Magyarországon a meggy termesztésének jelentős hagyományai vannak, ennek köszönhetően világviszonylatban is az egyik legnagyobb meggytermelő országként vagyunk nyilvántartva.
A meggyről – általánosságban
A meggy termesztéséhez itthon kedvezőek az éghajlati feltételek. Hazánkban ez az egyik legelterjedtebb és gazdaságilag legjelentősebb gyümölcsfaj, háromszor annyit termelünk belőle, mint cseresznyéből. Az átlagos évi 70–75 ezer tonnás meggytermésünkkel Európában a 3-4. állunk. A meggyfa kiváló alkalmazkodóképességű gyümölcsfa, gyümölcse tág éghajlati határok között termeszthető. A téli hideget még a cseresznyénél is jobban tűri. Kísérletek szerint még a -35 oC-os hideget is elviseli. A kedvező termőhelyi adottságok és termesztési hagyományok, továbbá a világ által elismert hazai fajták révén a gyümölcseink között a 4-5. helyen áll, az árugyümölcsöket tekintve pedig az alma után következik. Eddigi eredményeinkre alapozva megállhatjuk helyünket a világ meggypiacán. A jelenlegi termésmennyiség értékesítése azonban napjainkban is komoly gondot jelent, ezért a mennyiségi növelésnek nincs realitása, a minőség javításával tarthatjuk meg piaci pozíciónkat. A sokoldalú ipari feldolgozásra alkalmas fajták jó minőségű gyümölcseinek értékesítése biztosítottnak látszik. A meggynek anyagcsere-élénkítő, frissítő hatása van, ezt a benne található szerves anyagoknak, vitaminoknak köszönheti, mivel ezeket a természetes vegyületeket az emberi szervezet teljes mértékben képes hasznosítani.
A meggyben található antioxidánsok nagyon fontosak az emberi szervezet számára. Mindemellett számos vegyületet találhatunk meg benne, melyek közül kiemelkedik a melatonin, az ellagsav, valamint a flavonoidok. A melatonin, azon felül, hogy antioxidáns, szabályozza az öregedést is, a flavonoidok pedig védenek az érfalat károsító folyamatok ellen, gyulladásgátló hatásúak, és enyhítik az ízületi megbetegedéseket is. 100 gramm meggy 52 kcal energiát, 0,8 gramm fehérjét, 0,4 gramm zsírt, 11 gramm szénhidrátot, 0,3 gramm nyersrostot tartalmaz, emellett a meggyben találhatunk szerves savakat, ásványi anyagokat, többféle vitamint és nem utolsósorban biológiailag aktív anyagokat is. A meggy beltartalmi értékei természetesen a fajtától és a művelési módtól is függenek. Glükóztartalma is jelentős, a szőlő után a legmagasabb (100 grammonként 6,1 gramm). A fekete ribiszke után pedig a meggy az egyik legsavanyúbb gyümölcsünk, ezt az almasav-, borostyánkősav- és citromsavtartalmának köszönheti. A meggy az ásványianyag-tartalma miatt vértisztító hatású, erősíti a szívizom működését, megszünteti a szívritmus-elégtelenséget. Használható az érbetegségek ellen, lúgosító hatásával képes újra megnyitni a kapilláris ereket. Vízhajtó hatású, használhatjuk ödéma esetén is. A benne található gyümölcssavak hatnak a bélmozgásra, B-vitamin-tartalma segíti az emésztést, és még az idegrendszerre is pozitívan hat. A meggyben az A- és C-vitamin természetes környezetben fordul elő, ez is segít az immunrendszer erősítésében.
A meggy hazai termesztésében a monília mellett a vírusbetegségek okozzák a legnagyobb károkat. Jelen dolgozatban a súlyos termésveszteséget okozó fontosabb vírusbetegségeket foglaljuk össze.
Prunus nekrotikus gyűrűsfoltosság vírus
(Prunus necrotic ring spot virus)
A Prunus nekrotikus gyűrűsfoltosság vírus a meggy gazdaságilag egyik legjelentősebb vírusa. A Prunus nekrotikus gyűrűsfoltosság vírus a Bromoviridae víruscsalád tagja, és az Ilarvirus génuszba tartozik.
