Egy traktornak mindig kéttengelyesnek kell lennie? Nem, nem kell annak lennie – hiszen vannak többtengelyes vontatók, önjáró betakarítók, illetve erdészeti gépek és más többtengelyes járművek is. A traktorgyártók az elmúlt évtizedekben az erőgépek fejlesztésénél számos kísérletet tettek három, illetve négy tengellyel szerelt traktorkoncepciók életre hívására. Cikkünkben ezekből a rövid életű innovatív projektekből idézünk fel néhányat, különböző korszakokból és évtizedekből.
Valmet-1502
Ha kronológia szerint haladunk, akkor 1975-ben, a Valmet próbálkozása volt az első igazán nagy figyelmet kiváltó koncepció a háromtengelyes erőgépépítés szempontjából. Mivel az erdészeti forwarderek gyártása és fejlesztése terén nagy tapasztalata volt, így az új erőgép-koncepció hátsó tengelye lényegében az ott alkalmazott himba rendszerű, hajtott tandem tengellyel egyezett meg. A hátsó híd talajkövetése így egész páratlan volt, és a legegyenetlenebb talajon is biztonságos maradt az erőgép stabilitása, illetve tapadása.
Az 1502-es volt a Valmet-kínálat zászlóshajója akkoriban, a maga 136 lóerős teljesítményével. Az elején a mellső kormányzott tengely nem volt hajtott, majd a gyártás utolsó két évében már összkerékhajtással kínálta a gyártó a traktort. Messziről inkább hasonlított egy erdészeti kiközelítő traktorra, mint egy hagyományos mezőgazdasági erőgépre, viszont a felfelé szélesedő trapéz alakú vezetőfülkéje nagyon jó kilátást és bő helykínálatot biztosított. A 7 tonnás erőgép hátrányai közé tartozott, hogy mivel csak a mellső tengely volt kormányzott, a méretéhez képest igen nagy volt a fordulási sugara, továbbá gyenge volt a hidraulika, és a 16/4 fokozatú szinkronizált sebességváltó is több gépben viszonylag korán meghibásodott. Ezek ellenére azt mindenféleképpen a finn Valmet koncepciójának a javára kell írni, hogy szériagyártást is bevállalt a hatkerekű erőgépből, bár a négyéves pályafutása alatt elkészült 28 darab nem mondható nagy sorozatnak.
Versatile Big Roy
A hetvenes években a tengerentúlon is nagyratörő elképzelések láttak napvilágot. Jó példa erre a kanadai Versatile Big Roy 1080 elnevezésű, négytengelyes kísérleti traktora. 1977-ben ismerhette meg a széles szakmai nyilvánosság a Versatile fejlesztését, amelyet a vállalat akkori vezérigazgatója, Roy Robinson vett a szárnyai alá, így kapta a Big Roy fantázianevet. A Big Roy egy hamisítatlan amerikai erőgépóriás, harminc tonnás tömeggel, 2100 literes üzemanyagtartállyal, 19 literes, hathengeres, 600 LE teljesítményű Cummins dízelmotorral.
A nyolc egyforma méretű hajtott kerékkel és futóművel szerelt Big Roy csuklós törzskormányzással akár 8,1 méteres sugárban fordult. A kanadai gyártó ezzel a koncepcióval az ausztrál piacot próbálta megcélozni, de végül sosem került szériagyártásra. A Big Roy nem volt éppen a gyorsaság bajnoka, de természetesen nem is ezt várja az ember egy 9,3 méter hosszú erőgéptől. A 6/1-es mechanikus váltójának áttételei segítségével a hatalmas motor nyomatékát maximum 21,2 km/h sebességre tudta konvertálni előre haladásban. Egy ilyen nyolckerekű, törzscsuklós monstrumnak ez is bőven elég. A „Nagy” Roy-ból egy példányt a kanadai Manitoba mezőgazdasági múzeumában tekinthetnek meg az érdeklődők, amely gépnek a felújítását a közelmúltban a gyártó szakemberei végezték el.
