A velünk élő ösztön és a több-kevesebb eredménnyel belénk plántált üzleti szellem közös mozgatórugója, hogy egészséges ember sikerre törekszik. E szándék független attól, hogy mikor milyen ennek a realitása.
A bevezetőben szereplő felvetés egyértelmű továbbgondolásához ma sincs több fogódzó, mint tegnap, s a holnapi nagy elmozdulásra sem találok elegendő segédletet. Mindez azt mondatja velem, hogy egyaránt kezeljük helyén a picinyke reményeket és az erősen szajkózott, s periodikusan visszatérő megváltó, teoretikus üzeneteket.
Mindez igaz az emberiség rövid távú memóriája szerint teljesen új arcát mutató időjárásra ugyanúgy, mint a társadalmi és politikai tektonikus elmozdulások aktuális és látványos kitárulkozásaira. Mindennek az agráriumban is nap mint nap megjelenő jelenségek is tökéletesen megfelelnek. Álláspontom a még mindig aktuálisnak nevezhető közgondolkodás szerint könnyen megkérdőjelezhető. Emellett rendhagyó módon nem az időjárással és annak növénytermesztési vonatkozásaival kezdem a nagyjából a közelmúlt egy hónapjára terjedő visszaemlékezésemet.
Erősségek és gyengeségek
Az agrarszektor.hu a saját észjárásommal egybevágó, most épp az állattenyésztésről szóló híradása erősít meg ebben, a folyamatokat ellentmondásaikkal egyben tükröző nézetemben. „Kisebb az agrár-külkereskedelmi többletünk, mint egy évvel ezelőtt, amiben a járványügyi zárlatok is közrejátszottak. Ugyanakkor ne feledjük: Magyarország 94 százalékban Európával kereskedik, így a csaknem 12 százalékos aktívum csökkenésben egyéb piaci folyamatok is szerepet játszottak. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kivitelének értéke 2191 millió eurót, behozatalának értéke 1483 millió eurót tett ki 2018 első negyedévében, az agrár-külkereskedelem aktívuma 708 millió euró, 93 millió euróval kevesebb, mint 2017 első negyedévében volt. Az élő állatok külkereskedelmi forgalma 15 százalékkal nőtt 2018 első negyedévében. Az élő baromkülkereskedelmi forgalma 28,1 százalékkal, a szarvasmarháé 29,3 százalékkal bővült, az élő sertésé viszont 13,3 százalékkal csökkent. A húsfélék árucsoport exportértéke 17,7 százalékkal, importértéke 7,4 százalékkal volt több 2018 első negyedévében a bázisidőszakhoz képest. Az aktívum 94,5 millió eurós értéke 38 százalékkal nagyobb az egy évvel korábbihoz képest. Sertéshúsból a legfontosabb exportpiac továbbra is Japán, 22,2 százalékos részesedéssel, majd Románia 17 és Olaszország 10,2 százalékkal. A sertéshús exportértéke 77,33 millió eurót tett ki. A baromhús ennél jóval több árbevételt hozott az országnak: 125,3 millió eurót. A baromhús részaránya a húsfélék export árbevételéből 53 százalékos.”
Támogatást érdemlő
Kihívásnak nevezte Magyarország GMO-mentessé válásában az állattenyésztés fehérjetakarmány-szükségletének előállítását az agrártárca parlamenti államtitkára a Tolna megyei Tevelen.
Farkas Sándor a Magyartarka Tenyésztők Egyesületének fórumán kijelentette: ma még a magyar növénytermesztés nem tudja előállítani a szükséges mennyiségű szemes fehérjetakarmányt, ezért import szóját kell felhasználni, és a piac sem ismeri el a nem genetikailag módosított (GMO) takarmányokkal nevelt állatok értékét. Kifejtette: a szójatermesztés fontos lehetőség a magyar termelőknek, de gazdaságossága kérdéses.
Száraz hónapokban az Alföldön például hektáronként 3-3,2 tonnánál nagyobb termést nem lehet elérni – mondta. Ha fennmaradnak a fehérjetakarmány-termesztési támogatások, és a fajtanemesítők is arra törekszenek, hogy öntözéssel a 3,5-4 tonnás hozam elérhető legyen, akkor: „közelíthetünk ahhoz, hogy szemes fehérjetakarmányból önellátóak legyünk” – jegyezte meg.
