) nagy mennyiségben képződnek. Például a Nero fajta bogyóiban sok rezveratrol található, s ezért fogyasztása nagyon egészséges. Ajánlatos szőlőkúrákat is tartani. A szőlő a szív- és érrendszeri betegeknek nagyon ajánlott.
Mindenki (idősek, betegek, gyerekek), fogyaszthatja. Sajnos egyedül a cukorbetegek nem, vagy csak nagyon korlátozott mértékben ehetik a szőlőt. Az epebántalmaktól szenvedők a héj és a mag nehéz emészthetősége miatt inkább a magvatlan szőlőket fogyasszák.
A szőlőt evés előtt mindig jól mossuk meg! Először vízben áztassuk, majd folyóvízzel öblítsük le! A szőlő a leveleivel együtt szépen tálalható, ami rendkívül étvágygerjesztő.
Amennyiben olvasóink úgy érzik, hogy kedvüket és lehetőségüket megtalálhatják a csemegeszőlő-termesztésben, mielőbb hozzá kell fogni ültetéséhez, termesztéséhez. Sok munka van vele, de igen jövedelmező, megéri a termesztése. Különösen akkor, ha a termesztő szereti a szőlőt, szívesen foglalkozik vele, mert friss termésével elláthatja családját, vagy áruját a piacon közvetlenül – és nem a közvetítő, nagy hasznot vivő kereskedők bevonásával – értékesítheti.