DTU-T860/Deutz Fahr Agro XXL 1630
Az ezredforduló után Európában is beindult a traktorgyártók és fejlesztőmérnökök fantáziája. 2009-ben az Agritechnicán nagy nemzetközi sajtófigyelmet kapott a német Deutsche Traktor Union (DTU) DTU T860 jelzésű erőgépe, amelyet akkor Deutz Fahr AGRO XXL 1630 típuskoncepcióként ismerhetünk meg. A DTU az L & K Land- und Kraftfahrzeugtechnik GmbH leányvállalata, utóbbi a Kirovec erőgépek németországi forgalmazásával foglalkozott.
Az új, 8 × 8-as hajtású törzscsuklós vázú és kormányzású erőgépkoncepción szintén az építőipari és erdészeti magajáró gépeken hosszú évtizedek óta bevált hajtott, lengőhimbás tandemtengelyt alkalmazták. A tengelyvégekre himba rendszerű tandem kerékfelfüggesztést építettek. A himbatengelyházakban a tengelycsonkról olajban futó homlokfogaskerék-sor segítségével jutott el a hajtás a tandemtengelyek bolygóműves kerékagypárjaihoz. A keréktengelyek fékezéséről a futómű főházába integrált, jobb és bal oldali tengelycsonkokat külön-külön fékező, olajhűtéses, többtárcsás szervofékek gondoskodtak. Mind a négy tengely differenciálzárral rendelkezik, a maximális tapadás biztosítása érdekében. A törzscsuklós alváz 40 fokos bekormányzási szöget biztosított, és alapkivitelben nem rendelkezett hárompontos függesztőrendszerrel, hiszen az alvázfélkeretek hossza, illetve a törzscsuklós kormányzás nem teszi lehetővé a teljesen függesztett munkagépekkel való munkát. Az erőforrása 15,9 literes, töltőlevegő-hűtéses, 600 lóerős (2800 Nm nyomaték) Deutz V8 turbódízel motor volt. Az erőátvitelről automata kapcsolású, 18 előre és 6 hátrameneti fokozatot biztosító PowerShift váltó gondoskodott.
A Deutz-Fahr már a premierkor kijelentette, hogy nem tervezi az erőgép sorozatgyártását, viszont a DTU a saját színeiben számos példányt készített megrendelésre az elmúlt 13 évben.
Fendt Trisix
A kétezres évek második felében a Fendt is kísérletezett háromtengelyes traktorral. A 2007-ben az Agritechnicán bemutatott Trisix ugyan nem jutott túl a prototípus stádiumon, de mindenféleképpen innovatív próbálkozás marad a 6 × 6-os erőgép-elképzelés megvalósítása kapcsán. A Trisix fantázianevű koncepció hatalmas szenzáció volt az agrárvásáron, bemutatását hároméves fejlesztési munka előzte meg. Az érdekes felépítésű erőgépben egy 540 LE teljesítményű, 12,4 literes, hathengeres MAN-motor szolgáltatta a nyomatékot, amelyet két fokozatmentes Vario sebességváltó továbbított a kerekek felé. Ha már a kereknél tartunk, mind a hat hajtott kerék független felfüggesztéssel rendelkezett, az első és a leghátsó kerekek kormányozottak, a középső tengely pedig a közúti haladás során felemelhető volt. A nagy teljesítményű fékrendszer ABS-fékkel kombinálva 60 km/h-nál nagyobb közúti sebességet tett lehetővé, illetve elektronikus visszagurulás-gátló is rendelkezésre állt.
A traktor három tengelye közül az első és hátsó kormányzása 30 km/h sebességig szinkronban dolgozott, ami biztosította a gép magas szintű, biztonságos manőverezhetőségét. A hat felfüggesztett féltengely elektronikus stabilizáló- és szintezőrendszerrel volt felszerelve, amely a legmagasabb szintű vezetési kényelmet biztosította. A 7,61 méter hosszú és 2,75 méter szélességű erőgép-koncepció egyes konstrukciós megoldásait 70 szabadalom védi. A maximális kényelemről és ergonómiáról a Vario 900-as traktorszériáról származó X5-ös vezetőfülke és a Variocenter kezelőszervek gondoskodtak. A Trisix 540 LE-s motorja egy igazán méretes, 1360 literes tartályból fogyaszthatja el az üzemanyagot. A közel 20 tonnás súlyú gép hátsó hárompont-függesztése 12 ezer kg-os emelőképességgel rendelkezett. Néhány év kísérleti üzemelés után leálltak a további fejlesztésével, a Trisix-téma végleg lekerül a napirendről.
Farkas Imre