Lajos Mihállyal, az Agrofil SZMI Kft. ügyvezetőjével beszélgettünk arról, milyen különleges és átvételre érdemes tapasztalatokat szereztek ő és kollégái a tengerentúlon tett tanulmányútjuk során.
– Miért vállaltad az Egyesült Államokra jellemző mezőgazdasági gyakorlatot bemutató hosszú és fáradságos utat?
– A hetvenes, nyolcvanas évek sikeres magyarországi mezőgazdasági stratégiája amerikai alapokra épült. Náluk az agrárium évszázadokon át töretlenül fejlődött, bőségesen álltak rendelkezésre jó minőségű termőterületek, és a gazdaságok négy-öt, olykor több generáció óta fejlődhettek zavartalanul. Úgy véltem, érdemes megnézni, hogyan működnek, és milyen újításokat lehet ma onnan hazahozni.
– Mi volt az első benyomásod?
– A nyugalom és a letisztultság jellemzi ezeket a vállalkozásokat, világos játékszabályokkal. Nem találkoztam a jövőjükért aggódó farmerekkel. Nagyon kiegyensúlyozottnak tűnt minden és mindenki.
– Mi volt az utazásotok célja?
– Tanulmányutunk célja értelemszerűen az információszerzés volt, ami nem mindig bizonyult egyszerűnek, mert egy külső társaság által szervezett út esetén sokszor csak azt látjuk, amit láttatni szeretnének. Az Egyesült Államokban töltött nettó 12 napunk során nagyon sokat tanultunk, beszélgettünk, információkat cseréltünk a gazdákkal, kutatókkal, helyi integrátorokkal. A hétvégék is vagy átutazással, vagy városnézéssel és kulturális programokkal teltek. Már hagyomány nálunk, az Agrofilnál, hogy több generáció gyűjti az információt. Most is képviseltették magukat a csapatban a hetvenes, a nyolcvanas, a kilencvenes évek és az új évezred szülöttei is. Ez véleményem szerint elengedhetetlen feltétele egy valóban hasznos utazásnak. Nagyon sikeres, minden tekintetben élményben és információban gazdag utunk volt, fókuszban a precíziós gazdálkodással és a talajműveléssel.
Talajtermékenységi(trágyázási) bemutató a hallgatóknak a Purdue Egyetemen
– Milyen tapasztalatokat szereztetek?
– Az volt az elsődleges benyomásunk, hogy az Egyesült Államokban az agrárium területén az oktatás, kutatás és termelés egy egységet képez, ennek köszönhetően a fiatal szakembert a gyakorlati munkára készítik fel. A nagyvállalatok jelentős befolyással vannak az egyetemekre. A kutatói függetlenség emiatt nem határtalan, ugyanakkor a fejlesztési források lényegesen bővebbek a hazaiaknál. Nagyon erős az innovációs készség és akarat, ami óriási versenyelőnyt biztosít nekik, mégis úgy érzem, hogy nekünk és Magyarországnak is az innovációra kellene összpontosítanunk, ami lehetőséget teremt a versenyben maradásunkra. Meglepődve figyeltük meg, hogy a GMO-k általános alkalmazása miatt az amerikai és az európai mezőgazdaság fejlődése teljesen eltérő irányt vett. A termelés és a problémák megoldása ott egyszerűsödik, ám a termelői kreativitás elcsökevényesedik, és a problémák súlypontja áthelyeződik. Nagyon látványosan megmutatkozott ez, amikor gyomos szakemberekkel konzultáltunk. Kitűnt, hogy lassan nem lesz átfedés a kontinensek gyomirtási problémái és megoldásai között, ezért nem tudnak az amerikaiak válaszokat adni a mi gondjainkra.
Megfelelő csapadékviszonyok mellett sikeresen alkalmazható a talajművelés nélküli (no-till) kukoricatermesztés
– Milyen talajművelési rendszerek jellemzőek az országra?