A meggyen a Stechlenberi betegséget idézi elő, amely Európában a gyümölcs legsúlyosabb vírusbetegsége. A hazai ültetvényekben a legelterjedtebb vírusbetegség, amely olykor 100%-os termésveszteséget is képes előidézni.
A legelterjedtebb vírusbetegségek közé tartozik, a világon mindenütt előfordul, ahol csonthéjasokat termesztenek. Minden csonthéjas gyümölcsfajt fertőz, leggyakrabban a meggyen, cseresznyén és az őszibarackon fordul elő. A kártétel nagysága nagymértékben függ a gyümölcsfajtól és fajtától, továbbá a fertőzést okozó vírustörzs virulenciájától. A kártétel már a faiskolában jelentkezik, ami a szemzések rosszabb eredésében és az oltványok gyengébb fejlődésében nyilvánul meg. Az ilyen célú vizsgálatok kimutatták, hogy az egyes alanyokon a károsítás mértéke eltérő. A legrosszabb eredést a Prunus cerasus alanyon figyelték meg, míg a P. avium és a P. mahaleb alanyokon a szemzések eredésében okozott kártétel kisebb mértékű volt. P. cerasus alanyon a vírusfertőzés 96,5%-os, míg P. avium alanyon csak 53,5%-os eredéscsökkenést okozott.
Termő gyümölcsösökben a vírusfertőzés befolyással van a fák fejlődésére, a termés mennyiségére és minőségére, csökkenti a fák szárazság- és fagytűrését, negatívan befolyásolja a fák élettartamát és a kórokozókkal szembeni érzékenységét.
A vírus a legtöbb gazdanövényén előbb sokktünetet, később krónikus tünetet vált ki.
Prunus nekrotikus gyűrűsfoltosság vírus sokktünete Pándy meggy hajtásán
Sok esetben a fertőzést követő években a sokktünetek rövidebb-hosszabb idő kihagyásával ismét visszatérnek, amit a krónikus tünetekhez hasonlóan a környezeti tényezők erősen befolyásolhatnak.
A tünetek általános megjelenési formái a klorózis, nekrózis, a levéltorzulás és -satnyulás. A klorózis gyűrű, vonal, szalag, foltos tarkaság és mozaik formájában jelentkezik.
Prunus nekrotikus gyűrűsfoltosság vírus levéltünete Pándy meggyen
A nekrózis során a rügyek, levelek, hajtások és esetleg nagyobb ágak is nekrotizálódhatnak. Bizonyos meggyfajtákon a levelek jóval kisebbek és megnyúltak az egészséges fák leveléhez viszonyítva. Továbbá az epinasztia, csavarodás és az enációk megjelenése a betegséggel együtt járó tünet. A nekrózis a fertőzés kezdeti állapotában fordul elő. Bizonyos vírustörzseknél a tünetek minden évben előjönnek (mandula calico törzs), de ezek már nem olyan súlyosak, mint a fertőzés utáni első vagy második évben.
Prunus nekrotikus gyűrűsfoltosság vírus által okozott aprólevelűség tünete meggyfán
Prunus nekrotikus gyűrűsfoltosság vírus által okozott enációk meggylevélen
A vírus tesztnövényei
Prunus avium: magoncon kora tavasszal a leveleken klorotikus gyűrűk és nekrotikus foltok képződnek, amelyek később kihullnak a levéllemezből, és likacsossá válik a levél.
Prunus serulata cv. Shirofugen: a szemzés körül 2–3 hét múlva megjelenő lokális, a fás részig behatoló feketésbarna szövetelhalás következik be, melyet mézgásodás kísér.
Prunus persica GF 305 vagy Elberta magonc: erős törzseknél a leveleken nekrózis, hajtásnekrózis, később klorotikus és nekrotikus foltok képződnek. A gyengébb törzseknél csökkent növekedés figyelhető meg.