Az államtitkár kitért arra, hogy a parlament várhatóan júliusban dönt arról, hogy 2019. január 1-től öt százalékra csökken az UHT és az ESL tej áfája, ami kiszoríthatja a szlovák és a többi, importból származó tejet az üzletekből, és végső megoldás lehet a tejpiaci válságra – mondta. Kijelentette: a magyar mezőgazdaság hosszú távon támogatások nélkül nem fog fennmaradni. Utalt arra, hogy az állattenyésztő vállalkozások közül a legnagyobb mértékű jövedelempótló támogatást a sertés-, a húsmarha tartók és a tejelő tehenészetek kapják. Ennek társadalompolitikai célja, hogy a vidéken élő emberek hosszú távon helyben maradjanak.
Mennyire védhető?
A közeljövőt fürkészve furcsa érzése támad az embernek: mintha időutazás részesei lennénk. Az elmúlt évtizedekben volt az szokás, hogy folyamatosan egy olyan nadrágszíjjal riogatták a népet, amelynek keskenyebbik felén számos olyan előrefúrt lyuk található, amely a szíj további meghúzásának is teret enged. Ezek a nadrágszíjas játszmák sajnos nem maradtak a felemlegetés szintjén, némi időcsúszással be is következtek. A KAP reformnak csúfolt változtatási teóriái sok évre elegendő beszédtémát adnak. Az aktuális szakasz nem túl bizalomgerjesztő.
Az Európai Bizottság 16,4 százalékkal csökkentené a Magyarországnak nyújtandó területalapú támogatások összegét a 2021-2027 közötti időszakban a jelenlegi programozási időszakhoz képest. A vidékfejlesztés tekintetében 26,6 százalékkal kevesebb uniós forrás jutna hazánknak. A tagállamok többsége elutasítja a Közös Agrárpolitikára (KAP) fordítható források tervezett csökkenését.
A luxemburgi ülésen vitatták meg először hivatalosan az uniós agrárminiszterek a KAP 2020 utáni szabályozására vonatkozó, június 1-jén megjelent jogszabályi javaslatokat. Jelentős változás a jelenlegi programozási időszakhoz képest, hogy az ún. KAP stratégiai tervek bevezetése miatt a közvetlen támogatásokra és a vidékfejlesztésre vonatkozó szabályokat egy közös rendeletben szabályozzák. Nagy István agárminiszter szerint a stratégiai tervezés nem egyeztethető össze a területalapú kifizetések logikájával, és fölöslegesen bonyolítja a rendszert. Magyarország számára kiemelten fontos a termeléshez kötött támogatások megtartása, amely elsősorban a tejelő és húshasznú szarvasmarhát tartókat, a juhtartókat, a kertészeket vagy a fehérjenövényt termesztő gazdálkodókat segíti. Az Európai Bizottság ezeket a támogatásokat is csökkentené. Magyarország a V4-ekkel és a többi érintett tagállammal együttműködésben mindent megtesz majd ezen támogatások szintjének megőrzéséért.
Aratás idején
A növénytermesztést – főleg így aratás előtt – méltatlan lenne kihagyni egy júniusi összegzésből. Íme: Pótsa Zsófia a Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetségének főtitkára „Merre tart a magyar búzatermesztés?” címmel tartotta meg országos és nemzetközi kitekintésű előadását a szegedi Gabonakutató kalászos és repcebemutató rendezvényén. A mélyreható és részletes elemzésből csak néhány, az MTI által is közzétett szemelvényt villantok fel.
„Hat, hét évvel ezelőtt a termés 70 vagy akár 80 százalékát adta a malmi minőségű búza. Mivel a takarmány és malmi minőség közötti árkülönbség egyre csökkent, ma már fele-fele az arány.
A tavalyinál néhány százalékkal alacsonyabb lehet a globális búzatermés idén, de a hatalmas átmenőkészletek miatt jelentős drágulás nem várható; a magyar termelők számára biztató, hogy Oroszország idei exportja csökken, és Romániában, valamint Bulgáriában is kevesebb lesz a termés. … A búza vetésterülete az 1,2 millió hektáros csúcsról fokozatosan csökkent, tavaly már egymillió hektár alatt volt. A termés mennyisége az elmúlt hat évben mindig megközelítette az 5 millió tonnát, idén – bár hivatalos becslés még nem készült – várhatóan 4,8 millió tonna körül alakul. … Megemlítette, hogy a búza és az árpa vetésterülete folyamatosan csökkent, előtérbe került a napraforgó és a repce, előbbit 660 ezer, utóbbit 260-270 ezer hektáron vetettek idén.”
SZERZŐ: TSZI.