– Mi az Egyesült Államoknak csak néhány államába látogattunk el (Minnesota, Dél-Dakota, Iowa, Illinois, Indiana, Wisconsin), miközben négyezer kilométert autóztunk. A farmokon csak kukoricát és szóját láttunk, Minnesotában „sormintaként” egy kevés zabot is. Ez a hazai vetésszerkezettől alapvetően eltér, bár a legjobb adottságú területeinket jól jellemzi. A tél a Golf-áramlat hiányában meglehetősen kemény, az éves csapadékmennyiség 700-800 mm körül van. Fontos azt is hangsúlyozni, hogy csak a termelésre alkalmas, jó minőségű földterületeket használják. A tapasztalatainkat ezek ismeretében célszerű értelmezni. Forgatásos talajművelést nem végeznek, a szántás mint eljárás az itteni viszonyok között teljesen szükségtelen. A talajművelés teljes egészén a forgatás nélküli talajművelés osztozik a lényegesen kisebb arányú sávos műveléssel, és jelentős a talajművelés nélküli (no-till) termesztés is. Természetesen a talajt nem tapossák, általános az ikerkerekes vagy hevederes járószerkezet alkalmazása, és a terményt közelítőkocsival viszik el a kombájntól. Ez a rendszer tökéletesen működik. A tábla domborzati és hidrológiai sajátosságait figyelembe véve az elfolyó víz útját nem háborgatják műveléssel, a táblán belül ezt a részt gyepesítik, elősegítve a víz beszivárgását és a nedves talaj megtartását a lejtőn, elejét véve az erózió kialakulásának. Ez az előrelátás bámulatos, főleg úgy, hogy a termőföldbőség miatt olyan lejtős területeken meg sem kísérlik a gazdálkodást, ahol mi még vígan szántunk, teret adva az eróziós károk kialakulásának.
A talajművelés nélküli termelést sikeresen végzik. Azonban a tízéves tartamkísérletekben és a farmokon is láttuk, hogy a nem művelt parcellák, illetve a farmokon a táblák állománya gyengébb, és a tartamkísérletekben a terméseredmények elmaradnak a művelt parcellákétól. Ez logikus is, hiszen a talajműveléssel felpörgetjük az életet a talajban. A terméskiesést a talajművelés költségének elmaradása nem pótolja maradéktalanul, azonban így egy négyfős család akár 2000 hektárral is megbirkózik, ráadásul kíméli a pótolhatatlan erőforrást, a talajt, fenntartható haszonra szert téve. A gazdák általában nem használnak takarónövényeket, de minden kutatóhelyen intenzíven foglalkoznak velük. A látvány egy kicsit komikus volt, mert a kemény telek miatt az őszi-téli takarónövények alig fejlődnek, még szárba sem nagyon indulnak, amikor tavasszal gyomirtó szerrel kezelik a táblát. Értem én a szándékot, de a préri-bölény-indián képezte „ökológiai rendszert” ezzel már nem tudják helyettesíteni.Végül álljon itt a helyiek véleménye, amelyet gyakran hangoztatnak: a notill és a takarónövény-rendszer, illetve ezek kombinációi a glifozát és GMO nélkül életképtelenek. Ez mindenesetre elgondolkodtató.
Kéntrágyázási kísérletek megtekintése Bob Nielsennel. A drónkép és a “földi” tünetek összehasonlítása valós időben
– Hogyan szervezik a gazdák a munkájukat?
– Itt teljesen mások a fundamentumok. A termelői szervezetek, a CO-APok generációk alatt alulról szerveződve jöttek létre. Mindenki tudja, ki kinek a fia, és tőle mire számíthat. Megvan az együttélés kultúrája, biztosan megvolt ennek az ára is. A terményátvételnél nagyon bonyolult és szerintem elavult mértékegységrendszert használnak, mely melegágya lehetne a csalásnak, ám erre nem kerül sor. A CO-AP-ok saját tanácsadói hálózatot építenek ki, egy-egy fiatal új tanácsadó „beépülése” a rendszerbe nagyon lassú, viszont a bizalom iránta később annál nagyobb. A farmerek néhány „koszos centért” nem rúgnak fel egy régi kapcsolatot, mindenki a saját érdeke mellett keresi a közösét is. Egy ilyen rendszerre fel lehet építeni egy bizalmi big data rendszert, amely összefoglalja egy nagy termelői közösség információs tömegét. A termelők bíznak abban, hogy ezek az információk biztonságban vannak, és az ő érdekükben használják fel.