Cucumis sativus: a fertőzött szikleveleken 3–5 nap múlva nagy klorotikus léziók jelennek meg, majd hajtáscsúcspusztulás következik be, és a lomblevelek képzése leáll.
Momordica balsamina: a fertőzött leveleken szürke nekrotikus léziók képződnek, majd szisztemikus fertőzés alakul ki.
Cyanopsis tetragonoloba: sötét lokális léziók, majd szisztemikus érnekrózistünet képződik.
Chenopodium quinoa: az inokulált leveleken 5–6 nap múlva klorotikus gyűrűk, szürke nekrotikus foltok jelennek meg. A szisztemikusan fertőzött leveleken is hasonló tünetek alakulnak ki.
Szilvatörpeség vírus
(Prune dwarf virus)
A szilvatörpeség vírus a meggy gazdaságilag szintén egyik legjelentősebb vírusbetegsége. Az egész világon előfordul, ahol meggyet termesztenek. A vírus a Bromoviridae víruscsalád tagja, és az Ilarvirus génuszba tartozik. Ezt a vírusbetegséget legelőször szilván írták le, innen ered a szilvatörpeség elnevezés, azonban szilván való előfordulása sokkal ritkább, mint más csonthéjas gyümölcsfajokon. Meggyen a legelterjedtebb, amely a betegség krónikus szakaszában sárgaságra utaló tüneteket okoz.
Szilvatörpeség vírus okozta levéltünet
Gyakran fordul elő a Prunus nekrotikus gyűrűsfoltosság vírussal, és ilyenkor súlyosabb sárgulásos tünetek jelentkeznek, mint amikor a szilvatörpeség vírus csak egyedül van jelen. Faiskolában is nagy károkat idéz elő a rossz oltási eredéssel és az oltványok gyenge növekedésével. Ha más vírusokkal együtt fordul elő, az okozott termésveszteség növekszik, különösen veszélyes, ha a málna gyűrűsfoltosság vírussal, az arabisz mozaikvírussal, a cseresznye levélsodródás vírussal és a szamóca látens vírussal társul. Az 1950-es években a meggy Stechlenbergi betegsége kétségessé tette a meggy termesztését Németországban. Egyes ültetvényekben a fertőzöttség mértéke a 95%-ot is elérte.
A vírus tesztnövényei
Prunus avium: magoncon kora tavasszal a leveleken klorotikus gyűrűk és nekrotikus foltok képződnek.
Prunus persica GF 305 vagy Elberta magonc: visszavágott növényeken erős törpülés figyelhető meg.
Cucumis sativus: a fertőzött szikleveleken 3–5 nap múlva nagy klorotikus léziók jelennek meg, majd a lombleveleken szisztemikus fertőzés, mozaikosodás látható. Momordica balsamina: a fertőzött leveleken szürke nekrotikus léziók képződnek, majd szisztemikus fertőzés alakul ki.
Nicotiana langsdorffii és N. Tabacum: az inokulált leveleken szürke, szaggatott vonalak és gyűrűk jelennek meg, majd a tünet szisztemizálódik.
Tithonia speciosa: az inokulált leveleken 5–6 nap múlva sárga vonalak, gyűrűk és mozaikfoltok jelennek meg. A szisztemikusan fertőzött leveleken is hasonló tünetek alakulnak ki.
Sesbania exaltata: a szikleveleken piros lokális léziók láthatók.
A fertőzöttség kimutatása:
–üvegházi lágy szárú biológiai teszt,
–üvegházi fás szárú biológiai teszt,
–szabadföldi biológiai teszt,
–szabadföldi Shirofugen teszt,
–szerológiai kimutatás (ELISA),
–molekuláris kimutatás (PCR).
A fertőzés terjedése
A fertőzés szemzéssel, oltással és vegetatív szaporítóanyagokkal, pollenátvitel útján és maggal is terjed.
Védekezés
Egészséges szaporítóanyag használata és a vírusmentességet megőrző termesztéstechnológia pontos betartása.
Szerző:
Pocsai Emil