Egy farm, egy (vagy több) teherautó. Minden változik, de ez örök
– Milyen módon használják a precíziós gazdálkodás eredményeit?
– A termőzóna-lehatárolásnál a hozamtérképek sorozatára alapoznak. Az első hozamtérképek több mint 25 évesek, így öt vagy akár több releváns hozamtérképet találni nem nehéz. Ez nagy eltérést jelent a magyar viszonyokhoz képest. A talajszkennelés és egyéb módszerek csak akkor jönnek szóba, ha nem készült jó hozamtérkép-sorozat, viszont akkor ez számít kiindulási pontnak. A drónokkal, multi- és hiperspektrális kamerákkal minden egyetem intenzíven kísérletezik, több cég komoly, igazi high-tech szolgáltatást épít rájuk. A cél a látható tünetek megjelenését megelőzve, előre jelezni azokat a tényezőket, amelyek az adott területen a hozamtérkép mintázatát befolyásolhatják – például károsítókat vagy a vízhiányt. Így időben be lehet avatkozni, és a veszteségeket el lehet kerülni. Ebben a témában még itt is sok a bizonytalanság és a titkolózás, az eredmények pedig nagyon képlékenyek, de a kutatómunka gőzerővel folyik. A kész és használható megoldásokra egyelőre várni kell.
A differenciált tápanyag-kijuttatásban óriási lehetőségek vannak. Nagy hatást gyakoroltak ránk a látott nitrogén- és kálium-tápanyagreakciók, amelyekért itthon le kell járnunk a lábunkat. Az Egyesült Államokban komolyan veszik a változó dózisú tápanyag-kijuttatást még az alaptrágyák esetében is. Kicseréltük a kísérleti tapasztalatainkat is, és megdöbbenve láttuk, hogy a változó tőszámú vetést illetően az eredményeink nagyon hasonlóak. Nagy érdeklődéssel fogadták az eredményeinket a változó mélységű talajműveléssel kapcsolatban, örömünkre szolgált, hogy mi is vihettünk a tengerentúlra egy kis újdonságot, üzemi tapasztalatot.
– Mit érdemes átadni ebből a zsákból „csíráztatásra” a hazai termelőknek?
– Nagyon fontos az oktatás és az innováció kiemelt célként való kezelése. Nem feltétlenül a gazdáknak szóló üzenet ez, de kellenek a jó képzőhelyek, szükség van a jó képzési programokra, amelyekben hangsúlyt fektetnek a meliorációra és az öntözésre. Kellenek a nagy tanáregyéniségek, akik mellett bátran kiállhatunk. A gazdák maguk döntenek, hogy milyen „álinnovációkat” alkalmaznak technológiaként. A tanulásra, szakmai tudásra azért van szükségük, hogy felismerjék a „mágiát”, és tudjanak rá nemet mondani, legyen bátorságuk a jó döntésekhez! A közös adathasználat ne ködös adathasználat legyen! Tudjam, hogy kinek szolgáltatom ki a vállalkozásomat. A jövő – és a jelen – legnagyobb kérdése az adatbiztonság, amire nem az a jó válasz, hogy láthatatlan kezeknek meggondolatlanul átadjuk a legféltettebb stratégiai információinkat. A big data helyet a jó válasz a SMALL DATA, amikor olyan közösségben osztom meg az információimat, amelyben magam is átlátom a rendszert. Nem maradiság ez, hanem maga a józan ész. El kell gondolkodni a talajművelési gyakorlatunk megreformálásán is, amire a legnagyobb kényszert a legjobb adottságú termőterületeinken érzem. A lejtős területeken a szántással fel kell hagyni, és az erózióvédelemre szolgáló jó példákat át kell venni. Ám még itt sem szabad megállni, hanem sokkal tudatosabb talajművelést kell folytatni.
Próbáljuk higgadtan felmérni a precíziós gazdálkodás és az agrárdigitalizáció kihívásait. Ha egy felfoghatatlanul gyorsuló rendszerre kapkodással válaszolunk, akkor csapdába esünk. Ám odafigyeléssel, gondos előkészítéssel a fenntartható mezőgazdaságot alapozhatjuk a precíziós technológiákra.
Szerző: N.J.
